Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

Kisemmizett vadásztársaság Egyik napról a másikra terület nélkül maradt a nagy múltú Petőfi va­dásztársaság. — Ki- semmiztek bennünket — állítják a képviselői; szidják az új vadászati törvényt, s főként saját kollégájukat. Azzal vá­dolják, hogy visszaélt megbízásával. Pert ígérnek, s azt, hogy a minisztériumig mennek a panaszukkal. — A vadászmester és cim­borái átjátszották a terüle­tek nagy részét a saját kft- jüknek — állítja Sasvári Jó­zsef, a vadásztársaság el­nöke, és Vástyán Mihály, az intézőbizottság gazda­sági vezetője. — Ó képvi­selte a társaságunkat, majd megválasztatta magát a földtulajdonosok képvise­lőjének is. Ebben a minő­ségében aztán a saját kft- jének adta a vadásztatást. Egyszerre képviselte a va­dásztársaságot és a földtu­lajdonosokat, pedig a kettő szerintünk összeférhetet­len. A vadászati törvénnyel itt nem éltek, hanem visz- szaéltek Egyenként meg­keresték, és magukhoz édesgették a földtulajdo­nosokat. Nem volt nehéz a dolguk, hiszen az emberek hittek a vadászmesternek. A Petőfi vadásztársaság eddig 12 400 hektáron va- dásztatott. Az új elosztás szerint egy morzsa földje sem maradt. 8000 hektár került át a kft-hez, a többi a környékbeli vadásztársa­ságoknak jutott. Jelentős vagyona is van a társaság­nak — vadászház, ingatla­nok —, ezek kihasználtsága is látványosan csökkent. Az idős vadászok sírva mondták: nem gondolták, hogy vénségükre kicsavar­ják kezükből a puskát. — A földtulajdonosok elégedettek voltak a va­dásztársaságunkkal — mondta az elnök. — Elő­ször föl is háborodtak a tör­ténteken, mert a Petőfi va­dásztársaságnak akarták adni a földjüket. A va­dászmesterünk azonban apránként meggyőzte őket. Becsaptak, s új eljárás el­rendelését, új határozat meghozatalát szeretnénk elérni. Vizsgálatot aka­runk. — A minisztériumig visszük ezt az ügyet; meg­látjuk, hogy az új söprű hogyan söpör. — A törvényt nem én ta­láltam ki — mondta Huber József vadászmester —, azonban a törvény szel­lemében jártam el. Ezek az urak arra nem vették a fáradságot, hogy részt ve­gyenek a földtulajdonosok gyűlésén, ahol a területek elosztása volt a téma. Egyébként ugyanott egye­dül én voltam az, aki a Pe­tőfi vadásztársaság mellett tettem le a voksomat. Ez a jegyzőkönyvből is kiderül. Rajtam kívül nem volt egyetlen földtulajdonos sem ezen a gyűlésen, aki támogatta volna a Petőfit. Az a vád, hogy a vadász- társaság képviselőjeként szereztem meg a megha­talmazásokat, szintén nem állja meg a helyét. Minden iraton a saját ne­vem szerepel, sehol sincs szó a társaságról. Egyszerűen arról van szó, hogy a földtulajdono­sok nem akarták nekik adni a vadászati jogot. Ezt el kell fogadni, mert kierő­szakolni nem lehet a va­dászterületeket. Hogy va­lójában kiket akartak és kiket nem a földtulajdo­nosok, arról az is árulko­dik, hogy a Petőfi társaság a november óta eltelt fél év során egyetlen földtu­lajdonos támogatását sem tudta megszerezni. — A beígért perek közül egyébként az első már megvolt. Kitettek engem és néhány társamat az in­tézőbizottságból, de a bí­róság visszahelyezett a tisztségünkbe - mondta a vadászmester. Nagy László Pénzdíjas néptáncverseny Kis békefenntartó dekameron Az idén először pénzdíjas néptáncversenyt rendez­tek tegnap Balatonföld- váron. Színpadi- és menettáncban mérték össze erejüket a csoportok, amelyek közül három volt somogyi; a Bala­ton Táncegyüttes Siófokról, a Baglas Táncegyüttes Mar­caliból és a Karád Tánc- együttes. A 150 ezer forint­nyi összdíj kiosztására és a gálaműsorra lapzártánk után került sor. A 37. bala­toni folkórtalálkozó sikert aratott a turisták körében. 1995 decemberében az amerikai IFOR-haderő megjelent Kaposváron. A több ezer életerős, egész­séges férfi a boszniai rendteremtés szándékával érkezett. A terepszínű ru­hákban azonban nemcsak a békevágyó kebel dudo- rodott daliásán. A tinik zizzentek rá először a tengeren túli fiúkra, nyelvgya­korlás ürügyén egy kis sziru­pos romantikát remélve: séta kéz a kézben a holdfényes es­tében, miközben Elvis Presley mézédes dalokat énekel. Mint a filmeken. A csitrik aztán rá­ébredtek, hogy a csőre töltött, gyorstüzelő mordályok ellen a tisztasági betét nem elégséges védelem. A románcok hamar véget értek. Néhány időben érkező atyai pofon is segített: "Te nem fogsz itt nekem jen­kizni, édes lányom, amíg az én kenyeremet eszed". Persze olykor be-becsörtetett a maci a málnásba... Mivel igény volt rá, ugye, megjelentek a profik. Az alja jött gyorssegélyt nyújtani, al­földi kamionparkolókból tele­pültek át a dombóvári útra. Megesett, hogy néhányat a bázisra tartó busz ülései alól szedtek ki az MP-sek, s lát­tunk ütemesen rugódzó terep­járókat is az utcán. A szükség- mint tudjuk - nagy úr. Bek- vártélyozott a regiment, fész­ket raktak a nyírségi, a duna­újvárosi, a pécsi, fővárosi női szabadcsapatok. És vannak amatőrök is, mint Gizi. A barna Gizi zavarbaejtő őszinteséggel vágja a sze­membe: - Nem vagyok kurva, csak piszkosul szeretek ke­félni. Azt mondja: sokat dolgozik, egy cég üzletkötője magas ju­talékkal. A Gizi persze csak álnév.- Diszkókban ismerkedem hetente egyszer-kétszer, és mindig én választok, veszik a fiúk a jeleket. Piás, belőtt kra- pek szóba sem jöhet, és ne­kem fontosak a kulturált kö­rülmények is. Hogy miért ve­lük kezdek? Ha kaposváriak­kal bonyolítanék ekkora for­galmat, elterjesztenék, hogy kurva vagyok. Ezt tagadom. Szamanta viszont nem ta­gadja, de ez meg is látszik rajta. A kis vékony csaj máté­szalkai. Kisvárdai barátnőjével és a hapsijával bérelnek la­kást.- Nem megy itt már az üzlet- sír a szája -, sokszor semmi sincs napokig.- Mennyi a tarifa?- Tizenötezer. Ha a barát­nőm is kell a szendvicsbe, akkor huszonöt.- A nyelvvel nincsenek gondjai?- Hogy lenne.- Tud angolul?- Ja úgy? A számokat tu­dom, meg a hóvarjút. Jobb az, ha nem értjük egymást. Ő csak mondja a fakent, én meg a nagy lihegést: kapjad össze magad, oszt menjél már el... Az éjszakai élet mindent látó szemei, a taxisok is tud­nak néhány fura mesét. Sze­rintük is pang az ipar, az öt- ven-hatvan csaj között alig van néhány elfogadható.- Két éve lehet, jött egy lány Dunaújvárosból - kezdi a történeteket egyikük. - Kel­lemes, kedves teremtés volt, jól beszélt angolul, egyedül lakott. Szégyen nélkül el­mondta egyszer, négymillió forintért jött Kaposvárra. Ennyi kellett, hogy lakást ve­gyen Fehérváron. Négy vagy öt hónap telt el, a droszton álltam délelőtt, amikor a ko­csihoz lépett elköszönni: - Szörnyű volt, de összejött, befejeztem...- Ez egy kicsit durvább, de majd kitalálod, hogy lehet megírni - folytatja a sztorisort egy másik. - Van egy kapitális amerikai gyerek. Parizernek becézik, persze ne szeletelve képzeld el ezt a rózsaszín töl­telékárut. Kerülik a lányok, amikor tehetik. Ha a srác la­kásához megyek fuvarba, hogy a babát hazavigyem, ki­kapcsolom a magnót, leállí­tott motorral várok, és vi­gyorgok előre, mert felszisz- szennek a csajok, amikor a kocsiba zöttyennek. Én meg­kérdem fapofával: - Talán az ülésen hagytam a kurblit?- A Kalapost vittem múlt­kor egy városszéli bárba, is­meritek ti is a fickót - a taxis fiúk bólogatnak, amikor tár­suk belekezd az újabb törté­netbe. - Behívott, várjam meg, nem marad sokig. Kör­bekapták rögtön a csajok, én meg a pultnál ittam egy ká­vét, a csaposlánnyal dumál- gattunk. Odajött nemsoká a Kalapos és mondta, hogy a pultos kislány tetszik neki. Letett száz dollárt, a lány a fe­jét rázta. Újabb százas, majd még egy és még egy... Ezer dollárt rakott le a krapek szé­pen egymás mellé, gyönyörű­ség volt nézni, de nem, a kis- csaj nem állt kötélnek. Akkor már közbeszóltam: - Eszeden vagy, lány, tudod mennyi pénz ez? Énnyiért én is lefe­küdnék vele! A Kalapos meg­érthetett valamit abból, amit mondtam, mert gyorsan el­tette a stekszet... A hotelekben, panziókban is történnek furcsa esetek, panziós jó barátom mesélte az alábbit: - Éve is van már, kora este beállított egy kis köpcös fekete fiú, reklámsza­tyor volt az összes motyója. Rövid, görbe lábak, laza pók­has, kúpalakú fejét ragya­verte bőr takarta, hízelgő rá, ha azt mondom, nem volt a srác egy matyóhímzés. Ordító ellentéte, elegáns, ápolt szőke barbibaba volt vele: hosszú, formás combok, dús didák, külsőre akár miniszter titkárnője is lehetett volna. A kis nyomorúság elmondta, másnap délben indul Boszni­ába, szántam szegényt. Na legalább most meglesz élete legnagyobb élménye, s mo­sollyal az arcán eshet el a csa­tában. Az egy éjszakát és a két reggelit előre kifizette az amerikai gyerek. Jó óra múlva jött le a lép­csőn a fekete srác. Fülig ért a szája, villogott az ötven foga, úszott a gyönyörűségben. Biztosra vettem, pezsgőért vagy rózsáért rohan. Ne­gyedóra telhetett el, amikor a hatástalanított szőke szex­bomba visítógörcsben vihar­zott a portára: - Hová tűnt el az a féreg! Nem fizette ki az ötszáz dolláromat, és a buk­számba is belenyúlt, elvitt húszezer forintot. Részvét­nyilvánításom után együtt megnéztük a szobában a de­rék katona szatyrának tartal­mát. Két pár zokni volt benne, amit a mama mosha­tott ki utoljára, valamikor Virginiában, és egy fél üveg kóla, visszaváltható palack­ban. A göngyöleg képezte az egyetlen értéket. Biztosítot­tam a hölgyet, hogy a ramaty hagyatékkal sajátjaként ren­delkezhet, ám ettől zokogva elzárkózott. A nő szívét ki ismeri... 1995 decembere óta har­minchét lavsztori zárult he- pienddel, a kaposvári anya­könyvvezető előtt. Három­szor amerikai, harmincnégy­szer magyar ara rebegte el könnyeit nyelve: Oh, yes! Megesett, hogy a vőlegény fakadt sírva, mikor meglátta a tarka-barka násznépet. Úgy tudjuk, beadták az első váló­keresetet is. A férj kérte a há­zasság felbontását, kölcsönös elhidegülés indokával. Stra­pás dolog a béke fenntartása, sok a kiküldetés, a távoliét. Talán másképp alakul a do­log, ha Szarajevó helyett Ka­posváron kellett volna bosz- nia... Katona Csongor Mellesleg mutatósak Évtizedekkel ezelőtt kukkolni kellett a női napozónál, ha ledér hölgyeket akart látni a férfinép, ám a monokini divatba jött, s nem kel­lettek a praktikák. Mára ismét a „túlöltözött” hölgyek vannak a strando­kon, elvétve lehet csak ör­vendezni az anyaszült fel­sőtest tökélyének. Tán csak nem tiltották meg a monokinit?- A monokini vonzereje érezhetően csökkent, ma már csak 3-4 lányt látni felsőrész nélkül, zömmel 20-22 éveseket - mondta Iharosi István a nagyatádi strandfürdő vezetője. Elve­immel összeegyeztethető dologról van szó, és a 9 éves működésünk alatt is csak egyszer találkoztam ellenvéleménnyel. Egy idős pécsi úr kérte ki magának, hogy nem tiltjuk a mono­kinit, és beírt a vendég­könyvbe. Annyira arrogáns volt, hogy már azt mond­tam neki, ha nő lennék én is közszemlére tenném a szép melleket. A végén ki­derült, a féltékeny feleség volt a fölbujtó. Kaposváron a városi für­dőben egy régi üzemelte­tési szabályzat foglalkozik e témával. Úgy fogalmaz, hogy a mindenkori közer­kölcsöt sértő viselet tilos, a többi megengedett.- Úgy ítéljük meg, a mai közerkölcs a strandon bő­ven elviseli a monokinis hölgyeket, csak a fürdőben kötelező a fürdőruha használata - mondta Frank József vezető. Csík László, a csokonya- visontai termál- és strand­fürdő vezetője azt mondta, elvétve látni csak monós napimádókat, ők is jobbára fiatal külföldi lányok, akiknek „jól áll”. Az igali strandon és termálfürdő­ben is megerősítették, nem tiltják a monokinit, még sem sokan élnek a lehető­séggel. Olvasótábor gyerekeknek Az idén is szervezett olvasó­tábort a hátrányos helyzetű gyermekek számára a kapos­vári cigány kisebbségi ön- kormányzat. Tíz napig 25 gyermek nyaralhat Balaton- fenyvesen, ahol a tanuláson kívül kirándulással, strando­lással tölthetik az időt. Elsőként az ötödik kontinensen A kenguru húsát édesnek, a kí­nai konyhát élvezetesnek, az ausztrál kerti partikat szórakoz­tatónak tartotta egyéves auszt­ráliai tartózkodása alatt a ka­posvári Cslzmazia Bernadett. A család nem kocsira, lakáscserére, még csak nem is nyaralásra tett félre minden fillért, hanem 17 éves lányuk egyéves ausztráliai tartózkodására. Dél-Afrika és Amerika jöhetett még szóba. Az Egyesült Államokba 70 diák utazott, Ausztráliába csak ő. Az első magyar fiatal volt, aki odakerült. Tavaly júliusban, az ottani iskolaév kellős közepén csöppent Bribie Island szigetére, all. osztályba. — Csupán hat tantárgy van az ausztrál iskolában: a kötelező angol és matematika mellett négy tárgyat lehet választani. Tanultunk tengeri termé­szettudományt, amelynek keretében még motorcsónak vezetésből is le­vizsgáztunk, és volt olyan tantárgy, amely a bűnmegelőzéstől a gyerekne­velésig, a táplálkozástól a ház körüli munkákig mindent összefogott. A ma­tematika ott cseppet sem elvont, a mindennapi élet során szükséges is­mereteket adják: például banki ügyle­teket és kereskedelmi ismereteket. Az ausztrál fiatalok nagyon önállóak, so­kan már 17 évesen elhagyják a szülői házat, és a saját lábukra állnak. Az osztálytársaim többsége a suli mellett munkát vállalt, náluk természetes a zsebpénzszerzésnek ez a módja. A kaposvári lány nyolcvan európai fiatallal együtt érkezett az ötödik kon­tinensre, ahol helybéli családok fogad­ták be őket. így aztán lehetősége volt karácsonykor, 40 Celsius fokos me­legben a tengerben fürdeni, a játékos kengurukkal ismerkedni és tevegelni. Otthonától 21 ezer kilométerre ven­dégeskedett. — Ausztrál fogadóapám a rendőr­ségnél diszpécser, a fizetéséből el tudja tartani a családot. Igaz, ott jelen­tős támogatást ad az állam, hetente hetven dollár jár gyerekenként. A há­ziasszonyok nagyon ésszerűen ter­veznek, bár minden este friss vacsora van, mégsem töltenek olyan sok időt a konyhában, mint nálunk. Kéthetente egyszer vásárolnak, s minden arra al­kalmas élelmiszert lefagyasztanak. Nagyon egészséges a táplálkozásuk, én is megszerettem a kínai ételeket és a sokféle salátát. Az ausztrál családok élénk társasági életet élnek, egymást érik a közösségi események, ame­lyekben nekem is részem volt, külö­nösen a búcsúztatásomra szervezett meglepetés partin. Bernadett olyan hivatást képzel magának, amely nagy utazásokra ad lehetőséget. Ősztől visszaáll a Tán­csics gimnázium rendjébe, a jól be­gyakorolt angol mellé újabb nyelveket szeretne tanulni. (Izményi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom