Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-25 / 173. szám
1998. július 26., vasárnap Spielberg három katonája Három világsztár, a nálunk is népszerű Tom Hanks, Matt Damon és Edward Burns játssza Steven Spielberg új filmjének főszerepeit. A második világháború idején játszódó akciófilm, a Privát Ryan nem sokkal a Los Angeles i bemutató után, a közeljövőben kerül a magyar mozik műsorára A költő visszatér A Múzeumkertben, valamikor a hetvenes években diákok gyülekeznek. Március 15-e van. Az egyetemisták megzavarják a hivatalos ünnepséget, röplapokat osztogatnak, s a nagy nyilvánosság előtt akarják elénekelni Utassy József megzenésített versét, a Zúg a márciust, amelynek visszatérő sora: „Míg a Földön ember él/ a költő visszatér”. A szétkergetett fiatalok egy titkos helyen gyülekeznek, most már föltett szándékuk, hogy megidézzék az egykorvolt események igazi szellemét. Verseskötetek kerülnek elő, hangszerek, féltve őrzött relikviák. Kezdődhet a játék. A rejtekhelyen és persze ahol a Zúgjatok harangok! című „forradalmi rockfantázia” megelevenedik, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ott vannak mind, március hősei: Petőfi és az ifjak, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, hogy egy-egy dallal, verssel, jelenettel fölelevenítsék a forradalom nagy pillanatait. Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Nemeskürty István, Páskándi Géza, Szécsi Margit, Gyurkó László, Juhász Ferenc, Utassy József műveinek részletei hangzanak föl a drámai eseménysorrá fűzött zenés előadóesten, amelynek muzsikája a Kormoránt dicséri. Az előadók között van Varga Miklós (Petőfi megszemélyesítője), Deák Bili Gyula, Nagy Feró, Szulák Andrea, Makrai Pál. A harangok sajnálatos módon egyelőre csak két estén át zúgtak a Margitszigeten, a Szabad Tér Színház lehetőségeiből most ennyire futotta. S csak reménykedni lehet benne, hogy amint a vers is mondja, költő, s vele együtt a rockopera visszatér. (rk) Nézze meg az ember! Kicsit bolond, kicsit őrült Az egyik legnépszerűbb komédiásként tartják számon Steve Martint. Sajátos színt képvisel a szakmában, hiszen egyszerre dolgozik filmben és színházban, forgatókönyvet és színdarabokat ír, sőt esetenként produceri feladatot is vállal. Természetes közege mégis a játék, a móka. Aligha véletlen, hogy Hollywoodban bolondos, kicsit őrült fickónak tartják. Martin nem az olcsó humor híve. Egyszer azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha az emberek egy olyan komikusra emlékeznének majd, aki maradandó dolgokat is alkotott. A Halott férfi nem hord zakót című film nem csak egyszerű krimi. Sajátos tisztelgés a műfaj klasszikusai, a negyvenes évek kimagasló alkotásai, színészei és filmesei előtt. Ügyesen játszik a régi celluloidszalagokkal, nemcsak fölidézi a kor hangulatát, hanem „belép” a régi mozidarabokba, kapcsolatba kerül a régi sztárokkal. Új életre kel Humphrey Bogart, Robert Mitchum és a többiek, hogy segítsék vagy éppen akadályozzák Rigby Reardon magándetektívet (Steve Martin) élete talán legkülönösebb ügyének földerítésében. (Vasárnap, RTL Klub 20.00). -szigMagánbeszélgetések Liv Ullmann-n'al A mosoly a reményről beszél Magánbeszélgetések - ez a címe annak a filmnek, amelyet Liv Ullmann rendezett Ingmar Bergman forgató- könyvéből. Liv Ullmann öt évig volt Bergman élettársa, és ennél sokkal tovább a múzsája, a mester remekbe szabott női figuráinak tökéletes megszemélyesítője. Most mégis inkább a rendezés vonzza. - Nem azért, mert a szerepjátszást már nem érzem alkotóművészetnek - magyarázza a színésznő-rendező -, de a rendezés lehetővé teszi, hogy az ember többet adjon önmagából, mindabból, amit a művészetről, a világról, a társakról gondol. Hogy mit szólt a filmhez Bergman? - folytatja. - Meghatódott. Azt hiszem, boldog volt. És ez engem is boldoggá tett. Azonnal akart egy kazettát a videotékája számára. A film rendezésébe csak annyira szólt bele, hogy kérte: „vegyem le” a végéről azt a mosolyt, amelyet én az őszinte könnyek mögé próbáltam rejteni, mert ezzel akartam kifejezni a reményt. Azt kérdezték, hogy van-e valami ebben a filmben, amit Bergman, a rendező, nem tudott volna úgy megcsinálni, mint én - meséli Liv Ullmann. - Erre csak azt tudtom válaszolni: úgy hiszem, igen. Van olyasmi, amire csak egy asz- szony képes, amit a férfiak másként látnak, másként értenek. A nők túl jól ismerik egymást. Bergman mindig szerette őket, de olyannak akarta látni a nőket, amilyennek neki tetszettek. Ő csaknem mindent képes megcsinálni, de nővé változni még ő sem tud. Liv Ullmann, akinek hatvan film és hatvan színpadi szerep van a háta mögött, úgy beleszeretett a rendezésbe, hogy már a következő filmterve is készen áll. Olaszországban rendezi meg az Anna Frank naplójának azt az új változatát, amelyet jelenleg játszanak a Broadway-n. De mindig hozzáteszi, föltétlenül az egész művészetének az alapja, amit Bergmantól kapott. - Boldog vagyok - magyarázza -, mert nyolcvanévesen rám bízta egy második olyan filmnek a rendezését is, amelynek ő írta a forgatókönyvét. A filmnek ezúttal nem a családja a témája. A Hitszegők amolyan hitchcocki thriller, az igazság és az illúzió játéka, amelyben nagy szerepet játszik a szenvedély. A negyvennégy éves John Travolta floridai otthona mellett saját repülőteret építtet. Felesége, Kelly Preston szerint így teljesül régi álma, a hangárból egyenesen a ház előterébe léphet majd. Úgy látszik, az RTL Klub is fölzárkózik azoknak a tévétársaságoknak a sorába, amelyek napi szappanoperákkal kívánják a közönséget a képernyő elé szögezni. A tervek szerint ősszel indul a sorozat, amely sok társához hasonlóan történetesen egy bérházban, s annak lakói körében játszódik. Talán az sem véletlen, hogy a sorozat kiötlői azt szeretnék, ha a nézők a maguk problémáira ismernének a televíziós játékban. Ajtay Andor sokáig csak tartalékos volt Aki „megrendelte” az utóéletét Vannak színészek, akik számára közömbös, hogy az utókor mit mond majd róluk. Örökre feledésbe merül-e a nevük, vagy újra és újra fölidézik alakjukat? Ajtay Andor másként gondolkodott. Ő még életében kikötötte végakaratát: adják el tihanyi villalakását, és a befolyt összeg kamataiból minden színházi szezon végén egy-egy színésznő és színész jutalomgyűrűt és pénzösszeget kapjon. így jött létre az Ajtay-díj. A végrendelet gondozását Ajtay a Vígszínházra hagyta. A halála óta eltelt 23 esztendőben a színház pontosan teljesíti végakaratát. Utóéletét tehát ő maga rendezte meg. Hogy a neve ne merüljön a feledés homályába, továbbra is beszéljenek róla, emlékezzenek rá. Nem csak színész, rendező is volt. Tapasztalataival, tanácsaival, hozzáértésével, ízlésével sok-sok előadást segített színre sikerrel. S mégis: előadások után színésztársai kerülték őt. Vagy. Ajtay kerülte őket! Amilyen készségesnek mutatkozott a színpadon, a próbák vagy az előadások közben, olyan hűvös és tartózkodó, már-már merev és bizalmatlan volt, amikor elhagyta öltözőjét. Mintha egy másik Ajtay lépett volna ki a kollégái közé! Ezt a kettősséget senki sem tudta mire vélni. Ajtay ugyanis soha sem adta ki magát. Később, idősebb korában derült csak fény viselkedésének furcsaságaira. De akkor ezek a tulajdonságai már anynyira belévé- sődtek, hogy nehezen tudott volna változtatni rajtuk. Lehet, hogy nem is akart. Talányos ember, talányos művész volt. Családja sokáig ellenezte, hogy a színészpályát válassza élethivatásul. Hiába. De mire elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, már húszas éveinek közepén járt. Pályakezdése sem volt zökkenőmentes. Előbb Szegeden, az ottani Városi Színháznál kellett megnyerni a közönséget, majd - Fedák Sári ajánlására - próbajátékra hívta meg a Vígszínház. Élete nagy szerencséjének hitte, s mégis újabb csalódások következtek. Hiába szerződtette a Szent István körúti színház, sokáig csak „tartalék játékosnak” használták. Ha a főszereplő hirtelen megbetegedik, ha valami elháríthatatlan akadály miatt nem tud jelen lenni, ha... ha... ha... Vagyis nem a fényes premiereken, hanem a vasárnap délutáni, meg a hétfő esti szürke előadásokon játszhatta el X.Y. nagy színész szerepét mint beugró, akinek nem kell megjegyezni a nevét! Volt úgy, hogy a buffo- komikus, Mály Gerő szerepét nyomták a kezébe: Ezt tanuld meg! Ő, aki Szegeden bonvi- ván, a város kedvence, a hölgyek bálványa volt... Javára legyen mondva, ezt is túlélte és nem adta föl. Sőt - de ez már csak jóval később, idősebb korában derült ki -, a sok „éhezte- tés”, megalázás még előnyére is vált. Edzette, ellenállóbbá tette. Jobban tudott alkalmazkodni. 1957 decemberében még eljátszhatta Clausen tanácsos szerepét a Naplemente elődben A Magyar Néphadsereg Színházában. A Hegedűs Tibor rendezte előadásban Ruttkai Éva alakította a fiatal lányt. Azután oda kellett hagynia kedves színházát. Játszott még a Jókai és a Madách Színházban, majd hattyúdalaként újra Clausen szerepe jött Szegeden. Azt az előadást ő rendezte. Ott, ahol pályája negyvenhárom évvel korábban elkezdődött, s ahol fess, ragyogó bonviván volt. Az idős Clausen-Ajtay minden tudását beleadta a szerepbe. Élete nagy-nagy elégtétele is lehetett volna ez a kései jutalomjáték, de akkor már keserűsége túlcsordult. A Vígszínházát nem tudta elfelejteni. A fájdalom, hogy legszebb színészkorában méltatlanul nem lehetett ott, ahová minden gondolata fűzte, minden bizonnyal siettette a szomorú véget is. Az általa alapított emlékdíj kiosztásakor minden évben felvillan majd a neve, hogy emlékeztessen egy hiú művészre, akitől „tartottak” a pályatársai... Bános Tibor
