Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP Színes hétvége 1998. július 25., szombat Kőkúti mókuskerék Bogdán Imre hiszi: lesz munkája fotó: kovács tibor A régi sérelmek még ma is élnek. A segélyeken van a vita. Ha te kaptál, én miért nem kapok? Gyakori a gyűlölködés egymás kö­zött, de ezt leszámítva jó itt élni. Hátha még munka is lenne! Bogdán Imre summázott így Kőkúton. A középkorú cigány férfi harmadmagával él portá­ján. Csak asszonya dolgozik. Közhasznú munkás. 16 éves lánya nem tanult tovább, pe­dig szívesen lett volna felszol­gáló, pék vagy cukrász. Apja szerint nem volt pénz a tanít­tatására. Akkor vette az állato­kat. Disznókat tart és van egy bikaborja is. Azt mondta: kell a kiegészítés a jövedelempótló támogatás mellé. Ebédhez lánya, Renáta terí­tett; bableves volt káposztás­kockával. Mosogatás után könyvért nyúlt a lány. Spa­nyolország históriáját olvasta. A love storyk helyett inkább a történelmi regényeket bújja. Unokatestvérével néha beuta­zik Kaposvárra. Várják a ba­rátnők, és a táncos lábú lova­gok a diszkóban. De otthon is helytáll. Takarít, főz, és bese­gít az etetésbe is.- Négy éve üres ez a ház — mutat a szomszéd portára Bogdán Imre. - Négyszázezer forintot kérnek érte. Ha kap­nék szocpolt, bizony Isten megvenném a lányomnak. Én is itt élek 36 éve. A Kőkutat Alsótapazddal összekötő, új úton fiatalasz- szony tolja kilenc hónapos kis­fiát.- Itt születtem, de anyám is, apám is meghalt - meséli Pá- pics Gábomé. - Bátyám lett a gyámom, és odaköltöztem hozzá Nagykorpádra. Most visszajöttem a szülői házba, ami megérett már a felújí­tásra. Pápicsék harmincezer fo­rintból élnek. Az asszony varrónő Kadarkúton, férje munkanélküli. Alkalmanként azonban elszegődik; most az útépítőkkel dolgozik.- Szeretem ezt a falut, de legalább lenne egy óvodája! Sok a gyerek; jobb volna itt elhelyezni őket, és nem Hen- csére hordani a piciket! Is­kola sincs már, Kadarkúton tanulnak a diákok. Az idősek még emlegetik a régi tanítókat, a palatáblás időszakot. A kőkúti iskolát azonban éppen most becsül­tette fel az önkormányzat, mert egy vállalkozó szeretné megvenni, vagy kibérelni. Fő­leg az idősebb generáció nézi ezt rossz szemmel, hiszen azt szeretnék, ha egyszer még megszólalna a csengő. Azt vallják: egy falu iskola nélkül meghal. Bacsa Illésné szerint is. A 72 éves alsótapazdi asszony Kő- kútra járt iskolába. Lányát már Gyöngyöspusztán taníttatta. Az óvodáról és az iskoláról másként vélekedik a polgár- mester.- Az osztott iskola kora le­járt; főleg a XXI. század elején - véli Földes Mária. - Ha visz- szaállítanánk, akkor is csak az alsó tagozat működne. Az ön- kormányzat azonban nem tudná fenntartani. Kadarkúton ott van a diákotthon, a számí­tógéppel felszerelt iskola. Mi ezt a színvonalat nem tudnánk biztosítani. Az ovisok után 53 ezer forintot fizetünk Hencsé- nek, Kadarkútnak meg 22500 forintot az iskolások után. En­nek csak a többszöröséből le­hetne működtetni az iskolát!- Milyen haszonnal kecseg­tet a vállalkozó?- Azt ígérte: 8-10 helybeli­nek ad munkát a csomagoló­üzemben, és egy fűrészgépet is beállít. Mi adókedvezmény­nyel támogatnánk, hiszen csökkenne az állástalanok száma. Most a regisztráció szerint 47 munkanélkülink van, ám valójában többszörös ez a szám.- Az országban több helyen van arra példa - de Kadark­úton is -, hogy földet adnak a cigányoknak, néhol még a ve­tőmagot is megveszi nekik az önkormányzat. — Az önkormányzatnak ke­vés a földterülete. A földkiadó bizottság az őszre ígérte: végre rendezi a tulajdonviszonyo­kat. Ám ha lenne is rá lehető­ségünk, én szkeptikus vagyok. Csak akkor hiszem el, hogy a romacsaládok képesek meg­munkálni a földet, ha látom: nem hanyagolják el a sajátju­kat. Sajnos, egy részük nem törődik a földdel. A csemetés- ben is lett volna munka. Igaz: három és fél kilométert kellett volna kerékpározni vagy gya­logolni. Ehhez csak néhány embernek fűlt a foga. Köz­hasznú munkásokat is megér­tem találni. Szinte könyörög­nöm kellett: jöjjenek, most le­het dolgozni. Persze, köny- nyebb a segélyre várni... Az adatok mellé még egy: a kőkúti önkormányzat kasszá­jából az idén 7,4 millió forintot fizetnek ki szociális támoga­tásra. A segélykérés minden­napos. A polgármester állítja: csak nagyon indokolt esetben adnak; s akkor is csak négy­ezer forintot. Ez legfeljebb kétszer ismétlődhet meg egy évben. Az is előfordult: a pol­gármesteri hivatal bevásárolt a családnak, ám amire hazaért vele a családfő, eladta az élel­miszereket és az árát elitta. Sok helyen, ha nem bíznának meg valakit, a gyermekvé­delmi támogatást is szeszre költenék, nem pedig a gyerek kollégiumi díjára. A három településrész kö­zül Kőkúton a legnagyobb, több mint hatvan százalékos a cigányság. Szinte havonta cse­rélődik a lakosság. Zömmel a romacsaládok váltják egy­mást, de a fővárosból is költö­zött ide egy fiatal házaspár. Ők nem az etnikumból valók, de korábban itt éltek és ragasz­kodnak ehhez az Isten ölén született szép fekvésű faluhoz. Mint ahogy az a néhány idős asszony is, aki ünneplőbe öl­tözve a kadarkúti plébánost hallgatja az iskolaépületben lévő imaszobában, s a falu fő­terén lévő feszülethez viszi a friss virágot és imára kulcsolt kézzel szebb időkért, realis­tább önkormányzatért esede­zik, olyanért, amelyik nem akarja eladni az iskolát, ha­nem benépesítem, s amely meghagyja a kápolnát is az is­kola részeként, ahogy volt az a falu alapítása óta mindig! Lőrincz Sándor KÖNYVAJÁNLÓ BUZINKAY GÉZA Budapest képes története Ez a kötet Budapest fordu­latos történetének minden oldaláról szól: a fontos eseményekről vagy a kü­lönböző korok városigazga­tásáról éppúgy, mint jelen­tős épületeiről, a városok polgárairól, mindennapi életükről vagy arról, hogy mi jellemezte egy-egy kor hétköznapjait és városi szó­rakozásait. A kötet illuszt­rációi szoros egységet ké­peznek szövegével és a múlt lehetőleg minél több jellemző érdekességét kí­vánják közel hozni a mai olvasóhoz. (Corvina 4000 Ft) keztetni arra, amit a tévé­nézők is láthattak, és ami­ről olykor a helyszínen szurkolók sem értesülhet­tek. (Paginarium -1380.-) UMBERTO ECO Öt írás az erkölcsről Ebbe a kötetbe gyűjtött írá­sai alkalmi jellegűek. Té­mabeli sokféleségük elle­nére együvé tartoznak: mind etikai kérdéseket vet­nek föl és járnak körül az értelmiségi szerep tudatá­ban és felelősségével, amely abból áll, „hogy kri­tikus szemmel azonosítsuk, mi az, ami hellyel-közzel kielégítő módon megfelel az igazságról alkotott el­képzelésünknek”. (Európa - 900.- Ft) JEFFRES ARCHER A negyedik rend Első pillantásra úgy látszik, hogy Richard Armstrong- nak és Keith Towsendnek nem sok köze lehet egy­máshoz. Az egyik írástudat­lan parasztember fia, a má­sik a világ távoli részén ne­velkedett. Egy valamiben azonban mégiscsak hason­lítottak egymásra: mindket­ten hazardíroztak. (Gabo I II. kötet - 1580 Ft) Ez történt Franciaországban E könyvet a futballélet és a sportújságírás legkülönbö­zőbb szféráiból felkért szerzők „fémjelzik”. E könyv nem kíván megfej­teni nagy titkokat, meg­őrizni és emlékeztetni akar: őrizni minden idők egyik legnagyobb futballesemé- nyének történéseit, ame­lyek egy fél világot foglal­koztattak több, mint egy hónapon át, s persze emlé­Somogy Atlasz 244 település részletes tér­képe. Minden településről részletes információ. A me­gye gazdasági információit is tartalmazza. (Hiszi Map Kft-2500.-) A fent említett könyvek megvásárolhatók a Fó­kusz Könyvesboltban, Kaposvár, Fő u. 13. Fekete menyasszony E z a reggel barátom, hasonlatos a teremtéshez. Akkor lehetett ily békés a tájék, amikor még nem ronthatta meg semmi - mondta Hamulyák, miközben kivette pipája csutoráját szájából, és akkorát lé­legzett, mint a víz alól felbukkanó. Ropogott lábuk alatt az apró kavics, amivel az út hintve volt. Akadt köz­tük gyökérdarab, tavalyi száraz gally, a ki tudja mi még, ami a fo­lyómederben van, ahonnan bá­nyászták. Úgy követte a víz partját, mint gyerkőcök irkájának szélét a lénia, mik mellé sormintát illett raj­zolni lehetőleg színeseket és legin­kább virágokat. Ézsiás értette kuzinjának szavait. Mert hogy ez a párbaj mégis csak elmaradt, bizonyára az Úr akarata. Ugyanis, a katonatisztek becsületü­gyi szabályzata ha több helyen el is tér a polgári úriemberekétől, mai azért az érzékenységet illeti, egy gentleman nem alkudhat meg. Á tettlegességet ő szenvedte el. S a ka­tonai becsület fogalmak a társas érintkezés szokásainak is erősebb őrzői, miként a polgáriak. Hát ezt is át kellett élnie, az asszonyaiért, akit szeretett.- Fölöslegesen emészted magad - folytatta Hamulyák. - Legúribb elin­tézés, a hiba beismerése. Mit akarsz még. Bár megjegyzem, nem ártana ha a lovagiasság ordéja iránt a höl­gyek is érdeklődnének, ugyanis, leg­inkább ők az okozóik ezeknek az ügyeknek... s ha nem tévedek...- Mindegy már - legyintett Ézsiás. Egy nagy hal vetette fel magát. Akkorát csobbant a tükörsima víz, mintha egy lapáttal vágtak volna rá. Farka nyomán örvény keletkezett, s a pompázó tavirózsák körülötte úgy himbálóztak, mint esetleg sajkák hullámok köziben. A nap egyre ma­gasabban kúszott, s sugarai ferdén érve, megcsúsztak a víztükrön, mint élesített korcsolyák a jégen szalad­tak tovább a ködös semmibe, arra amerre a nagy hajók járnak. Mögöt­tük a parkban a terebélyes fák alatt harmatcseppektől csillogtak a fűszá­lak. Egy korai harkály fáról fára szállt, s csőre mint egy kereplő, ke­reste az odvát s jaj volt a pondrónak, mit elért. Ézsiás csizmájának fejét nézte, amint lépésről lépést váltott. A sok apró kődarab, mint partoldalban a moszat, tapadt kemény szárához. Úgy érezte ő is, mintha valami kosz ragadt volna leikéhez, egész belse­jéhez.- Barátom - hallotta távolról Ha­mulyák szavát - azt mondja egy francia közmondás. A párbajban el­esetteket nem az ellenfelük, a segé­deik ölték meg... Mert mi a köteles­sége a segédnek, mint hogy az ügyet lehetőleg békésen intézze el ...na lá­tod. Békésen intézze el - dohogott magában Ézsiás. Mit tudhatja a ku- zinja, hogy békességről aztán szó sem lehet. Igaz, mint fuldokló a szalmaszálat, elfogadta a bocsánat­kérést, hogy ne kelljen összekasza­bolnia, ha már nem tud Grisel élni nélküle ...s csak vele. Talán Herr Ki­elhauser, aki a hadsereg tisztjei számára megalkotta a szabályzatot megértené, egy hölgy könnyes mo­solya többet ér, minden szónál. Hisz Quintus rég megírta, bármely férfi magáévá teheti bármely nő sérel­mét... ezért vívtak a régmúltban a lovagok. S nemcsak Don Quijoték járják az utakat... A nádas úgy takarta a partot, hogy sem a vízről, sem a szárazföldről pil­lantást se lehetett vetni azokra a csapásokra, amelyeket a ladikoknak vágtak, hogy az arra áhítozók a hor­gászhelyekre jussanak. Meleg volt. A távoli kabinok előtt a nyugágyak­ban bágyadtan süttették magukat a hölgyek és urak, hatalmas, szalag­okkal díszített szalmakalapjaik alatt. A bátrabbak vízbe lábaltak, s meg- merítkeztek s paskolták magukat. A hölgyeknek a nyaktól térd aljáig érő pamuttrikóik testükhöz tapadtak, s megmutatták a rejtett bájaikat. A dús keblek bimbói mint ruhán a gombok. Csíkos fürdődresszének váll­pántja félvállról lecsúszott, s a kék anyagon a mennykőt utánzó piros jel ágyéka felé mutatott. Megindult a nádas felé, s csak úgy találomra be­tért az,egyik ladiknak vágott csa­pásra. A közelben vízicsibe sírt, s egy vadruca méltatlankodó hápo­gással, nagy locsogással igyekezett tova. Nádirigó fészke himbálózott összefont vékony szálakon, s ma­gasban a nap ragyogott. Egyszerre arra lett figyelmes, hogy zizeg a nád, s a fordulóban ott állt vele szemben akit annyira kívánt, hogy néha szinte fájt. Megindultak egymás felé. Amikor átölelte s nedves tri­kóik egymáshoz tapadtak, úgy érezte, forr körülöttük a víz. Mintha nem lett volna rajtuk ruha, ölelkez­tek. Aztán kapkodón szétváltak, s külön utakon igyekeztek vissza. Ő kétszer is megkerülte a nádast, ne­hogy együtt érjenek. Úgy érezte, homlokára van írva minden.- Azért, úgy gondolom, senki se bűntelen - mondta Hamulyák, mi­közben megállt. Dohánybarna, zsi- nóros kabátjának ferde zsebéből elővette a pipaszurkálóját, s beleko­tort az égetett cserépbe. Aztán meg­rázta a fejét. Okos ember belátja, ahol nincs, ott ne keressen. így hát a közeli fűz barázdált törzsén az el­hamvadt parazsat kiverte. Elővonta hasított bőr zacskóját, cakkos száját körbefogó zsinór végét, két fáradtpi­ros színű korálgyöngy jelezte. Ko­mótosan újra tömte.- De azért - folytatta -, a babérle­vél a paszulyon kívül csak a harcos­nak és a művésznek az elismerése, amikor nékik koszorúba fonják. Hát erre, persze ne várj. De azt se aka­rom mondani, hogy a barackvirág il­let, ami köztudottan az igénytelen­ségnek a jelvénye... Ézsiás arra gondolt, hogy a búza­virág viszont a bizalomnak. De jó lenne hinnie, hogy nem vétette el életét amikor nem állt elé. S nem mondta, jer velem, hagyja mindent. Nálamnál úgysem szeret senki job­ban ezen a kerek világon. Kerteszt- ben az úton egy mókus szaladt, s aprócska lábai megcsúsztak a kavi­cson. Hemperedett egyet, újra tal­pain volt, s már csak bozonso fark­hegye látszott a sűrű bokrok aljá­ban. Hamulyák megcsóválta a fejét, mert hiába tapogatta másik zsebét, nem lelte benne a dobozkát, mely­ben zörögtek volna a foszforfejű pálcikák.- Hát nem jobb volt a régi tűz- szerszám... kovát, acélt, taplót ne­hezebb volt elhagyni, csak jobban észrevette volna az ember, mint ezt a fránya skátulyát, hogy az is, aki kimicsodálta... De hogy szavamat ne felejtsem ha már a virágokról esett szó. Azt a gyermekek is tudják, hogy az ibolya a szerénység, ciprus a gyász virága. Tán. még az ártatlan­ságról is hallottak egyet s mást a gyermekláncfű és a liliom kapcsán. No és hát persze, a mirtusz és na­rancsvirág. Melyik lány ne tudná, mit fog hordani menyasszonyként. Álmában Grisel állt elé. Fekete magas nyakú selyem ruhája áliáig begombolva s körbe csipke fod­rozta. Sápadt arca úgy világított ki belőle, mint egy lámpás, s türkiz­szeme mélyen a homloka mögött ragyogott. Szája hangtalanul moz­gott, mintha valahová hívnő. S ő in- dula, de nem mozdultak lábai, bele­gyökereztek a térdig érő avarba... Fekete menyasszony. Igen, most már érti, ő az, aki után míg él epe- kedik, de igazán sose birtokolhatja.- Küldj barátom - folytatta Hamu­lyák - egy nyaláb repkényt barát­ságnak jeléül, hogy nem kaszabol­tad össze azt a mérges urat. Lehet ugyan az rezeda is, ha jobban ked­veled, bár elég szagos ahhoz, hogy a jószívűség virágja legyen. De akár­mit is küldesz, a vizitkártyád benne legyen, mert névtelenül küldött csokrot nem illik bálba vinni. Mit lehet tudni... Arra gondolt Ézsiás, legszíveseb­ben georginát, vagy krizantémot küldene, mert az illat nélküli csokor nem fejez ki melegebb érzelmeket. Mennek majd a csillagporos úton kézen fogva, rajta is fekete frakk. Szerencsés, mert nem vetődik ár­nyékuk a boldogokra. S alig hihető, hogy létezik annyi ragyogás, ami be­tölti ezt a reggelt, amikor ő telve re­ménytelenséggel. A z út mellett rubin közepű kis fehér virág nyújtózott a nap felé. S a harkály abbahagyva a kopácsolást, surranva repült tova a szomorú fűzek fáradt karjai felett. S a hajókürt távoli búgása jelezte, tán egyszer kikötőre lelnek... Ujkéry Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom