Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-11 / 86. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1998. április 11., szombat A megye a falué Kedden Dél-Somogyban járt Göncz Árpád. A Ma­gyar Köztársaság el­nöke a nemzetiségek és a cigány kisebbség életével ismerkedett és a megye lehetőségeiről tájékozódott a megye vezetőitől. Tapasztala­tait Hencsében össze­gezte és itt válaszolt a Somogyi Hírlap munka­társának kérdéseire Is. Hencse- A parlament tulajdonkép­pen adós maradt a kisebbsé­gek parlamenti képviseletét szabályozó törvénnyel. Mit mondtak önnek erről a somo­gyi kisebbségek?- Ahol voltam, mindenütt fölmerült. Fölmerült a horvá- toknál és a cigányoknál na­gyon nagy hangsúllyal és a németeknél is Ez egy rövid­zárlat volt. Őszintén szólva nem tudom megmagyarázni, mert olyan nyilvánvaló volt, hogy ez magyar nemzet ér­dek. Nem beszélve arról, hogy a nemzetiségeknek is érdeke, akik mind honfi­társaink és ugyanennek az országnak a polgárai. Ismerem az összes jogi aggályt. Meg kell mon­danom, az én vélemé­nyem szerint itt a jogi ag­gályok kevesebbet nyomnak a latban, mint amennyire fontos a tör­vény meghozatala. A ti­zenhárom magyar ki- n sebbség közül voltakép­pen önmagában parlament­képes a német és a számát te­kintve a cigány, s talán a szlovák is. A többiek számára ez külön külön nagyon ne­héz, mert nem tudják össze­hozni egy-egy kerületen belül azt a számot, amely biztosítja képviseletüket. Tehát nyilvárr valami megkerülő utat kell keresni. Legjobb tudomásom szerint - persze én nem állok jót semmiért - az új parla­ment felállása után ez lesz az első törvény, amit tárgyalni fognak. Ha nyugatival beszé­lek, két kérdés mindig fölme­rül, az egyik a cigánykérdés, a másik a nemzetiségiek par­lamenti képviselet. A dolog égető. Ha itt találnának egy megoldást - én nem mondom meg, hogy mit, mert ez a par­lament dolga -, s azután megpróbálnák az Alkot­mánybíróságra adni, azt na­gyon nem szeretném. Válasz­tás előtt természetesen min­den ilyesmi sokkal nehezeb­ben megy. Választás után sokkal könnyebb ezekben a kérdésekben dönteni, mint közvetlenül a választások előtt,- A cigányoknál nemcsak a parlamenti képviselet sors­döntő, hanem a hajlandóság is a sorsfordításra.- A cigánykérdés a magyar többségi társadalom a létkér­dése. A cigányoké is. Barcson találkoztam velük, és rendkí­vül pozitívak a tapasztalataim. Végeredményben abban ma­radtunk, hogy nekik meg kell tanulni a többségi társada­lomnak a nyelvét. Nem szó szerint magyar vagy cigány nyelvre gondolok, hanem a gondolkodásmódra, hogy tud­■ Nyugati tárgyaláson mindig fölmerül a cigánykérdés janak érvelni. Ennek a kérdés­nek a megoldása mindkét fél számára egyformán fontos. Valamennyi problémánk kö­zött ez a legrobbanóbb. A nyomorúság is fertőz, a kire­kesztettség is. A kirekesztett­ség félelmet és ellenszenvet szül a kirekesztőkben. Ennek a kérdésnek a megoldása tehát nem megy egy nap alatt. Hi­szen a cigánykérdés, mint kérdés, voltaképpen 250 éve kezdődött, akkor, amikor a ci­gányok betagolódása, parasz- tosítása , ipari kiszolgáló sze­repük megszakadt. Attól kezdve a teljes foglalkoztatá­suk sem volt megoldva, mert segédmunkás sorban élnek. A magántulajdon automatiku­san dobta ki őket az állásuk­ból. A kérdés az én megítélé­sem szerint elsősorban okta­tási, vagyis türelem, tanítás és támogatás.- Keddi somogyi látogatá­sán kitörési pontokról esett szó. Miként minősíti Somogy kitörési pontjait? Somogy természetes partnere a Közép-Európában szintén természetes helyét kereső Szlovénia, és Horvát­ország. Amin mi nem vagy csak szűk határok között tu­dunk segíteni egy horvátnak, az a betagolódás Európába. Horvátország bizonyos mér­tékig félig kirekesztett álla­potban van, a boszniai kérdé­sek megoldásában nekünk nagyon kevés a beleszólá­sunk. Abban a pillanatban, amikor ez a kérdés megoldó­dik. Horvátország megkapja a megígért fejlesztési támoga­tásokat Horvátország meg­kapja és szüksége lesz a köz­reműködésünkre. Amíg nincs . meg, addig - teljesen ter­mészetes ez - elsőbb a sa­ját horvát vállalataikat támogatják, mert annyi a feladat, hogy azt még megtudják oldani. Szá­munkra nagyon fontos, hogy Horvátország meg­találja helyét Európában is. Mi mindent elköve­tünk ennek érdekében. A két ország érti egymást, és a mentalitásban is kö­zel áll a másikhoz. Az együtt­élés összecsiszolt bennünket.- Ez a táj, ahol most járt, nekem a szülőföldem. Önnek mit adott ez a táj?- Nagyon sokat. Még gye­rek koromban Balatonbe- rényben voltam nyaranként. Ismerem Csurgót, ismerem és szeretem Marcalit, ismerem ezt a drága Rinya-vidéket. Szóval ez a hazám. Akinek nincsen valamilyen tájélmé­nye, annak a kötődése is gyengébb. Nekem az Alföld sokkal kevesebbet mondott, Göncz Árpád a barcsi cigánygyerekek között FOTÓ: LANG RÓBERT mert oda családi kapcsolatom nem volt. Az én családom és a feleségem családja zalai eredetű. Lendva mellett van két falu, s mind a kettőnek fele Göntér, a másik fele pe­dig Göncz. A feleségem Gön­tér, én Göncz vagyok.- Ez a somogyi vidék apró­falvas település. Mit tapasz­tal, mi lesz az aprófalvak jö­vője?- Nem igen hiszem, hogy az aprófalvak jövőjét meg tudná oldani a kisüzemű me­zőgazdaság. De ha egyáltalán sor kerül a művelhető terüle­tek művelésére - hiszen na­gyon sok van, ami parlagon hever akkor nyilván a la­kosság egy részét felveszi a mezőgazdasági vertikum. A zsákhelyzeteket pedig a lehe­tőségek szerint meg kell ol­dani a közlekedésben, hogy a falvak eltartó képességét, az oda, illetőleg a kistérségi központokba telepített ipar és vállalkozás növelje.- Ebben az átalakulásban kulcsszereplő lehet a megye?- A megye a falu szerve. És én azt hiszem, hogy ezt büszkén lehet vállalni, mert a falu politikai képviselete vol­taképp a megye. Tudom, hogy vágyik, többet is érde­melne, és fel kellene oldani a megyei városok és a megyék közötti feszültséget. A megye azonban jelenlegi helyzeté­ben a falu megyéje.- A megyei jogú városok és a megyék közötti feszültség intézményes feszültség vagy természetes?- Szerintem jogilag felold­ható a feszültség.- Ez az interjú húsvétra je­lenik meg. Hogyan tölti a Göncz-család a húsvétot?- Kint vagyunk Felsőgödön az egész családdal együtt.- Es milyenek a család hús­véti szokásai?- Nagyon mulatságosak. A gyerekeim már ötven körül • vannak, az unokáim húsz kö­rül. Most is mi rejtjük el az ajándékot a bokrokban és meg­keresik, mit hozott a nyuszi?- Kellemes ünnepeket kí­vánunk. Kercza Imre A tojás szimbóluma Húsvétkor - mint minden más vallásos ün­nepen - meghatározott ételeket fogyasztunk. Ami a keresztény világban mindenütt közös, az a tojás, amely a vallásos szimbolika sze­rint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. Éppen ezért a tojást csaknem mindenütt dí­szítik. A legrégibb hímzett tojáslelet Magyar- országon például az avar-korba nyúlik vissza. A hímzett tojás főként Kelet- és Közép-Euró­pában dívik a mai napig is, másutt egyéb módon - például festéssel, karcolással, bati­kolással - teszik ünnepivé, különlegessé ezt a mindennapi ételt. Manapság húsvétkor a legtöbb „tojás” csokoládéból készül; a legváltozatosabb színben, formában és méretben talán Olasz­országban gyártják. Ott húsvétkor a tojás körül forog a világ, és csokoládén kívül cu­korból, marcipánból is készítik a gyerekek legnagyobb örömére. Főtt tojást a szombati vacsorán esznek, de nem füstölt sonka, ha­nem egy speciális, csak ekkor fogyasztott szalámi, a Corallina mellé tálalják fel. Az ünnep elmaradhatatlan süteménye Itá­liában a panettone, amelyet karácsonykor és húsvétkor fogyasztanak, csakúgy, mint nálunk a bejglit. A panettone tulajdonkép­pen kuglóf, amelyet százféle változatban sütnek az egyszerű, mazsolástól kezdve a likőrrel töltöttig, a csokoládémázzal bevont, habos-cukorgyöngyös csodákig. Piros Christa KÖNYVAJÁNLÓ RICHARD PLATT Kémek A kémkedés sok ezer éves mesterség: a területszerző, kincsrabló, rabszolgagyűjtő háborúkban alakult ki. A Szemtanú sorozat 34. Kötete a kémek különböző stílusai­val ismerteti meg az olva­sót. (Park, 1800 Ft) KRÚDY GYULA Erzsébet királyné Száz esztendeje, hogy a Si- sinek becézett Erzsébet ki­rályné gyilkos merénylet ál­dozata lett. A feltűnni vágyó anarchista egy történelmi legendát lendített át a mú­landó és szomorúságos földi létezésből - a halhatatlan­ságba. Wittelsbachi Erzsé­bet a magyarok pártfogójá­ból a nemzet védőszentjévé vált. (Palatínus, 996 Ft) Legendák könyve A Legendák könyve rövid történeteket mesél egy el­képzelt világról. Tolmács­ként a fantasy műfaj elis­mert magyar szerzői sze­gődnek az olvasó mellé. Neves vendég tisztelte meg látogatásával a a Codex vilá­gát: Vavyan Fable, aki ugyan elsősorban akciósre­gényeiről híres, ám Álom­hajsza című könyvével már számtalan rajongót szerzett a fantasy-kedvelők táborá­ban is. (Nitor, 748 Ft) COURTHS-MAHLER Kalifornia szépe Ijedwig Courths-ffiahler Kalifornia szépe Glady Forester egy hátraha­gyott levélből tudja meg, hogy elhunyt édesapja va­laha Németországban, fiatal pénztárosként sikkasztásá­val tönkre tette a céget, amelynél dolgozott. A sors úgy hozza, hogy az elbű­völő amerikai lány európai utazása során találkozik egy férfival, aki iránt erős von­zalmat érez. (Bastei, 448 Ft) DR. JOSEPH MURPHY Tudatalattid csodálatos hatalma 5. „Ha valamiről hiszem, hogy igaz, a hatás bekövetkezik akár gondolok rá, akár nem.” Ez mindannyiunkra vonatkozik, és azt jelenti, hogy bármi, amit bevésünk a tudatalattinkba, az vezérel bennünket. Más szóval tu­datalatti elképzeléseink, hi­edelmeink irányítják, meg­szabják tudatos cselekvése­inket, akár gondolunk rájuk, akár nem. (Szakálos, 660 Ft) A fent említett könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárolhatók a Fókusz könyvesboltban: Kaposvár, Főu. 13. Nyuszisors Gyerekeket kérdeztünk, mit tennének egy húsvétra kapott élő nyuszival, s mi lenne a kis állattal, ha az oly nagyon várt nyusziünnep véget ér. Kovács Viktória, 11 éves: Mindenképpen egy ketrecben tartanám, mert van két kutyám, s óvnom kellene azoktól. Minden reggel friss fü­vet tennék a teste alá, salátával, sárgarépával etetném. Simogatnám bársonyos szőrét, s úgy bánnék yele, mint egy kiscicával. Diseri Ágnes, 6 éves: Fészket készítenék neki, amiben egész nap pihenhetne, s futká- roznék vele az udvaron, miután nyusziéte­lekkel megetettem. Kisfónai Bernadett, 7 éves: A szobámban lakna egy általam készített nyuszifészekben. Játszanék vele, bepólyáznám, s hagynám, hogy az ujjaimat harapdálja. Ha már nagyra nőtt, kiengedném a mezőre. Vörös Miklós, 9 éves: Már most tudom, hogy nem kaphatok nyuszikát, mert sok gondot okozna. Ha, mégis, akkor felnevel­ném s elvinném olyan helyre, ahol megenge­dik, hogy tenyészthessem, így sok kis nyu­szim lenne a következő húsvétra. Szabó Máté, 4 éves: Örülnék neki, mert még sohasem kaptam élő nyuszit Mindent meg­adnék, amit egy nyuszinak csak lehet. Tejjel itatnám, ha bepiszkítana kitakarítanám, puha párnába fektetném és elvinném az ovistársa- imnak megmutatni. Kovács Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom