Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-25 / 71. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. március 25., szerda Víz helyett keserűség — Elég volt már a nyomorúságból — fakadt ki a vó- tapusztai Stokker József. — A minap, 66 éves fejjel, az életem kockáztatásával voltam kénytelen leereszkedni 30 méter mélyre a kútba, hogy valahogy vizet fakasz- szak. Kipucoltam. Elmondani is nehéz, hogy a döglött pocoktól a foszló egérig mi minden volt abban. És mi ebből vagyunk kénytelenek inni, mert a kadarkúti polgármesteri hivataltól kapott napi egy kanna, húsz liter víz nem elég. Látom a tévében, hogy mennyi betegséget okozhat a szennyezett víz. Mégsem tudjuk megállni, hogy ne fogyasszuk, mert szomjan halnánk. Szegény emberek vagyunk, nincs módunkban palackos vizet vásárolni. A feleségem szívbeteg, nekem két oldali gerinc sérvem van. Fűrészelni járok a házakhoz, hogy valahogyan megéljük a kis unokámmal. Stokker József a falubeliekkel együtt évek óta magadással tűrte a civilizáció áldásainak hiányát. Mindaddig, amíg valami oknál fogva a kutakból végleg el nem tűnt a víz. Azóta egyre türelmetlenebbek, s a hajdan virágzó, gazdálkodó település 40 családjából csak húsz maradt Vótán. — Még szerencse, hogy megépült a Pünkösdi Közösség Szeretetotthona. Ők segítettek az épülő út földmunkáiban és vizet is adtak, amíg tudtak. Víz nélkül dolgozni sem lehet. Miből élnek az emberek? Ezt a kérdést már én is föltettem magamnak. Se Istenük, se Máriájuk. Pedig sok a kisgyerek, virágozhatna a puszta. Még a segélykérő telefont sem szerelték be. Saját fillérjeimen vettem egy mobilt, hogy orvost tudjunk hívni, ha kell. Hiába kiabálok, senki sem hallja meg a könyörgésemet. (Várnai) Kustos Kálmán: Nem álmodozom, keményen dolgozom fotó: király j. Béla Gazda lett a fodrászból A jákói Kustos Kálmán eredeti szakmája fodrász. Az elmúlt néhány évben volt segéd- és betanított munkás, rövid ideig csillésként is dolgozott, s biztonsági őrnek is tanult. Szereti a változatosságot. Háromgyermekes családapaként nemrégiben munka nélkül maradt, ám nem engedheti meg azt a luxust, hogy tétlenül otthon üldögéljen. — Biztonsági őrként a Balaton parton dolgozhattam volna, de ezt nem vállalhattam tartósan — mondta a 38 éves Kustos Kálmán. — Drága az ide-oda utazgatás, s ott a megélhetés lényegesen többe kerül. A családról viszont gondoskodnom kell. Van egy kis földünk, amin szinte minden megterem. A falusi ember szerencséje, hogy jószerivel mindent megtermel. A boltban csak a legszükségesebb élelmiszerekre költünk. Amikor a gazdaságáról kérdeztem, azt mondja: lovára a legbüszkébb. Rigó bármikor befogható munkára; ha szállítani kell, mindig rajtra kész. Úgy vigyáz rá, mint a szeme világára. A jól megtermett kanca nemrégiben világra hozta Fecskét. A csikó mindenhova követi anyját. A lovak játékosak, ám néha kicsit túlzásba viszik. — Nem álmodozom, keményen dolgozom. Tisztességesen fel akarom nevelni a gyermekeimet. A legeldugottabb faluban sem lehet megélni végzettség nélkül. Titokban reménykedem, hogy a szerencse sem szegődik el tőlünk. Azt mondja, hogy ez sem mellékes. Saját életét hozza föl példának: ha az utóbbi néhány évben jobban mellé szegődött volna, nem biztos, hogy most itt tartana. Nem bánkódik, munkáját szereti, és keményen megdolgozik a mindennapiért betevőért. Eredeti szakmája kevésbé érdekli. Nem vágyik flancos fodrász szalonra. Megszokta már ezt az életformát, a szabadságot. (Harsányi) Gyorsan alkalmazkodik a vasutas az állandó készenléthez Sínen ébredt a szerelem Csendes Rudolf zető forgalmi szolgálattevő a jákó-nagyba- jomi vasútállomáson. Felesége tartalékos forgalmi szolgálat- tevő, ugyanott. — A nyolcvanas években ismerkedtek meg egy segédtiszti tanfolyamon. Nem sokkal később összeházasodtak, s Já- kóba kerültek. Szolgálati lakást kaptak, amit otthonosan berendeztek. Mint mondták: a vasúttól már az induláskor és később is sok segítséget kaptak. A házaspár megszokta Jákót. — A műszakban égy pillanatra sem lankadhat a figyelmük — mondta a vezető forgalmi szolgálattevő. — Az összes vonat érkezését, indulását figyelemmel követjük. Mindent gondosan felírunk, a szolgálati szabályzat valamennyi feladatunkat aprólékosan rögzíti. A kívülálCsendes Rudolf fotó: király j. lóknak talán furcsa lehet a sokféle előírás, ám a vasutasoknak ez magától értetődő. Itt nem lehet tévedni. Ha valaki vét, könnyen ember életbe kerülhet, vagy súlyos kárt okozhat. Megszerettem ezt a munkát. Amikor arról faggattam, hogy a 12 órás szolgálat mennyire fárasztó, azt mondta: rövid idő alatt alkalmazkodik a szervezet az állandó készenléthez. Az idő múlásával persze a vasutas is elfárad, ám az utolsó percekben is megfeszített figyelemmel végzi teendőit. Az asszony mindehhez hozzáteszi: „szívből” kell dolgozni. Munkáját szereti, s nem érzi tehernek, ha nem várt feladat adódik. A házaspár két gyermeket nevel. Bár még a pályaválasztásig van idő, néha elgondolkodnak jövőjükön. S, hogy mit szólnának, ha valamelyik vasutas lenne? Azt mondták: a gyerekek szabadon dönthetnek, ám nem titkolták, örülnének, ha legalább az egyik felöltené a vasutasok sötétkék egyenruháját. H. M. Folyamatos az utánpótlás a jákói óvodában Csontleves paprikáskrumplival — Jól viselkedj, néznek bennünket — mondta ottjártunk- kor egy pöttöm kislány társának a jákói óvodában. Hosz- szúné Deli Hajnalka a vezető büszke valamennyi „gyermekére”: most 29 jár az intézménybe. — Kis faluban élünk, ám van utánpótlás. Ennek örülünk, hiszen ez a település jövőjét befolyásolja. Ahol nem születik gyermek, az a falu előbb-utóbb elsorvad. Nálunk szerencsére 8-10 apróságot iratnak be hamarosan. A számot már tudjuk, s örülünk a kedvező változásnak. Annyi gyerek jön az ősszel, mint ahány iskolába megy — tette hozzá a jákói óvoda vezető. Az otthonosan berendezett óvodában éppen ebédkor jártunk. Csontleves és a paprikáskrumpli volt aznap; jó étvággyal ették a gyerekek, ebéd után a lefekvéshez készülődtek. Akadt néhány apróság, aki még játszani akart. Ilyesmi mindennap előfordul, ám néhány perc alatt már a nyűgösebbek is az alváshoz készülődtek. Az óvónő ért a gyerekek nyelvén. A szakma eredményeit nyomon követik, s amit lehet, megvalósítanak. Nem akarnak lemaradni, s az újdonságok meghonosításában partner valamennyi munkatársa. (Harsányi) Repetát is gyakran kérnek FOTÓ: KIRÁLY ✓ Figyelik a pályázatokat - Épül a szabadidő park Kiskorpádi fejtörősdi Az idei fejlesztési terveket időben elkészítették Kiskorpádon. Erről és - egyebek mellett - az elmúlt időszak eredményeiről is szó esett a hétfői falugyűlésen. Pikier József polgármester érdeklődésünkre elmondta: az ez évi mintegy 46 millió forintos költségvetés alig több a tavalyinál. Az idei teendők összeállításakor a kötelező feladatoknak csoportosítottak elsőként pénzt. A költségvetés zömét a közös működtetésű iskola fenntartására, a saját óvoda és az öregek napköziotthona működtetésére költik. A polgármester szerint fejtörést okozott a pénz minél ésszerűbb elosztása, ám a fáradság megtérül. A hivatalban úgy tartják: a forrás bár véges, de gondos tervezéssel jól lehet sáfárkodni a rendelkezésre álló összeggel. Ehhez persze szakismeretre, és csapatmunkára is szükség van. Fejlődik a település. Több ipari cég és feldolgozó vállalat működtet telepet, ahol számos kiskorpádi kap munkát. Dr. Vörös Mihályné jegyző úgy látja: a település fejlesztése nem torpanhat meg. Az elmúlt időszakban több lépcsőben végezték el a halaszthatatlan beruházásokat. A falu szépül, aminek az elöljárók legalább úgy örülnek, mint az ott élők. Sorolják az idei terveket: másfél millió forintért a ravatalozót felújítják, s egy szabadidőpark építését fejezik be rövidesen. A fajátékok mellett pihenhetnek az arra sétáló családok. Az építkezéshez egymillió forintot nyertek a Népjóléti Minisztérium pályázatán. Elképzelésekből persze nincs hiány Kiskorpádon. Égetően szükség volna a közvilágítás korszerűsítésére, emellett a járda felújításra. Mindehhez súlyos milliókra volna szükség. Állandóan figyelik a pályázatokat. (Harsányi) Hiányzik a nyugdíjasklub Mi hiányzik a faluból? — Ezt kérdeztük a gigeiektől. Pap Lászlóné varrónő szerint az óvoda, hiszen a kiskorú gyerekeknek Csökölybe kell járniuk óvodába. A nagyobbak, az iskolások könnyebben közlekednek, s már megszokták a korábbi kelést. A piciket azonban én szívesebben látnám itthon. Sajnos, még csak esély sincs arra, hogy valaha is helyben lesz óvoda. A fiatalasszony azt is kifogásolta: kevés az egy buszjárat Kaposvárra. Sűrűbb járatok is elkelnének. — Semmi sincs ebben a faluban — mondta Németh Sándorné nyugdíjas. — A korábbi képviselőtestület idejében már volt arról szó, hogy nyugdíjasklubot működtetnek a régi katolikus iskola épületében, de nem lett belőle semmi. Pedig szerintem a mi falunkban is sokan járnának a klubba, hiszen nekünk, öregekeknek más szórakozásunk nemigen van. Appel Jakabné szerint — aki szintén nyugdíjas — leginkább nyugalom kellene a gigeieknek. — Sajnos, esténként nem merünk kimenni az utcára — jegyezte meg. Félünk a verekedésektől. Sajnos, egy presszó közelében lakunk, ahol esténként elég nagy a duhajkodás. Ki merészkedik ki ilyenkor? Mi nem. Igaz, a mi falunk kicsi, de itt is megtörténhet ugyanaz, mint egy nagy városban. • L. S, Három új osztály Kadarkúton — Kézművesbolt nonprofit jelleggel A felszolgálást tanulják Tavaly augusztus óta üzemelteti az Akác vendéglőt a kadar kúti Általános Iskola, Vendéglátóipari Szakiskola és Diákotthon. Horváth Sándorné iskolaigazgató tudta, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket, de az önkormányzatot és az intézményvezetőket az motiválta, hogy gyakorlóhelyet biztosítsanak tanítványaiknak. Nem mindenki tud ugyanis megfelelő vendéglátó- egységet találni, vagy ha lenne is ilyen, a szülőknek nincs pénze, hogy megfizessék a mestert. Magas a rezsi, de nem bánták meg, hogy vállalkoztak az Akác működtetésére. Felszolgáló- és szakács-tanulók gyakorlatoznak itt. Az ételeket a szakoktatókkal készítik. — Alakul a forgalmunk is — jegyezte meg az igazgatónő. — Bálokat, vacsorákat rendezünk, s divatbemutatót is tartottunk már. Mindjárt itt a május, jönnek a ballagások. Az épületegyüttes meglehetősen elhanyagolt állapotban került hozzájuk. Azóta azonban javítottak a felszereltségén. A Szakképzési Alapból és a különféle pályázatokból nyert pénzt fordították erre. Három géppel gazdagodott -a számítógépes parkjuk, ahol négy csoportban, a Számítógép-tanárok Egyesülete szervezésében tartják tanfolyamaikat — bevonva a környékbeli felnőtteket is. A tanfolyamot a helyi pedagógusok is örömmel végzik, hiszen a szakképzési terv részeként szerezhetnek jártasságot a számítógépismeretben. A Közoktatásfejlesztési Alaptól nyert kétszázezer forintból különféle számítógépes fejlesztő programokat vásároltak a fogyatékos és a dyslexiás gyerekeknek. Ezeket már eredménnyel alkalmazzák. Az igazgatónő elmondta: száztízen jelentkeztek iskolájukba. Három új osztályuk lesz. A közeljövőben pedig beindítják a táncoktatást, az aerobicot, s nonprofit jelleggel egy kézművesboltot is üzemeltet majd az intézmény. (Lőrincz) Falugondnokot szeretne Gige — Most kaptam egy levelet Budapestről, hogy visszakérik az egyházi ingatlanokat — mondta Mike Tibor gigei polgármester. — Az egykori katolikus iskolában imaház van, s egy politechnikai oktatótermet is működtetünk. Az épület felújítására 3,5 millió forintot fordított az önkormányzat. Azt szeretném, ha a beleölt pénzünket visszakapnánk. Most egyébként két pályázaton is dolgozunk. Beázik a községháza, le kellene cserélni a tetőt. Ennek költsége 1,2 millió forint. A sok idős ember miatt pedig szeretnénk pályázni egy fa- lugondoki állásra és egy kis buszra is. L. S. í
