Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

A PSZICHOLÓGIA HÉTKÖZNAPJAI RANSCHBURG JENŐ Fejbólintó fiatalokat faragjunk Sokan úgy gondolják, hogy a legfontosabb gyermeki tulaj­donság az engedelmesség. Vagyis „jó gyermek” az, aki min­dig, minden körülmények között szót fogad a szüleinek. Nos, Fejbólintó Jánoskákat nevelni tulajdonképpen egy­szerű; feltétele csupán annyi, hogy a szülő következetesen betartson két könnyedén alkalmazható szabályt. Az első: a gyermek akarata soha nem érvényesülhet! Mi­vel mindenkivel vele születik a képesség, hogy harcoljon vágyai megvalósulásáért, a gyermeknek már csecsemőko­rában tanulnia kell, hogy a szülő akaratával szembeszegül­ni reménytelen vállalkozás. Amikor például sír, mert ölbe kívánkozik, és a szülői test megnyugtató melegére vágyik, soha nem szabad felvenni! A napok múlásával akár grafi­konon is ábrázolható, hogyan csökken a sírás mennyisége, és egy-két hét elteltével a baba már nem sír többé. Meg­kapta ugyanis az első leckét abból, hogy a felnőtt világ ér­zéketlen az ő vágyai, kívánságai iránt. Két-hároméves kor táján a szabály folyamatos alkalma­zása különösen fontos, hiszen ebben az életszakaszban éppen azt próbálgatják: meddig terjed saját jogkörük, mi az, amit megengedhetnek maguknak. Nos, tapasztalniuk kell, hogy semmit! A szülő pedig örömmel tapasztalhatja, hogy míg a többi gyerek dacos és küzd a jogaiért, az övé már egy intésre is engedelmeskedik. A második szabály: a gyermeket mielőbb rá kell ébreszte­ni, hogy a világ tele van fenyegetéssel, és csak a szülő védő­szárnyai alatt érezheti magát biztonságban. Erre talán a leg­jobb módszer, ha állandóan éreztetjük vele, hogy butus és ügyetlen a felmerülő konfliktusok, problémák szülői segít­ség nélküli megoldásához. Ha ezt sikerül elérnünk, a gyer­mek garantáltan szófogadó, otthonülő lesz. Egész életében engedelmeskedni fog; mindegy, hogy kinek, mindegy, hogy miben, lényeg, hogy mindig legyen valaki, aki „akar” és „dönt” helyette, mert erre magától nem lesz képes soha. Persze, ha a szülő - valami érthetetlen okból - nem ilyen gyerekre vágyik, a legjobb, ha nem fogadja meg a fenti ta­nácsokat. A paravilág sok tájéka még felfedezésre vár Szakember a meghajlított kanalakról, a bőr titokzatos mágneses erejéről A kancsoforma szerencsés esetben szép lábakban folytatódik Napjainkban már-már meg sem ütközünk, ha azt lát- juk-halljuk, hogy különle­ges képességekkel meg­áldott embertársaink ka­nalakat, fémrudakat haj- lítgatnak anélkül, hogy hozzáérnének. Mások úgy tapasztanak tisztes súlyú tárgyakat, késeket, lába­sokat meztelen hátukra, mellkasukra, mintha vala­miféle speciális mágnes rejlene a bőrük alatt. A fizika törvényeinek ellent­mondó produkciókról igencsak megoszlanak a vélemények. Vannak, akik esküsznek arra, hogy igazi csodák és csodatéte­lek tanúi vagyunk. Mások úgy vélik, hogy kóklerek és szem­fényvesztők ügyes mutatványa­iról van szó, amelyek áltudomá­nyos csomagolásban a hiszé­keny embereknek jól eladha­tók. Melyik tábor véleménye áll közelebb az igazsághoz - erről faggattuk Panlinyi Tamás para­pszichológia-kutatót, a Szinté­zis Szabadegyetem igazgatóját.- A parapszichológia tárgy­körébe tartoznak mindazok a lélektani jelenségek, amelyeket a klasszikus pszichológiában jelenleg még nem tudnak értel­mezni - mondja a szakember. - Ilyen például az Úri Geller ne­vével fémjelzett fémhajlítás. Tény, hogy egyes emberek ké­pesek tudati energiával érin­tés nélkül fé­meket lágyí­tani, hajlí­tani, sőt, akár szilárd üvegdo­bozon keresztül eltörni is. Egy-egy kanál eltörése köz­ben például olyan fizikai átren­deződés, kristályszerkezeti vál­tozás megy végbe az anyagban, amelyhez egyébként magas hő­mérséklet vagy roppant erejű nyomás szükséges. A kutatók világszerte számos ilyen képességgel rendelkező emberen végeztek laboratóriu­mi kísérleteket, de e képességek eredőjét, pontos mibenlétét egyelőre nem sikerült pontosan földeríteni. Ebből tehát nem az a következtetés adódik, hogy ilyen nincs, vagy ha mégis, az agyafúrt bűvészmutatvány. In­kább az, hogy folytatni kell a je­lenség tudományos vizsgálatát, míg a kutatók racionális választ találnak mindarra, ami - isme­retek híján - ma még irracioná­lisnak tűnik. Talán meglepőnek tűnik, de a különféle tárgyak testhez ta- pasztása az előzőnél kevésbé dokumentált jelenség. E „ké­pesség” kapcsán nekem sze­mély szerint főként azért van­nak fenntartásaim, mert a bőr­nek függőleges helyzetben is van természetes tapadása, ami biológiai és egyéb tényezőkkel Nem bizonyított, de nem is | zárható ki a bioenergia hatásá­nak érvényesülése I magyarázható. Más szóval a tárgyak és a bőrfelület közötti „vonzást” illetően olyan ténye­zővel állunk szemben, amelyet lehet, hogy nem kell paranor- málisnak tekintenünk. Ennek ellenére teljességgel nem zárható ki, de nem is bi­zonyított bioenergia hatásának érvényesülése. Vagyis, ha egy­értelműen steril laboratóriumi környezetben kimutatható, hogy e képességben meghatá­rozó szerepe van mondjuk a vi­talitásnak, akkor - de csak ak­kor - a kétkedőknek is el kell fogadniuk, hogy ebben az eset­ben is olyan energia működik, amelyet ma még nem is­merünk. Ismétlem azonban: jóma­gam nem tudok hiteles megfi­gyelésekről, tudományosan alátámasztott adatokról, ame­lyek a fémtapadásnál különle­ges képességek, ismeretlen energiák létét dokumentálnák. S olyat sem láttam, hogy a ti­tokzatos vonzerő akkor is érvé­nyesülne, ha az illető a függőle­ges testhelyzetből előrehajol. Mert akkor bizony lepotyognak róla kések, villák, de még gyu- fásdobozok is. Újvári Gizella Furfanqok Minitároló. Praktikus konyhai tárolóra tehetünk szert, ha nem dobjuk el a csavaros fedelű üvegeket. Ezek ugyanis kitűnően használhatók fűszerek tar­tására. A fémfödél ugyanis 2-3 csavarral a konyhai szekrénysor vagy polc aljára rögzíthető. így az üveg egy csavarintással le- és vissza­tehető, s a polcon, szek­rényben nem foglal helyet. Szűrőtől a kanálig. Hason­lóan helytakarékos mód­szer, ha a polc vagy szek­rénysor aljába kis kampó­kat csavarozunk. Ezekre olyan konyhai eszközöket aggathatunk föl, amelyek­nek a nyele lyukas, vagy amelyeknek fogantyúját 5-6 mm-es fúróval átfúrjuk. A szappan dicsérete. A szi­lárd halmazállapotú szap­pan nem csak tisztálkodásra használható. Jó segítőtárs, ha például törött cserép vagy üveg apró morzsalékát kell összeszedni, mágnes­ként gyűjti be a szilánkokat. Festés, mázolás előtt érde­mes ujjainkkal „belekar­molnunk” egy szappanda­rabba, így a munka végezté­vel könnyen eltávolíthatjuk körmünk alól a festékma­radványokat. Ha a fémgom­bokat, rézkilincseket, vasa­lásokat szappanhabbal von­juk be, a rájuk fröccsent fes­ték szintén pillanatok alatt eltávolítható. Csélcsap csapok. Öreg bú­torok tartozékai, fogantyúi, szék- és asztallábak csapo­lásai gyakran összeszárad­nak, kilazulnak. Gyufával vagy fogpiszkálóval segít­hetünk a bajon. A lötyögő illesztéket ragasszuk sűrűn körbe a vékony szálakkal. A ragasztó megszáradásáig tekerjük körbe zsineggel vagy befőttesüveg gumijá­val, majd a felületet csi­szoljuk simára. A kezelés után a csap ismét szilárdan rögzíthető régi furatában. Mit kell ápolni, s mit eltakarni? Legyenek akár nádszálterme- tűek, vagy dundi töltött ga­lambok, a nők többsége elége­detlen az alakjával. A divat­szakma egyik legfőbb gondja- dolga éppen az, hogy a maga eszközeivel megpróbáljon se­gíteni a testforma vélt vagy valós, de az önbizalmat min­denképp kikezdő fogyatékos­ságain. Elsősorban a testmagasság a megha­tározó, főleg a láb, a derék és a nyak hossza, továbbá a fej nagysága. A körméretek csak ezután következnek a fontossági sorrendben. Az „alaki” hibákat senki ne tekint­se sorscsapásnak: megfelelő öltözkö­déssel ugyanis optikai csodákat lehet művelni. Tartsunk tehát szigorú önvizsgála­tot - az ábrák alapján megállapíthat­juk, hogy melyik típushoz tar­tozunk. 1. Kancsóforma, amelyet keskeny, lapos felsőtest, ki­csi mell, aránylag karcsú derék, majd hirtelen kiszélesedő csípő, erős com­bok jellemeznek. Utóbbiak szeren­csés esetben szép lábakban folyta­tódnak. (Gyakoribb azonban a rövid, vastag láb). Az e csoportba tartozóknak a felső­részt kell hangsúlyossá tenniük. Elő­nyösek a húzott, feltűnő mintás blú­zok, a világos színű blézerek. Kerül­jék a testre feszülő trikókat, a szűk ru­hákat. A vállat emelni, szélesíteni kell válltömővel - ez ellensúlyozza a szé­les csípőt. 2. Galambtípus Jellemzője, hogy a mell túlmérete­zett, a csípő viszont aránylag kes­keny. Mivel e formák uralják az egész alakot, célszerű azt megosztani sza­básvonallal, hosszanti csíkos mintá­val, középtónusú színű, apró mintájú anyagból készült egyrészes ruhával. A blézert, a kosztümöt kigombolva kell viselni, így lezserebb hatást ad. 3. Deszkaalak, amelyet lapos, sovány, keskeny test­alkat jellemez, kis mellekkel és csípő­vel. Mindehhez legtöbbször egyenes váll, vékony, hosszú nyak párosul. Divat szempontjából ez az ideális forma, mert minden modell jól mutat rajta. (A manökenek szinte kivétel nélkül ehhez a típushoz tartoznak). Számukra nagyon előnyös viselet a bő nadrág, az úgynevezett Marlene- fazon, továbbá a sportkosztüm vagy a bő maxiszoknya. 4. Hengerforma Az ilyen nők egyformán kövérké­sek mindenütt, kiemelkedő pontjaik szinte nincsenek is. Érthető, hogy mindent megtesznek kilóik lefaragá­sáért, de a fogyókúrák nemigen segí­tenek, mert nem a testsúly, hanem a testalkat felelős a nemszeretem for­mákért. Ezeket azonban okos modell­választással korrigálhatják. Kerüljék a szűk, testre szabott ruhákat, az övét, a rövid kabátkákat, a szoknya-blúz megoldást, a magasan záródó nyakki­vágást. Viszont megengedett a nadrág - de kizárólag bő tunikával, dzsekivel vagy csípő alá érő blézerrel. Igen elő­nyös számukra a mostanában divatba jött tunika-blézer szett, amely való­ban ápol, s eltakar. Záhonyi Lujza

Next

/
Oldalképek
Tartalom