Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-18 / 41. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. február 18., szerda Tuja izzasztótól a traktorost — Tűi nagyra nőtt ez a fránya tuja, elnyomja a többi növényt. Jól megizzasztott, amíg kivettem. Az asszony hiába szólt, nekivetkőztem. Minden erre járó megbámult, de nem zavart. Februárban szokatlan, hogy az ember ilyen lengén öltözik — mondta nevetve a somodon Farkas István. Az erős fizikumú, 50 éves férfi gyakran dolgozik a kertben. Traktoros a szent- gáloskéri szövetkezetben, s bizony a második, otthoni „műszak” sem könnyebb. A ház körül mindig van sürgős tennivaló, most éppen a tuja áthelyezése. A munka nem egyszerű — állítja —, s bizonyságul mutatja összevagdosott, véres kezét. Hamarosan a fák metszése következik, a kiskert mellett a baromfiak ellátása is sok munkát ad. A ház körüli teendők zömét a feleség végzi. — Aki kertes házban él, soha nem unatkozik. Még ilyenkor, tél végén is bőven van tennivalója. Mindig azt akarom, hogy tiszta, rendes legyen a ház környéke. Sajnos, most bőven van időm a kertészkedésre — tette hozzá a felesége. A középkorú asszony februártól már csak otthon dolgozik. Korábbi munkahelyén, a keverőüzemben leépítés volt. Őt is elérte, bár titkon remélte, hogy megússza. Hetekig ideges volt, és nem találta helyét. Tisztában van azzal, hogy a 40-50 éves nők nehezen helyezkednek el. Mégsem adja fel, előre tervez. Amíg nem talál állást, otthon dolgozik. Családja sokat segít a nehéz helyzetben. Biztatják, hogy előbb-utóbb elhelyezkedik. Amíg ennyi házimunka van — mondta kesernyésen, közben a tuja kiásása után ottmaradt földkupacra mutatott — legalább nem a mostani helyzetre gondolok. H. M. Az életforma nem, csak a ház változik Az ecsenyi Iberhalt-birodalom András, a kiscsikó mindenre kíváncsi — Ott kezdje a szomszédban! Van ott minden^ sertés, kombájn, traktor... Én senki sem vagyok. Jövedelempótlós akarok lenni. A kerek, pirospozsgás arcú, zömök testű Iberhalt József, a fakerítésnek dülleszkedve lesi miként mustráljuk a birtokot „őrző” két korcs ebet. Akadálytalanul jutunk a „birodalomba”. Noszogatásra megenyhül; szóra is bírjuk vala- hára. — Harmincöt éve élek itt. Harminckét hektár részaránytulajdont vettem meg. A 28 aranykoronából 7,8 hektár lett. Gabonát és takarmányt termesztek. Már nem nagyon járok a lovak után — mutat a több millió forint értékű gépparkjára. — Még nyoma sem volt a privatizációnak, amikor 500 ezerért megvettem, az első traktort. Most egymillió alatt nem kap ilyet. Anyja szigorú tekintete követi, ahogy a gazdaság felé invitál. Nyomában, szinte nesztelen léptekkel, társa szapo- rázza. Huszonhárom éves és négyhónapos terhes. Ápolónőként dolgozott a kórházban, míg el nem bocsátották. Megrebben, ha élettársa szólítja. — Rövidesen meglesz az esküvő. Ugye, asszony? — szól hátra neki. Amaz szemlesütve, hangtalanul mosolyog. A góré tele kukoricával. A három éve épített istállóban hasas és növendék üszők. A másikban lovak és kiscsikó, birka báránnyal. — Ecsenyben nem álltak le a tehéntenyésztéssel. A tejet háztól adjuk el. Ennek is lesz gazdája — mutat a kíváncsi kiscsikóra. — Több mint egymillió forintot kapok érte. A hízómarha kilóját 260-280- ért veszik. Disznó meg annyi van, mint a dög. Hajnali fél hatkor kelnek és nyolcig etetnek. Napestig nem szabadulnak. — A gazdaság sosem állhat meg. Ezerféle ügyintézés nehezíti a munkámat — mondja. Ecseny szívében már kész a vadonatúj, hatalmas ház. A fiatalok majd oda költöznek. Az életforma azonban nem változik. — Tizenhat éves volt, amikor meghalt az apja, de már négyéves korában ment a papával legeltetni az állatokat. Tízévesen karámot épített a csikóknak. Tőlem tanulta a kemény munkát — szaporázza az anyja. — Hova a rossebbe mennék el innen? Kellek én Kaposváron valahol? — kérdezi a gazda, amikor a jövőről faggatom. — Majd a Balatonra. Azt imádom. El sem hinné, hogy milyen házat építettem! — A gyermekét minek szánja? — Amivé tekeredik. Becsületes, paraszt ember legyen! A korcsok kifelé menet csaholva kísérnek. Várnai Ágnes Háztájiban is tenyésztik a magyar nagy fehér fajtát Holland sertés Memyeszentmiklóson Az országban elsőként kezdtek a sertéstelepükön, Mernye- szentmiklóson a Hollandiából behozott sertésállománnyal foglalkozni, amely a magyar nagy fehér fajtanevet kapta. — Ez 1991-ben történt, azóta már két másik telep is létesült az országban — mondta Bogdán János, a MO-MER Kft telepvezetője. — Jelenleg százkilenc- ven tenyészkocával dolgozunk, az év végére szeretnénk számukat négyszázra fejleszteni. A takarmányt somogytamócai központunkból, a saját keverőbői hozzuk. Jelenleg tizenöt személyt foglalkoztatunk; nem mind helybeliek, többen a szomszédos településekről járnak ide dolgozni. Ha sikerül növelni a sertésállományt, még több környékbelinek is adhatunk munkát. — A háztáji gazdaságokat is igyekszik megcélozni a kft. Ha a gazdák az általuk tartott zugkanokat ivartalanítva elviszik Lábodra, a cég vágóhídjára, cserében ugyanazon az áron kapnak egy törzskönyvezett holland fajtájút Memyeszentmiklóson — mondta Balogh József állattenyésztési főmérnök. A fajtának jó minőségű és jóval ötven százalék feletti a húskihozatala, és kedvező a szaporasága is. K. Z. Tíz település lelkésze Tíz település tartozik még a körzetemhez, ezért vasárnaponként a helyi mellett, négy faluban kell hirdetnem az igét — mondta Sikes Attila ecsenyi evangélikus lelkész. Az anyaegyházközség mellett, 4 leányközségből és 6 szórványtelepülésből áll a körzete. Augusztusban lesz 3 éve, hogy Arad mellől ideérkeztek. A ház alsó szintjén található egy imaterem, ugyanis az 1847-ben épült műemlék templomban nincs fűtés, így csak nyáron tudják azt igénybe venni. Meg is telik rendszeresen, mert a százötven hívő nagy része mindig eljön. — Csak kevés időm marad a pihenésre, de azt igyekszem úgy beosztani, hogy a hétfő mindig szabad legyen — mondta. Az iskolás gyerekeknek Memyén és Felsőmocsoládon tart órákat. A többi településen magánházaknál tartja hittanóráit. Foglalkozik az igali kisegítőiskolában tanuló gyerekekkel is. Emellett gyakran keresik fel lelkipásztori beszélgetésekre. A lelkész jelenlétét leginkább a szórványtelepüléseken igénylik. K. Z. Somodorban 22 alsó Pályázik — Ahogy múltja, úgy jövője is van iskolánknak. Az átszervezések, intézmény ösz- szevonások példája is mutatja, hogy a kis falvakban szükség van az iskolára — mondta Schulcz Istvánná somodori iskolaigazgató. Schulcz Istvánná büszkén mondja: a falu közösség teremtő ereje emelte 1926-ban az iskolát. Amikor tavaly a 70. évfordulót ünnepelték, sok egykori diák, tanító jött el. Öröm volt nézni, ahogy össze ölelkeztek a régi barátok, ismerősök. A somodornak ragaszkodása tartja fenn az iskolát most is. Éhhez — mint mondta — megfelelő partner az önkormányzat. Most 22 apróság jár az 1-4 osztályos iskolába. A vaskos falak barátságosan berendezett osztályokat ölelnek körbe. A nemrégiben vett egyszemélyes padok, a számítógép és a másológép városi iskola hangulatát idézi. Megtudom, hogy sok mindent pályázaton nyertek. Amelyiken csak lehet, indulnak. — Állandóan azon törjük a fejünket, hogy miként lehet fejleszteni — mondta. — Az árak a csillagos égig szöktek, ám mi lépést akamnk tartam. Azt hiszem, hogy nem sokban maradtunk el a városi iskoláktól. No, persze nem kivagyiságból tesszük ezt. Úgy vélem, hogy minden gyereknek meg kell teremteni az esélyegyenlőséget. A kis falvakból is sokan továbbtanulnak. A mieink zöme szakmunkásképzőben végzett, és sokan érettségiztek. Az igazgató asszony 1966 óta dolgozik az iskolában. Az eltelt bő három évtized alatt legalább 250 aprósággal foglalkozott. Amint kijárták az alsó osztályt, a környékbeli iskolában folytatták a tanulást. A tagozatos diák tanul az iskola Schulcz Istvánná kapcsolat azonban nem szakadt meg. Később is figyelte, hogy mire viszik egykori tanulói. Elégedett, mert szinte mindegyik kivétel nélkül megállta a helyét az életben. Somodorban lakik, s a hajdani kisiskolások gyakran az utcán állítják meg egy-két percre. Beszélgetnek, egymás iránt érdeklődnek. Magyarázza: már csak ezért is érdemes egy falusi kisiskolában dolgozni. A városi rohanás errefelé ismeretlen, 6-7 fős osztályokban családias a hangulat. Egyebek mellett ez vonzotta a somodori kisiskolába új munkatársát, Zsobrák Lillát. A fiatal tanítónő a megyeszékhelyről naponta jár ki Somodorba. Bár még csak ez az első éve, máris számos kedvező tapasztalatról számolt be. A kisiskolában is megteremtik azokat a lehetőségeket, amit másutt. A kicsinyek angolul tanulnak, és a számítástechnika rejtelmeivel ismerkednek. Amikor arról kérdeztem, hogy megszokta-e az új környezetet, annyit mondott: szereti ezt az iskolát. Úgy tűnt, hogy tartósan marad. Harsányi Miklós Kételyek és remények a vidéki fogorvosi praxisban Pótlás helyett húzás Dr. Imréné dr. Szoboszlai Edit nem hisz abban, hogy a tíz százalék kedvezményért jobban igénybe veszik a fogorvosi szűrést a memyeiek. Azt tartja: aki áldoz a fogaira, az anélkül is megteszi és nem sajnálja rá (ha van!) a pénzét. Sokan — különösen az időseknek és a munkanélkülieknek — azonban luxus lett a fogpótlás. — A nyugdíjasok már csak a kivehető protézist kérik — mondja. — Tízezer forint a technikai díj, a munkadíj azonban — ha a páciens elkerülte a hatvanat — ingyenes. Háromszorosába kerül ugyanez az aktív korúaknak. A rögzített fogpótlás pedig olyan drága, hogy alig van rá igény. Egy korona négyezer forint. Rengeteg a munkanélküli a településen. Ha egy fogat meg lehetne menteni és fölajánlom a pótlását vagy a húzást, 95 százalékban az utóbbi mellett döntenek. A magukra adó értelmiségiek zöme Kaposváron dolgozik, és a fogait is ott csináltatja. A budapesti származású doktornő véletlenül csöppent a somogyi településre. Egy pályázaton bukkant Memye nyomára. Férjével együtt úgy gondolták, kipróbálják a vidéki életet. Tizenegy éve ízlelgetik. Úgy tetszik, lassan gyökeret vertek itt, bár mint a doktornő elmondta: igazából sohasem tudták megszokni. Pedig vállalkozó orvosként segíti az ön- kormányzat; fizeti a rendelő teljes rezsiköltségét, műszereit. — 1996 óta úgy lecsökkent a forgalom, hogy támogatás nélkül, csak a betegforgalomra alapozva, nem lenne érdemes fönntartani a praxist — mondja. — Jóformán csak a 18 éven aluliak és a hatvan év fölöttiek keresnek föl. Nekik ugyanis ingyenes az ellátás. Megszerveztük a gyermekfogászatot. Szomorú tapasztalat, hogy egy húszas létszámú osztályból talán ha két gyermeknek nincs kezelésre szoruló foga. A hatos fog okozza a legtöbb gondot. A szájhigiéné pedig v olyan, amilyen. A doktornő szerint all éves cseh gép éppen olyan jól megfelel az igényeknek,' mint a flancos új konstrukciók. Az iskolafogászaton részt vevő gyermekek zöme azonban már nem fél a kezelésektől, s a felsősök olykor csoportosan is eljönnek szűrésre. Nem úgy a középkorúak. A doktornő sok humoros történetet tudna mesélni az emberi gyávaságról. Legutóbb például egy 35 év körüli férfi követelte, hogy altatásban húzza ki valamennyi fogát. Azt mondta: egyszerre akar megszabadulni valamennyitől. Alig sikerült meggyőznie kérése teljesíthetetlenségéről. Korunk hőse végül egy szájsebészetre szóló beutalóval távozott. Várnai Ágnes Felújítják a tanácstermet Somodorban az idén mintegy 24 millió forintból gazdálkodnak. A költségvetésből alig egymillió forint jut fejlesztésre. Mint Kristóf István polgármester elmondta, ha a megyei területfejlesztési tanácstól támogatást kapnak, az óvodába és az iskolába bevezetik a gázt. A település önerőből erre nem képes. A beruházás ugyanis több mint másfél millióba kerül. Eldőlt: felújítják a polgármesteri hivatal tanácskozó termét. Erre 500 ezer forintot szavaztak meg. Parkettáznak, és vizesblokkot is kialakítanak. A munkát márciusban kezdik, s már eddig is több helybeli jelezte, hogy segít az építkezésben. H. M. i f Legolcsóbb a „kivehetős” FOTÓ: KOVÁCS TIBOR FOTÓ: KOVÁCS TIBOR
