Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-18 / 41. szám

1998. február 18., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Búzát, árpát, és mákot termeszt Traktorra ül a vállalkozó Hársházi Péter javában ké­szül a tavaszi szezonra. A szentgáloskéri határban gazdálkodik, testvérével együtt. Búzát, árpát, kuko­ricát és mákot termeszt. — A vállalkozást négy éve indítottam — mondta a 30 éves Hársházi Péter. — Gé­pész üzemmérnök vagyok, s mivel számos jel utalt az ága­zat fejlődésére, a pályán ma­radtam. Döntésemet azóta sem bántam meg, bár számos nehézség ért. Akárcsak a töb­biek, mi is megfizettük a ta­nulópénzt. Már kezdetben el­döntöttük: a bevételt vissza­forgatjuk, apránként fejlesz­tünk. Csak így lehet megala­pozni a vállalkozás jövőjét. A telephelyen erőgépek, traktorok sorakoznak. Mind­egyik tiszta, látszik, hogy karbantartják. A téli felkészí­tést befejezték, most végzik az utolsó ellenőrzést a gépe­ken. Saját pénzük mellett ál­lami támogatást is kaptak a gépvásárláshoz. Hársházi Pé­ter rendszeresen bújja a szak­lapokat, értesítőket. A hozzá hasonló kisvállalkozónak nem szabad elszalasztani egyetlen lehetőséget sem. A fiatalember állítja: a szakérte­lem ma legalább annyira fon­tos, mint a tőke. Enélkül ugyanis könnyen csődbe jut­hat a vállalkozás. Amit a főis­kolán tanult, azt kamatoztatja a napi munkában. Persze a szerencse sem mellékes — mondja —, mivel a növény- termesztők nehéz évet zártak tavaly. A hullámzó árak és a vártnál gyengébb minőségű gabona számos kisgazdaság­nak okozott nehézséget. A szentgáloskéri vállalkozó azonban időben eladta az árut. Már elkészítették az idei ter­vet, a gabona mellett mákot termesztenek. Egy gyógyszer- ipari vállalat veszi át, s úgy tűnik, tartós lesz az alapanyag iránti kereslet. Mint mondta, állandóan új lehetőség után kutat, ebben a szakmában ez elengedhetetlen. A mezőgaz­dasági vállalkozó szereti a ki­hívásokat, s már csak emiatt sem hagyja el a pályát. —- A megbeszélés és a pa­pírmunka után szívesen dol­gozom a határban. Traktort vezetek, de a kombájnnal is elboldogulok. Örömmel vég­zek fizikai munkát, egy sza­badban töltött nap után kel­lemesen elfáradok. Sokszor alig várom a másnapot, hogy a szántón dolgozzam. Beval­lom, ezt jobban szeretem, mint a bonyolult papírmun­kát... (Harsányi) Tenyésznyulak ketrecben A nyuszi nemcsak húsvétkor érték Hét éve kezdtem nyulakkal foglalkozni, a főiskolán is eb­ben a témában írtam a szak- dolgozatomat - mondta Jo- vánczai Zsolt tenyésztő, aki nyolc éve költözött Memyére. Akkor 10-15 anyanyula volt, most 90-100. Vágónyulat állí­tanak elő, mesterséges meg­termékenyítéssel. A tápot az etetéshez a Purinától és a főis­kolától vásárolják. Több cég­nek is szállítanak. Minden nyulat egyedi jelöléssel látnak el, az adatokat pedig számító­gépen tárolják. Tavaly az Al­pok-Adria vásáron is kiállítot­ták állataikat.- Most szerencsére keresik a nyulat, magasabb az ára is. A tenyésztők közül azonban sok felhagyott vele, mert nagy szakértelmet és figyelmet igé­nyelnek ezek az állatok. K. Z Versenyen csak két szál gyufával próbálkozhat... fotó: kovács Végy egy kényelmes fotelt és három gramm finom, illatos pipadohányt. Aztán öt per­cen át morzsold apróra, majd tömd egy gyökérpi­pába. Kezdetben finoman, mint egy gyermekkéz, majd lágyan, akár egy lánykéz, s végül erőteljes férfiujjal zárd le a dohányt. Ha ezek után még van elég időd és tü­relmed, lassan szívd is el pi­pát. Ez bizton megnyugtat. Legalább is ezt állítja Cson­tos Ferenc többszörös pipa­szívó csapatbajnok. Tíz tele­pülés gazdajegyzője estén­ként így füstölgi ki magából a gazdák gondját. Csontos Ferencet 20 éves korá­ban csapta meg először a pipa füstje. Főiskolás haverjai be­szélték rá a cigarettázó fiatal­embert. Még emlékszik: egy telt aromájú Amphorát szívott. A szippantásból szerelem lett. Igaz, nem kizárólagos, mert — mint mondta — a pipát olykor megcsalja némi cigarettával. — A pipát illatáért kedvelem elsősorban. Most, egy kellemes vanília ízű amerikai dohányt, Princ Albertet szívok. Húsz éve gyűjtöm is a őket, bár az utóbbi kilencben csak azt, amit a ver­senyeken használok. Nyolc­vanöt darabból áll a készletem. Még egy három személyes ví­zipipám is van, igaz csak dísz­nek. 1993 óta vagyok tagja a kaposvári Amphora pipaklub­nak. Tizen vagyunk a csapat­ban; eddig minden országos versenyt megnyertünk. Leg­utóbb a Magyar Kupát is mi vi­hettük haza. Megtudom: hazánkban egyre kevesebb pipaklub működik. Már csak Zalaegerszegen, Dombóváron, Budapesten és Kaposváron hódolnak szenve­délyüknek a pipások. A klub amolyan kaszinó is, ahol ötven­hatvan összeszokott ember el­Továbbra is a régi szociális el­látórendszer működik; az in­tézmények gyermekvédelmi felelősei és a védőnők látják el a soros teendőket. Ha egy gyermek veszélyeztetett hely­zetbe kerülne, a szociális bi­zottság megteszi a megfelelő lépéseket. Szerencsére ez na­mélkedik a világ gondjairól. — Memyét is megpróbálom bevonni a versenyekbe. Ta­valyelőtt még csak egy meghí­vásost, tavaly már országos bajnokságot szerveztünk. Óri­ási volt az érdeklődés. A kör­nyékbeli településekről is so­kan eljöttek. Életem legna­gyobb élménye mégis egy krakkói, nemzetközi verseny volt. Százharminc méter mé­lyen egy sóbányában szívtuk a pipát. A hatalmas bálteremben 9 fogásos kínai vacsorával kí­náltak bennünket. Csontos Ferencnek szeren­cséje van, mert együtt füstölög­het a feleségével, aki szintén tagja a csapatnak. Mint közis­mert, a pipaszívó versenyeken a lassúság a legnagyobb erény. Vajon gyakorolják ezt? — Verseny előtt leülünk a gyón ritkán fordul elő; kör­nyezetéből a nyolc év alatt mindössze kétszer kellett ki­emelni és intézetbe vinni egy­két gyermeket. Mint mondták: kiskorúak elleni bűncselek­ménnyel sem találkoztak, an­nak ellenére, hogy az utóbbi időben ezek országosan egyre konyhában és rágyújtunk. Két hetente Kaposváron csapatban is „edzünk”. Erősségünk a ke- reki háziorvos, dr. Zsákai Zsolt. Budapesten, két óra, 36 másod­perccel ő lett egyéniben a vi­lágbajnok. Nekem csak 1 óra 36 percig sikerült izzítani a pa­razsat. A második legjobb ver­senyzőnk a kaposvári Kereső József. Csontos Ferenc egy tíz forin­tos, „mezítlábas” pipával kezdte. Ma már megválogatja, s legjobban a gyöj^érpipát ked­veli. Mint mondta: a versenye­ken csak a meghatározott szer­számmal lehet pöfékelni. Mire gondol az illatos füstbe burko- lódzva? '— Hogy minél tovább szív­jam -— mondja. Mert megnyug­tat. A pipa csak nyugodt embe­reknek való. Várnai Ágnes gyakoribbak. A családok anyagi helyzetének fokozatos romlását mutatja, hogy mosta­nában olyanok is kérnek se­gélyt, akik korábban nem szo­rultak rá. Gyermekvédelmi támogatást eddig több mint százan igényeltek. Ezt — a szociális körülmények mérle­gelését követően — pénzben vagy természetben kapják meg a családok. Az időskorúak járadékát azonban eddig senki sem igé­nyelte. V. Á. Kistérségi gázberuházás Mintegy hárommillió forin­tot sikerült tavaly megtaka­rítania a fonói önkormány­zatnak. Ennek az összegnek a felhasználásával szeretnék bevezetni a gázt. Kistérségi program keretében, Kapos- homoktól Csornáig húzódna az a vezeték, amelyhez csat- lakoznámak. A megvalósí­táshoz hosszúlejáratú hitelt is igénybe kell venniük. A nagy beruházás mellett ügyelnek a szinten tartásra, s gondot fordítanak az ut­cák, járdák állapotára is. A kultúrház épületében, ami régen cselédlakás volt, egy önkormányzati tárgyaló ki­alakítását tervezik. Ehhez, rendbe kell hozni az épület mennyezetét. Járdát építenek Somogysárdon Somogysárdon mintegy egy kilométer hosszúságú járdát építenek. A beruházás vár­hatóan 5-6 millió forintba kerül, a munkát kora tavasz- szal kezdik. A kivitelezésre már meghirdették a pályáza­tot, s előreláthatóan a jövő héten dől el, hogy melyik cég nyeri el a megbízást. A Fő utcai járda megépítése évek óta esedékes, a mun­kával nyár elejéig végeznek. Jótékonysági bál Böszénfán Vállalkozók fölajánlásaira is számítanak azon a jóté­konysági bálon, amelyet 21- én 7 órakor rendeznek a bő- szénfai kultúrházban. A helybeli általános iskola­szék szervezésében tar­tandó, műsorral egybekötött rendezvény bevételét egy alapítvány létrehozására szánják. A befolyt összegbő a gyermekek kulurális és sport tevékenységét, a tábo­rozásokat és a tehetséges bőszénfai diákok továbbta­nulását támogatják. Fölújítják az eddei templomot Közel tízmillió forint kel­lene a száz éves eddei re­formátus templom fölújítá­sához. Az pénz előteremté­séhez létrehozták az Edde községért alapítványt. Négy év alatt 250 ezer forintot si­került összegyűjteni. Azok­nak az Eddéről elszármazott polgároknak az 1 százalék adófelajánlására is számíta­nak, akik kötődnek falujuk­hoz és szívükön viselik az értékes templom sorsát. Az adományokat az 18761298- 1-14 adószámra várják. Romló anyagi háttér — Még működik a régi rendszer Jogszabályi rendezést várnak Amíg az előírásokra vonatkozó jogszabályok nem születnek meg, nem alakítanak gyermekjóléti szolgálatot Mernyén. Ezt Farkasné dr. Szecsődi Erika jegyző mondta, azt is hozzátéve: a környékben több településsel együtt nemrégiben jutottak erre az elhatározásra. Végét járja már a szövetkezet - Kilencmillió forint hitel kell a gazdálkodáshoz Ecseny utolsó sóhaja „Ez a falu halálra van ítélve” - mondta keserűen egy ecsenyi lakos. Schmeiker János polgármester szerint a borúlátás egyik oka, hogy végét járja a szövetkezet; a legutóbbi elszá­molásnál 84 millió forint kiegyenlítetlen tartozása volt... Már csak az irodában és a sertéstelepen tart ki néhány munkás. Az ecsenyi és felsőmocsoládi tagoknak szerény megélhetést nyújtó gazdaság gépei elkel­tek, és remény sincs a talpra ál­lásra. Várhatóan a húszadikán tartandó közgyűlésen mondják ki a halálos ítéletét. Harminc embernek kell új életformát, kenyérkereseti lehetőséget ta­lálni. A vagyon - nevesítés nyomán - részarányként a ta­gok tulajdonába került. A leg­jobb - hektáronként kilencezer forint - földbérleti szerződést a szentgáloskéri szövetkezet ajánlotta a tagoknak, ezért vele kötöttek bérleti szerződést. 550 hektáron a szentgáloské- riek, mintegy 200 hektáron pedig az ecsenyi magángazdák művelik földjeiket. Olyan is akad - nem a legszegényebbek közül való -, aki a mernyei és a szentgáloskéri gazdákkal művelteti a birtokát. Növeli a terheket, hogy a 490 lakos hatvankét százalé­ka időskorú, huszonnégyen pedig jövedelempótló támoga­tásból tengetik életüket. Nem csoda, hogy az alig va­lamivel több mint 26 millió fo­rint idei költségvetés mellett csaknem kilencmillió forint hi­tel felvételét tervezte az ön- kormányzat. A hiányzó össze­get pályázatok révén szeretnék előteremteni. Az önerő azon­ban hiányzik. A Felsőmocso- ládra járó harminchat kisgye­rek iskoláztatására évente négy és fél millió forintot köl­tenek; még egyszer annyit, mint az állami támogatás. Kö­zel nyolc és félmillió forint terheli a szociális kasszát a kü­lönböző segélyek és a jövede­lempótló támogatások kifize­tésénél. Jellemző, hogy majd­nem minden gyerek kap gyer­mekvédelmi támogatást. A kör­jegyzőség fenntartása is több mint 2,5 millió forintot nyel el. A kiadásokhoz képest elenyé­sző a bevétel; a kommunális adókból évente mindössze 80 ezer forint. Havi ötszázat szednek az üres telkek és ugyanennyit a garázsok után. Ecseny a pusztulás képét mutatja. A zsáktelepülés útjai elhanyagoltak, nem csoda, hogy télen gyakran elakadnak a buszok. A polgármester sze­rint nemzedékük is bűnös azért, hogy ilyen állapotban van a falu. Az apák a városok­ban, Balaton-parti települése­ken vásároltak házat fiaiknak. Ecsenyben már csak az idősek őrzik az otthont. Várnai Ágnes Oktat a nagyapa A szentgáloskéri Keszler Ró­bert ért a gyerekek nyelvén. Igaz, kilenc hónapos Máté uno­kája még csak gőgicsél. A nyug­díjas férfi viszont mindig tudja, hogy az unokája mit akar. — Csodálatos látni, ahogy a kisgyerek napról napra fejlődik. Még nincs egy éves, de látszik rajta: igazi kis vasgyúró lesz. Nem könnyű feladat a gyerek- nevelés, ám nagyon sok örömet nyújt. Igyekszem minél többet együtt lenni az unokával. Most van abban a korban, amikor minden érdekli. Kíváncsian szemügyre vesz mindent a kert­ben és az utcán — mondta, mi­közben a kisfiú érdeklődve fi­gyelte nagyapja arcát. Ha tehetik, a kertben sétálnak, játszanak. Ottjártunkkor épp a kerítés mászás rejtelníeivel is­merkedett a kisfiú. Nagyapja Sok időt töltenek együtt szerint mindent időben kell elsa­játítani, s mosolyogva idézte fel saját gyerekkorát. Bő fél évszá­zada ő is benne volt minden kedves tréfában... (Harsányi) » Mernyén is versenyeznek már a pipások A füstölgő gazdajegyző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom