Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-04 / 29. szám

1998. február 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 7 A kiszámíthatóságot tartják a legfontosabbnak Biztonságot akarnak — Magyaratád a biztonsá­gos működésre törekszik. Az egyik legnagyobb eredmény, hogy tavaly is hitelfelvétel nélkül gazdálkodtunk — mondta Takács János pol­gármester. Magyaratádon a megfontolt fejlesztés mellett döntöttek. Takács János polgármester azt mondta: az eddigi kon­cepció bevált, s a falu érdeké­ben az idén is csak kisebb ér­tékű beruházást vállalnak. — Több település jutott csődközeibe, példájuk riasztó. Településünkön ugyan nem volt látványos építkezés, ám kiszámítható körülmények között élünk. Az egyik legna­gyobb eredménynek azt tar­tom, hogy az intézményháló­zatunk kifogástalanul műkö­dik. A rendelkezésre álló pénz csaknem 85 százalékát erre költöttük. Emellett elvégez­tük az utak kátyúzását, s a hi­vatal tetőszerkezetét is meg­javították. Mintegy 45 millió forintból gazdálkodunk az idén. Reméljük, hogy ez az összeg fedezi a legfontosabb kiadásainkat. Az úthálózat egy részét korszerűsítjük, s járdát akarunk építeni. A saját forrás mellett támogatásra is pályázunk. (Harsányi) Kevesebb a gazdálkodó — Kölcsönt kértek tüzelőre Ráksiban szegénység az úr I» mi i«i|szerint, ha lemegy 45-re, szív­Id. Telekes József: Nem győztem a megrendeléseket Régebben több ház épült a faluban, mint most. Én ács voltam, alig győztem a meg­rendeléseket. Ráksiban már nemigen hívják a kőművest, a tetőfedőt. Id. Telekes József mondta ezt, miközben deszkát fűrészeltek. A ráksi gazda — aki maszek ács és tűzifafürészelő volt — ötvenöt éve települt át Bácská­ból. Azt tartja: szorgalmas nép él itt, de jobban is mehetne a soruk. — Én nem voltam párttag, de meg tudom állapítani, hogy mi a rossz, s mi a jó — je­gyezte meg. — Most nincs okunk az örömre. Felbomlasz­tották a szövetkezetét, a határt megvette egy osztrák vállal­kozó. Sokan gazdálkodtak ko­rábban, ma viszont kevés az ál­lattartó. Már én sem vállalkoz­nék semmire. 73 éves vagyok, de ha fiatalabb lennék, akkor sem tudnám művelni a földe­ket. Tönkrement a szívem; öt- venet ver percenként. Az orvos ritmus-szabályzót kell beépí­teni. Amikor fiatalemberként ácsoltam a tetőt, az öregek mindig azt mondogatták: egy­szer majd elmegy az erőnk. Akkor nem vettem komolyan, de már beláttam bölcsességü­ket. Az 519 lelkes község orvosi rendelőjében nagy a forgalom. Gyenge Lászlóné öt éve él Ráksiban. Rácegresről költö­zött ide. Az ötgyerekes asz- szony — aki korábban takarí­tónő volt — jobban érzi ma­gát a nagyobb faluban, s a gyerekei is a közelében van­nak. — Mi már beletörődtünk a sorsunkba — jegyzi meg ke­serűen —, de legalább a fiata­loknak adnának több pénzt. — Az én fiam is munka- nélküli volt a nyáron, de el tudott helyezkedni egy őrző­védő kft-nél — veti közbe Keszler Ernó'né. — Szeren­cse, hogy van néhány barom- fink, meg disznónk, így keve­sebb pénz megy húsra a 16 ezer forintos nyugdíjamból, így is van fizetni való; emel­ték a gázt, a villanyt a vizet. 100 forint egy kenyér. A két asszony tovább so­rolja kiadásait, de tudják: ettől nem lesz 3,60 a kenyér, a tej, vagy tíz deka párizsi. Dr. Trombitás Zoltán pol­gármester is érzékeli: a pénz­hiány a legnagyobb gond. Az önkormányzatnál és a csalá­doknál is. A faluban egyre több a rossz szociális körül­mények között élő. A munka- nélküliség 6 százalékos. A fű­tési idény előtt, többen ostro­molták a polgármestert: leg­alább kölcsönt adjon tüzelőre, mert arra sem futja. (Lőrincz) Nyugtatóból, fájdalomcsillapítóból fogy a legtöbb Még kutyaharapásra is akad gyógyír a szili gyógyszertárban fotó: kovács Tibor Hol is vitathatnák meg jobban a somogyszili idős asszonyok az adózás körüli gondjaikat, mint a patikában. Az 1977-ben, tár­sadalmi munkában létesített fiókgyógyszertár a közélet egyik színtere lett. Hatalmas, meleget ontó cserépkályhája, no meg, a kedves gyógysze­rész-asszisztensnő, Hajmási Lászlóné jó tanácsai a recept kiváltása után is ott tartják a be­térőt. Elmesélik gondjaikat, ba­jaikat, megvitatják a település helyzetét. Most éppen azon morfondíroznak: miként kell adózniuk az őstermelőknek. — Sokszor az orvosnál is jobban tudom, melyiknek, mi a baja — mondja dr. Kovács Já- nosné, a gyógyszertár vezetője. — A doktornő csak a nyár óta rendel a településen, szívesen veszi, ha megosztom vele a ta­pasztalataimat. Most éppen amiatt dohogok, hogy néme­Tesztlapokat töltenek ki, és ravaszan megfogalmazott Kresz-feladványokkal vias­kodnak most a magyaratádi diákok. — Negyedikes és nyolcadikos tanulónk készül versenyre — mondta Nagy György, a magya­ratádi iskola igazgató-helyet­tese, a közlekedési szakkör ve­zetője. — A megmérettetést az országos közoktatási iroda hir­dette meg, s a februári megyei forduló után az országos dön­lyek önkényesen válogatják a receptjeiket. Egyiket kiváltják, a másikat meg elteszik. Az előbb egy néni nem vitte el a szívtapaszát. Azt mondta: majd ha nyugdíjat kap eljön érte. Tu­dom, sokszor nehéz valameny- nyit kifizetni, de a gyógyszerek közti szelektálás is komoly gondokat okozhat. A közgyógyellátottak köre meglehetősen széles, s akad egy beteg, akinek havi ötezer forintos gyógyszerszámláját méltányosságból vállalta át az önkormányzat. Arra is volt már példa, hogy egy hátrányos helyzetű kismama hitelben kérte a medicinát. Becsületére legyen mondva, meghozta a tar­tozását. A szili és gadácsi lakók sze­retik patikájukat. Azt mondják: annak idején még a búcsú nap­ján is dolgoztak rajta. Kétkezi munkájukkal építették föl, a tőbejutnak a legjobbak. Remél­jük, hogy diákjaink ezúttal is sikeresen szerepelnek. A szakkör tíz éve működik. A kezdeti lelkesedés mit sem csökkent, az utánpótlás folya­matosan biztosított. Nagy György büszkén mesélt diákjai­ról, akik az országos versenye­ken remekül helyt álltak. Telje­sítményével kitűnt Soós Gábor, Gyarmati Péter, Kapinya Bri­gitta, Kristóf Zsuzsanna, Tóth Gyula, valamint Szabó Renáta. Az eddigi legnagyobb sikerük gyógyszertári központ csak a berendezést adta. Bár a kis for­galom miatt nem akadt rá vevő, 1995-ben az igali gyógyszerész — aki korábban 18 évig vezette a gyógyszertárt — fiókpatika­ként vállalta a működtetését. A forgalom éppen elég a fönnma­radásra; naponta mintegy 100 ezer forint kerül a kasszába. Igaz, a patikusok minden igényt igyekeznek kielégíteni. Állít­ják: amióta megugrott az anti­biotikumok ára, közel sem fogy belőle annyi. A sok idős ember az ízületi és raumás fájdalmait enyhítő fájdalomcsillapítókra, nyugtátokra költi a legtöbbet. — Divat lett a megelőzés — mondják. — Sokan keresik a vitaminokat, gyógyteákat, egyéb gyógyhatású készítmé­nyeket. Sajnos, ugyanakkor sok fogy a vény nélkül kapható fáj­dalomcsillapítókból is. (Várnai) egy nemzetközi közlekedési versenyhez fűződik, amelyen tíz nemzet nyolcvan diákja in­dult. Ott harmadik helyen vég­zett egyik diákjuk. A szakkör tagjai korszerű kerékpárokon gyakorolnak. Emellett segéd­motorkerékpárjuk van, s egy gokart is várja az érdeklődőket. Ez utóbbi a „mézesmadzag”. — A gyerekek nagyon szere­tik a gokartot, időnként tehet­nek néhány kört. Járműparkun­kat az elmúlt néhány év alatt bővítettük. (Harsányi) Emelik az óvodai térítési díjakat Testületi ülésen tárgyalták meg tegnap Simonfa ön- kormányzatának és intéz­ményeinek ez évi költségve­tését. Az új gyermekvé­delmi törvény előírásainak megfelelően állapították meg a támogatásokat, majd két rendeletet módosítottak. A javaslat szerint mintegy tíz százalékkal emelik az óvodai térítési díjakat. Ugyanilyen mértékben nő az önkormányzati lakások és helyiségek bérleti díja is. Öt perc vigasság Kaposszerdahelyen Egész napos farsangot szer­vez a kaposszerdahelyi kul­turális egyesület. A Horváth Béres János vezette több mint tíz tagú csoport far­sangi jókívánsággal jár ház­ról házra. A hagyományos, kissé obszcén mondókákat megszelídítik és minden portán szednek zálogtár­gyat. Este, a farsangi bálon valamennyi tárgyat tombo­lán sorsolják ki. Támogatott a csontritkulás-szűrés A népbetegségnek számító csontritkulás szűrését segíti elő a somogyszili önkor­mányzat azzal, hogy idős­korú lakosainak vizsgálatá­hoz személyenként ezer fo­rinttal hozzájárul. A dr. Kudlák Katalin reumatoló- gus főorvos vezette szűré­sen eddig harmincán vettek részt, s a napokban újabb két alkalommal adódik lehe­tőség a csonttömeg korszerű műszerrel történő mérésére. Emlékfüzetet adtak ki Dombóváron A dombóvári Fekete István kulturális egyesület emlék­füzetet adott ki. A kiad­ványban - egyebek mellett - közük Bodó Imre, az egyesület elnökének tanul­mányát, amely az író göllei és kaposvári éveiről szól. Az egyesület vezetője nem­régiben Ajkán járt, ahol az ottani Fekete István iro­dalmi társaságtól kitüntetést kapott az eddig végzett te­vékenységéért. Élénk közösségi élet Somodorban A somodori önkormányzat az idén várhatóan 280 ezer forintot költ a helybeli szer­vezetek támogatására. Most hat egyesület, illetve szer­vezet működik az alig 450 lelket számláló településen. A magyaratádi diákok sikeresen versenyeztek Mézesmadzag a gokart Űjabb lehetőségek után is kutatnak - Munkát adnak a környékbeli gazdáknak Mákja van a magyaratádi szövetkezetnek Baksa Sándor elégedett a múlt évi eredményekkel. A magyara­tádi Barátság szövetkezet ugyanis 257 millió forint árbevétel mellett nyereséggel zár. Az elnök elégedett lenne, ha az idén megismételnék a tavalyi eredményeket. Már elkészítettük az idei terve­ket — mondta Baksa Sándor. — Az elmúlt évben ugyanis bebi­zonyosodott: az előrelátó mun­kával kiküszöbölhető a piaci za­var. Természetesen időnként a szerencse is elkel, erre azonban nem szabad tartósan alapozni. A tavalyi gabonaügy számos szö­vetkezetnek okozott súlyos anyagi kiesést, mi azonban vi­szonylag korán eladtuk az árut. Ezzel soha nem kérkedtünk, hi­szen szerencsénket egy döntés­nek köszönhetjük. Arról van szó, hogy az elmúlt évben időben megszabadultunk a gabonától. — Mennyiben járult hozzá döntésük az eredményes gaz­dálkodáshoz? — Jelentősen, hiszen a búza- és a kukorica eladásból mint­egy 60 millió forint volt a bevé­telünk. A gabona piaci ára né­hány hét leforgása alatt két-há- rom ezer forintot zuhant, a fo­lyamatra azonban időben felfi­gyeltünk. Szerződést kötöttünk a térség legnagyobb felvásárló­jával, s a terményt átvették. — Tavaly csaknem 40 millió forintot költöttek fejlesztésre. Megtérül a beruházás? — Igen, mivel a géppark egy része elöregedett. Halaszthatat­lanná vált a beruházás. A gaz­dálkodáshoz megbízható gép­parkra van szükség. Vettünk egy kombájnt, és terményros­tát. Az idén töredékét költjük gépvásárlásra. Az erre szánt 13 millió forintból — egyebek mellett — egy nagy teljesítmé­nyű Rába erőgépet veszünk. — Milyen növényeket ter­mesztenek az idén? — A búza, az árpa és a kuko­rica mellett mákot akarunk termeszteni. Az egyik hazai gyógyszeralapanyag gyártó cég képviselőjével tárgyalunk erről a héten. Mákot már korábban is termeltünk, így kellő tapaszta­latunk van. Most az árban egyezkedünk. Kilogrammon­ként 150 forintot kínálnak, szö­vetkezetünk viszont legalább tizenöt-húsz százalékkal kér többet. A betakarítás módjáról is egyezkedünk, a termesztéssel kapcsolatos végleges döntést hamarosan meghozzuk. A máknak egyébként most piaca van, jelentős iránta a kereslet. Csakhogy a termesztés speciá­lis szakismeretet, valamint technológiát igényel. — A szövetkezet a kistérség egyik fő munkaadója. To­vábbra is így marad ez? — Igen, a szövetkezet negy­ven dolgozónak ad kenyeret. Újabb megbízást kaptunk egy környékbeli gazdától. Úgy vé­lem, hogy a mezőgazdaság megerősödése tovább tart, s ez kihat fejlődésünkre. Harsányi Miklós Kincset ér a jó szakma — Alig várom, hogy mun­kát találjak. Mindent elvál­lalok, nem riadok vissza a munkától — mondta a ráksi Pető József Csaba, miköz­ben a februári hidegben mé­lyet szívott cigarettájából. A tizennyolc éves fiatalember Kaposváron végzett. Kőmű­vesként nem talált eddig munkát, s nemrégiben a mun­kaügyi központban jelentke­zett. Ott megértőén fogadták, megígérték, hogy segítenek. Reméli, hogy mihamarabb megbízható állást talál. Ami­kor arról kérdeztem, hogy el­hagyná-e faluját, azt mondta: nem szívesen. Ráksit szereti, s barátai is itt élnek. Amellett a városban sem biztos a meg­élhetés. Az albérleti árakat nem a pályakezdők kereseté­hez igazítják, ráadásul a min­dennapos buszozás sem olcsó. Akár a jövedelem felét is el­viheti. — Nem kergetek álmokat. Én csupán olyan munkát sze­retnék, amiből becsületesen meg lehet élni. Végzettségem van, s ez nagy érték manapság — tette hozzá. Barátja, Török Lajos helyeslőén bólogat. A kaposvári 503. sz. iskolában tanul. Most autófényezőnek, korábban viszont a kőműves és az ács mesterséggel is kö­zelebbről megismerkedett. — A jó szakma kincset ér — állítja a fiatalember. — Enélkül nem lehet boldogulni. Sokszor azonban így is nehe­zen helyezkedik el az ember. (Harsányi) A közélet patikája Somogyszilban

Next

/
Oldalképek
Tartalom