Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-11 / 35. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. február 11., szerda Kamatteher elől menekültek — Nem kérik a szegények kenyerét Három emelet nyomorúság Öt gyerek után temérdek a mosnivaló FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Tizenhat éve együtt, Isten szolgálatában Hét településen szolgálnak Garasoskodó cserénfaíak Fehér Margit cserénfai polgármester szerint településük az idén is nehéz anyagi körülmények között gazdálkodik. — Várhatóan megpályázzuk az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került településeknek kiírt pályázatot — mondta. — Saját bevételünk elenyésző. A kommunális, illetve a járműadóból befolyt összeg eltörpül a kötelező kiadások mellett. Az idén csaknem 12 millió forint lesz a költségvetés. Csak a legfontosabbakra költhetünk. Az iskolai, óvodai ellátásra és az egészségügy működtetésére évről-évre több millió forintot költünk. A kötelező feladatok a költségvetésnek a 80 százalékát elviszik. — Mennyi jut fejlesztésre? — Néhány százezer forint. Komoly beruházásra nem, legfeljebb karbantartásra futja. Új buszmegállót építünk, s kimeszeltetjük a könyvtárat. A maradék pénzből a közterületeket parkosítjuk. Az energiatakarékos lámpák fölszerelésével tetemes költséget takaríthatnánk meg. Télen közel 30 ezer forint a havi villanyszámlánk. — Terveik? — A szennyvíz-csatorna hálózatot kéne kiépíteni. De erről csak álmodozhatunk. A beruházáshoz legalább 100 millió forint kellene. (Harsányi) Fehér Margit polgármester A történet napjainkban bárhol és bárkivel megeshetett volna. Hogy éppen a Zselic egy somogyi kis településén követhettük nyomon az eseményeket, az csak a véletlen műve. A cigánycsalád, nem kívánta nevét adni a riporthoz. Mint mondták: félnek a falu szájától. Félnek a bántó, fájdalmakat fölszakító szavaktól. A rozzant, vályogszerű ház — mint rendesen — a faluvégen adott menedéket az öt gyermekes családnak. A megszokottól eltérően azonban nem aluljáróból, nem is egy putriból költöztek ide, hanem egy három emeletes, garázsos, pincés, frissen átadott téglaházból, amit a família segítségével a két kezükkel hoztak tető alá. A ház asszonya mentegetőzve tessékel beljebb. — Hullik a vakolat, mostohák a körülmények — szabadkozik. Nehezen nyílik meg, de tiszta, szép magyarsággal formálja a szavakat. — A gyerekek után járó nyolcszázezer forint szociálpolitikai támogatással és százezer forint építési kölcsönnel 1989- ben vágtunk neki az építkezésnek Hajmáson. Egy év alatt tető volt a fejünk fölött. Illendően megünnepeltük az átadást. A férjem — aki az építőiparban dolgozott — belerokkant a gondokba. Negyvenhat évesen le kellett rokkantosítani a szívével. Közben én is elvesztettem az állásomat a kaposvári fonodában. A bajok itt kezdődtek, majd a kamatemeléssel folytatódtak. 24,5 százalék, változó kamatozású hitelünk hamarosan 32 százalékosra dagadt. Ekkor már havi 21 ezer forintot kellett volna befizetni. Miből? Százezer forinKaposgyarmaton a legjobban a gyermekek támogatása terheli le az önkormányzatot — mondta Balogh Józsefné polgármester. A száznegyvenöt lakosból a tizennégy év alattiak száma negyven, ebből az óvodások száma tizenegy. A tavalyi évben egy óvodás nyolcvanezer forintba került egy nap az ön- kormányzatnak. Ugyanez a szám a iskolásoknál hatvanhateGálosfa január elsejétől csatlakozott Szentbalázs körjegyző séghez. Ettől az anyagi előnyökön kívül a hatékonyabb intézkedést is remélik a tos tartozás gyűlt föl. A gyerekeimet néztem. Ha fizetek, nem tudok nekik enni adni, ha enni adok, nem tudok fizetni. Nekem ők az elsők. Döntöttem: eladjuk a házat. Egymillió 250 ezerért akadt rá vevő. Ebből 800 ezret visszakövetelt az OTP. A maradékon vettük ezt a kis vityillót. A legnagyobb gyerek 18 éves, a legkisebb tíz. Négyes fölött volt a tanulmányi átlaguk. A nagylány hittanra jár, nemrégiben bérmálkozott. Meséli: kölcsön kapott menyasszonyi ruhában térdelt az oltár előtt. Míg beszélgetünk, tüsténkedik. Fát rak a kihűlőfélben lévő kályhába, leszedi a friss levegőn száradó mosott ruhát. Mert abból van bőven. Három sorban is lengeti őket a metsző februári szél. A kicsik még a napköziben melegednek. — Hogyan élnek most? — Nem nélkülözünk — mondja az asszony. — Ha kell, naponta teszek húst az asztalra. Nyulakat tartok, kacsát. Edeszer forint. Ez összesen több mint kétésfél millió forint. Persze minket terhel a szentbalázsi iskola költségeinek egy hatod része, és a diákjárat költségei. A költségvetésünk pedig négymillió forint körüli összeg. Ezért is került sor már tavaly is az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések közé való pályázatra. Sajnos az önkonnányzat forrás- hiányos, nincsenek bevételi lehehelybeliek. Az idén kivetik a helyi adókat, ami tavaly elmaradt, ez jelenthet kisebb bevételnövekedést. A háromszázhuszonkét laanyám gondoskodik a tyúkokról. Hatalmas kertünkben minden megterem. A pénzünk kevés, igaz nem is igen költünk. Alig várom a tavaszt. Már megrendeltem a kőművest, hogy rendbe tegyük a házat. Szégyellem ezt a nyomorúságot. Meg azt is, hogy a Horn Gyula meg akarja süt- tetni a szegények kenyerét... — Nem isznak, törekednek a jobb életre. Honnan az ösztönzés? — A drága, jó szüleimtől. Kereki és Bálványos között, Marócz pusztán neveltek a tisztességes munkára. Még most is az ő szeretetükből élek. A gyerekek továbbtanulását fontolgatják. A nagylány a kereskedelmibe készül. Mint mondták: dolgozni kell, ha ki akarnak törni a nyomorúságból. — Mit érez, ha a régi, szép ház előtt megy el? — Semmit. Már nem zavar. Kora őszre ezt a kis házat is rendbe tesszük. Várnai Ágnes a legtöbbet tőségei. Az idén bevezetésre kerül a helyi kommunális adó, ami háromezer forint egységesen. Sajnos az idén ismét pályáznunk kell, bár nem vagyunk hátrányos helyzetűvé nyilvánítva. Ennek oka, hogy a falu hiába szegény, de rendkívül jó az infrastruktúrája. Ezt példázza, hogy a faluban található harminc házból, húsz rendelkeznek telefonnal. K. Z. kosú településen a szociális helyzet a megyei átlag felett van. A faluban tizenegy jöve- delempótlós él, és ketten kapnak szociális segélyt. Csomay Tünde lelki pásztori kisegítő, hitoktató és Kiss János már tizenhat éve végzik együtt munkájukat. Öt éve kerültek Szentbalázsra a Veszprém megyei Berhidáról. Hét településen, mintegy háromszáznegyven gyermeknek tartanak az iskolákban hitoktatást. A nevelők, elmondásuk szerint készségesen fogadják őket, és segítik munkájukat. Idejüket úgy osztják be, hogy szentmise napján tartják az oktatásokat. Elmondták, a körzetükhöz tartozó templomok állapota jó, ezért köszönetét mondanak az önkormányzatoknak, melyek nagyon sokat tettek ennek érdekében. Tavaly 6,5 millió forinttal nőtt a betétállomány a Nagyberki és Vidéke takarékszövetkezet szentbalázsi kirendeltségén. — Most 29,5 millió forint a betétállomány — mondta Radies Istvánné kirendeltség vezető. — Bár az utóbbi időben sokat változott a takarékos- kodási szokás, azt szeretnénk, ha legalább a tavalyi mértékben emelkedne a megtakarított összeg. Megtudom: A takarékszövetkezet hat település lakóival tartja a kapcsolatot. Korábban a legtöbb környékbeli család havonta félre tett egy adott összeget. Volt aki egy-két ezer forintot, a tehetősebbje ennek többszörösét. A rendszeresség jellemezte a takarékoskodást. Azóta számos helyen munkanélküli lett a csaKözel hárommillió forintot nyert a Somogy Megyei Területfejlesztési Tanács pályázatán Simonfa önkormányzata. Ezt az összeget mintegy két és félmillió forinttal kell kiegészíteni ahhoz, hogy a túlzsúfolt óvodát bővíthessék. Az összeg előteremtésére kötelezettséget vállalt a testület. Dr. Szabó Sándomé jegyző elmondta: most gyűjtik az árajánlatokat és ha minden a tervek szerint alakul, kora tavasszal a kivitelező személyéről is döntenek. A huszonöt férőhelyes óvodában már most is 27-30 A most 67 éves Kiss János reggel fél ötkor kezdi napját, és este tizenegy órakor fejezi be. Sokan keresik meg telefonon vagy személyesen, hogy tanácsot kéijenek tőle. Sokszor fogadnak imacsoportokat is lelki gyakorlatra, mert erre méretei miatt kiválóan alkalmas a helyi plébánia. Nyáron táborozókat szerveznek, ahova hittanos csoportok érkeznek az ország minden részéről. Gálos- fán működik még a fukoláré mozgalom. Itt evangéliumi életet élő csoportok váltják egymást. Az elmúlt évben négy, különböző társadalmi rétegből létrejött csoport is járt itt, sőt Olaszországból is érkeztek látogatók. K. Z. ládfő, megcsappant a fő bevételi forrás. Már annak is örülnek, ha megvan a mindennapi betevő, és kifizethetik a villanyszámlát. A kirendeltségvezető szerint az utóbbi években az idősek anyagilag is segítik a fiatalokat. A nyugdíj ugyan nem sok, de rendszeres. A szerény összegből jut az állástalan gyereknek, s ajándék az unokáknak. Az idősek zöme egyébként a legváratlanabb helyzetre is felkészült. A takarékoskodás révén a betegség és egyéb, nagyobb kiadás sem okoz kényelmetlenséget. Többségük a hagyományos megtakarítási formát választja. Előszeretettel váltanak betétkönyvet, míg a különféle értékjegyet inkább a középkorúak veszik. (Harsányi) kisgyerek jár. Többen szülő azonban — a kevés férőhely miatt — Gálosfára és Kaposvárra hordja őket. Az óvodát három önkormányzat — Bőszénfa, Zselic- szentpál és Simonfa — közösen működteti. Ha valameny- nyi település óvodása Simon- fára járhat, megoszlanak a költségek; olcsóbb lesz az intézmény működtetése. A jegyzőnő reménykedik: az új csoport létrehozásával legalább negyven kisgyerek mentesül az utazás napi fáradalmaitól. (Várnai) A gyerekekre költenek Új település a körjegyzőségben A nyugdíjból a gyerekeknek is jut Takarékos szentbalázsiak Két csoportban foglalkoznak a kicsikkel Bővítik az óvodát Simonfán Hat község lakóinak egészségére vigyáz Napi hatvan beteg Dr. Debreczeni Tibor szentbalázsi háziorvos hat község lakóinak egészségére vigyáz. A helybeliek mellett cserénfai, kaposgyarmati, hajmási, sántosi, és gálosfai betegek is rendszeresen felkeresik. A nemrégiben elkészült felmérés szerint tavaly munkanapokon több mint hatvan páciens kopogtatott az ajtón. — Összesen 1950 személy tartozik hozzám — mondta a szentbalázsi háziorvos. — A magas vérnyomás, a cukorbetegség okoz gyakran gondot. Sokan viszont emésztőrendszeri- illetve mozgásszervi betegséggel küzdenek. A napokban pedig 25-30 kisgyerek kapta el a bárányhimlőt, ám nagy részük már meggyógyult. A megelőzésre nagy hangsúlyt helyeznek. Rendszeresen tartanak szűrővizsgálatot, ahol minden érdeklődőt igyekeznek meggyőzni: érdemes egészségesen élni. Szentbalázson komolyan gondolják a kampányt; a rendelőben felvilágosító nyomtatványok, prospektusok mutatják be a legfontosabb tanácsokat. Az érdeklődők a diétás étkezés szabályairól is felvilágosítást kapnak. Az egészség megőrzése sok munkát követel, lelkiismeretesen látják el a betegeket. Ebben segít, hogy szinte mindegyiket személyesen is jól ismerik. A háziorvost két asszisztens, és egy védőnő segíti a munkában. (Harsányi) Szentbalázstól Zselickislakig fut a kocsi Mindenes kisbusz Bőszénfán „Reggel a Bimbót ötször kellett fejni, mert nem adta a tejet”— újságolta a minap egy cserfes kislány Nyaka István, bőszéfai buszsofőrnek. A tizenkilenc Gálosfára igyekvő óvodás közül azonban nem mindenki ilyen beszédes. Álmosak, olykor sírnak is egy sort mielőtt az elegáns, húsz személyes Hunday Chorus kisbuszba szállnak. A nyolcmillió forint állami támogatással tavaly vásárolt jármű iskolabuszként szolgálja a valamivel több mint félezer lakosú települést. Nyaka István 31 évet szolgált a Kapos Volánnál, bejárta egész Európát, majd nyugdíjazása után elvállalta a kisbusz vezetését. A gyerekek megszerették a nyugalmas mosolyé „sofőrbácsit”, s hazatérve az óvodából vidám énekkel, történetekkel szórakoztatják. A kisbusz sofőije amolyan mindenes, nem hivatásos falugondnok lett. Nyitrai István polgár- mester kezdeményezésére egy új szolgáltatást is elvállalt: minden második héten elviszi az időseket és a kisgyermekeseket az orvosi rendelőbe. Míg legtöbb kistelepülésen gondot okoz az iskolabusz működtetése, Bőszénfán ezt is megoldották. Jól jött, hogy a környékben, Szentbalázstól Zselickislakig nincs önkormányzati gépkocsi. Iskolaszünet idején ezt veszik bérbe a bőszénfaiaktól. Kirándulásokat, kulturális programokat szerveznek. (Várnai) Vidáman veszik birtokba a kisbuszt FOTÓ: KOVÁCS
