Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17 / 14. szám
1998. január 18., vasárnap egyszer, azt is hallottam a rádióban, és Sanyi azt mondta, hogy benne van a pakliban. De tiszavirágéletű volt az én működésem, mert durván két hét után közöltem Sanyival és az elnökséggel is, hogy én ezt, ilyen körülmények között nem tudom csinálni.- Körülményeket említ. Azt mondta, soha nem volt ilyen jó anyagi helyzetben a kaposvári kosárcsapat. Nem lehet, hogy a „körülmények” gyűjtő név, tulajdonképpen Gellér Sándor jelent önnél? Hiszen a pletyka szerint, tanítani valóan rossz viszonyban vannak.- Tudtam, s ezt el is mondtam a Kovács Lacinak (a Klíma-Vili tavaly lemondott elnökének, egykori kosárlabdázónak), amikor idehozta, hogy Gellér Sándor rövid időre megoldhatja a helyzetet. Ő egy tűzoltó, ezt ő mondja saját magáról. Ugyanakkor nagy színész, aki el tudja magát adni. Azzal is tisztában voltam, hogy én ebben csak második lehetek. Azt is, hogy nem csak a Kováts Imrével nem fog kijönni, hanem senkivel. Mint ahogy a Kovács Lászlóval sem jött ki, csakhogy ezt agyonhallgatta a T. Tömegkommunikáció, pedig mindenki tudta, hogy a Gellér Sándor nem állt szóba a KoLépéshiba Kováts Imréről a kaposvári sportélet berkeiben rendszerint nagyon szélsőségesek a vélemények. Általában nem szeretik. Vannak azonban, akik azt mondják, akkor volt igazi kosárlabda Kaposváron, amikor még az ő neve (is) fémjelezte.- Elég régen keresett már újságíró... — mondta január 9-i beszélgetésünk kezdetén.- A mostani beszélgetés oka az a szájhagyomány útján terjedő történet, amely szerint ön visszakívánkozik a sportvezetésbe, jelesül a Klíma-Vili KSE férfi kosárcsapat vezetője, vagy mije lenne. Sőt, állítólag ön már vezető is, csak a sajtó és a közvélemény számára tabu ez a téma, vagyis ismerve a személyét övező általános elutasítást, nem merték bejelenteni.- Még tavaly augusztusban megkért a munkatársam és egyben főnököm Kása Sándor (a Klíma-Vili Kft és az Intercom Bt tulajdonosa), hogy segítsek a csapat körüli dolgokat rendbe szedni. Hosszú beszélgetések és vitatkozások után végül azt mondtam: vállalom október 16-tól. Végül is az egyesület sportigazgatója titulusban maradtunk. Ez a beosztás az elnökség és a játékosok között helyezkedett el.- Ön lett, vagy lett volna az ütközőpont, a „művezető”, akit a munkások alulról, a főnökök felülről szidnak?- Mondjuk. Az elején kikötöttem, hogy legyen egy tisztességes elnökség! Akik mögöttem állnak, „akikért érdemes dolgozni”. Azt kértem, hogy a szponzori pénzek megszerzésében nekem ne kelljen részt vennem. Nagyképűség nélkül, abból én már kinőttem, hisz csináltam eleget...- Miért vállalta ezt a hálátlannak tűnő szerepet? I Kováts Imre: De tiszavirágéletű volt az én működésem FOTÓ: KOVÁCS- Azért, mert a Klíma-Vili Kft ügyvezető igazgatója vagyok, akinek munkaköréből adódóan vannak némi kötelezettségei, ha már a csapat a cég nevét viseli. A mások ok pedig, hogy „somogyi életemben” mégiscsak ott van a kosárlabda. De nem csupán a felnőttek. Az csak egy része. A kosárlabda sokkal többet jelent nekem. Soha nem volt ilyen jó anyagi helyzetben az egyesület, sőt akkor már tudott volt, hogy szerződést kötünk a Pu- rinával. Ezt egyébként én készítettem elő aláírásra. így aztán lehetett - volna - tervezni, szervezni, ami az erősségem. Megtervezni és levezényelni azt a három éves folyamatot, amelynek végén újra ott lehet (ne) a csapat az élvonalban, ahol volt a 90-es évek elején. S ebből Kaposvár sportja is profitál (hat) na.- De miért nem lehetett ezt közölni a nyilvánossággal? Miért tagadta le, vagy mondta azt az elnökség, hogy nem publi- kusjriég akkor is, amikor konkrétan rákérdeztek kollégáim: most akkor Kováts Imre lesz a „valaki”, vagy nem?- Ezt nem tudom. Csak azt, hogy a szeptemberi közgyűlésen - amelyen nem vettem részt -, feltették a kérdést Kása Sanyinak. Aztán feltették még vács Lacival. A „k... anyád” volt az egyetlen szókapcsolatuk. Azért kellett lemondania az elnöknek, mert az edző nem állt vele szóba. Persze Laci, nem túl finom modorát ismerve, nyilván ő sem maradt adósa... Gellér Sándor el tudja hitetni másokkal, hogy ő egy jó ember, meg tudja sajnáltatni magát. Mindennap hallgattam a helyi rádiókat, minden cikket félretettem, mert kíváncsi voltam, miként éli meg azt az időszakot. Nagyon jól tudtam, hogy nekem ebből fel kell készülnöm. Ugyanakkor a családom tiltakozott, mert tudták, hogy én ezt „félkézzel” nem tudom csinálni. Régebben is teljes szívvel vittem csak a klub ügyeit. Korábban egyébként már kijelentette, hogy nem akar velem dolgozni, holott addig talán kétszer ha találkoztunk, társaságban egy-két percre, semmitmondó témákról beszélgetve. Amikor vállaltam a szakosztály igazgatóságot, kétszer másfél órára leültem Gellér Sándorral beszélgetni. Beszéltem a csapatkapitánnyal és azokkal az emberekkel is, akik az elmúlt két évben ott voltak, de aztán lassan lekoptak. Ezek a beszélgetések megerősítették - nemcsak bennem, hanem Kása Sanyiban, meg szűk körben mindenkiben -, hogy komoly munkát ezzel az emberrel nem lehet végezni. De miután szerettem volna dolgozni, heti egy munkaértekezletben állapodtunk meg, amit én megfelelőnek találtam átvészelni azt az időt, amíg Gellér Sándor el nem megy.- Mint a smirgli, ahogy fogalmaz. Ez az a stílus, amitől Kováts Imre ellenszenves a közvélemény jelentős részének?- Talán. Tudtam, hogy távozása csak idő kérdése, hisz Zalaegerszegről, Fehérvárról, Sopronból idény közben ment el. Tudtam, hogy nekem meg sem kell szólalnom, csak csendben terelgetni a csapat szekerét, fenntartani a működést, mert képtelen egyhelyben maradni. Ezt megerősítette a csapatkapitány is. Nem véletlen, hogy ma így állnak a dolgok. Csak rá kell nézni a csapatra. Idegbeteg itt mindenki! Hát milyen csapat az, ahol egy tizenhat éves Bogdán Balázs visszabeszél az edzőjének? Alulmotiváltak. Aztán meg meggyőződésem, hogy aki elsőként feladja az idegenbeli meccseket, az Gellér Sándor! Szerintem ennek a csapatnak simán a kitűzött 8. helyen kellene végeznie! A november 17-i elnökségi ülés után megkérdeztem, hogy miért nem jött el egy megbeszélésre. Ezt rossz néven vette, s azt mondta, hogy ő felmond, közös megegyezéssel elmegy. Mondtam neki, hogy nem kell elmenni, végezze el a munkát, az elmenetelt pedig az elnökségnek kell bejelenteni. Meg is csináltam azt a közös megegyezéses papírt, amit kért. Aztán szóba sem került elnökségin az ügy, mire utána megkérdeztem, hogy micsoda dolog ez, te egy nagy színész vagy! Ez aztán olyan szóváltássá fajult, hogy utána már semmilyen kommunikációs kapcsolat nem lett volna lehetséges köztünk. Minden Nagy Imre (a csapat technikai vezetője, volt kosárlabdázó) jelenlétében zajlott, készakarva, hogy legyen tanú. Mert Gellér Sándor mindent letagad, ami négyszemközt hangzik el. Leírtam az elnökségnek: nem az a kérdés, hogy Gellér Sándor akar-e velem dolgozni és nem is az, hogy Kováts Imre akar-e Gellér Sándorral dolgozni? A kérdés, vagyis az elnökség felelőssége az, hogy olyan emberre bíznak-e egy csapatot, akit a csapat sem fogad el, s aki szerintem alkalmatlan a vezetésre? Azt mondta: ehhez a B csoportos szinthez én nem kellek!- Most azt lehetett hallani, hogy január elején Gellér elment volna, de marasztalták.- Én erről nem tudok, de ha akkor, novemberben bejelenti, hogy el akar menni, ismerve az elnökség véleményét, nem tartóztatták volna. De biztos, hogy valami ügyvéd tanácsolta; ráér majd a bajnokság végén. Akkor úgyis elküldik, hiszen a csapat nem teljesíti a kitűzött nyolcadik helyet.- Szóval ön egyelőre nem kívánja vezetni a szakosztályt?- Ez az elnökség egyszer már nem hitt nekem. így hát mostanában nincs más dolgom, mint bízni abban, hogy a csapat nem vesztesként kerül ki a Gellér Sándorral való kapcsolatból.- Ha, amint ön mondja, az elnökség is tudja milyen a helyzet, miért nem lép valamit a vezetés?- Tudom, hogy ez a jelenlegi szponzori elnökség: ezek az emberek a gazdasági életben komoly pozíciót töltenek be. Ők az egyesület berkein belül nem akarnak konfliktushelyzetbe kerülni. Mondhatjuk azt is, hogy „relaxálni” jönnek az egyesületbe, meg reprezentálni... De én azt is tudom, hogy új értéket teremteni konfliktushelyzet, illetve döntés nélkül nem lehet. De dönteni kell, lépni kell, s nyilvánvalóan előbb-utóbb ez megtörténik. Lehet, hogy csak a bajnokság végén. De akkor a kosárlabda lesz a vesztes és nem a Vincze Károly (a Sütév vezérigazgatója), nem Varga lózsef (a KVGY ügyvezető igazgatója) vagy Kovács Antal (az OTP Bank megyei igazgatója). A Kása Sanyi igen, akit én 90-ben hoztam be a kosárlabdába. Ő elkötelezettebb és érzékenyebb. De az is biztos, hogy ha a Klíma-Vili Kft a kosárlabdázásból kivonul, akkor is szurkolok tovább annak, aki majd csinálja. Csorba András lövő héten a Vasárnapi Somogyi Hírlapban Gellér Sándor edző mondja el véleményét. Százak szurkoltak hiába A pécsiek légiósa, Paynter tör kosárra FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Pécs, sportcsarnok, 1800 néző. V.: Szabó Gy., Nagy J. Matáv SE Pécs: Lothian (8), Bakonyi (23/3), Csirke (32/9), Paynter (16/3), Pallag (5). Csere: Hoffmann (13/9), Kara- gits (6). Edző: Rab Gyula. Kaposvár: Farkas (7/3), Túrosán (9/3), Varga R. (8), Filipo- vics (12), Szlivancsanin (19). Csere: Ágfalvi (2), Vojvoda (12), lusztin (17/6), Bogdán (-). Edző- Gellér Sándor. Rab Gyula: — Az első félidőben kitűnően támadtunk. A második játékrész elején kicsit megleptek bennünket a kaposváriak; szerencsére a végjátékban már biztossá vált a győzelmünk. Gellér Sándor: — Amit most érzek, azt nem kívánom senkinek. Szégyellem kimondani: holnap reggeltől kezdve azt hiszem, nagyon megkönnyebbülök... Kun Zoltán Somogyi rangadó az asztalitenisz NB I férfi „B” csoportban Visszavágott a Kaposplast Kaposplast-Kaucsuk SE Kaposvár 11:7 Az asztalitenisz NB I férfi „B” csoportjának őszi zárófordulójában a Kaucsuk SE nyerte a kaposvári rangadót. Tegnap a tavaszi nyitányon ismét egymással találkozott a két csapat, s a Kaposp- lastnak sikerült visz- szavágnia. Izgalmasan alakult a kaposvári rangadó, sokáig fejfej mellett haladt a két csapat. A két páros nem hozott döntést (1:1), s az első két egyéni forduló is döntetlenül zárult (3:3, majd 5:5). Ezután viszont meglépett ellenfelétől a Kaposplast (8:6), majd az utolsó, negyedik kört is biztosan 3:1 arányban nyerte (11:7), így sikerült visszavágnia őszi vereségéért. Döntőnek bizonyult, hogy ezúttal általában a Kaposplast játékosai kerültek ki győztesen a három játszmás mérkőzésekből, s a Kaucsuk SE játékosa, Dani Róbert egyetlen mérkőzést sem tudott nyerni. A Kaposplastban ugyanakkor az „elnyűhetetlen” Faházi János verhetetlennek bizonyult. így játszottak A győztesek: Faházi 4, Rudiik 3, Szabados 2, Popovics 1, valamint a Szaba- dos-Popovics páros, illetve Berdár 3, Herczig 2, Bali 1, valamint a Berdár-Bali páros. Varga lános, a Kaposplast szakosztályvezetője: — Örülök, hogy sikerült viszszavágnunk az őszi vereségért. Bízom benne, hogy a folytatás is hasonló lesz. Horváth Tamás, a Kaucsuk SE Kaposvár elnöke: — Jó és eleinte szoros, izgalmas mérkőzést hozott a kaposvári férfi asztalitenisz-rangadó; sajnos nem tudtuk megismételni bravúros decemberi győzelmünket. (Fenyő) Továbbjutott a Nagybajom A nagybajomi általános iskolában rendezték meg az országos gyermek leány röplabdabajnokság területi selejtezőjének utolsó, harmadik fordulóját, amely a házigazdák teljes sikerét hozta. A Nagybajomi DRC mindkét ellenfelét egyaránt 3-0-ra legyőzte: Nagy Zoltán edző tehetséges tanítványai magabiztos, jó játékkal verték a Vasas és a Kaposvári BITT Női RC csapatát is. A második hely sorsát eldöntő találkozón a Kaposvári BITT Női RC 3-1 arányban nyert a Vasas SC ellen. A három forduló alapján a nagybajomiak lett a csoport- győztesek 10 ponttal, megelőzve a 9 pontos fővárosiakat és a 8 pontot gyűjtő kaposváriakat. így a Nagybajomi DRC és a Bp. Vasas SC csapata jutott be a március 8- án Budapesten rendezendő országos középdöntőbe; a négy négyes csoportból a legjobb két-két együttes alkotja majd az országos finálé mezőnyét. A győztes Nagybajomi DRC csapata: Ács 1. Dóra, Kovács Eszter, György Beáta, Vé- ber Veronika, Kiss Marianna, Cseh Katalin, György Johanna, Kovács Marianna, Pe- rák Lívia, edző Nagy Zoltán. Az örökifjú Faházi János verhetetlen volt a kaposvári asztalitenisz-rangadón FOTÓ: TÖRÖK ANETT
