Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-14 / 11. szám
1998. január 14., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1 Kapa az egyetlen szerszámuk - Nem szégyellik a munkát Közszemlén a közmunkások Egy falu az irodalomtörténetben - Könyvvel kelni és feküdni A somogyj ádi csapatjátékos Tokaji Lajos Kaposváron született, de 35 éve Somogyjádon kapott katedrát. Azóta ebben a faluban él, s még az első munkahelyén, az Illyés Gyula Általános Iskolában tanít magyart. Városi fiú lévén magával ragadta a falu romantikája, amikor édesanyjával a nagyszülői birtokra látogatott. Tanulmányai alatt pedig a gárdonyis néptanítói stílust kedvelte meg. Azt mondta: mindig hasznos ember szeretett volna lenni. Shogy az lett-e? — Én mindig csapatmunkás voltam. Alpolgármesterként, munkaközösség-vezetőként, tanárként, a sportkör titkáraként is arra törekszem: hasznos legyen az, amit csinálok. Talán a hátam mögötti évek ezt igazolják. A magyar irodalomba is bekerült Somogyjád. Stamler Imre, az iskola akkori igazgatója és Tokaji Lajos közösen fogalmazta azt a levelet, amire Illyés megírta Az éden elvesztése című oratóriumát. Bemutatásának 30. évfordulóján, tavaly emléktáblát avattak az iskola-falán. Déry Tibor Szembenézni című művét — Illyésnek is válaszolva — 1970-ben adták elő a somogyjádiak. 2000-re Dérynék is készíttetnek egy táblát, hogy az utókor tisztában legyen azzal: Somogyjád is része az irodalom- történetnek. — Két év múlva szélnek eresztem hatodikosaimat, aztán én is nyugdíjba megyek — mondta Tokaji Lajos. — Örülök, hogy jó tantestület marad itt. A hatvanas években is sok fiatallal vette magát körül Stamler Imre. Most is így van. Kollégáim között akadnak olyanok is, akiket én is tanítottam. Ez megnyugtat, s az is, hogy egykori tanítványaim vitték valamire. Dr. Kéki Zoltán kaposvári jegyző eddei diákként hozzánk járt, s első versei itt születtek; mindig örömmel hozta megmutatni az új termést. Szabó Károly szintén eddei volt. Most a Szín- Folt galériát vezeti. A magyartanár büszkén mesélte: a jádi diákok mindig ott vannak a vers- és prózamondó versenyeken. Könyvtárosuknak köszönhetően pedig a mai magyar irodalom jelesei is ellátogatnak Jádra íróolvasó találkozókra. Tokaji Lajos tudja: egyre kevesebb idő jut olvasásra, ám tanítványait mindig arra ösztönzi, hogy tájékozódjanak. Könyvvel keljenek és könyvvel feküdjenek. Lőrincz Sándor A falugondnok kapocs a lakosság és a hivatal között Apránként fejleszt Polány A falugondnok kapocs a lakosság és a hivatal között — mondta Sovák Zoltán polányi falugondnok, aki az alpolgármesteri teendőket is ellátja az apró településen. Bokanyúzó sárban kis munkáscsapat irtja a gazt. Egyetlen szerszámuk a kapa. Jól oda kell vágni, hogy a szívós inda gyökere elváljon a talajtól. Három asszony és egy vékonydongájú fiatalember, Várda közmunkásai tisztítják a polgármesteri hivatallal szembeni üres telket A tavaszi napsugár pirosbarnára festette arcukat. — Öt éve vagyok jövedelempót- lós — támaszkodik a szerszám végére egy szusszanásra Vogro- nics Béláné. — Korábban a Húskombinátnál dolgoztam, de a két gyerek mellett nem tudtam vállalni a műszakokat és az utazgatást. Szerencsére a férjem jól keres a jádi téeszben, olykor az 50 ezret is hazahozza. Igaz, a pénz nagy részét arra a kis házrészre költjük, amit most építettünk. Alig marad valami a megélhetésre. Én büszke vagyok a férjemre és a családomra. Nagyon szomorú gyermekkorom volt, de az uram mindent előteremt. Abból a kevéske pénzből is összetartja a családot. A munkások nyírják a füvet, kaszálnak, gereblyéznek. Szépítik a falut. A rendezett telkeken, útszéleken jobbára mégis csak az idegeneknek akad meg a tekintete. A közmunkások megítélése felemás a faluban. — Meglátszik a kezünk munkája, de ezt nem értékelik az emberek — mondja Vogronicsné. — Sokan nem állják meg szó nélkül, kritizálnak bennünket. Ha dolgozunk azért, ha meg nem, hát azért. Csak egy fél órára ugorjunk el, már baj van. Van, ki nem állotta azt mondani: nem érdemeljük meg ä havi 15 ezret. Pedig hajnaltól késő délutánig fagyban, forróságban végezzük a nehéz fizikai munkát. Én nem A szociálpolitikai gondok enyhítésére, Bodrog, Osztopán, Edde, Somogyjád, Alsóbogát és Várda családsegítő szolgálat felállítására pályázik, amelynek vélhetően Bodrog lesz a központja. szégyellem, hogy nincs munkám. Ha lenne, biztosan azt csinálnám, s nem ezt. Récsei Kálmánná a polgár- mesteri hivatalt is takarítja. Azt mondja: egyre nehezebben élnek az emberek. Bár közel van a város, munkahely ott sincs. — Anyámmal élünk egy fedél alatt — így a 22 éves Fazekas Norbert. — A textilben dolgoztam három műszakban, de mellette nem tudtam ellátni a háztájit. Most az állatainkra is jut idő. Sokan mennének a városba. Én itt születtem, itt is szeretnék élni. Ilyen friss levegő nincs sehol — mutat körbe az azúrkék ég övezte lankás vidéken. Az ugyancsak hat éve közmunkás Béres Zoltánná, két kis gyereke miatt kényszerült otthon maradni. A földmunka mellett takarítja a faluházat, kézbesít a polgármesteri hivatalban. A ruhagyár szalagján dolgozott 13 évig. A két műszakban 14-15 ezret keresett. Gond, hogy a férje is munkanélküli. Mint mondta: a kaposvári gabonaiparinál dolgozott, de helyére egy városi került. Pék és kazánfűtő mestersége sem volt elég az elhelyezkedéshez. S ez nem az ő hibája. Huszonkét évet a Sütévnél is lehúzott, ám a szaporodó maszek kisiparosok miatt ott is leépítették a létszámot. Két gyermeküket buszbérlettel, iskolakezdési támogatással segíti az önkormányzat. A közmunkások nem állnak sorban segélyért a hivatalban, s nem utasítják vissza a nekik szánt munkát. Örülnek, ha nem esnek ki a támogatásból. A gáz helyett fával fűtenek, mert az olcsóbb. Déltájban ebédelni indulnak, s hálásak a természetnek, hogy januárban is az Isten szabad ege alatt teremtik elő a betevőre valót. Várnai Ágnes Működtetéséhez legalább 3,5-4 millió forint szükséges. A települések első emberei abban bíznak: negyven hátrányos helyzetű gyerekként egy főfoglalkozású dolgozót is alkalmazhatnak majd. A 43 éves férfit néha hétvégén is felkeresik. Gyakran előfordul, hogy szívességre kérik. Olykor zárat igazít, máskor égőt cserél. Előfordul, hogy csak annyit mondanak: Zolikám, legyen szíves, váltsa ki a receptet. — Igyekszem mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani — mondta. — A településen sok az idős ember. Nekik még az egyszerű házi munka is megerőltető. Amit csak tehetek, elvégzek. Gyógyszertárba hetente járok. Előfordul, hogy alkalmanként 15-20 ezer forintot is ott hagyok. Van aki szív- és érrendszeri betegségben szenved, más reumatikus panaszokkal küszködik. A napi munka mellett már a közeljövőre gondol. Legfontosabb a járda- és az út-felújí- tás. Nemrégiben végeztek a Kossuth utca aszfaltozásával, a beruházás hétmillió forintba került. Úgy tűnik, a tavalyi 15 millió forint helyett az idén 10-15 százalékkal több lesz a keret. (Harsányi) Több határban gazdálkodnak Tizenkét somogyi falu határában csaknem három és fél ezer hektáron gazdálkodik a mer- nyei Terra Product mezőgazda- sági szövetkezet. A két legtávolabbi földdarab között a távolság eléri a 30 kilométert. — Csór Zoltán elnök részletesen sorolja a településeket, ahol gazdálkodnak. Áz elaprózott szántó igencsak nehezíti a termelést, hiszen így mindenre jobban kell figyelni. Példaként felhozza a legtávolabbi településeket: Magyaregres és Ecseny között, valamint Somogybabod illetve Kaposfüred határában is dolgoznak. — Kedvező eredményre számítottunk, ám a nyomott gabona árak keresztül húzták várakozásunkat — mondta az elnök. — Hosszú ideig úgy tűnt, hogy az előző évi nehézség után egy kedvezőbb időszak következik. Mintegy háromezer tonna búzát, és több mint kétszer annyi kukoricát adtunk el. A rendkívül alacsony árak miatt 70 milliós árbevételkiesés volt. Ráadásul időközben 20-30 százalékkal nőtt a termelési- és közüzemi díj, amit nem követett a termény ár emelkedés. — A nehézkes értékesítés hátráltatta a szezonmunkákat? — Jócskán, hiszen a gabona- tároló késő őszig a búzától roskadozott. A kukoricát még a napokban is szedik, ám a munka ezen a héten befejeződik. Az őszi mélyszántást eddig 800 hektáron fejeztük be, 200 hektárnyi maradt vissza. Ezen majd tavaszi árpát, zabot és kukoricát termesztünk. — Mit vár ettől az évtől? — Csaknem 400 millió forint bevételt értünk el az elmúlt esztendőben. Gondolom, hogy az elkövetkező tizenkét hónap sem lesz könnyű. Kiegyensúlyozottabb gabonapiacban bízom. Továbbra is gabonát termesztünk. Akárcsak a legtöbb mezőgazdasági kis- és közép- vállalkozás, korrekt piacot és termelőbarát árakat várunk. — Várható-e változás a foglalkoztatásban? — Mezőgazdasági szövetkezetünk most 90 embernek ad kenyeret. Leépítés nem lesz, talán néhány újabb dolgozót alkalmazhatunk. Az idén egyébként már felvettünk egy munkást. Felelős vagyok a dolgozókért, s remélem, hogy a szövetkezet tovább erősödik az idén. — Mire alapozza optimizmusát? — Mindenkitől lelkiismeretes, becsületes munkát várok. A dolgozók ezt érzik, s azt is, hogy közösen kell dolgoznunk szövetkezetünk fejlődéséért. Harsányi Miklós Kapával irtják az embermagasságú gazt fotó: kovács Tibor Hat falu a hátrányosokért Felújítják az eddei iskolát Az eddei kilenc fős, alsó tagozatos iskola fenntartása az idén továbbra is gond nélkül megoldható. Egy fiatal tanítónő dolgozik az intézményben, ahol első, második és harmadik osztályosok tanulnak. A többi diák a közeli somogyjádi iskolába jár. A helyi és jádi intézményben tanulók után egymillió negyvenhat ezer forintot költenek a mostani tanévben. Eddén úgy tervezik, hogy a közmunkaprogram keretében felújítják a kisiskolát. Korszerűsítik a tetőszerkezetet, kifestik az épületet. A munka 800 ezer forintba kerül, amit 12 helybeli végez el. H. M. Bőrtopánkák és slingelt réklik Korunk babakelengyéjéből már hiányzik a míves, családokra jellemző kézimunka: a slingelés, az azsúrozás és a hímzés. Eltűntek a nemeket megkülönböztető színek. Ma már nem feltétlenül kékbe öltöztetik a fiúkat és rózsaszínbe a kislányokat. Csak a fehér szín állta az idők próbáját. Nagyné Csányi Erzsébet, Somogyjád, Alsóbogát és Edde védőnője mondta ezt annak kapcsán, hogy az egészségházban rövidesen megnyílik a fél évszázad babakelengyéiből és játékaiból rendezett kiállítás. Az apró réklik, ingecskék, nagy műgonddal hímzett, hatalmas csipke ágytentők mellett a hajdani cipész nagyapa pöttömnyi bőrtopánkái is helyet kapnak. — A történelmi értékű holmikkal megidézzük, hogyan, milyen műgonddal készültek ötven éve a családok a baba születésére. Az anyukák még ráértek slingelni az ingecskék gallérját, s hihetetlenül apró szemekkel, vékony tűvel kötötték a rékliket. — Mi a legszembetűnőbb változás? — Uniformizálódtak a babaholmik, s rengeteg pasztell árnyalat jelent meg. A ruhácskák ugyanakkor könnyen kezelhetők, fertőtleníthetők lettek. Talán emiatt nem is vigyáznak rá annyira. Kevesen, általában csak szükségből, vagy pénzhiány miatt használnak ruhapelenkát. Megjelentek a praktikus, alul nyitható badyk, s az eldobható pelenkák. Ezt ma már a kisebb keresetűek is megvásárolják. A műanyag pelenkanadrágot azonban nem tűri mindegyik. — Mennyibe kerül ma egy kelengye? — Több tízezer forintba, s ebben még nincs bent a gyermekágy és a babakocsi, csak néhány rékli, kising, bady. Nagyné Csányi Erzsébet még emlékszik az első Andrea és Szilvi nevű babájára, amelyek csak a sokadik költözködés után lettek végleg az enyészeté. Azt mondja: ma divathullámok diktálják, milyenek legyenek a játékok. Legtöbbjük műanyag, jól variálható, alkalmas a kicsi érzékszerveinek fejlesztésére. Csutkababát csak nosztalgiából készítenek. Várnai Ágnes A bőrtopánkát ötven éve egy nagypapa készítette az unoká- iának. A baba örökifiú fotó: kovács Tibor FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Tokaji Lajos büszke tanítványaira
