Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-27 / 301. szám

Végtelenített telefonkártya 30 ezer forintért Macerás mackó a fülkés telefon (Folytatás az első oldalról) Fillérre pontosan tudják az összeget, mivel a készülék forgalmát pontosan rögzíti egy berendezés. — A védekezés egyik for­mája, hogy gyakran ürítjük a perselyt. Területünkön 555 készülék található, s ezek közül néhányat időnként megdézsmálnak. Előfordult az is, hogy pusztán szórako­zásból rongáltak. Az idén egyébként ezzel csaknem egymillió forint kárt okoz­tak, vagyis többet, mint ér­melopással. A persely megfúrása sem egyszerű: felkészültség kell hozzá, de korántsem annyi, mint a kártya-hamisításhoz. Általában két-három tagú csapat dolgozik. Az egyik a testével takarja el a fülke be­járatát, s éberen figyel. A másik ezalatt a zár megfúrá­sán dolgozik. A fülke szűk, ráadásul a zárat is a lehető legeldugottabb helyre tették. „Macerás” munka ez. A leg­fontosabb felszerelés: a mi­niatűr fúró, és az ehhez való akkumulátor. A másik mód­szer az úgynevezett zseb- kendős. Papírzsebkendőt tömnek a visszaadó nyí­lásba, s így a maradék ösz- szeg a készülékben marad. Egy kaposvári férfi rendsze­resen 11 fülkét látogatott, s mint utólag kiderült, ered­ményesen. Egy-egy körút so­rán akár 3-4 ezer forint is összegyűlt. A legmeglepőbb történet egyébként egy idős asszonyhoz fűződik. A kö­zelmúltban panaszkodva ke­reste fel a kaposvári postát, jelentve, hogy a telefonké­szülék elnyelte a pénzét, de nem kapcsolta a kért szá­mot. Azonnal utána néztek, s tényleg az történt, amit a nyugdíjas asszony elmesélt. A dolognak csupán egy szépség hibája volt: kártyás­készülékbe dobta a papír­pénzt... (Harsányi) Francz és Házas hétpontos válasza (Folytatás az első oldalról) 3. - Van-e olyan ember, aki­nek kezese lenne? Francz Rezső: - Van ilyen, de nevet nem mondok. Az oka: megbízom az üzleti felfo­gásában és emberi tartásában. Dr. Házas József: Nagyon kicsi az a kör, akinek a kezese lennék; csak a legközelebbi barátaimnak vállalnám. 4. - Mi az, amit soha nem kéme és nem adna kölcsön? Francz Rezső: — Asszonyt és kocsit. Dr. Házas József: Nem sze­retek kölcsön kérni. Ha na­gyon muszáj, akkor is legfel­jebb szerszámot. Az, hogy adok-e kölcsön, attól függ, hogy ki kéri. Könyvet nem szívesen adnék senkinek, mert általában nem adják vissza. 5. - Hogyan értékeli az idei esztendőt? Francz Rezső: - Hosszú idő után az első olyan év, amikor nem romlott az állattartással foglalkozók helyzete. Fordu­lóban a kocka, várhatóan a jövő év még jobban alakul majd a számukra. A gazdaság egészét tekintve pedig örülök: mára kitapinthatóvá vált a stabilizáció. Dr. Házas József: — Vi­szonylag sikeres volt. 6. - Mit remél 1998-tól? Francz Rezső: — A gazdaság fejlődésének további folytató­dását, és azt is, hogy hatása Barcson és térségében is érez­hetővé válik. Dr. Házas József: — Remé­lem, sikeresebb lesz, gazdasá­gilag stabilabb és a kisembe­rek helyzete érezhetően javul. 7. - Mire koccint szilveszter­kor és kivel? Francz Rezső: — A szokásos társasággal köszöntjük az új évet. A társaság az az önkor­mányzati testület tagjaiból áll. Jó egészséget kívánunk majd egymásnak. Mert, ahogy az örmény mondja: csak egész­ség legyen, a többi megve­hető. Dr. Házas József: — A fele­ségemmel és barátaimmal koccintok. Sérelmek panaszfala Az ember szégyene Falat lehetne rakni azokból a panaszos leve­lekből, melyekben a 18-19. század magyarjai sorolják sérelmeiket. Várat - sőt várakat - azokból, amiket az utóbbi száz évben írt ez a nép - állítja dr. Szili Ferenc történész kandi­dátus, a megyei levéltár igazgatója. Pedig még várat magára, hogy valaki feltárja a ha­talom és erőszak természetrajzát a 20. szá­zad Magyarországán.- Szili Ferenc írt már panaszos levelet?- Nem fordultam a hatalomhoz. Ironiku­san, állatmesékben igyekeztem megfogal­mazni sérelmeimet.- Hivatalosan, felsőbb szervhez?- Panaszlevelet nem írtam. Kritikus hang­vételűt azonban a közelmúltban is. A levél­tárat s így személyemet ért sérelem miatt. A megyei közgyűlés a levéltárgy ügyét tár­gyalta, fontos kérdésben; ide minden veze­tőt meghívtak, kivéve a levéltár vezetőjét. Mindenki .véleményt mondott, csak érdekelt intézmény vezetőjét nem hallgatták meg. Levelet írtam, kritikus hangút, a megyei közgyűlés elnökének: hívjanak meg arra a bizottsági ülésre, ahol a levéltár sorsáról ér­demben döntenek, hogy kifejthessem a vé­leményemet. Kioktató választ kaptam. Úgy érezték, túlléptem a hatáskörömet. A levél­tári iratanyag elhelyezéséről is, pár napja, a múzeum igazgatója nyilatkozott. Hogy a lak­tanyába költöztetnék, a Somogyi Hírlapból értesültem. Erről sem szóban, sem írásban nem értesítettek. Ezek sérelmek, ezért írtam levelet.- Van foganatja a panasznak?- Alapvetően bizakodó vagyok. Különö­sen ha legtöbb okom van a pesszimizmusra. A történelemnek egyik hajtóereje, hogy ha valami rossz, abba ne nyugodjunk bele. Hi­szen aki belenyugszik, már eleve lemond róla. Ezért van annyi panasz. Mesterem, Ha- nák Péter arra tanított: a tudós, a közéleti ember ne bátor, hanem bölcs legyen. Van­nak azonban pillanatok, mikor az egyénnek nincs mérlegelési és választási lehetősége: csak bátor lehet. Én is keresem az igazamat.- Szili Ferenc a Somogyi Almanach 54. számában a somogyi panaszlevelek tükré­ben vizsgálja - s vizsgáltatja az olvasóval a 18-19. századi hatalom és erőszak termé­szetrajzát. Miért fontos ez most?- A történelem nemcsak az osztályharcok története. Ez csak a jéghegy csúcsát mutatja, akármilyen alaposan s vaskos kötetekben összegezték a múltat a történetírók - mondta dr. Szili Ferenc. - Közben alig esik szó az az egyén kiszolgáltatottságáról és megaláztatásairól. Pedig ez is a történelem valóságához tartozik: az ember szégyene. Minden korszaknak vannak elhallgatott té­nyei. Sokszor elsikkadnak, többnyire a féle­lem miatt. Mert a megaláztatását szégyelli az ember; legföljebb bizalmas levélben vallja meg. Nagyon ritkán jut nyilvánosságra. S így, bár lényeges része a történelemnek, mert emberek sorsa, láthatatlan marad, el­vész mintha nem is történt volna meg.- Ezeket a titkokat kereste?- Nagyon sokszor találkoztam a félelem­mel. A témát, amit kutattam, nem én válasz­tottam; a téma választott engemet. Már ami­Dr. Szili Ferenc történész-kandidátus: Pana­szos levelet nem, kritikus hangvételűt a kö­zelmúltban is írt kor a cukorgyár történetét dolgoztam fel, munkások kérvényeit olvastam. Később cse­lédek, állásért könyörgők vagy a kivándorlók leveleit. Megrendítő volt, akár csak a II. világ­háború katonáinak kusza sorai; parázslott bennük a rettegés. Ezek a levelek mint a pa­lackposta: óceánba vetett üvegbe zárt üzene­tek. Csak rá kell találni, kibontani, és látha­tóvá tenni. A félelmekre vet fényt mindegyik, az ember magányosságára, a hatalom vissza­éléseire. Úgy éreztem ezeket közkinccsé kell tennem. A múltról írok, de a jelennek szól.- A hatalom és erőszak természetrajzát, csokorba gyűjtve 131 somogyi panaszlevél: a 18-19 századból.- Több éves kutatás eredménye. A kérel­mek mögött ott a félelem. S a megaláztatás. Ami végigvonul az emberiség történelmén: átszövi a társadalom és egyén életét. Forrása az ember, aki erejével, hatalmával visszaél; bebörtönzi, megvereti, megalázza a másikat. Nemcsak az egyén, hanem népcsoportok is egy másik közösséget, nemzet más nemze­tet, s hódító hatalmak a gyengébb országo­kat. Hivatkozva jogra, látszólag, persze val­lási vagy politikai ürügy is lehet. De mozga­tórugója, célja mindig egy: a hatalom, annak megszerzése vagy megtartása. Mert birtoko­sai Caligula üzenetét - „ám rettegjenek, csak féljenek” - jól ismerik. Ez nemcsak a testet bénítja meg, hanem a lelkeket is. Sugallja, hogy nem érdemes szembeszállni vele.- Mégis van, aki megszólal; panaszt emel, tiltakozik.- A sérelem, a megaláztatás miatt. Igazát akarja kinyilvánítani. S ez egyfajta lázadás. Mert nem tud belenyugodni, hogy mindig a hangos, az erőszakos győzzön; az aki veret. Szövevényesen bonyolult a társadalom. S vannak törvényei. A hatalomban ott az el­lentmondás: nemcsak elnyomó, hanem igazságosztó, építő szerepe is van, a társa­dalmat szervezi. Ehhez a jobbik részhez szól aki az igazát keresi. Az írástudatlan jobbá­gyok leveleit gazdatisztek, tanítók, jegyzők fogalmazták; olyanok, akik - valamilyen mértékben - a hatalom részesei. S megyei tisztviselők. Sokszor nemcsak magukat védve, hanem a nagyobb közösség érdekeit. Mert minden kornak van mércéje. Sugallja, hogy igazságtalanságba beletörődni nem le­het. Kumcz Ferenc Gyorshírek Kézművesek tovább­képzésen Több mint 70 somogyi kézműves vesz részt a mestervizsga elő­készítő tanfolyamon. Vál­lalkozói- és pedagógiai ismeretekből kapnak el­méleti, felkészítést az ag­ráregyetemen. A 70 órás képzés február elejéig tart - közölte tegnap dr. Hor­váth Ferenc, a megyei kézműves kamara titkára. Négy kamion az Unióba Összeállították az idei, utolsó járatot a kaposvári Kapos kamion nemzet­közi fuvarozási- és szál­lítmányozási kft-nél. Négy szerelvényt raknak meg áruval a hét elején, s a te­herautók német, holland, valamint francia váro­sokba viszik az értékes szállítmányt. Ezekben - egyebek mellett - biztosí­ték, aerosolos flakon, és műszaki cikk kap helyet. Valamennyi járművet még az idén útnak indítják. Er­ről Vértes Gábor kereske­delmi menedzser tájékoz­tatott. Nagyüzem a tejüzem­ben A barcsi Drávatej Kft- ben tegnap csaknem 80 ezer liter tejet dolgoztak fel. Ötvenezer liter tejet - különböző kiszerelésben - eladtak, a többiből sajtot készítenek A tejterméket főként Somogybán és Ba­ranyában értékesítik. Na­ponta csaknem 600 boltba szállítanak. A mennyiség elegendő volt. Az ünnepek alatt ugyanis a szokásos mennyiség dupláját dol­gozták fel, s emiatt sehol nem volt tejhiány. Ezt Ta­kács József termelési- és kereskedelmi igazgató kö­zölte tegnap. Zselickislaki köszönet Négyéves hagyomány Zse- lickislakon, hogy az ön- kormányzat ünnepi testü­leti ülést tart az év utolsó napjaiban. Tegnap estére ismét meghívták a község boldogulását segítő cége­ket, magánszemélyeket. A vendégek - köztük Pász- tohy András (MSZP) or­szággyűlési képviselő - előtt Bencs János polgár- mester számolt be az idei év eredményeiről. A testü­leti ülésre a vízművek, az erdőgazdaság, az áfész és a helyi fűrésztelep vezetőjét is meghívták. Dr. Frankberger Ferenc, siófoki rendőrkapitány válaszai A főrendőr lemezei 1. - Pontos ember ön vagy szokott késni tárgyalásról, randevúról? — Nem szoktam késni, inkább mindenhová ko­rábban érkezem. Pontos embernek tartom magam. Ha mégis kések, megmon­dom az okát. 2. — Milyen adót vetne ki, és milyet törölne el? — A központi adókat csökkenteném, a helyi adókat viszont növelném, hogy az adó felhasználásá­ról a településeken lehes­sen dönteni. 3. Van-e olyan ember, akinek kezese lenne? — Idegennek alapvetően nem, barátnak igen. 4. Mi az, amit soha nem kéme és nem adna kölcsön? — Autót nem kérnék köl­csön, mert mindig olyankor történik a baj. A lemezgyűj­teményemből viszont én nem adnék egyetlen dara­bot sem. 5. Hogyan értékeli az idei esztendőt? — Szakmai szempontból sikeres, a rendőrség pénz­ügyeit nézve viszont na­gyon szomorú. Csak a ka­rácsonyra kapott új autók jelentettek némi gyógyírt. 6. Mit remél 1998-tól? — Remélem, jobb anyagi kondíciók között dolgozha­tunk, mint az idén, és leg­alább olyan biztonságos, kiegyensúlyozott turiszti­kai szezont tudunk zárni, mint az idén. 7. Mire koccint szilvesz­terkor és kivel? — A családdal és a szűk baráti körrel, arra, hogy az ideinél sokkal jobb legyen. Dr. Balázs Árpád, siófoki polgármester válaszai Az a tévés fotel 1. Pontos ember ön vagy szo­kott késni tárgyalásról, ran­devúról? — Általában az utolsó percben esem be a rendezvé­nyekre. Ilyenkor nem mente­getőzöm; a késés azért tör­ténhetett, mert egy másik rendezvény megcsúszott. Ezt mondom el. 2. Milyen adót vetne ki és milyet törölne el? — Olyan adót vezetnék be, amely komolyan sújtaná a zajjal és környezetvédelem­mel járó tevékenységeket. Teljes mentességet adnék vi­szont azoknak, akik minden szempontból óvják a környe­zetüket. 3. Van-e olyan ember, aki­nek a kezese lenne? — Nem szeretek kezes lenni. Tág a kör, akinek nem lennék a kezese. 4. Mi az, amit soha nem kérne és nem adna kölcsön? — Nem szoktam kölcsön­kérni, esetleg csak szerszá­mot. Pénzt semmiképpen, mert azt vissza kell adni. Nem adnám senkinek a fote­lomat, amiből a tévét szok­tam nézni. 5. Hogyan értékeli az idei esztendőt? — Az idén sokat dolgoz­tam; fárasztó volt, de ered­ményes. 6. Mit remél 1998-tól? — Nehezebb év lesz az ide­inél, mert választások követ­keznek; a politikai közélet szereplőit olyankor szokás támadni. Ennek ellenére re­mélem, kulturált körülmé­nyek között sikerül majd vé­gig csinálni a jövő évet is. 7. Mire koccint szilveszter­kor és kivel? — A feleségemmel és a szü­leimmel koccintok egy sikeres és boldog új évre. Az idén aló éves fiamnak is töltünk né­hány kortyot a pohár aljára. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom