Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
Közelről Negyedik oldal SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1997. december 28., vasárnap A szépség boszorkánykonyhája A puding próbája a feleség Rábeszélni senkit sem szabad, mindenkinek magának kell dönteni A külföldiek kedvelik a parasztportákat (Folytatás az első oldalról) Az ingatlanok ára változó: 17 ezer forintos parasztporta és 60 millió forintos villa egyaránt található közöttük. A külföldi vásárlók 80 százaléka német, 10 százaléka osztrák, de van köztük chilei és dél-afrikai is. A külföldiek magyarországi ingatlan vásárlásánál feltétel, hogy viszonossági szerződés legyen a két érintett ország között. A szomszédos országok közül csak Ausztriával és Horvátországgal van ilyen szerződése hazánknak. Az Európai Unió minden állampolgára vásárolhat viszont magyarországi ingatlant és a magyarok is vehetnek — ha engedi a pénztárcájuk — akár a francia rivi- érán is villát, vagy Münchenben lakást. Indokolt esetben viszonossági szerződés nélkül is engedélyt ad a közigazgatási hivatal arra, hogy somogyi házat vásároljon a külföldi: ha már 5 éve Magyarországon él a kérelmező, illetve ha itt köt házasságot, vagy nálunk akar letelepedni. Schlégl Lászlótól azt is megtudtuk, hogy az engedélyhez csatolni kell a település polgármesterének nyilatkozatát is arról, hogy a vásárlás nem sérti az önkormányzat érdekeit. Nem terveznek- e a kiszemelt ingatlanra közösségi épületet, utat vagy kisajátítást. Akad olyan polgármester, aki eleve elzárkózik attól, hogy faluban külföldi vásárolhasson házat, vagy különböző feltételekhez köti. Pedig egy milliókért felújított ház a település értékét is növeli, és sok esetben munkát ad a falubelieknek. S. P. G. Közösségi ház Kaposújlakon Az új polgármesteri hivatal közelében egy közösségi ház felépítését tervezik Kaposújlakon. A több célú épület kialakítása mintegy 4-5 millió forintba kerül. Szántó János polgármester azt mondta: az épületben falugyűlés, házasságkötés, nyugdíjas találkozó, és bál rendezésére is alkalmas lehet. A beruházás megvalósításáról később döntenek. Kedvező esetben tavasszal elkezdődhet az építkezés. Mindenkinek más a szép. A kritikákra sokáig nem lehetett mást mondani: mit tegyek, ilyen az alkatom, az arcom, nem tudok változtatni ezen. Ma viszont már létezik más válasz is... A plasztikai sebészetet, a „szépészeti” műtéteket még ma is misztikus légkör övezi. Talán csak azok nem hitetlenkednek, akik már maguk is megfordultak a „szépség boszorkánykonyhájában”. E. 23 éves, évekre volt szüksége hozzá, míg rászánta magát a műtétre. Néhány órával az operáció után, dacára az orrát borító gipszkötésnek, felduzzadt, a szivárvány minden színében játszó arcának, már azt mondja: más embernek érzi magát. — Gyerekkorom óta zavart, hogy csúnya az orrom. Ferde volt, széles és horgas. Utáltam. De sokáig el sem tudtam volna képzelni, hogy megoperáltassam. Azt, hogy vállalom a műtétet, egyik percről a másikra döntöttem el, de igazából már gyerekkorom óta érlelődött bennem az elhatározás. Mindig csúfoltak a többiek. A gyerekeknél még természetes, de rám felnőttként is megjegyzéseket tettek utcán, autóbuszon. Megbámultak, aztán a hátam mögött megjegyezték: Láttad, mekkora orra van? Hogyan lehet ekkora orral élni? Csoda, hogy egyáltalán nem volt önbizalmam...? A végén már alig mertem kimenni az utcára. — A család, a barátok mit szóltak a döntésedhez? — Nem helyeselték, de tiszteletben tartották az elhatározásomat és segítettek. Abban is, hogy a százezer forintot ki tudjam fizetni a műtétért. Megértették, hogy ők hiába fogadtak el olyannak, amilyen vagyok, én nem tudok megbékélni a külsőmmel. — Nem féltél attól, hogy nem sikerül a műtét? — Még nem láttam az eredményt, de annál, amilyen volt, csak szebb lehet. Ettől nem féltem. A fájdalomtól viszont igen. De csak az érzéstelenítést, az első néhány szúrást éreztem, aztán semmit. És fél óra alatt túl voltam az egészen. — Mit gondolsz, meg fog változni az életed ezután? — Az önbizalmam biztosan nagyobb lesz, és ez nagyon sokat jelent. A. 28 éves, és lehet mondani: a plasztikai sebészet „mintatára”. Először az orrát műttette meg, egy baleset után volt szükség erre a beavatkozásra. Aztán a csípőjével, combjával volt elégedetlen, ezért zsírleszívásra jelentkezett. És mivel még mindig nem volt elégedett a külsejével, megoperáltatta a mellét is. — Hét éve nem voltam strandon, mert nem mertem levetkőzni fürdőruhára. Vastag és narancsbőrös volt a combom, mellem viszont egyáltalán nem volt. A kapcsolataimban gátlásos voltam, kudarc kudarcot követett. Bő ruhákban jártam, hogy takarjam a külsőmet. Szégyelltem magam azért, amiről nem is tehettem. Ezt csak az értheti meg, aki maga is átélte. És mivel ilyen elkeserítő volt a külsőm, már az első műtét eredménye is nagyon feltűnő volt. A mostaniról nem is beszélve... — Úgy érzed: Ugyanaz az ember maradtál? — Teljesen megváltoztam. Nemcsak a külsőm: felsza- badultabb, magabiztosabb, vidámabb lettem. Olyan ember, aki képes maga irányítani az életét, határozottan és céltudatosan. — Mennyi pénzbe került mindez a változás? — Nagyjából 6-700 ezer forintba: a zsírleszívás kétszázezer, a mellplasztika majdnem félmillió forint volt. De annyira erős volt az elhatározásom, hogy a műtétet választom, hogy bármit megtettem volna ezért. Évekig minden fillért félretettem, szinte mindent megvontam magamtól, csak azt vettem meg magamnak, ami a legszükségesebb volt. — A szilikon veszélyeiről sokat hallani. Nem féltél? — Azért került ennyibe ez a műtét, mert a legjobb minőségű protézist kértem. Kockáztatni nem szabad. — Ha más kért volna, hogy vállalkozz a műtétre, megtetted volna? — Soha. Szerintem a legfontosabb, hogy saját magát elfogadja valaki. Ha én elégedett lettem volna a külsőmmel, mondhatott volna bárki bármit. A kaposvári Seffer-Renner magánklinika néhány év alatt a plasztikai sebészet egyik fellegvára lett. Havonta harminc esztétikai beavatkozást végeznek itt. A világ minden részéről jönnek a szépülni vágyók. — Amit itt végzünk, az már valóban a 21. század technikája — mondta dr. Seffer István kandidátus, a magyar plasztikai sebészeti társaság vezetőségi tagja, koordinátora. — A teljes „paletta” megtalálható: az orr- és fülplasztikától a mellplasztikáig, a zsírleszívásig. Egyre nagyobb az igény ezekre a beavatkozásokra. És Magyarországon is érdekesen alakul a nemek aránya: néhány éve a férfiak közül néhányan vállalkoztak plasztikai műtétre, most arányuk az ötven százalék felé közelít. A magyar plasztikai sebészet mára valóban a világ élvonalába került. Ezt az is bizonyítja, hogy az Interneten olvasható beteg- tájékoztatók közül tíz a magyar sebészek munkája, kettőt én írtam.- Sokan azt mondják: a „fogorvosi turizmus” után most egyre jellemzőbb a „plasztikai sebészeti turizmus"... — Ez valóban így van. Sokan jönnek Magyarországra, a kaposvári magánklinikára is külföldi páciensek, mert itt egy-egy beavatkozás jóval olcsóbb. Ért minket olyan vád is, hogy biztosan azért kerül itt kevesebbe a műtét, mert olcsóbb, rosz- szabb minőségű anyagokat használunk. Egy konferencián készítettek egy felmérést, ami meglepő eredményt hozott: nálunk használják a plasztikai sebészetben a legtöbb és a legjobb minőségű, legbiztonságosabb anyagot. Ezek természetesen nálunk is drágák, de csak ezeket szabad használni. Viszont az orvosi költségekre itt a töredékét számítjuk fel, mint másutt, ezért olcsóbbak a beavatkozások. A „munkadíj” az európai átlagárnak alig tizede. Ennek ellenére tudjuk, hogy az itteni életszínvonalhoz képest a plasztikai műtéteknek csillagászati ára van, és nagy anyagi áldozatot követel a páciensek többségétől.- Melyek a legkényesebb műtétek? — Elsősorban a mellplasztika, főleg a mellnagyobbítás. De mindegyik kényes a maga módján. Egy egészséges emberbe belevágni mindig kockázatos, és hatalmas felelősség. — Volt már úgy hogy valakit rábeszélt vagy éppen lebeszélt a műtétről? — Rábeszélni senkit sem szabad. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy vállal-e egy ilyen — sokszor nem csekély — beavatkozást. Ha nem belső kényszer, akkor nem szabad elvégezni a műtétet. Az utóbbi viszont már sokszor előfordult. Ha úgy látom, hogy felesleges a műtét, kérem a pácienst, hogy fogadja el a véleményemet. Vagy például ha egészen extrém dolgot kérnek, olyan műtétet, amely sem az egyéniségüknek, sem az alakjuknak nem megfelelő. És ha eltökélem, hogy nem végzem el a műtétet, akkor senki nem tud meggyőzni...- Ezek szerint egy plasztikai sebész egy kicsit pszichiáter is? — Természetesen. Mire egy beteg eljut hozzánk, rendszerint súlyos lelki folyamatokat él át: valamilyen megrázkódtatás, válás, új munkahely, öregedési pánik. Már ezt kezelni kell valamilyen módon. Egy beavatkozást hosszas beszélgetések előznek meg, példákat mutatunk, elmondjuk az esetleges veszélyeket is. A műtét után pedig segíteni kell, hogy a megműtötték elfogadják az új külsejüket, az új énjüket.- A feleségén elvégezne-e plasztikai műtétet?- Már néhány kisebb műtétet el is végeztem, az ő kérésére. De őt sem beszélném rá. Jakab Edit Kérek egy névjegyet, s megmondom, hogy ki ő A konzul néma dala A szeme sem rebbent, amikor esküvői vacsora közben kihívták az ünnepi asztal mellől és megkérdezik: bocs’ Feri, mit is mondott a német nagykövet? Visszaszaladt az irodájába a megyei önkormányzatra és jegyzeteiből idézte a feledékeny újságíróknak a német nagykövet szavait. Dr. Novák Ferenc hivatalosan a megyei közgyűlés sajtóreferense, az újságírók egymás között csak szóvivőnek nevezik. Ő az, akitől mindig lehet kérni, s akit mindig lehet szidni, ha az újságírónak rossz kedve van, vagy feledékeny. Pedig hát a szóvivő meg az újságíró érdeke valahol közös. Az egyik eladni akarja a politikát, a másik mindent gyorsan megszervezni. Novák gyakorlata, hogy mégy a sajtótájékoztató előtt begyűjti a névjegyeket a megyei ön- kormányzat vendégeitől, s azt sem felejti el megkérdezni, hogyan ejtse a kínai neveket a rádióriportén- Az újságíró fejével gondolkozom, akinek lételeme a friss hír. Vallom: szeretni kell az újságírót, s etetni, itatni - információval. Novák Ferenc soha nem volt hivatásos újságíró, de - mondja - kacérkodott a pályával, írt a Somogyi Néplapba. Később a pécsi rádiónak küldött riportokat, és a Petress István vezette Útközben című rádióműsort is tudósította Somogyról. Jogot végzett, majd reklám és PR menedzser diplomát is. Dr. Kolber István, a megyei közgyűlés elnöke a vállalkozásfejlesztési alapítványtól hívta maga mellé sajtóreferensnek.- Ha külföldi vendégei vannak a megyének, az előzetes beszélgetések során igyekszem megtudni róluk valami érdekeset: például azt, hogy mi a hobbija, milyen ételt szeret, mire büszke a múltjából. Van, amikor engem kérdeznek: Vera Blinken, az előző amerikai nagykövet felesége például azt, hogy van itt Baross laktanya? így derült ki, hogy a nagymamája Kaposváron lakott, s emlékezett még néhány magyar mondatra. Ez a háttér-információ kincs volt az újságíróknak. A horvát konzul fiatal korában táncdal- énekes volt, lemezei is jelentek meg. A sajtó- tájékoztató előtt ezt már az újságírók is tudták, dalra fakasztani azonban sajnos, nem sikerült a megyeházán. (S. Pap)
