Somogyi Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1997. november 1., szombat SZÍNES hétvégé Az emlékezés gyertyalángjai Ma este gyertyák gyúlnak a temetőkben, és a megszépített sírokat családtagok állják körül. Imára kulcsolt kézzel idézik szeretteik emlékét. A szentjánosbogarak sokáig ragyognak ^ fotó: lang Róbert Veszélyben a műemlék Az egyik legérdekesebb oszt­rák történelmi műemlék, a bé­csi belvárosi Tegetthoff stras- sén található. Itt húzódik a kolduló szerzetesek, a kapuci­nusok temploma alatt a csá­szári kripta. A temetkezési he­lyet a 17. század elején, a har­mincéves háború éveiben ala­pította Mátyás császár, s 1633 óta ott helyezték nyugovóra a birodalom uralkodóit, felesé­geiket, gyerekeiket. Az utolsó osztrák császár­nénak és magyar királynénak, Habsburg Ottó magas kort megért édesanyjának, Zitának adták meg ott a végső tisztes­séget. Már akkor is látszott, hogy ideje lenne felújítani a kriptát. A minap a Habsburg- pártisággal aligha vádolható szociáldemokrata politikus és történész, Helmut Zilk, Bécs egykori polgármestere szállt síkra a kripta megmentéséért. „Nemzedékünk nem vállal­hatja a felelősséget azért, hogy tönkremenjen az egyik legje­lentősebb osztrák kulturális emlék..." - mondotta. A szakértők szerint sürgő­sen cselekedni kell, mert 1-2 évtizeden belül elmorzsolód­nak az ónkoporsók. Az egész altemplom felújításra szorul. Legalább 40 millió schilling kellene a renováláshoz. Bécs városa és a kapucinusok rendje 10-120 milliót, a kultuszmi­nisztérium további hatmilliót tudna adni, a hiányzó 14 mil­liót csak adományokból lehet összegyűjteni. Különben igen rövid időn belül be kell zárni a bécsi császárkriptát. Wallner Jenő megkapta élete első kiállítási lehetőségét A 80 éves felfedezett Wallner Jenőnek hívják a somogyi festészet új felfedezettjét. Nagy jövő előtt áll. Nyolcvanévesen. Megyénk művészéletének ismerői, noha közös tárlatokon találkoztak már műveivel, mégis meg­lepődtek a festő hatalmas gyűjteménye láttán. Az alkotások számánál csak a minősége fogta meg jobban Horváth János művészettörténészt, és dr. Király István Szabolcs múzeumigazgatót. Meg­került a hiányzó láncszem a róma-hegyi festőgé­niusz Piacsek bácsit idéző korszaka, és a kortár­sak között. Wallner Jenő megkapta élete első gyűjtemé­nyes kiállítási lehetőségét. A megnyitót, s ez a Rippl-Rónai Múzeum nívót jelentő elismerése, a nagyteremben mondta el Losoncit Miklós egye­temi tanár. A magányos alkotó művészetéről be­szélt. Wallner Jenő életében először állt főszerep­lőként a nagyközönség előtt. Műveit, melyek év­tizedeken át ugyanonnan néztek vissza rá, elsza­kították tőle. Először érezte azt a furcsa kiszol­gáltatottságot, hogy jelenlétében beszélnek fest­ményeiről, róla. Félszegen állt a pódiummá lé­nyegült paravánok között, tekintetével a profesz- szor szónoki gesztusaiba kapaszkodott, szíve a kimondott szavak ritmusára vert. Arcán ijedt mo­soly ült. Félt és örvendezett egyszerre, lelke me­zítelen volt. Szintúgy teremtményei, A tékozló fiú, az Üldözött. A festőművész, noha a gimnáziumban a legjobb rajzolók egyik volt, 1940-ben mégis német és an­gol szakos tanári diplomát szerzett. Tíz évre rá a Z. Soós István festő- és grafikusművész vezette alko­tókörben kezdett tanulmányokat. Ám ezt követően nem törekedett a Képzőművészeti Alap tagságára, így „befutása” majdhogynem lehetetlen volt. Kö­zös tárlatokon szerepelt csak. A Vaszary Képtár ez évi somogyi kiállításán díjat nyert alkotó kérdé­sünkre elmondta: rengeteg terve van, különösen A tékozló fiú - olajfestmény a tájképfestés gondolata foglalkoztatja. Wallner Jenő világa kitárult a nagyközönség előtt. Izgalmas kirándulásra invitál, egy nyolcvan- éves útkereső szimpatikusán naiv, egyszerű s ezért erős jelképekkel teli, őszinte, közérthető vilá­gába. B. T. Diana a Diana walesi hercegnő tragiku­san rövid harminchat évét mu­tatja be a Michael O’Mara ösz- szeállításában készült fotóal­bum, amelyben természetesen a fényképek beszélnek, a szöveg csupán szerényen kommentál. Ä sors iróniája, hogy gátlás­talan fényképészeknek része lehetett Diana halálában, hiszen a kamera szerette őt, és ő maga is tudott bánni a kamerával, mint ahogy a fotóriporterekkel is. Az album összeállítója, egyébként a Dianáról szóló számos könyv szerkesztője és kiadója a legjellegzetesebb fel­vételek közül válogatott, ame­lyek felvillantják előttünk a walesi hercegnő szép, kedves, népszerű her­cegnő életének meghatározó pillanatait. Ha végiglapozzuk az albumot, rádöbbenünk, mindegy milyen fényképen lát­juk őt, Dianáról mindig meleg­ség sugárzik. A lényéből adódó szeretet, szívet melengető em­berség tette őt igazi szépséggé, ragyogó csillaggá. A szépség hercegnőjévé. E könyv minden bizonnyal segít méltóképpen megőrizni a tündöklő, immáron örök ifjú Diana emlékét. A könyv bevételéből a Pető Intézetet és a Princess Diana Fundot támogatja a klub. Meg­vásárolható a Magyar Könyv­klubnál és a könyvesboltokban. ÚJ KÖNYVEK MELINDA COSS Hímzés nagykönyve Több mint százféle hímzőöl­tés, különleges technikák, gyapjúhímzés és 20 nagysze­rű terv. Színes kézikönyv kezdőknek s gyakorlott hím­zőknek. (Officina 2590 Ft) MAGYAR KONYHA KÖNYVTÁRA Juli-suli 2. A juli-suli televíziós sorozat 3-4. évfolyamának váloga­totttananyaga. (Glad. 759) Guiness Rekordok Több ezer kép. Hihetetlen új rekordok.Elképesztő, méret­hű felvételek. A család ked­venc könyve. (Alex. 3680 Ft) PETER GRAMMOND Opera Százötvenöt szerző és művei, 500 dalmű sok színes fotóval, részletes hanglemezlisták. S mind együtt e gyönyörű encik­lopédiában. (Kossuth 3980) Zengő ABC Újra megjelent Móra Ferenc ábécéje. Nagyon szép, szí­nes képekkel illusztrált ki­advány. (Holló és Tsa 790) NOVAK MOLONEY Régészet A fiatalok Oxford könyvtá­rának kötete a világ legfonto­sabb lelőhelyeiről szól; fotók, > rekonstrukciók, térképek se­gítségével dent fényt a múlt titkaira. (Holló s Tsa 2680) A fenti könyvek megvásárol­hatók a Fókusz könyvesbolt­ban Kaposváron: Fő utca 13. A kripták városa Mindig friss a virág Evita Peron kriptájánál Boltíves fehér kapu, mögötte szobor és macska­köves út. Előtte Buenos Aires házai és egy park. A kapu mögött szótlanul lép elém egy férfi, kérdően néz rám, bólintok, s már mutatja az utat. Egyenesen, a macskaköveken, aztán balra. Majdnem egészen a két méternél is magasabb téglakerítésig. Elindulok, s nagyon különösen érzem ma­gam. A macskaöves utca ugyanis nem épületek, hanem kripták között vezet. S az a kripta, amely ott van nem messze a magas téglakerítéstől, a balra nyíló utca végén Éva Peroné. A legkülönösebb temető ez itt Buenos Aires közepén, amelyet valaha láttam és amelyről va­laha hallottam. Ebben nincsenek sírok, csak kripták. Nincsenek virágok sem a hantokon. Csak szigorú rend van és csönd. A világváros zaja szinte alig szűrődik át a magas téglafalon. A léptek bántóan hangosan koppannak a macskaköveken. Mintha az örök nyugalmat za­varnák meg. Aztán földbe gyökerezik a lábam. Az egyik kripta ajtaja nyitva, benne egymás fö­lött három koporsó, és a koporsó alatt valaki éppen felmossa a cementlapokat. Később pedig letörölgeti a port a koporsókról. Aztán megy to­vább: kinyitja a következő kriptát is és teszi a dolgát. Aztán olyan sírhely következik, amely­nek üvegből van az ajtaja. A járókelőnek meg­akad a szeme a koporsókon. Az épületek, amelyek a koporsókat őrzik tor­nyosak, különböző stílusban épültek. Egy közös vonásuk van csupán: minden a föld felett van. A sorban egy fekete márvánnyal borított kripta kovácsoltvas ajtaja állít meg. A kovácsolt kapura virágot tűztek. Látszik, hogy nem egy kéz munkája: van aki csupán egy szálat hozott, s van aki egész csokorral. Van akié már elfony- nyadt, s van amelyik még üde. A kripta fekete márvány oszlopán egyetlen felirat: Familie Du­arte. S egyetlen koporsó, benne Eva Duarte, vagyis Éva Peron. Az asszony, aki a Casa Rosada - az elnöki pa­lota - úrnője volt, s akit az argentin emlékezet a nagyasszonyok közé sorolt. Nem itt halt meg, nem is itt temették el, de - az argentin nép kí­vánságának megfelelően - ide hozták. S itt Bu­enos Aires legkülönösebb temetőjében alussza örök álmát az asszony, aki férje oldalán egy kornak adott nevet, s egy áramlatnak, amelyet egyszerűen csak peronizmusnak hívnak. A Casa Rosada-ban - a rózsaszínű palotában - tisztelni kellett az asszonyt. Itt, a kriptaváros­ban nem volna kötelező. De a mindig friss vi­rág, amely egyedül csak ezt a kriptát díszíti a holtak Buenos Aires-i városában azt bizonyítja, hogy tekintélye és híre túlélte az asszonyt. Az argentinok jönnek, tisztelegnek és emlékeznek Dél-Amerika nagyasszonyára. A Casa Rosadatól egy kőhajításnyira áll a hadügyminisztérium, a tábornokok székhelye. Az argentin hatalom - attól függően, hogy dik­tatúra vagy demokrácia volt - hol a hadügymi­nisztériumban, hol az elnöki palotában székelt. Az asszony, akit az argentinok halálában is így tisztelnek, mindvégig a Casa Rosada lakója volt, s így maradhatott meg holta után is az em­lékezetben. Az idegen, ha Buenos Airesbe megy nem mu­laszthatja el, hogy körbe járja az elnöki palotát. S ha már ott jár, megmutatják neki az erkélyt, ahonnan Éva Peron búcsút intett tisztelőinek és híveinek. Az erkély ma is ott áll. S az asszony, aki innen búcsúzott, ma már a holtak városában pihen. A virágok bizonyítják, az argentinoktól nem végleg vett búcsút. Visszafelé a kriptavárosból, a szomszédos park egyik padján ültem le. Szemben velem, a másik pádon egy férfi kezdett el öltözködni. Először fehér kabátot vett. Aztán fehérre fes­tette az arcát. Végül fehér nadrágot és cipőt hú­zott, s feltette a fehér parókát is. Pantomin mű­vész volt. Az örömet, az élni akarást táncolta az arra járóknak. Itt, a temető szomszédságában. Sokan megálltak. Buenos Aires emlékezik és él. Kercza Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom