Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-08 / 235. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. október 8., szerda Ellopták Hencse zászlaját Az ember hiába követ el mindent, állandóan szidják. Lassan már a lakásomból is kitesznek, mert néhány hencseinek szúrja a szemét, hogy idehaza is fogadok panaszosokat. Palka Sándor, Hencse polgármestere fakadt ki keserűen. — Vannak, akiknek nem tetszik a rend; néhány napja ellopták a falu központjában lévő nemzeti szín zászlót, amit azért varrattunk, hogy mindig fenn legyen a zászlónádon. Nem tudom kinek kellett, s miért? Nem hiszem, hogy ezzel akarta leteríteni otthon a sublótot... A polgármester örült, hogy néhány hete rendben lezajlott a zászló- és címeravatás, de öröme nem tartott sokáig. így volt akkor is, amikor telefont kaptak a porták. Minden második házban van telefon, de amióta a Motorolákat lecserélték, állandóan visszhangzik a szó, és gyakran megszakad a vonal. L. S. Kőkút új útja Földes Mária, Kőkút polgármestere nem adta fel. Az első sikertelen pályázat után újabbal próbálkozott, ám csak az ötödik hozott eredményt. Az Útalaptól 26 millió forintot nyert a község. A Kőkutat Gyöngyöspusztával összekötő, 2,5 kilométeres szakasz építése hamarosan elkezdődik. Még az idén avatni szeretnék az utat. A sarat megelégelték az ott élők és a gyaloglást is. Az autóbuszok ugyanis nem mentek be Gyöngyöspusztára, úgy kellett kibattyogni a járatokhoz. A diákoknak nagy gond ez, mert időben be kell jutniuk az óvodába, iskolába. A polgármester most azt szervezi: néhány autóbusz érintse Gyöngyöspusztát. L. S. Kadarkúton tanműhelyként működik az Akác Vendéglő Tanulják a piac törvényeit A tanítvány szolgál fel az igazgatóhelyettesnek fotó: Gál ivett Orosz Barnabás felszolgálótanuló szerint a jó vendég tudja, mit akar rendelni, barátságos, és nem felejt el borravalót adni. A végzős diák a kadarkúti Akác Vendéglőben tölti gyakorlatát. A vendéglátásért ott hagyta a csurgói iskolát. Ha megszerzi a szakmunkásbizonyítványt, Tihanyba megy dolgozni, és odahaza is besegít majd, a szülei ugyanis gazdálkodnak. Az épületegyüttest szeptember 1-jétől működteti az Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Szakmunkásképző. S hogy miért adta vállalkozásra a fejét egy nagyközségi iskola? 7a- lasné Pandur Rózsa igazgató- helyettes szerint a diákok itt jobban megtanulhatják a szakma alapjait, mint a könyvekből. „Élesben” kell szembesülniük a piac törvényeivel, s megtapasztalni: milyen az, ha kevés a vendég. A szakmához kötődő személyiségjegyek is jobban érvényesülhetnek; a szakoktató figyel a pincéijelölt gesztusaira, s arra, miként kommunikál a vendéggel. — Nem volt túl nagy kockázat egy vendéglátóhelyet a „nyakukba venni”? — De igen, ám megpróbálunk némi nyereséget is termelni, amit a szakképzés színvonalának fejlesztésére fordítunk. Tanárok, szülők és gyerekek a nyáron egy hónapig takarították az épületet, de most öröm ide bejönni. A kadarkúti iskolában 63 település 650 diákja tanul. Közülük 240 a szakmunkástanuló, szakiskolás. Az Akác presszójában 40-en váltják egymást, a többiek más vállalkozóknál, lakóhelyükön vannak gyakorlaton. Az étterem konyhájában — ami tankonyhaként működik — egyelőre az előfizetéses ebédeket készítik a diákok a szakoktatók irányításával. A jövő kedden megnyitják a lakodalmak, fogadások rendezésére is alkalmas éttermet. Ekkor nyílt napon mutatkozik be az iskola. — Az Akác korábban bunyós diszkóiról is híres volt. Önök is rendeznek diszkókat? — Nem, de más ifjúsági rendezvények előtt nyitva lesz az Akác. Lőrincz Sándor Dolgos évek után nehéz beletörődni a tehetetlenségbe Visnyén Panaszos és vidám öregkor Simita Imréné Az öregséget Visnyén is ki így viseli, ki úgy. Az idősek magányosan vagy párban tengetik életüket; 70 fölött már egyre kevesebben kanalazzák a krumplilevest. - Én agylágyulást, a férjem meg agyvérzést kapott kétszer. Gerincsérvem, gyomorszájszűkületem és fekélyem is van - görbül sírásra a 72 éves Pál Istvánná szája. - Még a gyógyszerre sem kapok segítséget, pedig 16 ezer forintos nyugdíjból élek. Az asszony - mint mondta Pál Istvánná kiszenvedte a téeszcsét. Vis- nyeszéplakról járta a birkaho- dályokat télben, fagyban. Három fia Kadarkúton és Kaposváron telepedett le. Most egyedül tengetik életüket. A szomszédasszonytól sem várhatnak semmit. Asztmás, s évente többször a mosdósi kórházban állítják talpra. Attellenben, gondozott portán Simita Imréné hűsöl az árnyas fenyő alatt. 11 éve temette el az urát, azóta egyedül él. 1948-ban jött ide férjhez. A romos házat 1955-ben két kézi munkával pofozták újjá. — Ez a falu nem ilyen volt. Itt volt minden és mindenki dolgozőtt, gazdálkodott. Búza, kukorica, rozs termett. Állatot is tartottak az emberek. Most kihalt, dzsungel minden. 1959 - ben a férjem a kaposvári mélyépítőkhöz ment dolgozni. Azóta egyedül gazdálkodtam, neveltem és taníttattam a három gyereket. 71 éves vagyok. Ez a korosztály javarészt kihalt már, a fiatalok pedig elmentek. Két testvérem tanult ember. Én is járhattam volna még iskolába, de édesanyám kért: „Ne menj el, lányom! Ki marad a gazdaságban?”. így aztán maradtam. A vöm Hencséből szinte minden este meglátogat. Simita Imréné életvidám. Büszkén emlegeti dédunokáit. Nemrégiben két sertést adott le és az ólban már ott a 3 kismalac. Tavaly még meglátogatta a nővérét is Pesten. Özvegyi nyugdíját beosztva él. Gyakran süt pogácsát, s szétosztja a gyerekek között. Esténként Somogyi Hírlapot olvas. Fájlalja, hogy bár a kezdetektől fogva előfizeti, még sosem húzták ki a nevét a sorsolásnál. (Várnai) Patosfai gazdagondok Hiába dolgozunk, a kereskedők alig fizetnek. Az ember elgondolkodik: érde- mes-e ennyi pénzért megművelni a földet — mondta a patosfai Zsunics Géza. A hatvanhárom éves férfi korábban a termelőszövetkezetben dolgozott gyümölcskertészként. Munkáját mindig szerette, s nyugdíjasként sem hagyta abba a földművelést. Huszonkét hektárnyi földön gazdálkodik, amin búzát és kukoricát termeszt, s krumplival is foglalkozik. Talán ez okozza a legtöbb bosszúságot; hiába az öklömnyi, szépen fejlett burgonya, ha nincs ára. Több mázsányi étkezési krumplit egy öreg házban raktározták el. Egyedül már csak a szerencsében bíznak. — Remélem, hogy helyreáll az egyensúly — mondta a gazda. — A családommal együtt egész éven át gondozzuk a növényt, s a munkának jóformán nincs látszata. Legutóbb is 20 forintot ajánlott az egyik felvásárló a krumpliért. En 25-nél alább nem adom. Talán megtérül a befektetett költség. Ezt sokan nem értik, mivel úgy gondolják: a termelők jól keresnek, elég csak eladni az árut. Mostanában egészen különös helyzet alakult ki: hiába olcsó a búza vagy a krumpli, alig veszik. A patosfai gazda fokozatosan építette ki gépparkját. A munkában segítenek fiai, s már az unokák is érdeklődnek a földművelés iránt. H. M. Vért adtak a ladi általános iskolában Az orvos nem örül a szurinak Harminchétén álltak sorba FOTÓ: GÁL IVETT Minden évben szervez véradást Ladon a vöröskereszt és a nagyatádi kórház vérellátó állomása. Az iskola alkalmi véradóvá avanzsált tantermében legutóbb harminchétén adtak vért. Kotroczóné Szatmári Ilona, a nagyatádi kórház vérellátó állomásának asszisztense 27 éve „tájol”, s mint mondta: havonta 3-4 alkalommal települnek ki. Annak örül a legjobban, hogy mindig akadnak segítőkész emberek, akik azért tartják oda vénájukat, mert tudják: vérre mindig szükség van. Kotroczóné is rendszeresen ad vért; már túl van a 78. véradáson. Dr. Kelle Zoltán méri a vérnyomást, s dönt arról: adhat-e a vért a jelentkező. Aki lázas, gyulladásos panaszokkal küszködik, nemrég kapott védőoltást, azt kiszűri. A részegeket is. A fiatal orvos még nem adott vért. Mint mondta: ő ugyan gyakran szúr, de azt nem szereti, ha őt szúrják meg. A ladi iskolába patosfaiak is jöttek. Varga Ferenc nem számolta, hányszor adott vért. — Nekem fontos, hogy minden véradáson ott legyek — jegyezte meg a jövede- lempótlós férfi. — A katonaságnál mentem először, de azóta nem szoktam le róla. Fülep János szintén Patos- fáról jött, s már túlvan a harmincadik véradáson. — Sokszor hallunk arról, hogy vérhiány van, ezért én mindig jövök — mondta. A másik teremben forró virslivel, sörrel vagy üdítővel kínálták azokat, akik már túlvannak a vérvételen. Miközben jóízűen falatoznak, nagyot húznak poharukból, s a kvaterkázás közben megjegyzik: jövőre is eljönnek. Nem a virsli és a hideg sör vonzotta őket; bár az is jólesett uzsonnára. Lőrincz Sándor Vetik az őszi árpát Memyén A Memye körzetéhez tartozó kilenc település hétszázötven hektárnyi területén megkezdték az őszi árpa vetését. Ä Csontos Ferenc gazdajegyző felügyelete alá tartozó, összesen 2700 hektárnyi térségben, 550 hektáron nagyüzemben, kétszázötvenen pedig 5-100 hektárig terjedő kisgazdaságokban folyik a munka. A nedvességtartalom miatt még néhány helyen lábon áll a kukorica is. Ezt nagyüzemben 1077, kicsiben 1516 hektáron szedik. Országos találkozót szervez Patalom A megye szociális otthonainak módszertani intézményeként a patalomi Park Szociális Otthon szervezi a Balatonfenyvesen holnap kezdődő, két napos országos módszertani tanácskozást. A Hotel Dorogiban megrendezett eszmecserén tizenöt megyéből mintegy 80 otthonvezetőt, szociális munkást, közigazgatásban és gondozási központokban dolgozót várnak. Előadás hangzik el többek között a somogy megyei szociális otthonok helyzetéről, a középtávú fejlesztési tervekről és az ombudsmani vizsgálatok eredményeiről. Az 1987 óta módszertani központként működő patalomi szociális otthont a Mölnycke-kft támogatta a szervezésben. Ünnep és régi képek Sántosról Zenés összejövetelt szervezett az idősek világnapja alkalmából a sántosi szociális gondozói központ. A mintegy ötven sántosi részvételével megrendezett vidám együttléten részt vett a kaposvári Szigetvári utcai idősek klubjának 15 tagja is. Közösen tekintették meg a megyei könyvtárban megnyílt, régi képek kiállítását. A sántosiak igyekezetének köszönhető, hogy negyven, az I. világháború időszakát fölidéző kép is bekerült a kiállítás gyűjteményébe. A Évfordulóra készülnek Vótán Az evangéliumi pünkösdi közösség vótai szeretetotthona megnyitásának 10. évfordulóját ünnepli a hónap végén. Hatvan vendéget, köztük az Angliából, Németországból és Svédországból érkező segítőket, társadalmi munkásokat várnak. Tíz éve az indulásnál négyen voltak, ma már 44-en lakják a fölújított szeretetotthont. Szezon a terményszárítóban A szárítóba 1200 tonna kukoricát várunk — mondta Becze József, a bárdudvamoki Akurát Kft hencsei szárítóüzemének telepvezetője. — Csaknem 600 hektárpn termesztünk kukoricát. Ennek egy részét lesilóz- ták, a többit szárítóba viszik. A betakarítást a héten megkezdik. Orbán József szárítókezelő ugyan alig néhány hónapja dolgozik itt, de már beilleszkedett. Mint mondta, sokat segített a közösség. Ottjártunkkor az utolsó ellenőrzést végezték a gépeken. A szállítószalagot sem hagyták ki, s ahol kellett, kicserélték az alkatrészt. A munkások felkészültek a közelgő szárítási szezonra. — A munkától nem félek — mondta Orbán József. — Csaknem egy évig munkanélküli Az utolsó ellenőrzés voltam, örülök, hogy ismét van állásom. A megélhetéshez kell a pénz, családos vagyok. Kovács Gábor 1,5 éve dolgozik a telepen. Végzettsége szerint szobafestő, de a környéken ebből nem lehet megélni. — Annak idején alig vártam, hogy munkát találjak. A környéken kevés a lehetőség. Segédmunkásként én is karbantartással foglalkozom most. A technika mindig érdekelt, s jó, hogy itt szinte mindennap új feladatot kapunk. A fiatalember is megtalálta számítását. Juhász Róbert is gyakran számolgatja, mennyit visz haza legközelebb. Barátaihoz hasonlóan őt is segédmunkásként alkalmazzák. Azt mondta igyekszik tisztességesen dolgozni. — Felmértük a helyzetünket, s elégedettek lehetünk. Biztos az állás, ráadásul jó a csapat is. Harsányi Miklós
