Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-08 / 235. szám
1997. október 8., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1 A ladi iskolában csak a legfontosabbakra futja Egymillió forint szénre A ladi Arany János Általános Iskolában csak a legfontosabb kiadásokra futja a költségvetésből. Minden fillérnek itt is ezer helye lenne. Németh József igazgató azt mondta: az iskola és az óvoda mintegy 27 millió forintból gazdálkodik, aminek tekintélyes hányadát a működtetésre költik. Csak szénre mintegy egymillió forintot fizetnek, s áramra havonta 24 ezret. Jelentős értékű beruházásra, fejlesztésre nincs pénz. A szerény anyagi lehetőségek ellenére a szakmai munkára folyamatosan nagy hangsúlyt fektetnek. A NAT bevezetésével kapcsolatos pedagógiai programot elfogadta a helyi tantestület és a fenntartó két — patosfai, ladi — önkormányzati képviselőtestület. A ladi ugyan kis iskola - 110 tanuló jár ide -, ám a számítástechnika, és az informatika alapjait is tanulják a gyerekek. Az IBM-gépeket már a negyedikesek is használják. Az igazgató elmondta: céljuk, hogy a diákok hasznos ismereteket szerezzenek. Ennek haszna a továbbtanulásnál mérhető. H. M. Szilvából, körtéből hoznak a legtöbbet Patosfára 78 liter egy töltésből Szilvából, körtéből hoznak a legtöbbet a patosfai pálinkafőzőbe. A gazdák elégedettek; tudják milyen anyagot öntenek az üstbe. Az idén 78 liter volt a csúcs egy töltésből, de az is megesett, hogy alig 3 liter folyt le. A kadarkúti Németh István bérli a pálinkafőzőt. Társa, Knapp János figyel a tűzre és a fokolóra. A patosfai fiatalember nemrég a munkaügyi központ támogatásával Budapesten végezte el a négyhónapos szeszfőző tanfolyamot. Korábban állás nélkül maradt, ám családját el kell tartani. Azt mondta: szeszfőzdére mindig szükség van, talán így a kenyere is biztos lesz. Szigetvárról, Kétújfaluból, Szentlőrincről, Homokszent- györgyről és Kadarkútról érkezik kocsikon a szállítmány. — Aki tesz egy kis cukrot a gyümölcshöz, annak lesz pálinkája — mondta Knapp János. — Hozzák is rendesen; most, a szezonban ritkábban lát az asszony meg a három éves lányom. — Mennyi idő alatt fő le a pálinka? — A gyenge anyag lemegy két óra alatt, az erősnek kétszer ennyi idő kell. — Addig mit csinál? — Rakom a tüzet, figyelem a berendezést, s ha nem tartanak szóval a gazdák, akkor krimit olvasok. — A főzőnek melyik a kedvenc pálinkája? — Pálinkát nem iszom, a sört szeretem. Lehet, hogy túl hidegen nyakaltam belőle, azért vagyok most ilyen rekedt. (Lőrincz) Knapp János a fokolónál FOTÓ: GÁL IVETT Giza eldobja magát, ha vendéget lát — Önellátó pesti robinsonok Kecskeparadicsom Pacsérvisnyén A gazda mindig ellenőrzi a különféle sajtok minőségét FOTÓ: VÁRNAI Giza „bájos” csacsilány. Hatvan kecske és gida társaságában él a kies Pacsérvisnyén. Ha vendéget lát, azonnal eldobja magát. Gizát azért vette a gazdája, mert a csődör csacsi nem szerette egyedül boronálni a kertet. Gizával az oldalán azonban vígan húzza az igát. Káró Géza, az egyik letelepülő meséli ezt. Egy éve költözött le Budapestről az Ökördi Zsuzsa és Keszthelyi Péter alapította kecskeparadicsomba. A visnyei „robinsonok”, önellátó gazdálkodásra rendezkedtek be. — Lejöttem egy napra, megtetszett, majd egy hét múlva le is pakoltam. Soha nem tudtam volna azzal megbékélni, hogy a napi 12 órai munka után megveszem a mirelit ételt, amit otthon összedobálok... Nézzen körül! Ehhez nem kell magyarázat — mutat az idilli, erdő övezte dombtetőre. A karámban gidák, a bozótosban nagyobb kecskék rágcsálnak. Arrébb pulykák fújják a magukét. Méz, a házőrző lomhán kíséri lépteinket. — Azt mondták otthon, rosz- szul teszem, hogy ide kijövök, de én meggyőztem őket, hogy igazából így kell élni. A karámot Péter építette, de a telet már a nagy istállóban töltjük — mutat a pár száz méterrel arrébb épülő hatalmas házra. A fiatal pár négy éve, az akkor született kislányukkal, Flórával együtt, szép reményekkel költözött a fővárosból Pacsér- visnyére. A gyalog is nehezen megközelíthető, szinte érintetlen vidéket szemelték ki kecsketenyésztésre. Pesti házuk árát fektették a sajtkészítő vállalkozásba. A fiatalember villamos- mérnöki, az asszony pedagógusi, fordítói állását hagyta maga mögött. — Hülye aki ezt csinálja — jelenti ki önkritikusan Keszthelyi Péter. — Magyarországon ugyanis nem lehet úgy pásztor- kodni mint a havasokban. Itt már szinte nem is fejik a juhokat, kecskéket. Nagyszülő-ko- rúak meséiből tudjuk csak, hogy a pásztorok högyan csinálták annak idején. A szomszédaink agráregyetemisták. Két tehénnel próbálkoznak, de már a háromezer lakosú Ka- darkúton se veszik át a tejet. Mi pedig nem árulhatunk a piacon sajtot. Európa felé tartunk. Olyan törvények születnek, amelyeknek legföljebb egy agyon támogatott német paraszt tud eleget tenni. Nincs olyan érdekképviselet se, amely kiállna a családi vállalkozások mellett. A nagy tejipari cégek utálnak bennünket. Áz állatainkat, eszközeinket is Németországból kellett beszerezni. Akkor lenne működőképes a gazdaság, ha legalább harminc család dolgozna. A több mint száz hektár földből ugyanis csak 40 a mienk. Ökördi Zsuzsa a Bioland Egyesületen keresztül jutott ki Németországba. Ott ismerte meg az állattartás és a sajtkészítés csínját-bínját. Az egyesület segítette őket az indulásnál. Egyelőre mostoha körülmények között, de korszerű technológiával gyártják, s Pesten értékesítik a különleges krém, medvehagymás, kapros, zelle- res és egyéb sajtokat. — Felháborít, hogy a Biokultúra Egyesület Frankfurtba viszi a sajtjait. Úgy gondolom, negyven kecske sajtját itthon kell értékesíteni. Sajnos a 110 forintért átvett sajtot 232-ért árulják. Most még a kereskedők „híznak” rajta leginkább. Elfajzott városiakként kényszerből foglalkozunk a kecsketenyésztéssel. Sokszor abba akartuk hagyni, de az nagy anyagi és erkölcsi veszteséggel járna. — Miben hisz mégis? — Nem tudom abba hagyni. Várnai Ágnes Két önkormányzat a diákjaiért A hedrehelyi általános iskolába 77 gyerek jár; a testület most egyezteti pedagógiai elképzelésit a szülőkkel, az iskolaszékkel és a diáktanáccsal. Október végén nyújtják be elképzeléseiket a fenntartó hedrehelyi és visnyei önkormányzatnak. A két testület már döntött a csoport- bontásokról. Az idén a tavalyi öt tanulócsoport helyett 6, jövőre pedig hét működik az iskolában. Bellái Béla, Hedrehely polgármester szerint számos jó elképzelést vetettek papírra a pedagógusok. Az esélyegyenlőség megteremtése miatt a számítógépes és a nyelvi szakkört támogatjuk, és a többi ötletet is szeretnénk, ha lesz rá anyagi lehetőségünk. L. S. Bort lopnak a szőlőhegyről A kadarkűti rendőrőrshöz 12 környékbeli település tartozik. Október elejéig 170 ügyben folytattak vizsgálatot az idén. — A terület nem tartozik a bűnügyileg fertőzöttek közé — mondta Karagity Zoltán, a kadarkúti rendőrőrs főnyomozója. — Leggyakrabban kisebb értékre elkövetett betöréses lopás miatt nyomozunk. Általában 5-10 ezer forint a kár, de néha előfordult, hogy ennek a többszöröse volt. A környéken jellemző a pincefeltörés. A rendőröknek Kaposfő, Kaposmérő, és Kaposújlak környéke adja a legtöbb elfoglaltságot. A napközben is csendes szőlőhegyet olykor hívatlan vendégek keresik fel, akik a kínálkozó alkalmat kihasználva feltörnek egy-egy pincét. Általában az ott található ennivalót, és bort dézsmálják meg, ami épp elég bosszúság a gazdának. Alig pár ezer forint a kár, ám olykor az egész évi munka nagy része megy veszendőbe. Áz utóbbi néhány hétben 15-20 pincét „látogattak meg”, ám a rendőrök már nyomon vannak. Olykor persze a szakmai rutin mellett a szerencse is kedvez. Kadarkúton a napokban késő este két helybeli fiatalemberre figyeltek fel, amint zsákot cipeltek. Megállították őket, s megkérdezték, mit visznek. A rövid beszélgetés során kiderült: a paprika és a saláta az egyik közeli gazda kertjéből való. A két megszeppent férfi ellen már megindították az eljárást. A főnyomozó szerint munkájukat jelentősen segíti az a tény is, hogy a környékbeli önkormányzatok mellett jó kapcsolatot ápolnak a helybeliekkel is. A mindennapos kapcsolatot erősíti, hogy területükön több helyütt polgárőrség működik. A szervezett csapatok gondosan ellenőrzik a saját körzetüket, s ezzel is segítenek a rendőröknek. A műszaki fejlesztésről azt mondta a főnyomozó: három autójuk van, amit rendszeresen használnak. Mindegyik sokat futott, ráadásul a terület nagy része dimbes-dombos, ami a szokásosnál is jobban megviseli a kocsikat. Elkelne egy korszerű, kisfogyasztású jármű, ami a meredek szőlőhegyre is pillanatok alatt feljut. (Harsányi) / Lelakatolt silógödrök — Pénz és terület híján tehetetlen az önkormányzat — Etek a kút mellől Megy a döghús vándorútra Két felsőtapazdi silógödörbe hordták elhullott állataikat a környék gazdái. A dögkutakat még a múlt ciklusban kitisztít- tatta a hencsei önkormányzat, ám Palka Sándor Hencse jelenlegi polgármestere hallani sem akart a több százezer forintos költségről, ezért körbeárkoltatta és lezáratta a két kutat. Maradt a szemét Ahogy Kőkút felé tartunk, az út jobb oldalán szeméthalmokra téved tekintetünk. Illegális lerakó hely ez, tele háztartási hulladékkal. A nagy melegben legyek lepték, s bűzlött is rendesen. A szeméttelep ugyan valamivel odébb van, de a kényelmesebbek erre fittyet hánytak - úgy tűnik, a két ön- kormányzat is, amely már hónapok óta eltűri ezt az állapotot. A hencsei polgár- mester korábban eltolatta a szemetet - ennek költségeihez hozzájárult a kőkúti kollégája is. Most mintha nem akarnák észrevenni a növekvő szeméthalmot, pedig eléggé „látványos”. A helybeliek már hozzászoktak, az arra járók viszont soha nem barátkoznak meg vele. — Felsőtapazd közigazgatásilag Hencséhez tartozott, de a két kút nincs benn a vagyonleltárban. A néhány évvel ezelőtti tisztíttatásért különben sem fizetett a többi település, pedig a hedrehelyi téesz, valamint az utódja, Visnye, Mike, Kadarkút is oda hordta a dögöt — állítja Palka Sándor. — Nálunk nincs nagy lábú állat, ha megdöglik egy baromfi, azt mindenki elföldeli a portáján. Az állatelhalásról különben is tudnom kellett volna, hiszen a kutat csak én nyittathatnám fel. Egykor marha-, disznó- és pulykatetem-maradványok átható szaga kerengett a kutak körül. A még felhasználható részeket zömmel a cigányok húz- ták-vonták, de az is megesett, hogy a lét peremén élő helybeliek is ugrottak a futótűzként terjedő hírre: friss dög érkezik. — Én nem láttam még, hogy bárki is szerzett volna magának döghúst — mondta Földes Mária kőkúti polgármester. — A szóbeszédről azonban hallottam, de addig, amíg nem látom a két szememmel, hogy cipelik a húst, továbbra sem hiszem el. Bellái Béla hedrehelyi polgármester az önkormányzat egyik legnagyobb gondjának tartja, hogy nincs dögkútja a falunak, pedig legalább hetven szarvasmarha, 8-10 ló van a településen és minden második házban nevelnek disznót. — Korábban volt egy dögku- tunk, de a terület magántulajdonba került, s így nem használhatjuk — jegyezte meg Bellái Béla. — Se alkalmas területünk, se pénzünk nincs arra, hogy újat építtessünk, és azt tisztán tartsuk. Amikor még működött a szövetkezet, megterveztettünk egyet Kőkút térségében, de a rendezetlen föld- tulajdoni viszonyok miatt csak terv maradt. Bellái Béla nagyobb állat elhullásáról nem tud — ezt az állatorvos jelentette volna —, a kisebbeket, a kutyát, macskát, a választási malacot a kertjükben ássák el a gazdák. S hogy mi lesz, ha beüt egy állatvész? A polgármester csak annyit mondott: egyelőre tehetetlen, de hamarosan felveszi a kapcsolatot az ÁNTSZ-szel. A kadarkútiak Takács János jegyző szerint több helyre is hordják a tetemeket; leginkább Csökölyben szabadultak meg tőlük, vagy az állati hullákat megsemmisítő céggel vitetik el konténerben. Mivel Kadarkúton is megoldatlan még a dögök elhelyezése, most alakítanak ki egy kutat a falu határában Mike felé tartva. Ide azonban csak a helyiek vihetik majd a tetemeket. Ä többi településnek — ahogy a jegyző tanácsolta — magának kell megoldani ezt a gondját. A felsőtapazdi dögkút környéke most nem bűzlik, s állatmaradványok sincsenek. Néhány napja azonban két férfi nagy igyekezettel trancsírozott szét egy másfél mázsás disznót. Lőrincz Sándor
