Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-01 / 229. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. október 1., szerda Bélyeg és az emlékezet őrzi a híres csökölyi fehér gyászt Bőröndben a népviselet Népviseletbe öltöztette a babákat fotó: török anett Kápolnában az ima melegével A harangláb zsindelyét megtépázta egy kicsit a szél, ám a harang szól. Minden hónap utolsó szombatján hívja misére a híveket, és akkor is megcsendítik, ha valaki végleg elköltözött a ri- nyakovácsi portáról. Csikós Józsefnéék 1956-ban ajánlották fel magtárukat a katolikus egyháznak, mert attól féltek, hátha elveszi a téesz. Kó'szeghy Iván csökölyi esperes a nagyatádi zárdából kapta meg az oltárt, a Mária-képeket, szobrokat. A falu lakói örültek: végre van egy hely, ahol imára kulcsolhatják kezüket. Korábban ugyanis mindig más háznál misézett a pap. A hetvennyolc esztendős Csikósné azóta takarítja a kis kápolnát, amelynek oltárán mindig van friss virág, és ő is harangoz. Fűteni nem lehet a helyiséget, így télen odabenn is meglátszik a lehellet. — Kőszeghy esperes mindig azt mondta: az a fűtés, ha összejönnek és imádkoznak — jegyezte meg Csikósné. Most is lehetne melegebb, de csak tízen, tizenketten hallgatják a kadarkűti plébános prédikációját. (Lőrincz) A harangláb őre — Most vettem elő a bőröndből a szoknyáimat, hogy kilevegőztessem, és megnézzem, nem tettek-e kárt benne a molyok. A csökölyi Kasza Fe- rencné felelte ezt, amikor arról kérdeztük: ki őrzi a faluban a híres fehér gyászt. — Én nem tudok arról, hogy másnak is lenne — mondta Kasza Ferencné, aki 15-20 népvi- seletes babát is felöltöztetett. — Nekem is azért van, mert a nagyszülém rám hagyta. Édesanyámat — aki fiatalon meghalt — ő még ebben gyászolta. — Miből áll ez a népviselet? — Két-három alsóból, egy vászonszoknyából, péntőből, fehér vászonfejkendőből, amihez merevítőt is használtak, és egy nyakba való kendőből. — Meddig gyászoltak a családtagok, rokonok? — Egy, másfél évig, de a fiatalt még két évig is. A bőröndből a hagyományos csökölyi népviselet darabjai is előkerültek: felső „pamukos” vászonszoknya, kasmírszoknya, fekete vagy cifra kötény, és a híres pántlikás konty, amit gondos asszonykezek készítettek. — Elő szoktam venni a szüreti felvonulásra, de most már nem szívesen adom kölcsön, hiszen több mint százévesek ezek a darabok — mondta a hetvenhét esztendős, bőbeszédű asszony, akinek arca még most is őrzi egykori szépségét. — Legutóbb a templomszentelésre vettük fel, amikor itt volt Kovács János, a kft egyik ügyvezető igazgatója ugyancsak búnak eresztette a fejét. Úgy érzi, cserben hagyták a gondokkal. — Nincs több pénzünk. Hitelből fizetünk — mondja. — Tavaly és tavalyelőtt buktunk a napraforgóval. Későn vetettük, jött a szeptemberi eső és kidöntötte. A Forrás kft-t képviselőtestületi támogatással 1993 nyarán azok hozták létre, akik úgy vélték: a téesz vezetése tette tönkre a szövetkezetét, s ezért nekik nem adják bérbe a földjeiket. Mint Bakó László polgár- mester megjegyezte: elloptak mindent. Ingatlanuk nem volt, nálunk a református püspök. Film is készült rólunk és bélyeget is adtak ki a fehér gyászról, ami nagyon ritka volt az országban. Sajnos a fiatalokat már nem érdekli a népviselet, csak könyvekben olvasnak arkétmillió forint tőkével, szakmai ismeret nélkül próbáltak létrehozni valamit. A két ügyvezető igazgató 24-24, az ön- kormányzat 48, tíz magánszemély pedig 4 százalékkal részesedett a kft vagyonából. Most rettegnek a csődtől. A 734 lakosú Jákóban ugyanis nagy gond a munkanélküliség; a szociálpolitikai források pedig végesek. A kft anyagi ellehetetlenülése az önkormányzatot is padlóra juttathatja. A 300 hektáron gazdálkodó kft mellett csak két magánszemély gazdálkodik jelentős, 400 hektárnyi területen. Hatan-nyolcan 10 és 20 hektáron próbálkoznak. Nagy szükség lenne munkáról, milyen ruhában ünnepeltek és gyászoltak eleink. Igaz, akkoriban más volt az ünnepek hangulata, s nemcsak az aranysárga tyúkhúsleves és a rétes miatt gyűlt össze a család apraja és nagyja. (Lőrincz) helyteremtő vállalkozásokra. — Képviselő is vagyok, érzékelem a gondot, de lehetőségeink korlátozottak — mondja Kovács János. — A gondok ellenére minden évben megkapta a bérleti díjat — ez a malomi búza aratási tőzsdei árával azonos — az a 187 ember, akinek a földjén gazdálkodunk. Baj, hogy nincs tőkénk. Hitelt pedig nem adnak, mert nincs rá fedezet. Elég szép volt a búza és jó a kukorica. Talán a következő év még jobb lesz, s nullára fut ki a kft. Nemrégiben új gépeket is vettünk. — Kaposvári pedagógusként miért vállalta? — Úgy éreztem, talán tudok segíteni az embereken. Itt születtem, ide köt minden. Ha annyit tudtam volna három éve, mint most, akkor minden más lenne. Várnai Ágnes A csőd az önkormányzatot is fenyegeti - Magára maradt az ügyvezető • /i / • ajakoi Nincs Forrás kft, nincs iroda, csak megbízottak vannak, meg egy jogásznő Kaposváron. Két ember meg szaggatja az istrángot — igazít útba egy jákói, amikor a település korábban szép reményű mezőgazdasági vállalkozásáról faggatom. Helyben tanulnak furulyázni, zongorázni Bővült a kisiskola Bertalan Bélának, a jákói iskola igazgatójának újabb tíz évet szavazott meg a testület. A tanító tizenkét éve áll katedrán Jákóban. A kisiskolába 32 diák jár; 1-2. és a 3-4. osztályosok vannak egy csoportban. Az iskolaépületben lévő szolgálati lakást tanárivá, tornaszobává alakították át a közelmúltban. — Végre megvalósult a tervem — mondta. — így nagyobb lett a helyünk. Zeneiskola is működik itt. A tanítók idejét a helyi tantervkészítés köti le, és a statisztikákkal sem végeztek még. — Hány cigánytanuló van? — Hat gyerek, de van köztük olyan, amelyik többet ér, mint három másik társa. — Mi köti a katedrához? — Az apró sikerek. Az, hogy még a nehézségekkel küszködőket is megtanítjuk, s az, hogy már több helyiség áll rendelkezésünkre. Könyvtáros is vagyok, és a falunapok fő szervezője. Ezen kívül másra nemigen van igény, ami néha elkedvetlenít. Mint ahogy az is: apad a gyereklétszám. Legutóbb három lurkót írattak be az óvodába. L. S. Tojótyúkokkal is foglalkozik a fiatal vállalkozó 30 ezer csirke között Négy éve foglalkozik állattartással Rákóczi Ferenc. Korábban pulykákat nevelt, most csibék melegítik egymást a hatalmas istállókban. A fiatal vállalkozó Csököly határában lakik családjával, a hajdani éjjeliőr-házban.-— Két éve élünk itt, de úgy látom: a falu nem fogadott be bennünket. Barátaink ugyan vannak — gyakran rendezünk nálunk halászlé-partikat —, de a csökölyiek meglehetősen tartózkodók — mondta Rákóczi Ferenc. — Sokan csak azt érzékelik: fejlődik a telep, de úgy viselkednek velem, mintha elloptam volna tőlük az épületeket. A téesz-tagok megvehet- ték volna, hiszen volt elővásárlásijoguk, de akkor nem kellett nekik. Most meg irigykedve nézik, mit csinálok az egykor agonizáló csökölyi birtokon. Rákóczi Ferenc egy időben pulykázott, de mint mondta: ez a szárnyas nem hozta a remélt hasznot. Itt és a nadalosi telepen most 30 ezer naposcsibét gondoznak addig, amíg el nem érik a rántani való súlyt. — Hét hétig neveljük a csibéket, aztán pecsenyecsirkeként a Boy rt megbízásával az ország különböző részeibe szállítjuk — így a gazda. — A hasznot visszaforgatjuk. Tavasszal a másik épületet is korszerűsítem; ötezer tojótyúkot lehet elhelyezni benne. Szeretném felvirágoztatni a telepet, s talán újabb személyeket is tudnék alkalmazni. Most hárman dolgoznak itt. — Ezek szerint meg lehet élni a csibenevelésból. — Azért csináljuk. Lőrincz Sándor A csökölyi telepen 7 héten át nevelik a csibéket fotó: török Napraforgó Csornából Svájcba Szeptemberben tizenhárom vagon napraforgót szállítottak el a MÁV Rt csornai állomásfőnökségéről, amit Svácjba küldtek. Emellett nyolcvan vagon vasúti sínt is szállítottak. Radó Atti- láné állomásfőnök elmondta: ősszel nőtt a megrendelések száma. Legközelebb tíz vagon kukoricát szállítanak Olaszországba, emellett sínt is visznek. Újabb külföldi gazdák Ecsenyben Ecsenyben két osztrák, három holland és tizennyolc német házaspár vásárolt házat. A külföldiek felújították a régi portákat, karbantartják a környéket. Az utóbbi időben hat ház kelt el, az új tulajdonosok heteket töltenek el a faluban. A falubeliek örülnek a külföldieknek, kedvezően hat a helybeli vendéglátásra. Kardiológusok találkozója Első alkalommal rendezik meg a Mosdósi Tüdő-és Szívkórházban a dél-dunántúli régió kardiológusainak szimpóziumát. Köszönhető ez annak, hogy dr. Papp Lajos szívsebész professzort nemrégiben kinevezték a POTE II. sz. sebészeti klinikája szívcentrumának igazgatójává. A korábban hiányzó szívsebészet és szívkatéterezés feltételeinek megteremtésével, valamint dr. Tóth Kálmánnak, a POTE 1. sz. belklinikája docensének részvételével olyan diagnosztikai és klinikai lehetőségek teremtődtek meg, amelyek lehetővé tették, hogy Debrecen, Szeged és Budapest után Pécsett is teljes körű ellátást kapjanak a szívbetegek. Az egy régiót alkotó Baranya, Tolna és Somogy kardiológusai pénteken a legtöbb hazai halálozást okozó koszorúérbetegségekről cserélnek tapasztalatot. Igáiban felkészültek a betakarításra Az igali Aranykalász szövetkezetben felkészültek a kukorica betakarításra. A napokban bérbetakarítást végeztek. A tengerit nyolcszáznegyven hektáron termesztik, s hat-hét tonnás hozammal számolnak, a termést értékesítik. A szövetkezet vezetői már több alkalommal tárgyaltak az eladásról, de ár-ügyben eddig még nem jutottak dűlőre. A kereskedők legutóbb tizenháromezer forintot kínáltak tonnánként. Vállalkozó üzemelteti a gigei hivatalt Postástáska sarokban Fodor János postás Fodor Jánosnak nem kell csöngetni a portákon. Legalábbis nyugdíjosztáskor nem. A legtöbben már a faluközpontban várják. Az idősebbek otthonukba tessékelik, s nem marad el a szerény borravaló. — Legtöbbször a nénik hívnak be, mert ők maradtak többen. „ Ülj le édesfiam, egyél velünk egy kicsit!" — mondják. — Nem lehet visszautasítani a szíves kínálást. Van, aki már előre kikészíti a két cent pálinkát. Azt is tudják, hogy legjobban a sült sonkát szeretem tojással. A rinyakovácsi postás naponta tizenhét kilométert kerekezik, gyalogol. Csak ritkán közlekedik négy keréken. Kopott táskájában — mint mondja — ma már leginkább segélyeket, családi pótlékot, rokkantsági nyugdíjat és jövedelem- pótló támogatást cipel. Mindegyiket más időben. — Öregszik a falu. Sok minden megváltozott, amióta nincs a téesz. Az idősebb asszonyok a Nők Lapját, a Kiskegyedet meg a Fülest olvassák. A fiatalabbak a Rádió Újságot és a Telehol- dat. Leveleket, képeslapokat inkább az idősek írnak egymásnak. Ők nem feledkeznek meg a névnapokról sem. Legtöbbet karácsony és húsvét előtt postázok. A rendőrségi, bírósági idézésnek azonban nem örülnek. Ha pedig valami szomorú hír van a táviratban, megvárom míg elolvassák, s megpróbálok néhány vigasztaló szót mondani. Fodor János postástáskája egy hét múlva már a gigei központban pihen. A postames- temé ugyanis kivette vállalkozásba a hivatalt. — Most majd nekem hordják a munkanélküli segélyt — mondja keserűen. — Húsz évet dolgoztam a postán. (Várnai)
