Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-01 / 229. szám

1997. október 1., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 7 A közös gondok együttműködésre késztetnek Túlélés összefogással Munkanélküliség, rossz közlekedés, elöregedés, a mezőgazdasági munkát végző, szociálisan hátrá­nyos helyzetű réteg újra­termelődése, az etnikum magas aránya jellemzi Belső-Somogynak a me­gyeközponthoz közelebb eső településeit. Jákónak, Csökölynek, Rinya- kovácsinak és Gigének ugyanakkor egyetlen előnye is a hátrányos helyzet, mert a pályázatok elbírálásánál dön­tően esik a latba. Ám ahol az önálló erőforrást is föl kell mutatni, „labdába sem rúg­hatnak”. Hiába a sok, a lakos­ságnak olykor majdnem a felét kitevő idős, rokkant em­ber, falugondnokot sem al­kalmazhatnak. Ezeken a tele­püléseken ugyanis megfizet­hetetlen a benzinköltség. Bár Kaposvár mintegy 25 kilomé­teres körzetben elérhető, úti­költségre nem telik a támoga­tásból. Másként gondolkodó testületek A zömében zsáktelepülések elérését a vasúti járatcsökken­tés is hátráltatja. A térség gondjai azonos tőről fakad­nak. Különbség csak a termő­föld minőségében, az intéz­mények birtoklásában, a tes­tületek „másként” gondolko­dásában van. A téeszek megszűntek, rész­aránytulajdonba, vagy bérlők kezébe kerültek. Mindössze egy-két gazdálkodó termel 300-400 hektáron Csököly- ben, Jákóban és Rinyaková- csiban. A jórészt családi vál­lalkozások azonban nem eny­hítenek a foglalkoztatási gon­dokon. A 3-5 hektáron terme­lőknek pedig még a megélhe­tését sem fedezi a föld. Pénzfaló szociálpolitika Intézmények — iskola, óvoda — csak Csökölyben, és Jákó­ban működnek, s még félszáz embernek sem adnak munkát. Nem csoda, hogy mint Gigé- ben is, ahol 50 százalék fölötti az etnikum aránya, a terve­zettnél többet fordítottak szo­ciális ellátásra. Nagyrészt eb­ből adódik az az egymillió fo­rint működési hiány is, ame­lyet most az önhibájukon kí­vül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok pályázatától remélnek. Adókra nem szá­míthatnak, mert a lakosság­nak 10 éven keresztül kell nyögni a 4500 forint vízműa­dót. A néhány százezer forint gépjárműadó csak a hiányt mérsékli. A rendszeres és átmeneti se­gélyek szaporodása, a gyer­meknevelési támogatás, a be­iskolázás, az étkezés és az utazás támogatása alapos megterhelést jelentenek a nagyrészt csak állami norma­tívából gazdálkodó önkor­mányzatoknak. Több a hátrányos helyzetű gyerek Orbán Margit rinyakovácsi polgármester a gyerekek vé­delmében az iskolán keresztül juttatja el a támogatást a rá­szorulóknak. A kicsik száma nem csökken. Ez jórészt azoknak a gyökértelen, be­vándorló családoknak az ér­deme, akik megsokszorozzák a hátrányos helyzetű utódok számát. Ä térség infrastruktú­rája mindezek ellenére elég fejlett, különösen a telefonbe­kötések száma nőtt meg, ami ugyancsak az önkormányza­tok igyekezetét dicséri. Csö­kölyben — többek között — a fiókgyógyszertár fölújítása és működtetése jelentett előrelé­pést. Bár a szomszédos Ka- darkúton lépésközeiben a gáz, bevezetéséről ezek a települé­sek nem is álmodhatnak. Egy szűk réteg igényelné a kultu­rált szórakozást is. Az ezer felé szaggatott önkormányzati kasszából azonban erre már nem futja. Munkaerőt kínáló kis falvak — Munkaerőn kívül semmi sincs ebben a térségben — fakadt ki egy csökölyi lakos. Vajon lesz-e jövője Belső- Somogy kis településeinek? Olyan már akad, akinek Szombathelyről is megéri bé­relni a jó csökölyi földet. Olyan azonban nem, aki munkát is adna a 90 százalék­ban szakképzetlen emberek­nek. Csak Orbán Margit pol­gármester asszony lát némi reményt arra, hogy az elma­radott térségekben tervezett, munkahelyteremtő vállalko­zások megszaporodnak a kormány által ígért 20 évi adómentesség hírére. A töb­biek állítják: hosszú távon nincs alapja a befektetésnek. Annak azonban van, hogy a Nagybajomtól Lábodon át Somogyszobig terjedő térség 15 településének vezetői egy asztalhoz ülnek és a közös gondok föltárása nyomán rá­találjanak a kilábaláshoz ve­zető útra. Várnai Ágnes Belső-Somogy értékei Lágyan ívelő lankák, illatos eper, hatalmas almáskertek. Itt él még a hagyományos paraszti életforma. Nem annyira az értékei miatt, inkább a megélhetés egyetlen lehető­ségeként. Minden portára beköszön a postás. Élnek itt már betelepülők, s letelepednek azok a fiatal vállalkozók, akik hisznek e települések jövőjében török anett képriportja A nyomott ár miatt korábban ezerszámra vágták ki Csökölyben Újra ültetik az epret a gazdák A csökölyi gazdák szerint jó volt az idei epertermés. A fóliá­sok is elégedettek. Korábban akadtak olyan családok, ame­lyek ezerszámra vágták ki a tö­veket, mert a nyomott ár miatt nem volt kifizetődő a termesz­tése. Közéjük tartozott Patak Tiborné is, aki haragjában több mint tízezer tövet vágott ki. Most azonban már újra elülte­tett kétezerötszáz Elsanta pa­lántát és még ezret szeretne. így hétezer tövön várja a termést jövőre. — Több mint tíz éve kezd­tünk vele foglalkozni, mert megérte — mondta Patak Ti- bomé. — Most újra növelnénk az ültetvény területét — talán ismét normális lesz az ára — , de nekünk állataink, földjeink is vannak. Több felé már nem szakadhatunk. Ötven hektáron gazdálkodunk. Kukoricát, ga­bonafélét, krumplit termelünk. Az asszony a helyi szövetke­zet könyvelője volt. Annak megszűntével azonban utcára került, s mint mondta: valami­ből meg kell élnie a családnak. Férjével együtt a gazdasághoz értenek leginkább. A földből remélnek hasznot. S ha nincs is nagy jövedelmük, azért a tisztes léthez elegendő. (Lőrincz) Fehérnemű német piacra Ha sikerül újabb típusú zárakat kapnia a gigei Gi- Var Bt- nek, arra is van remény, hogy újabb 10-12 környékbeli kap munkát a településen. Az önkormányzat minden­esetre megtette a magáét; mintegy 60 ezer forint rá­fordítással fölújíttatott egy volt szolgálati lakást. Nem rajtuk múlott, hogy az autó- zár-sorjázást tervező cég nem tudta beindítani a mun­kát, s a dolgozni vágyók is­mét munkanélküliként ten­getik életüket. Akárcsak a háromszáznegyven lakos többsége, akik közül csak huszonketten kaptak mun­kát a kadarkúti Berend And­rás családi vállalkozásban működtetett varrodájában. Többen a környékbeli fal­vakból ingáznak az egy mű­szakos munkahelyre. Á sze­rény, átlagosan mintegy 17 ezer forint bruttó fizetésért, zömében betanított mun­kásként vállalták a munkát. Egyéb juttatás nem illeti őket. Varga Zoltánná minőség­ellenőrtől megtudtuk: a Mo­sonmagyaróvárról származó gépekkel férfi alsóneműket gyártanak, német piacra. Szerencsére, az idősebb, konzervatív korosztály igé­nyeihez igazodik a megren­delés, ezért a fazon nem igen változik. Egyelőre a piac is biztos. (Várnai) Ingázó gigei gyerekek Még a múlt ciklusban fel­újították Gigében a régi is­kolaépületet. Az akkori fa­luvezetés azt szorgalmazta: létesítsenek itt egy kisisko­lát, hogy a gyerekeknek ne kelljen korán reggel buszra ülniük, s Csökölybe utaz­niuk. Már kiszemelték a ta­nítókat is, ám a tervből semmi sem lett. A vállal­kozó sem végzett megfe­lelő munkát, s az ötletnek is egyre több ellenzője akadt, mondván: sok értelme nincs, az ovisoknak és a felső tagozatosoknak úgyis Csökölybe kellene utaz­niuk. így ovisok, iskolások egyaránt útra kelnek regge­lente. Az épület egy része most is kihasználatlanul áll, a másik felében pedig mi­sére gyűlnek össze a kato­likus hívek. Lakótelkek az az út mellett Jó néhány telket értékesített a közelmúltban a kiskorpádi ön- kormányzat. A 61-es út melletti területek találtak gazdára. Két házhelynek azonban még nincs új tulajdonosa. Az önkormány­zat képviselő-testülete úgy dön­tött, hogy a saját intézményeire fordítja a bevételt. Legutóbb ebből a pénzből korszerűsítet­ték az óvoda épületét. Pikier Józseftől, Kiskorpád polgármesterétől megtudtuk: ezekben a napokban tárgyal egy vállalkozóval, aki szemet vetett az egyik kiskorpádi in­gatlanra. Már csak a szerződés aláírása van hátra. A vállalkozó vevő azt tervezi, hogy az előí­rásoknak megfelelően egy üzemanyagtöltő-állomást léte­sít majd a belterületen. Nehezen mozdíthatók a váltó acélkarjai fotó: török Sokáig álmában is menesztette a vonatokat. Mindent ugyanúgy végigcsinált, mint nappal, amikor szolgálatban volt a kiskor­pádi bakterházban. Ázt mondja, most már nem álmodik vo­natzakatolással. Nagy István bakter napnyugtáig 30 szerelvény biztonságos áthaladására ügyel. Éjjel csak ennek felére. A 12 órai műszakokat 24 óra pihenő váltja föl. A kiskorpádi bakter az IC 201-et szereti legjobban Vigyáz, ha jön a vonat A sárga bakterházikó sziget­ként emelkedik a sínpár mel­lett. Függöny nélküli ajtaján, ablakain betekinthető a ka­nyargó fémkígyó útja. A bak­ter kicsiny asztalkáján régi­módi, fekete telefon. Csörgé­sére ugrani kell, mert — mint mondta — ezen rendeli el a forgalmi szolgálattevő a sze­relvények ki- és behaladását. Az olajos padlójú szoba köze­pén a századelőt idéző bizto­sító berendezés, a váltókezelő karjai sorjáznak katonásan. A Siemens tervek alapján ké­szült patinás masina némi erő­feszítésre kényszeríti a vasu­tast. — Ennek segítségével biz­tonságosan halad a vonat a sí­neken — mondja, s lendít egyet a váltókaron. — Mire kell ügyelnie? — A helyes váltóállításra. És a tolatásnál is észnél kell lenni. — Mikor jön az álmosság? — Változó. Éjjel 2-3 óra kö­rül keringet leginkább, de még sosem aludtam el. Olyankor sétálok egy kicsit a friss leve­gőn. Nagyon oda kell figyelni a sorompó-lezárásoknál, mert sokszor még akkor is átmen­nek hetven-nyolcvan kilométe­res sebességgel, amikor már félig leeresztettem. Tavaly ka­rácsony előtt a sorompó egyik felét, szilveszter tiszteleté­re meg a másikat vitték el. Ferdelapú, keskeny szek­rénykén vasutassapkák sora­koznak. Egy másikon vihar­lámpák. A vasút hőskorát idéző kellékek, berendezések, rövidesen múzeumi darabokká nemesülnek. A nehéz váltóka­rokat finom nyomógombok, automata berendezés váltja föl. — Van-e kedvenc szerelvé­nye a bakternak? — kérde­zem, és lelki szemeim előtt megjelennek az előkelő utaso­kat szállító, kivilágított luxus­kocsik. — Az IC 201-est szeretem, mert utána rövidesen megjön a váltótársam. Várnai Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom