Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-29 / 252. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1997. október 29., szerda Üresen áll a felújított kúria — Pincepörkölt a jó munkáért Csombárd csendje Szabóéknál telik a kukoricagóré fotó: Gál ivett Vállalkozók Nagybajomban — Nagybajom vállalko­zásbarát, az utóbbi időben számos kedvező változás történt a helyi gazdasági életben — mondta Meló Sándor, a Somogy Fém­ipari Szövetkezet ügyve­zető elnöke. A nagyközségben súlyos gond, hogy nincs elegendő szakképzett munkaerő. Bár állástalan jócskán akad, de köztük elenyésző a kvalifi­kált dolgozó. Most akár há­rom hegesztőt és lakatost is felvennének, de a környékről nem jelentkezett senki. Nagybajom az elmúlt néhány évben sokat fejlődött, s a vál­lalkozók szerepe is megnőtt. A községben működő több ipari és szolgáltató társaság már a megyehatáron túl is­mert, sőt, akad olyan is, ame­lyik az ország szinte vala­mennyi régiójában. Az idén már érezték, hogy térségük­ben enyhén megpezsdült a gazdasági élet. Legutóbb Nagykanizsán építkeztek, egy 520 négyzetméteres csarnok fém- és tetőszerkeze­tét alakították ki. Meló Sán­dor szerint a kezdő vállalko­zók helyzete nem irigy lésre méltó, a tőke- és az üzleti ta­pasztalat hiánya talán őket sújtja leginkább. H. M. Fogy a föld a szövetkezetben Horváth László, a nagyba­jomi szövetkezet elnöke azt mondta: a környéken a me­zőgazdaság szerepe továbbra is meghatározó. Most 105 dolgozót foglalkoztatnak, ezzel a kistérség egyik legje­lentősebb munkaadója. A mezőgazdaságban tapasztalt változás a nagybajomi szö­vetkezetét is érintette, ám az átmeneti nehézség ellenére is fejlődik. Az egyéni vállalko­zók elszaporodásával egyre több földet egyedül művel­nek a gazdák, s így évről- évre 10-20 hektárral kisebb a szövetkezet területe. Most ez, s a műszaki fejlesztés okozza a fejtörést. — A környéken gyenge minőségű a talaj — mondta —, ami erősen behatárolja, hogy mit termelhetünk. Ettől függetlenül nekünk itt kell boldogulnunk. A gabona mellett most a kukorica érté­kesítése jelent gondot. Abban bízom, hogy mihamarabb túladunk a terményen. H. M. Délidőben üresek a csom- bárdi utcák. A csendet szag­gatott kutyavonítás töri meg, vagy a hetente kétszer, Mező- csokonyáról idelátogató kör­orvos, dr. Barcza Irén kocsi­jának zaja. A főorvosasszony leellenőrzi betegeit, vérnyo­mást mér, receptet ír, majd továbbhajt. Másutt is várják. Szabóék a kukoricagóré mellől sietnek a csengőszóra. Hagy­nak csapot-papot. Aztán ami­kor szíves szóval a kapuig kí­sérik a körorvost, miután az megmérte vérnyomásukat, újra belefeledkeznek a munkába. Szabó Ferencnek már a déd­apja is Csombárdon született. Egy kis házat alakítottak át, hogy komfortosabb legyen a lét, s gazdasági épületekkel is megtoldották a lakóházukat. Most, nyugdíjasként is sokat dolgoznak, s ha bejön a rossz idő, reumájukat gyógyíttatják. — Nincs becsülete a magyar földnek — véli a gazda. — A külföldiek betörtek, s ez nem jó. Van idehaza elég állástalan, velük kellene megműveltetni a földet, hiszen az mindig ad munkát. Nekünk is adott. Nem kellene elherdálni a földet. Szabóék szerint összetartó nép lakja Csombárdot. 1945 után Újfalupusztáról is sokan vertek itt tanyát. Kaptak ház­helyeket, építőanyagot; szépen fejlődött-fejlődik a település. Ők is megszokták már, szeret­nek itt élni. Főleg, hogy a háromnegyed faluval rokonságban vannak, hiszen a települést egykor há­rom, a Nagy, a Szabó és a Lu­kács család lakta. Szűcs Sándor, a Szűcs Építő­ipari, Kereskedelmi és Szol­gáltató kft ügyvezető igazga­tója tizennyolc éve él Csom­bárdon. Tizenkét éve vállal­kozó. Kőműves- lakatos- és kovácsoltvas-munkákkal hét embernek ad kenyeret. Most, hogy bővítette a telephelyét, dísznövény-értékesítéssel is foglalkozik. — Állandóan futni kell a munka után — mondta. — So­kat járok vidékre, hiszen nem­csak az én jövedelmem a tét, Tízmázsaszám várnak eladásra az egykori somogysárdi téesz tavaiban a halak. Ä környéken alig van kereslet rájuk, a keres­kedők pedig ritkán járnak fel­vásárolni. Kakatics László me­zőgazdasági kistermelő egyike azoknak, akik évekig bérelték a hanem a munkatársaimé is. Elküldeni pedig senkit nem akarok, még akkor sem, ha lasszóval indulok egy-egy megbízót keresni. Rajta kívül még négy-öt vál­lalkozó él a településen; több­ségük kényszerből lett a maga ura. Szűcs Sándor nem közü­lük való, s még nem bánta meg, hogy vállalkozásra adta a fejét. Ha nagyon szorít a határ­idő, beosztottai hétvégenként sem nézik az órát. A „főnök” ilyenkor nem hálátlan. Leg­utóbb egy pincepörköltre invi­tálta kollegáit és mindegyi­küknek kitalált valamilyen ajándékot. Sótonyi György polgármes­ter azt tartja: Csombárd soha nem a szenzációiról, hanem halastavakat, majd a kárpótlás, illetve a részarány-tulajdon so­rán megvásárolták. A 2,8 hek­táros tavában 3-4 mázsa harcsa és csuka vár vevőre, az 5 hektá­rosban pedig mintegy 5 mázsa ponty, amur és busa. Négyen megvették az egykori téesz te­nyugalmáról volt híres. Alig több mint háromszázan lakják a települést, de — ahogy a hetvenhat esztendős első em­ber fogalmaz —, van közöttük ellenálló is. Azokat nevezi an­nak, akiknek nem tetszik, hogy virágosítani szeretné a falut. Amikor kicsinosították a kis­község utcáit, sok egynyári pa­lántát kitéptek, elloptak. — Én még ma is a szülőhá­zamban lakom — mondta a polgármester. — Megjártam a második világháborút, s ami­kor hazatértem, megfogadtam: szép falut csinálok Csombárd- ból. Igaz, sok erőmbe tellett, de örülök, hogy sikerült. Aki ötven éve járt itt, az nem ismer rá erre a településre. Lőrincz Sándor Sárdon lelőjét, most oda telepítik át az uszonyosokat. Kakatics László tavaly 15 ezer forint állami tá­mogatást kapott a haltenyész­tésre, a gabonatermesztésre szintén 2 ezer forintot hektá­ronként. Társaival együtt most a karácsonyi keresletben bízik. Telelnek a halak A telkek árát iskolabővítésre fordítják Drágul a jutái víz Módosították szociális rendeletüket legutóbbi tes­tületi ülésükön a jutái kép­viselők. Az öregségi jára­dékkal kapcsolatos, január 1-jétől esedékes önkor­mányzati feladatokról is szó esett. A jövő évtől a polgármester állapítja majd meg, hogy kik és mekkora összegű öregségi járadékot kapnak a rászo­rulók közül. Vassné Enyedi Mária jegyző­től megtudtuk: a jutaiak ti­zenegy forinttal több vízdíjat fizetnek január 1-jétől. így a víz köbméterét nyolcvanöt forinttal kell beszorozniuk. Beszámolt arról is, hogy legutóbb öt önkormányzati telket vásároltak meg az ezeregyszázötvennyolc lel­kes faluban. Az új tulajdono­sok kaposváriak, illetve a környező településekről ve­tettek szemet az építési tel­kekre, amelynek négyzetmé­teréért kétszázhúsz forintot fizettek. Az önkormányzat az ebből befolyt pénzt is az iskolabő­vítésre fordítja, amit már nem akarnak elodázni. A jutái Nagy István Álta­lános Iskola 1-4 osztályába negyvenhét gyerek jár. Az épületet már kinőtték; a kul- túrházban kénytelenek ebé­delni, mert a tanteremmé „avanzsált” étkezdében okta­tás folyik. Vassné Enyedi Mária jegyző azt is elmondta, hogy a jövő tavasszal akarják el­kezdeni az új tanterem építé­sét; ugyanis a helyszűke már tarthatatlan. Az önkormány­zat erre a beruházásra tarta­lékolja a pénzt. A képviselők és az iskola pedagógusai is azt szeretnék, ha az új tantermet már a jövő tanévben birtokukba vennék a jutái gyerekek. L. S. Alapítványi falugondnokság Bodrogon Jegyzet éthordók mellett A bodrogi Erdei István kilenc gyermek mellett vállalta a fa­lugondnoki teendőket. A kö­zépkorú férfi olykor nem is tudja szűkebb, vagy nagyobb családja igényli-e jobban a segítségét. Toyota mikrobu- szában mégis ott a tankönyv. Ha csak másodpercekre is, de beletekint a jegyzeteibe. Erdei István ugyanis tovább­tanul. Délidőben ő a legnép­szerűbb ember azokon a por­tákon, ahova éthordóba viszi a meleg élelmet. Mint Heizer Kornél pol­gármestertől megtudtuk, Bodrogon egy éve működik a falugondnokság, amit a Me­nedék Alapítvány létesített. A Népjóléti Minisztérium­hoz pályáztak és 30 százalék befizetése után az önkor­mányzat az alapítvánnyal kö­tött szerződést. Évente egy­millió forintra rúg a gond­nokság fönntartása. A szociá­lis étkeztetésen kívül — ezt 60 ezer forinttal támogatják — a falugondnok szinte va­lamennyi tevékenységét az alapítvány finanszírozza. Mint a polgármester hangsú­lyozta: anyagilag nem, de emberi oldaláról tekintve mindenképpen megéri fönn­tartani a falugondnokságot. A Toyota mikrobusz a nap 24 órájában úton van. Ha a falugondnokot olykor a csa­lád is magához szólítja, tisz­tét átmenetileg az alapítvány egy szabad embere veszi át. (Várnai) Délben a falugondnok a legnépszerűbb ember fotó: Gál A revizor szerint nem pazarolt az intézmény — Az igazgatónő szkeptikus, tart a jövőtől A a hetesi A hetesi önkormányzat a Somssich Imre Általános Iskola és Óvoda gazdasági átszervezését latolgatja. Eszerint azonban az intézmény január 1-jétől gazdasági szakember nélkül ma­rad. Az adminisztrációt az önkormányzat végzi majd. Karsai Józsefné fotó: király Ádám László hetesi polgármes­ter elmondta: elrendeltek egy belső gazdasági átvilágítást az iskolában, hogy a kihasználatlan lehetőségeket feltérképezzék. A revizor már nyáron megkezdte a vizsgálódást, s elkészült a gaz­dasági jelentés is. A hetesi és a csombárdi összevont testület egyszer, a pénzügyi bizottság kétszer tárgyalta az ügyet. A tegnapi ülésen pedig kénytele­nek voltak elnapolni a döntést. — Az oktatás- és a gazdaság- irányítás továbbra is az intézmé­nyé lesz, csak a gazdaságirányí­tás adminisztrációját végzi az önkormányzat — mondta a polgármester. — Egy gazda­sági-pénzügyi csoportot hozunk létre. A felszabaduló költsége­ket az iskolára fordítjuk. Egy személyiségközpontú pedagó­giai program alapján folyik az oktatás-nevelés. A döntéssel ennek' hatékonyságát akarjuk növelni, s bővíteni szeretnénk az iskola számítógépparkját is. S hogy miért nem az önkor7 mányzattal kezdték az átvilágí­tást, hiszen az költségvetési szempontból „nagyobb falat”, s megtakarítani is talán jobban lehet? Ádám László szerint arra is sor kerül majd. A faluban szárnyra kapott a hír, miszerint az iskolában sok a pénzügyi tartalék, és pazarlás­ról is pletykáltak. Bár a polgár- mester nem mondta ki, hogy emiatt rendelték el a vizsgála­tot, de a katedra-közeiben lé­vők, s a „vájtfülű” hetesiek ezt tudják. A revizori véleményből azonban kiderül: nem folyt pa­zarló gazdálkodás az intéz­ményben. Az átszervezés ugyan végrehajtható az önkormány­zatnál, de ehhez megfelelő szakemberi hátteret kell biztosí­tani, ami viszont hiányzik. Karsai Józsefné igazgató, mit szól ahhoz, hogy meg akar­ják kötni a kezét? — kérdeztük. — Lehet, hogy gazdaságilag hasznos lesz a döntés, de nem látom előre, hogy miként. Ha nem lesz gazdasági vezető az iskolában, akkor kivel tervez­zük a költségvetést? Ha például szeretnék húszezer forintért egy térképet venni, akkor nem biz­tos hogy megtehetem, hiszen az önkormányzatnak is bólintania kell. Ezért vagyok szkeptikus. Az önkormányzati tevékeny­séget is meg akarja szondáztatni a polgármester. Az átvilágítás azonban szünetel. A revizor be­teg. Lőrincz Sándor Borospincéket törtek fel Három borospincét törtek fel ismeretlen tettesek Somogysár- don a Felsőhegyen, ám a gaz­dák szerencséjére, semmit sem vittek magukkal. Több pincével is próbálkoztak a közelmúltban, de nem sikerült kifeszíteniük az ajtót, így „csak” a zárban tettek kárt. Vélhetően ez a tolvaj­banda tört be a Kortyintó bü­fébe is, ahol szétszedték a pénznyerő automatát. Vancsura Miklós somogy­sárdi polgármestertől azt is megtudtuk: mint minden évben, most is értesültek kisebb falo­pásokról, és az egyik gazda ku­koricaföldjét is megdézsmálták a tolvajok. A tulajdonos felje­lentést tett a rendőrségnél, és megkezdődött a szabálysértési eljárás. L. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom