Somogyi Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-31 / 177. szám
1997. július 31., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 Gazdák a szennai tározó fenekén - Vízválasztó polgárok Parttalan viták egy tóról (Folytatás az 1. oldalról) Horn Artúr csereingatlant vár 20 hektáros területe ellenében. Már üzleti partnert is talált: Handó János polgármester földjéért cserébe lemondott a „tó egyharmadáról”. Salamon Gyula, a tervezett gát területének mai gazdája is beérné a csereterülettel - a megfelelő helyen és értékben. — Se kisebb, se nagyobb földre nem tartok igényt - mondta. - Azt hiszem, nem kérek lehetetlent. Terveket még nem láttam, így nem tudom, mekkora rész érinti a birtokomat. A szennai születésű, Kaposváron élő Vető Andrásáénak örökölt földje van a „tóban”. Egy progresszív megoldás, a gazdasági társaságban való részvétel híve. — A földemet nem akarom eladni, és bár szerintem a tóépítés halva született ötlet, nem hiszem, hogy rosszabbul járnék vele, mint a szövetkezettől kapott bérleti díjjal. És hát a térség fejlesztésének semmiképpen sem szeretnék az útjába állni. Salamon Bálint közösen szüleivel 67 aranykorona - mintegy 3,5 hektár szántó - tulajdonosa. Két lehetőséget tudna elfogadni: a csereingatlant vagy a föld ellenértékét. — Fizessék meg. Nem hiszem, hogy ez túlzott elvárás volna részünkről. A vevők, teszem hozzá, sem anyagilag, sem terveiket illetően nem valami felkészültek, eddig egyszerűen nem volt olyan ember, aki válaszolt volna kérdéseinkre. A víztározó területéből mintegy 30 hektárt művel a mezőgazdasági szövetkezet. Zóka Tibor elnök - Zselickis- falud polgármestere - szerint a tervek nincsenek kidolgozva. Merészség csak az 57 hektáros víztükörben gondolkodni, mivel egy tónak sokféle hatása lehet a környezetre. Több tulajdonos is azt tartja, akik a „tó fenekén vannak”, azok húzzák a rövidebbet, mivel a parti telkek leendő vállalkozási területek lehetnek, reményteli kilátásokat jelentve birtokosaiknak. A tervek szerint egyébként a tó mentén legalább 50 méteres sávot hagynának szabadon. Mennek tehát a találgatások, a gazdák egy része csereföldre vár. Többük hallotta, hogy nem lesz könnyű megtalálni ezeket, mert a környékre betette a lábát egy névtelen telekspekuláns. Lehet, Szennánál emiatt nem tud majd senki víztükörbe nézni. B. T. SOMOGYI HÍRLAP Balassa Tamás jegyzete Vagánytulajdon Ostobának mondják, azt hiszem, az embert, aki nem spekulál, különösen a mai világban, amikor a spekuláció üzletággá vált. Én azonban az amatőr spekulálásról beszélek, amikor az ember gyereke azon filózik, miként forgathatná csekélyke vagyonát oly módon, hogy az értékénél maradjon, netán még meg is fialjon is neki. Meg lehet-e vetni a Zselic 57 hektárjának 50 tulajdonosát? Az vesse rájuk az első követ, aki nem esne mélyen gondolkodóba: van nekem a víztározó tervezett területén kilenc hektár erdőm meg nyolc hektár szántóm (van ilyen) „iksz” aranykorona értékben, és lehet, többszörösét tudom kihozni belőle. Persze, hogy jól szeretnénk járni, de legalábbis rosszul az istenért sem. Ám a jól felfogott egyéni mellett van itt egy közösségi érdek is, a harmadik évezred Zselicének jövője. Egy mezei spekuláció pedig már nemigen bírja el ezt a hazárdírozást. Handó János szennai polgármesternek a Szenna-Szentbene- dek út megépítése is kész kanosszajárás volt, a tulajdon volt útban akkor is. Te János, mondta neki minap Pásztohy András, úgy jársz megint, ahogy az úttal jártál. Nemcsók János is fejcsóválva aggódott: mi van ezzel a zselici térséggel, János? A Szenna-Pack, a terv odaadó támogatójának vezetője meg azt kérdezte: el kell innen vinni a pénzt, János? Lehet, János, válaszolt az első ember. Egy biztos, nem lehet félszáz gazda telkét csakúgy úgy - hipp-hopp, uk-mukk-fukk, illa berek, nádak, erek - elárasztani vízzel, aztán belehajigálni a nagy halakat. Apropó, nagy hal. A szekértáborok fölszámolásának legfőbb kerékkötője, beszélik, egy ismeretlen befektető, aki ajándékozási szerződésekkel vásárolta föl a fél Zselicet, s így már igencsak komplikált csereföldeket találni. Bezzeg a Kádár alatt! — sóhajtott minap egy szennai —, nem volt gond a tulajdonnal, egy csónakban eveztünk. Persze, ma is egy csónakban evezünk. Ki erre, ki arra. Kormányzati segítséget remél 13 somogyi település A vita és a víz még folyik (Folytatás az 1. oldalról) A települések ivóvíz-ellátását azonban biztosítani kell valami módon. Ha Kaposvár nem vesz át vizet erről a hálózatról, hamarosan lehetetlen helyzetbe kerülnek ezek a települések. Lengyeltótival az élen közös tervet dolgoztak ki helyi vízbázisról történő ellátásra. Ehhez azonban minden településen a már meglevő kutakat kellene használni, vagy új kutakat fúrni, nyomásfokozót, vezetékeket kellene kiépíteni. Ez ösz- szesen, ÁFÁ-val együtt 500 millió forintba kerülne. Jövő év januáijától valószínűleg a halastavak tulajdonosait is kárpótolni kell a vidrák által okozott vadkárért. Magyarországon több mint huszonháromezer hektárt kitevő tófelület van, ennek 70 százaléka halastó, ugyanekkora a vidrák élőhelye is. Somogy megyében ez több mint másfél ezer hektárt jelent, és csaknem háromszáz tavat. Ezek 50 százaléka azonban magántulajdon. A vállalkozók pedig a nyereség érdekében egyszerűen kiirtják a vidrákat. Pedig ez az állat a leg- fokozottabban védett fajok közé tartozik egész Európában. A magyarországi állomány külön kiemelt, mert hazánkban van az egyik legnagyobb és legállandóbb létszámú vidraállomány... Még egy ideig. Sok halastóA DRV Rt mindenesetre felajánlotta, hogy a bekerülési költség 10 százalékát kifizeti ezek helyett a falvak helyett. A települések pályázatot nyújtottak be címzett- és céltámogatásra, ennek elbírálása most van folyamatban: az előminősítés eredményét várjuk, s remélhetően a végleges döntés is meglesz novemberben. Az idő sürget, hisz a vízművekkel kötött megállapodás 1998. első félévében lejár. Papszt Lajos, Lengyeltóti polgármestere képviseli az ügyben az érintett településeket. Elbán látni ugyanis csapdákat, mert a tulajdonos elpusztítja a tóban élő állatot, mivel az ritkítja a halállományt. Ez tilos, de a tilalom a helyzeten nem változtat. Az .Alapítvány a vidrákért” képviselői ebben az évben tárgyalásba kezdtek a Környezetvédelmi- és Településfejlesztési Minisztériummal, hogy megoldást találjanak: a tulajdonos is jól járjon a vidra is megmaradjon. — Úgy tűnik lesz megoldás a vidrák okozta károk megtérítésére. A KTM-tól egymilliárd forintot ajánlott fel az alapítványnak, aminek döntő részét a károk megtérítésére fordítanánk — mondta Lanszky József, Pannon Agrártudomány Egyetem kaposvári karának dolgozója aki a kártérítés módszerének kidolgozámondta: semmilyen önrészt nem vállalnak ezek a falvak, a pályázatot is így nyújtották be. Úgy vélik: nem hibásak azért, hogy ilyen helyzet alakult ki. A pécsi igazgatóság ezt a bázist jelölte ki számukra annak idején, és nem voltak szankciók az ilyen esetekre. A kaposváriak jogszerűen ki tudtak lépni, meg is tették. A tizenhárom település viszont azt tartja: ők ezért nem hajlandók vesztesek lenni. A hibát hozza helyre az, aki okozta: a kormányzat segítsen megoldani ezt a tarthatatlan helyzetet. (Jakab) sában vesz részt. Ezt a kártérítést azonban csak azok igényelhetik akik tudják milyen, és mennyi hal van a tavukban, és hajlandóak ezt el is árulni. A gazdák viszont nem szívesen adják ki ezeket az adatokat az esetleges adózási problémáktól félve. A kárfelmérő viszont csak akkor mérheti fel a kárt, ha tudja hogy mennyi volt az értékes hal a tóban. Dániában már van példa erre a rendszerre és ott már látszik is a hibája. Az állatot ugyanis akkor pusztítja el a tó tulajdonosa, amikor akarja: akár azután is, hogy megkapta a kártérítést. Félő, hogy ez nálunk sem lesz másképp. Az igazi megoldás az lenne, ha a gazda a tóban élő vidra után adókedvezményt kapna. (Virághalmy) Kaposújlakon is fénysorompó Fénysorompót szerelnek a kaposújlaki és a kaposvári, textilműveknél lévő vasúti átjáróhoz is. A tízmillió forint értékű szerelést várhatóan még az idén befejezik, mindez része a vasúti modernizációs programnak. Attól nem kell félni, hogy az akkumulátorok vagy a rézvezetékek miatt megrongálják a fénysorompókat, hiszen olyan akkumulátorokat alkalmaznak majd, melyek más célra nem lesznek használhatóak, és a rézkábeleket is vasra cserélik. Zsebes zsákmánya a táskányi pénz A Balatonföldvár és Fonyód között közlekedő vonaton ismeretlen tettes eltulajdonította egy kaposvári lakos övtáskájából a benne lévő rádiótelefont és készpénzt. A zsebes 285 ezer forint kárt okozott az utasnak. Nagyatádon segít a Pro Família A tanévkezdéshez nyújt segítséget Nagyatádon a Pro Família alapítvány azoknak a szociálisan rászoruló családoknak, akiknek nehézséget okoz az iskolakezdés, a tankönyvek és tanszerek megvásárlása. Gyermekenként négyezer forint támogatásra számíthatnak a családok, de ehhez pályázatot kell benyújtaniuk a segítségre szorulóknak a városi családsegítő központba. A pályázatokat még szeptember elején elbírálják. „Füvet” szimatolt a drogkereső dog Negyed gramm „füvet” foglalt le a rendőrség egy ellenőrzés során Siófokon, a Szűcs Mihály utcai parkolóban. Egy budapesti lakos gépkocsijánál a kábítószerkereső kutya jelzést adott: az autóból kábítószergyanús anyag és a drog élvezetéhez használatos eszközök kerültek elő. Az anyagot szakértőnek adták át. A kábítószerrel való visszaéléssel gyánúsítható autós - elmondása szerint - a szert a fővárosban, a Moszkva térnél 1000 forintért vásárolta. Rongálás a berki vízműnél Ismeretlen tettes poroltót, lakatokat lopott, három vízórát megrongált és ablakot tört ki a nagyberki vízműtelepen. A kár 263 ezer forint. Száraztészta Ordacsehiből Az idegenforgalmi szezonban megnőtt a kereslet az ordacsehi Keresztes Jánosné kisüzemében készült tészták iránt is. A hagyományos módon készülő termékeket nyaranta elsősorban a Balaton parti üzletekben forgalmazzák. A nyolc tojásos tésztából most hatvan küó készül naponta fotó: kovács tibor A halastó-tulajdonosok kártérítést kapnak Adókedvezmény vidráért Eltűntek a partmenti fák Vízvárnál és Tótújfalunál Vonzerővé vált a Dráva — Érezhetően megnőtt az érdeklődés a Dráva és a dél-somogyi vidék természeti kincsei, látnivalói iránt. Megszaporodtak a határfolyón a vízitúrázók, és egyre több kirándulócsoport járja a dráva- menti erdőket, az Ősborókást — mondta Fenyősi László, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság barcsi tájegységvezetője. — Jelenleg is egymást váltják a turistacsoportok, voltak már itt földrajztanárok Budapestről, kisiskolások Sopronból, természetjárók Pécsről. Az idegenforgalom várhatóan tovább növekszik, az érdeklődés folyamatosan nő. Ugyanakkor nagyon kevés bemutatóhelyünk van, csak kis töredékét tudjuk megmutatni a vidék értékeinek, különlegességeinek. Az egyik legsürgősebb dolgunk tehát megfelelő bemutatóhelyek kialakítása. Madármegfigyelő tornyok, tanösvények létesítését tervezi a természetvédelmi hivatal — melyek mellett táblákon olvashatók majd a fontosabb tudnivalók a növényzetről, állatvilágról. Jelentősebb bemutatóhely lenne a tervek szerint például a drávaszen- tesi réten és a Dráva-part egyes részein. A távolabbi terv, hogy szinte minden község mellett legyen legalább egy bemutatóhely, vagy tanösvény. A növekvő idegenforgalom miatt fokozottabb tájvédelemre is szükség lesz. — Nem célja a természet- védelmi igazgatóságnak elzárni a látogatók elől a parkot, azonban a játékszabályokat szeretnénk betartatni — mondta a felügyelő. — Sajnos a természetjárásnak még kialakulatlan a kultúrája nálunk. Addig is, amíg kialakul, a rendőrséggel és a határőrséggel együttműködve ügyelünk a vidék természeti kincseire. Külön feladatot ad a természetvédőknek a Dráva. A folyót a vízitúrázóktól, a túrázókat pedig a folyótól kell védeni. Nagyon sok védett növény él a zátonyokon, s az ezeken kikötő természetjárók akaratlanul is jelentős károkat okozhatnak. Az idelátogatókban azt is tudatosítani kell, hogy a Dráva veszélyes folyó, csak komoly felkészüléssel hajózható. A jövőben a határőrséggel közösen a természetvédelmi szakemberek is járőröznek majd a Dráván. A közös járőrözésre azért is szükség van, hogy együttesen fellépjenek az orvhorgászokkal, orvhalászokkal szemben, akiknek a módszerei rengeteg kárt okoztak már eddig is. Tucatszám döntik a folyóba a partmenti fákat, hogy ezzel csökkentsék a sodrást. A sajátos tereprendezés eredményeként egész partszakaszokon eltűntek már a partmenti fák. N. L. Kifizették a tartozást Háromfán Gondűző igazgatóváltás Elképzelhető, hogy egy felelős beosztású személy cseréje máról-holnapra megoldja egy település anyagi gondjait? Úgy tűnik Háromfán ez történt. Papp Istvánná polgármester állítja: a tavalyi 1,5 millió forint tartozásukat sikerült kiegyenlíteniük. Nem kellett télvíz idején elzárni a fűtést és lakat sem került az iskola ajtajára. Megváltak ugyanis az általános iskola eddigi igazgatójától Kordé Sán- dométól, aki a vidéki gyerekek minőségi oktatása érdekében talán a kelleténél gyakrabban fordult az önkormányzathoz anyagi segítségért. A polgármesterasz- szony azt állítja: kicsit szerényebb igényekkel is szinten lehetett volna tartani az intézményt. — A TÁKISZ legutóbbi pénzügyi vizsgálata is azt igazolta, hogy a kelleténél nagyobb összeget fizettek ki a pedagógusoknak — mondta. —- Mégis össze kell vonni a napközis csoportokat és néhány szakkör megszüntetését is fontolgatjuk. Az osztályok összevonását azonban szeretnénk elkerülni. Az iskola költségvetésének a 80 százaléka a bérekre megy el. Az állami támogatás szűkös: mindössze kétmillió forint. Ez az arány érvényes az önkormányzat költségvetésénél is. Fejlesztésre már két éve nem futotta, pályázni sem tudnak, mert hiányzik a saját erőforrás. A fele arányban nyugdíjas és mintegy 80 munkanélkülit eltartó lakosságot nem lehet tovább terhelni. (Várnai)
