Somogyi Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-29 / 175. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1997. július 29., kedd Dolgozó diákok Örömmel és meglepődve olvastam a Somogyi Hírlap július 4-i számában a Diákmunka tanulópénz nélkül című cikkét. Nagyra értékelem a nyilatkozó szándékát, de úgy érzem, hogy az általa elmondottak a magyar diákoknak kissé idegenül hangzanak. Azért fogtam tollat, hogy egyszerű diáknyelven összegezzem a minimális jogi rendelkezéseket. A nyári iskolai szünet alatt munka- viszonyt létesíthet a 14. évét betöltött tanuló. 16 éves életkor alatt ehhez azonban kötelező a szülő írásos engedélye is. A diákok — tapasztalatom szerint — kizárólag úgynevezett fizikai munkát végeznek. Ehhez írásos munka- szerződést kell kötni, annak egy példányát a tanulónak át kell adni. A munkavégzés csak a szerződés aláírását követő nap kezdődhet meg. A szerződésben rögzíteni kell a munkaadó nevét, címét, valamint a diák nevét és személyi adatait, továbbá a munkavégzés helyét, a munkakört és a munkabért. Kötelező előírás, hogy napi 8 (heti 40) órás munkaidő esetén legalább havi 17 000 forint vagy 98 Ft/óra alatt nem lehet bért megállapítani, fizetni. A 18 év alatti fiatal csak nappal (6-tól 22 óráig) foglalkoztatható. Túlóráztatásuk tilos! A munkaadó köteles legalább 20 perc ebédidőt és heti két pihenőnapot, valamint egy hónapra 2 nap szabadságot biztosítani. Váltakozó munkarend (délelőtt, délután) esetén 15 százalékos bérpótlék fizetése is kötelező a délutáni műszak idejére. Ha e szabályokat a munkaadó legalább két diák esetében megszegi, figyelmeztetés nélkül legkevesebb 50 (XX) forint bírsággal büntetendő. Végh Sándor Somogy Megyei Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség vezetője Z. Soós István visszafoglalása Véletlenül bukkantam rá Nagykanizsán egy szépen helyreállított műemléki villában Z. Soós István kaposvári festőművész állandó kiállítására. Ajánlom mindenkinek, aki arra jár! Megdöbbentem, hogy milyen fajsúlyos, milyen sokszínű és milyen kiváló az életmű, mert eddig kaposváriként nekem sem volt alkalmam a festő alkotásait így csokorba gyűjtve látni. És megdöbbentem azért is, mert eddig az ellenkezőjét híresztelték. Óriási kár, hogy Kaposvár vezetői kiengedték a kezükből ezt a gyűjteményt! Nagy hiba volt hallgatni Z. Soós Istvánnal szemben eleve elfogult, művészetét lekicsinylő „szakértőkre”. Egy város vezetésének az értékeket gyarapítania kell, melyek egyben a város kulturális és idegenforgalmi varázsát is növelik — főleg ha kaposvári értékekről van szó —, nem pedig megszabadulni tőlük, mint ahogy ez a Kaposvár visszafoglalása című, a kaposi városháza dísztermében lévő alkotással jelenleg történik. Nagykanizsa, a szülőváros értékelni tudta Z. Soós István művészetét és díszpolgárává is fogadta, ezt Kaposvár, ahol a festő életének a legnagyobb részét leélte, elmulasztotta. Lenne még — utólag is — pótolnivalónk! Pár nap múlva, augusztus 3- án lesz 97 éves a művész. Isten éltesse jó egészségben Z. Soós Istvánt! Dr. Szép Tamás Kaposvár, Ezredév u. 1. A teljesebb képhez Művelődési igazgatóként és a képzőművészet tisztelőjeként is elszomorít a nagyszerű festőművész végleges döntése. Az különösen, hogy a Kaposvárnak, a városháza dísztermébe ajándékozott alkotását (freskó kartonját) is szülővárosának, Nagykanizsának adományozta. Z. Soós Istvánnal, az idős mesterrel sokszor találkoztam, és volt szerencsém gyűjteményének jelentős részét személyesen is megismerni, amelyet állandó kiállítás céljára felajánlotta Kaposvárnak. Ismereteim szerint mindez a 70-es évek második felében kezdődött, és az eltelt idő alatt többféle elképzelés is született. Egyik sem valósult meg. Végül is 1995-ben úgy döntött a megyei jogú város közgyűlése, hogy a jelentős összeggel — 35 millió forinttal — elkészült új Vaszary Képtárban állandó kiállítás céljára egy termet biztosít Z. Soós István munkásságának bemutatására. Csakúgy, mint Kaposvár szülöttének, Juan Gyenesnek, a világhírű fotóművésznek. E döntésben egyértelműen megnyilvánult, hogy a város vezetése és a véleményt nyilvánító szakma is elismerte és nagyra értékelte a mester alkotó munkásságát. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy Z. Soós István nem fogadta el az egy kiállítótermet felajánló döntést, mivel is az egész képtárra igényt tartott. Őszintén fájlaltuk elhatározását, hiszen a nagy képzőművészeti múlttal bíró, s ma is figyelemre méltóan gazdag, tehetséges jelennel rendelkező kaposvári képzőművészeti élet színes és izgalmas színfoltja lett volna Z. Soós István gyűjteményének jelenléte és műveinek állandó tárlata. Úgy vélem, hogy a város, annak mindenkori vezetése figyelt a kiváló festőművész munkásságára. Ezt többek között bizonyítja, hogy 1982-ben Kaposvár Városért, 1993-ban Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetésben részesült. Ennyit röviden azokról a tényekről, amelyek az elmúlt időben történtek s talán az események képét is pontosabbá rajzolják. Dr. Szép Tamáshoz hasonlóan nagyon sokak nevében is tiszta szívből kívánom, hogy az idős mester még hosszú ideig ajándékozza meg újabb és újabb alkotásokkal a magyar képzőművészetet. Abban pedig bizonyos vagyok, hogy a szomszédos Nagykanizsán létrehozott állandó kiállítását kaposváriak is szép számmal megtekintik. Dr. Klujber László a kaposvári önkormányzat kulturális igazgatója Hajó lesz az időjárás Taranyi buszforduló Februárban kérvényt nyújtottam be a taranyi önkormányzathoz, amelyre hamarosan, február 18-án kaptam választ, de a helyzet azóta is ugyanolyan mint volt, semmit nem változott. A Csokonai utcai buszmegállóról van szó: az önkormányzat tölti, tölti a kanyart, ahol a busz fordul, a csapadék meg az udvaromba folyik be. ígéret volt a helyre- állításra úgy, hogy le kell tolatni és lebetonozni, hogy jó legyen. Idézet a polgármester február 18-án kelt leveléből: „Azon észrevételét, amely a Csokonai utcai buszfordulóval kapcsolatos köszönettel veszem, és az abban leírtakkal teljes mértékben egyetértek. A beadványában leírtakkal teljes mértékben egyetértek. A beadványában leírtak mindenben megfelelnek a valóságnak. Amint az időjárási viszonyok engedik, a tavasz folyamán kívánjuk a víz levezetését megoldani.” A tavasz már rég elmúlt... Zsupek Imréné Recsek Piroska Tarany, Csokonai út 45. Magyaregres autóbuszgondja Magyaregres Kaposvártól tíz kilométerre van. Bevezették a gázt, rendelkezik vízvezetékkel, a telefont is bekötötték, és rendőrőrs is működik a településen. Az iskolásokat évek óta autóbusz szállítja. Ami nagyon hiányzik és régóta nem tudtuk megoldani, az az ésszerű autóbuszközlekedés. Ezt már sokszor felvetette a község lakossága, még újságcikk is megjelent róla, de megoldás nem született. Reggel 6-kor és fél 7-kor van egy járat, s a község apraja- nagyja kénytelen ehhez alkalmazkodni. Azt sem állíthatja senki, hogy a fél 7-es járat szükségszerű vagy éppen Gesztibe közlekedik, ugyanis 6.10- kor indul Kaposvárról, fél 7-kor érkezik Magyaregresre, s amint felszállnak rá az utasok, már indul is vissza Kaposvárra. Mindössze arra lenne szükség, hogy 6.30 helyett 8 óra tájt indítsák a járatot, így aki ügyesbajos dolgait kívánja elintézni, nincs kitéve annak, hogy már 6.50-kor Kaposváron van és az eresz alatt várja meg a 8 órát — ugyanis a legtöbb hivatal akkor nyit. S ha valaki nem végez ügyei intézésével 10 óra 50-ig, akkor már csak 14,50-kor kap hazafelé tartó buszt. Jó volna végre úgy szabályozni az autóbuszjáratok indulását, hogy az utazóközönség érdekeit szolgálják. Célszerű lenne, ha az illetékesek az ösz- szes magyaregresi járatot megvizsgálnák, és az ésszerűség figyelembevételével változtatnák. Jó lenne a Volánnak és a magyaregresieknek is, ha a hét végén a faluban álló két autó- buszjárat kaposfüred-magyar- egresi elágazó között közlekedne. A Volánnak bevételt jelentene, az utasoknak pedig nem kéne gyalogolniuk. Ha az iskolabuszt közlekedését be lehetett szabályozni, ez is megoldható. Edelényi Károly Magyaregres íAMSTEL Mit mondjunk még Élvezze mindig mértékké!!
