Somogyi Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-03 / 102. szám

1997. május 3., szombat SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 11 Köszöntjük az édesanyákat! Lang Róbert képriportja Útalap Fonyódon ÚJ KÖNYVEK FREDERICK FORSYTH * Átverés A kémregények mesterének legújabb hőse mesterkém. A Nagy Átverő, a brit titkosszol­gálat dezinformációs főnöke. Föllebbenti a fátylat a vasfüg­gönyön keresztül folytatott kémháborúról, a kémelhárítás- elhárítási manőverekről, me­lyekből a KGB is kivette a ré­szét. (1PC: /-//., 980 Ft) SILKE KOCH Hidegkonyha A hidegkonyha egyre népsze­rűbb - hétköznapjainkban és vendégfogadáskor is. Nagy előnye: mindent kényelmesen elkészíthetünk előre, és elég csak az utolsó pillanatban az asztalra helyezni a finomságo­kat. Az ínycsiklandó falatoknak a kiválogatásában is nagy segít­ség ez a csábító ételek sokasá­gát színes fotókon is bemutató könyv. (Alexandra, 1980 Ft) DR. MERÉNYI KÁROLY Gyümölcstermesztés A gyümölcstermesztő kiskert­tulajdonos ebből a remek könyvből megismerheti mind­azt, amelynek mesterfogás a neve. Ezzel a gyümölcster­mesztés szakavatott értője le­het. (Mg. Szaktudás 644 Ft) Ballagási emlékkönyv Ez a könyv a diákévek alatt „belül” történteket ragadja meg; hogy miként tágul ki a vi­lág, finomodik a szem, alakul eszme, s ezáltal árnyaltabbá vé­lik az élet. (Kossuth 895 Ft) AGATHA CHRISTIE Királyok és kalandorok Egy botrányt keltő emlékirat kéziratát és egy ismeretlen asz- szonynak a szerelmesleveleit veszi át Antohny Cade Afriká­ban, s mindezt Londonba kell vinnie. (Hunga Libri, 498 Ft) Ezek a könyvek 10 százalék ked­vezménnyel kaphatók a Fókusz könyvesboltban: Kvár, Fő utca 13. Fonyód idei költségvetésében áfával együtt tízmillió forintot különített el a városi útalap cél­jaira. A képviselő-testület a na­pokban döntött arról, miként használják fel ezt az összeget. Az önkormányzat ugyanis sze­retné növelni a szilárd burko­latú utak számát, illetve javul­jon a közlekedés minősége a városban. Az útalap lehetősé­get biztosít a lakosság önerős építési kedvének ösztönzésére azzal, hogy a költségek egy- harmadát az önkormányzat vál­lalja. Sánta János, a polgármes­teri hivatal városgazdálkodási és üzemeltetési irodavezetője elmondta: ezzel a megoldással várhatóan 30 millió forintot költhetnek az idén a lakosság­gal együtt a város útjaira. Nagy az érdeklődés az utcaközössé­gek részéről. Előnyben részesí­tik azokat a területeket, ahol már kiépült valamennyi közmű, s emiatt a közeljövőben nincs szükség a burkolat meg­bontására. Személyesen meg­keresik ezeknek az utcáknak a képviselőit, hogy egyeztessék a feladatokat, és az önkormány­zat együttműködési megálla­podást köt a közösségekkel. (Gáldonyi) LATIN-AMERIKAI TALÁLKOZÁSOK A lapszerkesztő Szervusz, földi — mondta egy alacsony, galambősz férfi Bu­enos Airesben a magyar nagy- követségen. — Láttam a neve­det a listán, tudtam, hogy ér­kezel. így zajlott le első találkozá­som Czanyó Adorjánnal, akiről csakhamar kiderült, hogy nemcsak földi, hanem kolléga is: a dél-amerikai Magyar Hír­lap felelős szerkesztője. Ki­adója, terjesztője, egyszóval éltetője. Túl a hetvenen töret­len energiával dolgozik. Az életéről mesélt. — Körmöcbányán szület­tem. A csehek Trianon után ki­rúgták apámékat, így kerültek Kaposvárra. Ott érettségiztem; a műegyetemet Pesten kezd­tem el, de nem érdekeltek a műszaki dolgok, elmentem jo­gásznak Pécsre, ott doktorál­tak. 1944-ben a Somogyi Új­sághoz kerültem, mint slapaj: a Korona utca 7. szám alatt szerkesztették. 1945-ig ott vol­tam, utána elmentem katoná­nak, és kitelepítettek Német­országba. Onnan kerültünk ki Argentínába. Volt itt egy nyomdánk, ahol magyar könyveket, magyar újságokat jelentettünk meg. A Dél-Ame­rikai Magyar Hírlapot — va­lamikor úgy hívták, hogy Dél- Amerikai Magyarság — 1929- ben alapította egy Erdélyből jött újságíró. Nemcsak Argen­tínában jelenik meg, hanem Brazíliában, Uruguayban is. — Hány példányban ? — Ezer-ezerötszáz pél­dányban. A fiatalság nem na­gyon olvas már magyarul. — Ezer előfizetőből nemigen lehet megélni... — Nem. Vannak támoga­tók, mecénások, akik segíte­nek. — Magyarok? — Igen. Van egy-két hirde­tőnk is, például a Lufthansa. — Ilyen nagy cégek hirdet­nek? — A Lufthansánál mindig van magyar vonatkozás. Szó­val nehéz a dolgom. Főleg, hogy a fiatalság már a máso­dik-harmadik generáció, és nem nagyon olvasnak magya­rul. — Beszélni beszélnek? — Beszélik a nyelvet, de nem olvasnak. — Sokan élnek itt magyarok? — Saccolni tudok, körülbelül 10-15 ezer Buenos Airesben. — Mi az, ami a magyarokat összefűzi? — Csak a nyelv, az iskola, a cserkészet. — Kik jöttek ide? — 1948-ban nagyrészt az intellektuális magyarság, Pe­ron befogadta őket. Jelentős magyar arisztokrácia volt itt. Itt élt Széchenyi Endre, itt van Teleki gróf, aki a Renault pro­pagandaigazgatója volt. Van magyar gróf, aki szafari vadá­szattal foglalkozik. Az Egye­sült Államokból és Németor­szágból jönnek a kliensek. Van itt minden. Nemcsak a pam­pán, hanem az Andokban, Pa- tagóniában is. — Nehéz volt gyökeret verni itt? — Nem volt könnyű, pedig nagyon barátságos az argentin nép, és a viszonyok az ottho­nihoz hasonlítanak. Még az éghajlat is kitűnő. Ez kedve­zett a magyar természetnek és a magyar jellemnek. Az itteni népben nincs idegengyűlölet. Az a tény, hogy nem beszél spanyolul, még nem akadály, nem úgy, mint Észak-Ameri- kában. Ott ha nem tud az em­ber angolul, embernek sem számít. Ez egy nagyon gazdag ország. Amikor mi idejöttünk 1948-ban, gazdaságilag Ka­nada nívóján állt. — S lejjebb csúszott? — Meglazult a munkafegye­lem. — Hogyan él a szerkesztő? — Négy gyermekem és hat unokám van. Két lányom Né­metországban él, ők német ál­lampolgárok... A fiam itt dol­gozik, a harmadik lányom pe­dig az Atlanti-óceán partján egy fürdőben. Őt magyar fiú vette el. Egy Bánki. Á híres némafilm-színésznő, a Bánki Vilma dédunokaöccse. — Az unokái beszélnek ma­gyarul? — A gyermekeim természe­tesen, de az unokáim már nem annyira. — Kaposváron ma az uno­katestvérei élnek. Háromszor is járt már otthon. Először 1986-ban. Milyen érzés volt? — Az ember a fiatalságát gondolta vissza... Kaposvár egészen más lett. Nagyváros. Az a szép virágos kisváros 30 ezer lakossal, ami az én időm­ben volt, eltűnt. Most nem is­mertem rá. Idegen volt, nehe­zen tudnék már bekapcsolódni a hazai életbe. A múltam köt ide. Kercza Imre Hatvan éve nem így tervezték az életüket... A megszenvedett élet „Veled leszek örömökben, bánatokban... míg a halál el nem választ!” - tíz ifjú pár esküdött örök hűséget ezekkel a sza­vakkal a horvátországi Babinagora templomában az év leg­szebb vasárnapján, a májusi anyák napján. Tíz barátnő tar­totta közösen menyegzőjét éppen hatvan éve, 1937. május 3- án. A mátkapárok egyike, Borovecz Mihály és Zehajluk Er­zsébet akkor még nem sejthette, hogy közös életükben több lesz a bánat az örömnél. Malom, cséplőgép, traktor, jó termő föld biztosíthatta volna gondtalan életüket, amikor - családok millióihoz hasonlóan - az ő boldogságukba is bele­gázolt a háború: behívóparancs, katonaság, orosz hadifogság. Kalandos úton megszökött a lágerből Borovecz Mihály. Géplakatos lévén megbarká­csolt egy lerobbant autót és meg sem állt Babinagoráig. Magyarnak vallotta magát, nagy hiba volt ez akkoriban. Megunva a zaklatást, egy este összepakolta családját, asszo­nyát és két leányát, hátrahagyva a vagyont, Magyarországra in­dultak. Mihály bácsi visszalé­pett még a házba, felkapta a szekercét és telje^ erővel a konyhaasztal közepébe vágta, így számolt le előző hazájával. Rinyabesenyőn telepedtek le 1946-ban, munka is akadt, trak­toros lett a gazdaságban. Ám a politika újra keresztezte az éle­tüket: Titóból láncos kutya, Bo­rovecz Mihályból meg osztály­ellenség lett, akire könyörtelenül lesújtott a munkáshatalom éber­sége. Ha este zajt hallottak, re­megett a család, tudták, nem tol­vajt csaholnak a kutyák, az ávó- sok verik fel a porta csendjét. Egy napon összeverve találtak rá: eszméletét vesztve, szakadt gyomorral rázódott a traktoron, a gép meg csak járt körbe- körbe... Az 1957-es szövetkezetszer­vezés idején asszonyostul belé­pett a tszcs-be, innen mentek mindketten nyugdíjba. Hu­szonöt éve ennek is. Nagyatádra, a rokonság közelébe költöztek, majd Taranyban vásároltak csa­ládi otthont. Erzsi néni a háztar­tást látja el, gondozza a kertet, baromfit nevel. Borovecz Mi­hály szekercés indulatai mára lehiggadtak. Hetente kétszer be- buszozik Atádra, körülnéz a pia­con, megveszi amit kell. Rádiót hallgat, tévét néz és olvasgatja a történelmünk dicsőbb napjairól szóló könyveket. Amiatt zsörtö­lődik olykor, hogy ritkán nyitják rájuk az ajtót a gyerekeik... Holnap négy leány, tíz unoka és nyolc dédunoka köszönti csa­ládostól a taranyi házaspárt es­küvőjük hatvanadik évforduló­ján. Ez a nap bizonyosan az oly kevés boldog napok egyike lesz. Katona Csongor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom