Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

12

SOMOGYI HÍRLAP

KARÁCSONY

1996. december 24., kedd

Suchman: A politika felelősség

(Folytatás az 1■ oldalról)

Az érzékelhető javulásnak valóban be kell következni — folytatta dr. Suchman Tamás — mert ha nem, akkor az emberek nem egyszerűen csak a szocialista párttól vonják meg a bizalmat, hanem általában a politikától, a demokrácia intézményrendszereitől. Az is természetes, hogy az emberek a rendszer- váltás utáni hat-hét évet ma már egyben látják, mert egy ember életében a politikai ciklusok nem elválaszthatók. Ha egy parlamenti ciklus lefelé mutató, a választót nem érdekli, hogy MDF-es vagy a szocialista kormányzat alatt következett az be. Mi nem mondjuk, hogy minden abban az ütemben halad, ahogy azt elképzeltük. A tisztességes politika azonban visszafelé soha se mutogasson. A rendszerváltó pártok politikai felelőssége közös, s ezt vállalni kell mindenkor. A gazdasági rendszerváltást nem minden elemében gondolták át 1990- ben. Nem biztos az sem, hogy a politikai rendszerváltás a kerékasztaltól az Antall-Tölgyessy paktumtól vagy SZDSZ-MDF-megállapodástól minden ízében ma is fenntartandó. A jogalkotási programokra és arra gondolok, hogy az intézményrendszerek folyamatos korszerűsítése vagy új intézményi rendszerek kialakítása ebben az átmeneti időszakban szerintem legalább 10- 15 évet vesz igénybe.- Mikortól számítva?- A rendszerváltástól. Sajnálatosnak tartom, hogy a társadalomtudósaink folyamatosan - ezt tették az előző parlamenti ciklusban is - a kritika eszközeivel élnek csak és nem segítenek egy soha le nem képezett és soha ki nem próbált átalakulási folyamat módszertanával. Talán a katolikus püspöki kar körlevele a legrealisztikusabb leírása az ezredforduló vége fele járó politikai-gazdasági forradalomba és válságba folyamatosan beforduló Magyarország képének. Elég sokszor elolvastam, és elgondolkodtam rajta. Nincs hiányérzetem amiatt, hogy nem mutat megoldásokat, mert a valóságot őszintén adja elő. Ezt olvasva fogalmazódott meg bennem a rendszerváltó pártok közös politikai felelőssége, ami számomra azt is jelenti, hogy a mostaninál konstruktívabb parlamenti munkát s ellenzéket, sok tekintetben tisztességesebb ellenzéki politikát képzeltem el. Elítéltem 1991-92-ben is, hogy az akkori kormánypártok folyamatosan szidták az előző negyven évet. Ma sem tudom elfogadni, hogy mi szidjuk az előző négy évet, de azt sem, hogy az előző négy év kritikátlan szemlélői legyünk mi vagy az ellenzék. Be kellene közösen ismerni, hogy több elhibázott döntés volt, amelynek következményei ma, de lehet, hogy csak a következő választások után fognak felszínre jönni. Ezek közül négy dolgot emelnék ki: a keleti piacok elvesztését, ahova - ma már látszik - nagyon nehéz visszamenni. A teljesen átgondolatlan kárpótlási, szövetkezeti törvénymódosítást, az ipari kutatások és általában a kutatások visszafejlesztését, amely a hazai ipar és gazdaság modernizációjának, legfontosabb feltételrendszerének elvesztését is jelenti, és ezzel együtt egy nagyon rossz szociálpolitikai gondolkodást. Amikor kormánytag voltam, akkor sem tetszett a szociálpolitikai kérdésekben tanúsított érzéketlenségünk. Tartom ma is, hogy kevés haszonért nem szabad figyelmen kívül hagyni egy társadalom érzékenységét, s legfőképpen nem szabad a szándékainkon kívül nagyobb hátrányt okozni a társadalom egyetlen rétegének sem. A politika minden szegmense visszatükröződik a civil életben. Az elmúlt két hónapot egyfajta önvédelemből is abban a közegben töltöttem, ahol elegendően őszinték hozzám az emberek. Tanulságait a jövőben folytatandó politikai szereplésemhez szeretném leszűrni.- A rendszerváltás óta eltelt időszakról ez a Suchman-diagnózis. Ez azé az emberé, aki a közelmúltban a politika első vonalából kikerült, vagy korábban is ezt vallotta?- Két héttel a kormányba való bekerülésem után fordultam szembe a Bokros-program szociálpolitikai részével. Ma is vallom, hogy a stabilizációs program és a Bokros-csomag többi része elkerülhetetlen volt, végre kellett azt hajtani. Menet közben aztán több

Dr. Suchman Tamás

mindennel kerültem szembe, és sajnálatos módon egyedül maradtam. Két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik a növekedés kérdése. Vallom, hogy a növekedés olyan inflációt okoz, amelyet kezelni lehet és azt is, hogy növekedés nélkül Európa egyetlen állama sem tartana ott, ahol ma tart. Az elmúlt 18 hónap alatt nem vagy csak kevesektől tapasztaltam növekedésellenes politikát, de a növekedést segítőt sem. Medgyessy Péter ebben jobb partner volt. A Pénzügyminisztérium apparátusának és a Nemzeti Bank néhány meghatározó vezetőjének szemlélete azonban az elmúlt tíz évben sem változott. Ezt fájlalom és sajnálom. Ipari miniszterként lett volna talán a legtöbb lehetőségem a növekedésért tenni. Elmulasztott lehetőségeimből a növe- kedéspártiság feltételeinek megteremtését sajnálom. Azt bebizonyítottam, hogy hogyan lehet pénzt szerezni. Be tudtam volna bizonyítani azt is, hogy hogyan lehet még több pénzt szerezni privatizáció nélkül. Csak emlékeztetőül: februárban és márciusban kezdtem el arról nyilatkozni, hogy a magyar gazdaságpolitikának, a kormányzatnak már most gondolkodni kell arról, hogy a privatizációs vagyontárgyak elfogyása után miért és hogyan jön tőke Magyarországra? Mit kívánunk és mit nem kívánunk felhasználni? Nem teljesen, de majdnem egyedül maradtam ebben az ügyben, és ma aggódva várom azt, hogy ki veszi fel és ki folytatja tovább ezt a fonalat, hogy ki szövi ezt a hálót tovább. Pedig a hazai tőkéstulajdonosok nem rendelkeznek akkora tőkével, amely a magyar gazdaság modernizációját tudná szolgálni. A nemzetgazdaság modernizációja nélkül pedig bérmunkát végző ország leszünk, vagy nem érjük el azt a fejlődést, amely a szociális, a kulturális elképzeléseinkhez és igényeinkhez szükséges. A másik, amit fontosnak tartok: 1992-től 1994- ig több mint 1,2 millió munkahely szűnt meg. Ennek egy része újjászerveződött, de nincs megfelelő nemzet- gazdasági stratégia a modernizáció következtében fogyó munkahelyek új- játeremtésére. Egy tudományos munka

6-8 hónappal ezelőtt kezdődött és bebizonyította, hogy a gazdaság fejlett részében, a belépő modernizációval egyenes arányban csökken a munkahelyek száma. Ha nem születik stratégia ezek pótlására, akkor növekvő munkanélküliség mellett lesz egy modernizálódó gazdaság. Az ellene való harc nem vált igazán tudatossá a jelenlegi kormányzati gondolkodásban.- A gazdasági növekedés feltételei elsősorban szakmai kérdést jelentenek. Adható-e értékelvű válasz? Van-e valóban baloldali megoldás?- A baloldali és a jobboldali vagy liberális gondolkodásban vannak különböző megoldások. Ezek nem a szakmaiságukban különböznek, hanem a fontossági sorrendek megállapításában. Én azt vallom, hogy először az embereknek kenyeret kell adni és az életkörülményeiken változtatni. A világon sehol nem tudott felmutatni eredményt kristálytisztán liberális gazdaságpolitika. Egyébként általában nem léteznek tiszta megoldások. Egy baloldali dominanciájú politikának el kell dönteni a sorrendet és azt mondani, hogy hosszú évek óta romlanak az emberek életviszonyai, ezért most az a fontos, hogy ezen változtassunk, egyfajta egyensúlyt teremtsünk. BéFOTÓ: LANG RÓBERT

kési László szerint nem létezik baloldali megoldás. Szerintem létezik. A gyakorlatban tudtam bizonyítani: privatizációs szerződésekben a foglalkoztatási szint megtartását kötöttük ki, előnyben részesítettük a termelői privatizációt, s korábbi szakszervezeti megegyezéseket tartottunk hatályban. Pénz nélkül nem lehet növekedést elérni, a pénz megszerzéséhez pedig minden országnak gazdasági stratégiát kell felmutatni és nem gazdasági taktikát. A mai gazdaságpolitika meghatározóinak egy része viszont folyamatosan taktikákban gondolkodik. Munkám során támogatott egy szűk mag, akik stratégiákban, nem egyszer politikai ciklusokon átívelő stratégiákban gondolkodtak. Ilyen stratégia a nagyon sokat bírált energetikai privatizáció, amely a 2002-2005 utáni Magyarország független energiaellátását határozza meg. Ezekkel nem lehet sikereket elérni a taktikusok között. Nagyon sok ilyen tartalomjegyzékem van még, ahol politikai ciklusokon átívelő, nemzetgazdasági stratégiában kell vagy kellene gondolkodni.- Mit csinálna, ha nagyobb sikerre jutott volna az az álláspont, amit ön képviselt a gazdaságstratégiában?- Ha a privatizációs ügy miatt nem vesztettem volna csatát, akkor ipari miniszterként meg tudtam volna valósítani azt, amit akartam. Ma azt tapasztalom, hogy megint egy rendkívül passzív ipari és kereskedelmi minisztérium van. Nem hajtják végre azokat a változtatásokat, amelyeket két éve már végre kellene hajtani: nem csinálnak egységes minisztériumot, nem feladatorientálttá alakítják az ipari minisztérium szerkezetét. Terveztem, hogy 28 főosztályvezető pályázatát október 15-vel kiírjuk és több mint 30 országos szerv vagy egyéb ipari minisztériumhoz tartozó vezető újjáválasztá- sát akartam november 15-vel elindítani. Egyébként nem létezik a fejlett demokráciákban egyetlen ország sem, amelyik valamifajta tervezéssel foglalkozó intézményt ne tartana fenn. Ez csak Magyarországon van így. Kicsit beleszerettem abba, hogy stratégiai és tervezési államtitkárságot alakítok a minisztériumban. Ez nem a korábbi tervhivatal lett volna, de alkalmas a nemzetgazdasági tervezésre. Teljesen új emberek kiválasztásán dolgoztam: velük nemcsak az Európai Unióhoz való csatlakozást akartam megtervezni, hanem 10-15 éves távlatokat is.- Gyors volt ez a tempó. Átgondolt is?- Korábban is foglalkoztam ipari kérdésekkel, ez a privatizációtól elválaszthatatlan. Három-négy hónappal korábban kezdtem el ezekről a dolgokról gondolkodni, konkrét felkérés nélkül. Tudtam, hogy van rá esélyem, ezért nem nevezném vakmerőségnek amit csináltam. Az a harminc nap, amit eltöltöttem az ipari minisztériumban, napi 16-18 órai munkával, nem volt hiábavaló. Odakerülésem negyedik napján meghirdettem az új struktúrát. A nem vám-jellegű külkereskedelmi korlátozásról szóló előterjesztést a második hét végén vittem kormányülésre. A miniszterelnök erre vonatkozó felkérése egyébként másfél éves volt. Egyiket sem a zsebemből húztam elő, hanem megterveztem napról napra.- Most kényszerből a politika csiná- lója helyett a politika szemlélője lett. Gondolom, nem áj önnek ez a státusz- Nem. Bár volt energiám tovább dolgozni, de a tempó iszonyú volt. Azért volt két sofőröm, mert reggel 8- tól éjfélig mentünk, és a harmadik-negyedik napon már mondták, hogy még egyet beosztanak. A portások sem bírták: az általam használt kijárón (vagy bejárón) reggel nyolctól négyig volt portaszolgálat, én viszont este 11 órakor még el sem mentem. Ezért a portást is váltani kellett. Egyébként van időm átgondolni, hogy mit csináltam és mit kívánok tanácsolni azoknak, akik tűzvonalban akarnak harcolni. Ezt a mostani „pihenőt” nem tartom kényszerűségnek, szerencsétlen helyzetnek azonban igen. Kényszer nincs rajtam, hiszen akár másnap visszamehettem volna emelt fővel, de akkor úgy döntöttem, hogy helyi panaszügyekkel, a város ügyeivel foglalkozom, és majd csak jövőre megyek vissza a parlamentbe.- Tehát Suchman Tamás most kivette a szabadságát?- Tulajdonképpen igen.- Amióta ismerem, mindig készült valamire. Nem hiszem el, hogy most nem készül semmire.- Most is készülök. Célom, hogy januárban, februárban Somogy megye gazdasági erőinek egyfajta összefogását szervezem meg, és a ciklusból visszalevő időmet a megye gazdaságának fejlesztésére akarom fordítani. Somogy megye iparilag talán a legrosszabb helyen áll az országban. Ezért a legkevesebb vagy majdnem a legkevesebb tőke ide jött az elmúlt hat év alatt. Ezért tartom rendkívül fontosnak az inkei erőművet, amely több mint tízmilliárd forintba kerül, és a marcali ipari parkot, ahova, ha minden jól megy, sikerül hozni talán még tengerentúli vállalkozókat is. Ezért avatkoztam be a volt kaposvári Izzó megmentésébe, és ezért volt különös figyelmem a somogyi privatizációkra. Ez azonban csak stabilizált és nem fejlesztett. Azt gondolom, hogy a megyében van annyi szellemi érték a gazdasági fejlődéshez, fejlesztéshez, hogy megpróbálhatunk az eddig szokott tempóban dinamizmust felmutatni, s olyan ipari fejlesztéseket megvalósítani, amelyeknek hagyományuk van. A munkaerő minősége meghatározza a fejlesztéseket és ebben vannak bizonyos kívánni valók. A másik tervem szorosabban kapcsolódik a választókerülethez, illetve Marcalihoz. Tíz év után ismét esélyt látok arra, hogy a marcali fürdővel történjék valami.- Somogybán ezekben a napokban az egyik legtöbbet emlegetett téma a kaposvári volt tejipari vállalat privatizáció utáni megszüntetése, amelyből látszik, hogy a Baranyatej nem gyártókapacitást vett, hanem piacot. Mit lehet ilyen szituációban tenni?- Somogybán - az illetékes szakemberek szerint - a termelésnek megfelelő a tejföldolgozás kapacitása; a barcsi, illetve a marcali üzem, hozzáadva a nemrég részben privatizált Za- latejet. Éppen a somogysárdi probléma kapcsán kezdtem el ezzel foglalkozni, és úgy látom, hogy megfelelő útvonalak kialakítása a probléma. A gond azokon a településeken van, ahol csak kistermelők vannak és a feldolgozó számára kis mennyiséget állítanak elő. Itt különleges megoldást kell találni a begyűjtésre. Nyugat-Európában a maszek gazdaságokban 300-500 litert fejnek és megoldják az átvételt. Ami fontos: agrárinformatika nélkül nem működhet az ország. Ez elengedhetetlen a piacgazdaságban. Ma viszont nincs olyan térkép, amire ránézzünk és pontosan meg tudjuk mondani, hogy Somogysárdon hány liter tejet termelnek a gazdák.- Az ilyen tárgyalásokon korábban kormányképviselőként vett részt. Most Suchman Tamásként a maga tekintélyével?- Országgyűlési képviselői minőségem elegendő ezekhez a tárgyalásokhoz. Egyébként nem is a státusz fontos. Azokkal a külföldi befektetőkkel, akik partnereim voltak az elmúlt 18 hónapban, most is intenzív a kapcsolatom. Esetenként a marcali polgármester irodáját kaptam bérbe, és elég intenzív tárgyalásokat folytattam ott az elmúlt két hónapban. A kialakult személyes kapcsolatok korrektségét igazán most mérhetem le azzal, hogy nem szűntek meg.- Tehát Suchman Tamás egyszemélyes intézmény lett.- Szeretnék nem egyszemélyes intézmény lenni, de - remélem nem tűnik szerénytelenségnek - szeretnék egy kicsit intézmény lenni.- A nagypolitika szintjén pedig úgy látszik, hogy Suchman Tamás megsértődött és elvonult elefántcsont tornyába.- Suchman Tamás nem sértődött meg. Az történt, hogy politikai ellenfelei kíméletlenebbek voltak, de nem bölcsebbek. Én nem eltávoztam, hanem eltávolítottak. A kettő nem ugyanaz.- Azért mégis csak somogyi országgyűlési képviselő, és az ország- gyűlési képviselőnek hetente legalább három napot kell a parlamentben tölteni. Igaz, ön minisztersége alatt sem volt nagy koptatója a parlamenti széksoroknak.- Addig voltam ott, amíg az időm engedte. A parlamenti képviselőnek a választókerülete és az ügyek intézési színhelye a munkahelye. Ha a képviselőt állandóan ott látják a parlamentben, akkor senki nem intézi a választók ügyeit. A képviselőnek nemcsak az a feladata, hogy a törvények alkotásában részt vegyen, hanem az is, hogy a pályázatokat kijárja, információkat szerezzen és tárgyalásokat folytasson. A munkabeosztásom nyilvánvalóan az lesz, hogy a parlamenti ülésnapokon Pesten tartózkodom, maximum két napot. A hét többi napját itt szeretném tölteni a megyében.- Önnek sokféle hobbija is van. Szeret vadászni, szereti a lovakat. Pótcselekvés ez most vagy az élete része?- Tavaly március óta nem vadászom. Talán három alkalommal voltam vadászni az Országos Vadászati Védegylet elnökeként. Most egyébként ott is szabadságon vagyok, de dolgoztam és dolgozni fogok az új vadászati törvény végrehajtásán. Ha lesz energiám, akkor majd újra vadászom.- Pontos napirend szerint dolgozik most is?- Naponta 2-3 ügyet intézek vagy találkozón veszek részt. Ez a mostam a mai napon a harmadik találkozó.- Este tíz óra van. Mindig ilyen hosszúak a napjai?- Hosszúak, mert keveset alszom. Az elmúlt két hónapban azért napközben igyekszem megoldani a hivatalos dolgokat.- Keveset alszik. Mit csinál akkor: gondolkodik a múlton vagy töpreng a jövőn?- Az eddigi munkarendem is olyan volt, hogy éjfélig dolgoztam, egy órakor értem haza és hét órakor keltem. Hat-hét óra alvás nekem elegendő. Miniszterségem 18 hónapjának történését persze átgondolom. Nem azért, mert támadások érik azóta is azt a tevékenységet, hanem azért, mert becsületes munkavégzés után az ember mindig igyekszik visszapillantani arra, amit végzett. Egyébként én azt hiszem, hogy a szocialista párt felelős politikusaként a kormányzati ciklus eddigi történéseit át kell gondolni, mert rövidesen ismét a választópolgárok elé kell állni. Ha az ember önmagában nem végzi el az értékelést, akkor csak rossz lelkiismerettel állhat újra az emberek elé.- Ha értékel, akkor bizonyára tud felelni arra a kérdésre, hogy személy szerint haragszik-e valakire?- Személy szerint nem haragszom a Szabad Demokraták Szövetségének egyetlen tagjára sem. Sokszor mondtam, hogy csak sajnálni tudom őket. Sajnálni tudom, hogy emberben élhet vak gyűlölet, és közben demokratikus, sőt liberális politikát akar folytatni. Én nem haragszom rájuk.- Miből következtet az önnel szembeni gyűlöletre?- Sokszor gondolkozom ezen, de sosem tudom megfejteni a gyűlölködés okát, amely a magyar politikában van, még frakción belül is. Égyszerűen nem tudom megfejteni... Azt hiszem, hogy akik ilyen fajta indulatokkal rendelkeznek vagy élnek, azoknak nem lenne szabad vállalniuk egy ország politikai vezetésében a részvételt.

Kercza Imre - Lengyel János