Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

16 SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY 1996. december 24., kedd SZTÁRKARÁCSONY KÖZÉLETI TRÉNINGRUHA A közélet szereplőit öltönyben, nyakkendőben látjuk leggyakrabban. Most azt kérdeztük néhányuktól, hogy mi a hobbijuk? Demi Moore, aki apa nél­kül nőtt fel, azt vallja, hogy igazi karácsonya csak azóta van, amióta anya lett. „Igyekszem megteremteni mindent a gyermekeim számára, hogy olyan legyen a kará­csonyuk, mint amilyen ne­kem sose volt.” Uschi Glas, a legnépsze­rűbb német színésznő így emlékezik vissza gyerek­kori szokásaira: „Amikor gyertyagyújtáskor három nővéremmel együtt a szo­bába léptünk, én azonnal a süteményes tányért ragad­tam meg és addig nem is érdekeltek az ajándékok, amíg mindent el nem maj­szoltam. Egyébként ma is imádok aprósüteményt sütni.” Peter Alexander hatéves volt, amikor egy kis bal­eset történt a karácsonyfá­val. Az ajándékok a fa alatt voltak, a csokidíszek pedig jó magasan a fán, nehogy a gyerekek elérjék és idő előtt leszedjék. Az ajándékok kibontása után viszont a gyerekek létrát támasztottak a fának, hogy felmásszanak a bonbono­kéért. A fa természetesen feldőlt és óriási ribillió támadt a lakásban. „Az első ijedelem után viszont nagyon vidám karácso­nyunk volt.” Jean-Charles (astelba­jac számára - ő a francia divatdiktátor - a kará­csony a viszontlátás ün­nepe. „Szeretem az ünnepi készülődés rituáléját, a ta­lálkozást a családtagokkal és a barátokkal. Soha nem felejtem el azt a fát, ame­lyet a nagyanyám díszített fel anakidején.” Ines de la Fressange - a Chanel egykori híres mo­dellje - számára azok vol­tak a legszebb karácso­nyok, amíg még élt a nagymamája. „Nagy­anyám csodálatos asszony volt. Sok apró ajándékot készítettem neki, vacso­rára pedig libamájat ettünk kaviárral és pezsgőt ittunk hozzá.” Ursula Andress számára azok voltak a legszebb ka­rácsonyok, amelyeket élet­társával, Jean-Paul Bel- mondoval töltött. „Minden­kit megnevettetett, a szü­leim rajongtak érte. Sok év eltelt azóta, de még ma is gyakran emlegetjük.” A főorvos vitorlása Húsz éve vesz részt vitorlásver­senyeken dr. Gimesi Mihály, a Kaposi Mór Megyei Kórház igazgató-főorvosa. Büszkesége, egy nyolc méter hosszú, 25-ös Túra Jolle a fonyódi kikötőben vészeli át a telet. A vizet gyerekkorától kezdve szereti. Versenyszerűen úszott: gyorsúszásban sokáig ő tartotta a megyei rekordot. Csak szigorló orvos korában hagyta abba versenyzést, de akkor már éledezett a vitorlázás iránti szerelme. Először egy egyszemélyes finn dingi boldog tulajdonosa lett, majd sikerült megszereznie mai vitorlását s rengeteg munkával felújította. A vitorlás azóta sok szép győ­zelemhez hozzásegítette: ame­Dr. Gimesi Mihály lyet tanúsítanak a balatoni ver­senyeken nyert Kék szalag és Fehér szalag díjak is. A csalá­dot is „megfertőzte”: lánya és veje az állandó mannschaftja. Az igazgató-főorvos szerint vi­torláson nyaralni egészen más, mint villában. Hallani lehet a csendet, s csodálatos élményt nyújt a vízről a tópart látványa. Nem mondott búcsút az úszás­nak sem, ötven éves korában két óra alatt úszta át a Balaton- boglár és Révfülöp között a Ba­latont. Ezt a teljesítményt - ké­szül rá - hatvan évesen is sze­retné megismételni. A kórház- igazgatót nemcsak a víz, a he­gyek is vonzzák: szívesen olvas hegyvidékről szóló útikönyve­ket. A hegymászás elérhetet­lennek tűnik ugyan, de csodálja a csúcsokat meghódító embe­reket. S. P. G. Süllő parázson jegyző módra Dr. Kéki Zoltán, Kaposvár jegyzője a Felső-Tisza szerel­mese. Hét éve rendszeresen jár ide horgászni barátaival. A Tisza nagy része itt határfo­lyó, nem tette tönkre még a vízi­turizmus. A táj megmaradt ter­mészetes formájában, 100-150 métert lehet úgy lecsorogni a vízen, hogy az épített környezet elemeivel találkozna az ember. Persze a tiszai vízitúrát csak azoknak ajánlja a jegyző, akik fel tudják áldozni a kényelmüket, nem bánják ha zuhog az eső, csípnek a szúnyogok. A horgásztársaságban ma dr. Kéki Zoltán felel a kosztért. Nem volt rossz választás, mert leg­alább naponta kétszer, de sok­szor háromszor is főz. Otthon előre megtervezi, milyen fűsze­reket visz a túrára a hátizsákban. A halféléket a legkülönbözőbb módon tudja elkészítem. A So­mogyi Hírlap olvasóinak a pará­zson sütött süllőt vagy kecsegét ajánlja két ok miatt is: mert könnyű elkészíteni, és mert kü­lönleges az íze. íme a recept dr. Kéki Zoltán módra: A halat beir­daljuk, fokhagymával és szalon­nával tűzdeljük, vegetával, bors­sal, sóval szórjuk meg. A belsejét is fűszerezzük, majd vörös­hagyma karikákkal, erőspaprika szeletekkel, kolbászdarabokkal, kockára vágott krumplival, sza­lonnával és sárgarépával töltjük meg. Két-három réteg fóliába csomagoljuk, aztán a jól kiégett parázsra rakjuk. Öt-hét perc után Kéki Zoltán: valami finom... — alkalmasint evezőlapáttal — megfordítjuk. Húsz perc múlva már kész is. S. P. G. A középtávmtó barackfái Az elmúlt két évben az élet má­sik, protokolltól mentes oldalát is megismerte dr. Gyenesei Ist­ván, a Somogyért Egyesület elnöke, aki tagja a megyei és a városi közgyűlésnek és a MOB-nak. Azt mondja: három gyermekére akkor sokkal ke­vesebb ideje jutott, mint sze­rette volna. Hivatalos ember­ként naponta neves személyi­ségekkel találkozhatott, és hí­res emberekkel, akiket mások csak a tévéből ismernek. — Új és jobb érzés nekem, amikor a kislányom visszainteget az is­kola kapujából. Büszke a desedai kertjére, ahol szinte minden gyümölcs megterem, a mandulától a ri- bizlin át, az őszibarackig. Azt mondja, a növények hálásak a törődésért. Ez a munka na­Dr. Gyenesei István ponta ad sikerélményt. Maga gondozza a gyümölcsfákat s a fű nyírása is önként vállalt fel­adata. A különleges fenyő és tujaféléket is tervei szerint vette meg. A Somogyért Egyesület el­nöke ifjú korában középtáv­futó volt. Soha nem adott fel versenyt, csak levelet. Tudato­san vállalta a nehézségeket. A győzelem és a vereség feldol­gozása a mindennapok kihívá­sainak feldolgozását is segí­tette. A sport szeretetét is örö­költe mindhárom gyereke. Vá­logatott tornász nagylánya ma a győri Széchenyi főiskola testnevelő tanára. Fia első osz­tályú csapatban teniszezik, kis­lánya pedig síel, úszik, triatlo- nozik, atletizál. Dr. Gyenesei István szerint a sportban az a nagyszerű, hogy nemcsak a ve- télytársakat kell tudni le­győzni, hanem időnként ön­magunkat is. S. P. G. Az elnök főz és fest Dr. Kolber István, a megyei közgyűlés elnöke ha szert tesz némi szabadidőre, akkor több szenvedélyének is igyekszik hódolni. Azt mondja, ha min­denre szán egy kis időt, akkor az valóban kikapcsolódást je­lent. Mivel hivatali elfoglalt­sága egész embert kíván, ezért tréningruhában igyekszik a csa­lád kedvébe járni. Szívesen főz. Amikor beszélgettünk, már kész volt a karácsonyi menü, de erről nem akart részleteket el­árulni, mert meglepetés lesz. Amit szívesen főzne szilvesz­terre, az pedig a kolozsvári hú­sos káposzta. De készül a ma­lacsült Kolber-módra is. Az elnök — ha lenne rá idő — főzőversenyt hirdetne. Azzal nehezítené, hogy az alapanya­gok garmadából kellene kita­lálni, hogy mi is legyen a menü. A régi háziasszonyok bekuk­kantottak a kamrába, megnéz­ték, hogy mi van otthon, aztán főztek valamit. Ugyanabból az alapanyagból szinte mindig mást és mást. Kolber István nyári szabad­sága alatt fest is. Ahogy mondja, saját kedvtelésére. A műveket nem ajándékozza el, ott vannak a családi ház falán. Nem kötődik egyetlen témához. A filozófikus tartalmú álmodo­Jákli Péter a Magyar Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány kura­tóriumának elnöke, megyei fő­jegyző sportos életmódot foly­tat. Reggelente kimegy a sport­pályára és kitűzi a napi penzu­mot: azt, hogy hány kilométert kell lefutnia. Azt mondja: a táv hosszát az erőnléte határozza meg. Ha jó formában van, ak­kor 15 kilométer a fejadag, ha nem, akkor csak a fele. A hét hetedik napján pedig pótolja az elmaradást, ezért időnként megfutja a maratoni távot is. A főjegyző arról panaszko­dik, hogy egyre kevesebb az ideje, kiváltképpen amióta a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának is elnöke. Ez a megbízatása ugyanis többször Budapestre szólítja, s egyre nagyobb adós­sága marad a futásban. Jákli Pé­ter kedvenc foglalatossága az úszás. Ez is elsősorban hétvégi program; vasárnaponként a Dombóvár melletti Gunaras- fürdő vendége. A leúszott távot az ott levő barátok száma hatá­rozza meg. Ha sokan vannak, kevesebb hossz „kötelező”, ha kevesebben, akkor növekszik a Dr. Kolber István zások épp úgy hozzátartoznak az ihlethez, mint a hétközna­pok. Gondolkodásának és „mű­vészetének” középpontjában mindig az ember áll. A minap azt álmodta, hogy egy halász egy hatalmas hálóval húz ki va­lamit az óceánból, ami nem más, mint egy földgömb. Talán ez lesz a legújabb kép témája. Szeret úszni, kirándulni, ke­rékpározni és imádja az erdőt. Ezért elhatározta, hogy össze­köti a kellemest a hasznossal; az erdőt gombaszedés szándé­kával járja majd. Ehhez meg kell tanulni gombászni. Már van tanítómestere is. (Lengyel) Jákli Péter teljesítendő kilométerek száma. No persze, időt kell hagyni a baráti csevegésnek is. A leg­újabb sportolási lehetőséget a családban az új jövevény, a kisunoka jelenti. A vele való já­ték is felér legalább egy moz­galmas aerobikkal. Mostanság ez a legfontosabb elfoglaltság, amire bármi áron időt szakít a főjegyző. Néhány boldog kará­csony után együtt rója majd a kilométereket a papa és az uno­kája. (Lengyel) HUMORISTÁK (JÓ?)KÍVÁNSÁGAI A PÁRTVEZETŐKNEK Segítséget a hét vezérnek TRUNKÓ BARNABÁS: Torgyánnak: Bort, búzát, békességet és még egy Schamschulát! Petőnek: Nehogy kiessék a koalí­ciós gatyából a szárnyas-betét! Orbánnak: Ne akarjon feltétlenül narancs-uralmi rendszert! Szabónak: Jó hátszelet, mert az nem borzolja össze a frizuráját! Giczynek: Azt, hogy este, sötétedés után ne nagyon sétáljon egyedül Ver- saillesban, a Trianon palota környé­kén. Lezsáknak: Egy olyan kerékpárt, amelyen van irányjelző is. Azzal jól lehet villogni! Hornnak: Éljen és erősödjék a koalí­ció, valamint az MSZP és az SZDSZ örök és megbonthatatlan barátsága! SELMECZI TIBOR: Ha én lennék a Mikulás szponzora, nem csupán a pártelnököknek adnék ajándékot, hanem egész pártjuknak. Legyen teljes az öröm. Az MDNP-nek adnék tagságot, akár rettenetes is lehet, sok pici kram­pusz, csak legyen nekik. Az MDF-nek vezetőséget, akár ret­tenetes is lehet, sok pici angyalka, csak legyen. A kisgazdáknak békességet keríte­nék, vagy még több bort, hogy néha meglássák a búzától a tiszta ... A Fidesznek én polgárságot adnék, no meg magvaváló narancsot is a teli puttonyba. Az SZDSZ szabad madarainak fészket ajándékoznék, hogy ne legyen belőlük tuti költöző madár. Az MSZP-nek meg olyasmit aján­dékoznák, aminek közülük néhányan nagyon örülnének: adnék nekik előre amnesztiát. Ha pedig karácsonyra kéne a párt­elnököket megajándékoznom, akkor az összes politikust összeszedném a Fa alá, és elindítanám őket a Fa vitor­lásán minimum egy éves világkörüli útra. Ezzel egy picit magunknak is szereznénk kellemes meglepetést. PETERDI PÁL: Horn Gyula miniszterelnöknek, az MSZP elnökének 10 millió újabb szakértőt, ha legközelebb megint nem akarja átalakítani a kormányát. Pető Ivánnak, az SZDSZ első­számú emberének a magyar női kézi­labda-válogatottat, hogy próbára te­hesse magát: ilyen körülmények kö­zött is nyugodt tud-e maradni. Torgyán József FKGP-vezémek még 21 fiúgyermeket, hogy ha megint polgármestert választanak Budapest kerületeiben, mindig legyen kivel le­égnie. Lezsák Sándornak, az MDF elnö­kének egy háromkerekű biciklit, hogy akkor se veszítse el az egyensúlyát, ha újabb országjárásra indul. Orbán Viktornak, a Fidesz vezető­jének egy gerantológiai szaktanul­mányt, amelyből megtudhatja, hogy nem az a lényeg, hogy mikor fiatal egy politikus, hanem az, hogy mikor politikus egy fiatal. Giczy Györgynek, a KDNP vezér­alakjának egy orvosi igazolást arról, hogy az ország jelen helyzetében az a legégetőbb kérdés, hogy 1996. de­cember 14-én, vagy 1997. január 18- án döfik hátba egymást egy párt veze­tői és ezt kötelességük akár bírói úton is érvényesíteni. Szabó Ivánnak, az MDNP elnöké­nek egy doboz ólomkatonát, hogy csekély taglétszámuk ellenére leg­alább sűrűn álljanak. NÁDAS GYÖRGY: Nem is a fa alá, hanem kifejezetten a „vezérek” alá tenném speciális ajándékaimat. Horn Gyulának (MSZP) Útilaput szánok, hogy miért, az magától értetődő. Pető Iván (SZDSZ) pelenkát kapna, nehogy „baj” legyen egy újabb koalí­ciós válság esetén. Torgyán Józsefet (FKGP) - a leg­nagyobb magyar parasztvezér nyom­dokain haladva - izzó vastrónnal lep­ném meg. Orbán Viktornak (Fidesz) — terme­tére és kiállására való tekintettel — pónilovat ajándékoznék. Giczy Györgynek (KDNP) máglya­rakás dukálna, kommentár nélkül. Lezsák Sándornak (MDF) árnyék- széket vennék, ami jól passzolna ter­vezett árnyékkormányához. Szabó Iván (MDNP) fája alá kerék­párt tennék. Egyrészt azért, hogy meg- könnyítsem számára a demokrácia felé vezető utat, másrészt, hogy két keréken kerek pártot varázsolhasson maga köré. Ferenczy Europress A főjegyző kilométerei

Next

/
Oldalképek
Tartalom