Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-23 / 299. szám

1996. december 23., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SPORT 7 Dr. Harcsár István az OTSH új elnöke Előtérben az utánpótlás Horn Gyula miniszterelnök — Kuncze Gábor belügyminisz­ter javaslatára — 1996 de­cember 31-ei hatállyal érde­mei elismerése mellett nyugál­lományba vonulására teldntet- tel felmentette tisztségéből Gallov Rezsőt, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökét. Az OTSH új elnökévé 1997 január 1-jei hatállyal dr. Harcsár Istvánt nevezték ki. — Az elmúlt napokban voltak álmatlan éjszakái? — szólt az első kérdés dr. Harcsár István­hoz, az OTSH új elnökéhez. — Ha röviden akarok vála­szolni a kérdésre, akkor azt mondom: szerencsére jó alvó vagyok. Ám gondolom, nem erre vonatkozott ez a felvetés. Valóban lehetett számítani arra, hogy már korábban, esetleg a hét közepén bejelentik az OTSH új elnökével kapcsolatos személyi döntést, de akkor sem izgultam különösebben, amikor a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón erre nem került sor, mert tudtam, hogy a Nem­zetbiztonsági Hivatal illetéke­sei december 2-án bekérték a legfontosabb adataimat, s ezzel megkezdődött a személyi átvi­lágításom. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy ez egy hosszú folyamat, ami a rendel­kezésre álló 30 napos határidőn belül akár több hétig is elhú­zódhat. — A Miniszterelnöki Hiva­tal Kommunikációs és Sajtói­rodája szombaton egy rövid kommünikét közrebocsátott, ám ez sok kérdésre nem adott választ. Mikor történt meg a tényleges kinevezése; átvette-e már az erről szóló dokumen­tumokat? — Most a szabadságomat töltöm, de szombaton bemen­tem munkahelyemre, a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztériumba, ahol eddig a közigazgatási államtit­kár szakmai főtanácsadójaként tevékenykedtem. Ott kaptam az értesítést, hogy fáradjak be Horn Gyula miniszterelnökhöz, aki pár órával később — Kuncze Gábornak, a sportot felügyelő belügyminiszternek a jelenlétében — néhány jó ta­nács és némi útravaló kíséreté­ben átnyújtotta a kinevezésem­ről szóló iratokat. — Azt már tudja-e, hogy mikor megy be először elnök­ként az Országos Testnevelési és Sporthivatal Hold utcai székházába? — A kinevezésem január el­sejétől szól, tehát január 2-a lesz az első hivatalos munka­napon, de egyelőre nem tudom, hogy azt hol fogom tölteni. Per­sze, már előtte felveszem a kapcsolatot leendő közvetlen munkatársaimmal, s úgy tűnik, arra is lesz alkalmam, hogy ki­váló elődömmel, az általam is igen nagyra becsült Gallov Re­zsővel hosszasan elbeszélges­sek, mert a karácsonyi ünnepek után egy helyen fogunk pi­henni. Ez az egyik része a do­lognak; a másik pedig, hogy a sportot felügyelő Kuncze Gá­bor miniszter szintén szabadsá­gát tölti. Majd csak január 6-án tér vissza a munkahelyére, s vele abban maradtunk: ő azon a napon szeretne bemutatni a sporthivatalban új kollégáim­nak. — Hogyan tekint az új meg­bízatás elé? — Kétségtelen, hogy a fel­adat nem lesz könnyű, hiszen a nagy népszerűségnek örvendő Gallov Rezső helyét kell elfog­lalnom. Az OTSH-elnöki poszt­tal járó teendőket egyébként is nagyon nagy kihívásnak tar­tom, de iskolai végzettségeim, sportolói, sportvezetői múltam alapján érzek magamban annyi erőt, hogy meg tudok felelni a velem szemben támasztott el­várásoknak; különben nem mondtam volna igent a rendkí­vül megtisztelő felkérésre. — Nagyon sokan tudják Önről, hogy az asztalitenisz áll a szívéhez legközelebb, de na­gyon szereti a teniszt, a labda­rúgást és a kosárlabdát is. Mi­képp vélekedik a magyar sport egészéről? — Magyarország mindig is híres volt sportéletéről, s a ha­gyományokat méltóképpen si­került folytatni a nyáron meg­rendezett atlantai olimpián, ahol az érmek alapján felállított nemzetek közötti rangsorban az igen előkelő 12. helyezést sze­reztük meg. Ez óriási ered­mény, s azon kell munkálkod­nunk, hogy a jövőben is hason­lóan szép sikereket vagy még ezeknél is nagyobbakat érjünk el. Ezért azonban nagyon sokat kell dolgoznunk, méghozzá úgy, hogy ne feledkezzünk meg az utánpótlásnevelés fontossá­gáról, hiszen csak a fiatalok kö­réből kerülhetnek ki az újabb és újabb bajnokjelöltek. Hétközi sportajánlatunk CSÜTÖRTÖK Kispályás teremlabdarúgás Karácsony Kupa kispályás teremlabdarúgó-toma (18 csa­pat részvételével). Balatonlelle, általános is­kola. Mérkőzések: 8 órától. Nincs lehetetlen a kaposvári kosarasok számára Ez jó csattanó volt A két népszerű kaposvári él­vonalbeli csapatnak, a Bala- tel SE röplabdázóinak és a Klíma-Vili KSE kosarasai­nak köszönhetően emlékeze­tesre sikerült az évzárás; mondhatni ennél jobb csat­tanó nem is lehetett volna. Még valamikor november kö­zepén kapott ki utoljára a Ba- latel SE Kaposvár csapata a Dunaferrtől. Ezután viszont remek sorozatot produkált a társaság: úgy hozta a követ­kező öt (három bajnoki és két Magyar Kupa) mérkőzését, hogy mindössze csak egyetlen szettet veszített. Hasonló bravúrral dicse­kedhet a Klíma-Vili Kapos­vári SE csapata is: a bajnokság elején zsinórban elszenvedett hét vereség után kevesen gon­dolták, hogy így talpra áll a csapat. Geller Sándor mester és játékosai bebizonyították: számukra ismeretlen az a szó, hogy lehetetlen. Utolsó hat meccsükön öt alkalommal is győztesen hagyhatták el a pá­lyát. Az elmúlt másfél hónap­ban egyedül csak a Danone- Honvéd tudott belerondítani az összképbe, ugyanakkor olyan jó nevű csapatok voltak kénytelen fejet hajtani, mint a Falco-Lépték KC (Szombathe­lyen!) és a Debreceni Tegáz KK. Az igazi nagy meglepetés azonban akkor éri az embert, amikor visszalapoz a korábbi mérkőzésekhez. Amióta ugyanis Gellér Sándor átvette a csapat irányítását, azóta Fi- lipovicsék többször nyertek, mint veszítettek. Nem véletle­nül zúgott pénteken este a Debrecen mérkőzés utolsó perceiben a „Gellér Sanyi!”. A legnagyobb ellenségeinek is el kell ismernie: valamit tud ez az ember... Lendületben a kaposvári kosarasok. A Klíma-Vili Kapos­vári SE elmúlt hat találkozójának mérlege: egyetlen vere­ség mellett öt győzelem fotó: kovács Tibor Most az ünnepek miatt több hét szünet következik. Turcsánék csak január 8-án (hazai pályán a Szolnoki Olaj KK ellen), Demeter György mester gárdája pedig még en­nél is később, 12-én (Buda­pesten a Fáy utcában a Vasas ellen, amelyet a hírek szerint a tv is közvetít) — lép majd pályára. Valószínűleg sok szurkoló teszi fel most magá­ban a kérdést e sorok írójával együtt: na jó, de hogyan bír­juk ki addig...? (Fenyő) „Legek” Ausztriában, Hollandiában és Kubában így szavaztak az újságírók Ausztriában a síugró Világ Kupa-győztes Andreas Gold- bergert és az atlantai olimpián 1500 méteren bronzérmet szerzett Theresia Kiesi futónőt választották meg a sportújság- írók az év sportolójának. A csapatok versenyében a labda­rúgó KEK-döntős Rapid Wien végzett az élen a válogatott előtt. 1996 legjobb osztrák spor­tolói. Nők: 1. Theresia Kiesi (at­léta) 2364 pont, 2. Barbara Paulus (teniszező) 2101 pont, 3. Elfi Eder (síelő) 1989 pont. Férfiak: 1. Andreas Gold­berger (síugró) 2224 pont, 2. Thomas Muster (teniszező) 2134 pont, 3. Peter Luttenber­ger (kerékpáros) 1699 pont. Csapatok: 1. Rapid Wien labdarúgócsapata 2148 pont, 2. Labdarúgó-válogatott 2046, 3. Szánkó-válogatott 1861 pont. * * * Hollandiában is szavaztak a sajtó képviselői az év legjobb sportolóiról. A férfiaknál a wimbledoni teniszbajnoksá­gon győztes Richard Kraji- cekre voksoltak a legtöbben, míg a nők között Ingrid Ha- ringa kerékpárversenyző vég­zett az élen. * * * Kubában két olimpiai bajno­kot, az ökölvívó Felix Savont, illetve a cselgáncsozó Driulis Gonzalezt választották meg 1996 legjobb sportolójának. Egy helyett két Maidini Alighanem az Üllői úti Fradi- stadion élete végéig emlékeze­tes marad Cesare Maidini­nek. A neves olasz futballsza- kember utánpótlás-váloga­tottjuk kapitányaként ott tar­totta csapata utolsó edzését. A hétközi budapesti mérkőzést követően ugyanis előre lépett. Nem is akárhová. Miként a német futballban Franz Beckenbauert, ugyanúgy ajnározzák az olasz labdarú­gásban Cesare Maidinit, aki néhány napja lett az itáliai nemzeti tizenegy új szövetségi kapitánya. A 64 éves Maidinit „Cesarone” becenévvel illetik, ami körülbelül annyit tesz: „Hatalmas Caesar”. Boldog új esztendő vár hát a Maldini- famíliára, hiszen az azurrik csapatkapitánya Paolo Mai­dini, a kapitány fia. Az öreg Maidini 1932-ben Triesztben született és 1953- ban indult el futball-karrierje. Cesare Maidini a Triestinában kezdett, a nagy sikerszéria azonban az AC Milánhoz köti. A piros-feketékkel játékosként négy olasz bajnoki címet szer­zett; az 1963-as BEK-diadal részese volt. 1967 május 28-án a Torinó színeiben játszotta utolsó első ligás bajnoki mér­kőzését. Tizennégyszeres olasz válogatott, hat mérkőzé­sen hordta a csapatkapitányi karszalagot. Edzői karrierje a Milan-ju- nioroknál indult, majd 1979- ben a Parmát a harmadikból a második ligába vezette. A Foggia és Térni kispadján kel­lemetlenebb csatákat élt meg. 1980-ban aztán Enzo Bearzot szövetségi kapitány pályae­dzője lett, s részese volt az 1982-es világbajnoki diadal­nak! 1986-ban Maidinit az itá­liai utánpótlás-válogatott szö­vetségi mesterévé „léptették elő”. A fiatalok az ő dirigálásá­val háromszor nyertek utánpót­lás EB-aranyérmet. Egyetlen kudarca az idei nyáron Atlantá­hoz fűzi. Cesare Maidini azt ígéri, hogy nem nagyon fog kísérle­tezgetni. Akit meghív váloga­tott csapatába, az olyan poszton játszik majd, amelyen klubjá­ban is futballozik. Az első igazi bizonyítási le­hetősége nincs messze, ugyanis februárban Anglia ellen játszik VB-selejtezőt az azurri-tizen- egy, amelyen immár két Mai­dini is érdekelt lesz: Cesare, a kapitány apa és Paolo, a csapat egyik alapembere, a fia. A be­mutatkozására azonban már előbb sor kerül: a január 22-én rendezendő „főpróbán” a szicí­liai Palermóban Eszak-írország válogatottja ellen lép pályára az olasz csapat. Makimén címvédésre készül Egy mondás szerint bajnoknak lenni még elmegy, de azt megvédem — nos, az az igazán nagy bravúr. A finn Tommi Makinen Mitsubishivel először lett világbajnok a ralisok között. Vajon sikerül-e neki jövőre is megvédenie elsőségét a január 18-án Monacóban kezdődő, összesen 14 futamot felölelő nagy sorozatban? fotó: traco Sótonyi László VB-re készül Magyarország ad otthont de­cember 27-e és január 5-e kö­zött a férfi főiskolai kézi­labda-világbajnokságnak. Ennek a válogatottnak (is) tagja Sótonyi László, a Fotex KCV kiválósága. A Kaposvá­ron született és sportpályafu­tását Csurgón kezdő játékos­sal a VB kezdete előtt váltot­tunk szót. — Tizennégy ország váloga­tottja vesz részt a főiskolai VB- n, amelynek Nyíregyháza, il­letve a megye több városa ad otthont — mondta Sótonyi László. — A mi csoportellenfe­leink a francia és a lengyel vá­logatott. A kézilabda-nagyha­talmak is eljönnek, így az oro­szok és a jugoszlávok. Nem tu­dom, hogy milyen erőt képvi­selnek; a pályán majd kiderül. A magyar gárda ütőképes, a já­tékosok nagy része már két éve együtt készül. Győri, szegedi, budapesti, nyíregyházi és veszprémi kézilabdázók van­nak a keretben. A vezetőség el­várása, hogy az első hat hely valamelyikét szerezzük meg. — Mi Sótonyi László leg­főbb erénye? — Rutinosabb vagyok a tár­saimnál; én húzhattam fel leg­többször, csaknem 150 alka­lommal a válogatott mezét. — A főiskolai világbajnok­ságra készülő magyar csapat után essen néhány szó klub­csapatáról is. A bajnoki cím legfőbb várományosa a Fotex. — Messze van még a vége. A célunk valóban a bajnoki cím visszahódítása. Jó játékosok vannak Veszprémben, s Vass Sándor személyében kiváló edzővel dolgozunk együtt. Az előző pontvadászatban másodi­kak lettünk a Pick-Szeged mö­gött. Ez nagy csalódás volt szurkolónak, vezetőnek és játé­kosnak egyaránt. Akkor kupa- győzelemmel vigasztalódtunk. Úgy érzem, hogy most nem a Szeged, hanem a Dunaferr lesz ránk igazán veszélyes. Bízom abban, hogy folytatjuk a sikeres szereplést, és április elején mi örülhetünk majd. — Hogy állnak a nemzet­közi porondon? — A KEK-ben már a legjobb nyolc között vagyunk. Követ­kező ellenfelünk az izlandi ku­pagyőztes lesz. Nem verhetetle­nek, utána pedig már minden le­hetséges... Gamos Adrienn

Next

/
Oldalképek
Tartalom