Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-23 / 299. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP SPORT 1996. december 23., hétfő TOTÓ 1. Bologna-Perugia 0-0 x 2. AC Milan-AC Parma 0-1 2 3. Napoli-Lazio 1-ü 1 4. Piacenza-Juventus 1-1 X 5. Reggiana-Inter 1-1 X 6. AS Roma-Atalanta 0-2 2 7. Sampdoria-Vicenza 2-1 1 8. Verona-Udinese 3-2 1 9. Lecce-Brescia 0-0 x 10. Lucchese-Bari 1-1 X 11. Padova-Genoa 1-1 X 12. Palermo-Cremonese 1-1 X 13. Venezia-Cosenza 3-1 1 A pluszmérkőzés: 14. Foggia-Cesena 0-0 x Dániában győztek a portugálok Idegenbeli győzelemmel mu­tatkozott be Portugália férfi röplabda-válogatottja a ma­gyar érdekeltségű EB-selej- tező „D” csoportjában. A portugálok Dániában győz­tek nagy csatában ötjátszmás mérkőzésen. Érdekesség, hogy a dán válogatottnak — akárcsak egy hete a magya­rok ellen — az első két el­vesztett játszma után sikerült egyenlítenie, de a mindent eldöntő ötödik rövidített játszmából a vendég portugá­lok kerültek ki győztesen. A találkozó végeredménye: Dánia-Portugália 2-3 (-13, -5, 11, 13,-12). Ristic japán ajánlata A német labdarúgó Bundes­liga első osztályában érde­kelt Fortuna Düsseldorf csa­patától egy hónapja menesz­tett vezetőedző, Aleksandar Ristic milliós nagyságrendű szerződés előtt áll. A hírek szerint a japán profi bajnok­ságban szereplő Yokohama Marinos ajánlott fel kétéves szerződést — hárommillió márkáért — az 52 éves bos- nyák szakembernek. Daniel Prodan Madridba tart A 33-szoros román váloga­tott labdarúgó, Dániel Pro­dan a Steaua Bucuresti csa­patától a spanyol bajnok At- letico Madridhoz tart. Uwe Weidemann klubot vált A labdarúgó Bundesliga II. osztályában szereplő Hertha BSC szerződtetni kívánja az élvonalbeli Schalke 04 játé­kosát, a 33 éves Uwe Wei­demannt. A középpályással kapcsolatban a gelsenkir- cheni gárda vezetői koráb­ban azt nyilatkozták, hogy csak a kölcsönadás jöhet szóba a szezon végéig. IV. Kapos TV-Táncsics Kupa kispályás teremlabdarúgó-torna Újpestről erősítettek a Rákóczi-KFC labdarúgói Hagyomány, hogy az év utolsó előtti hétvégéjén rangos terem­labdarúgó-tornát rendeznek Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnázium tornacsarnokában. A szokásokhoz híven idén is 40 csapat kezdte meg a küzdelmeket még pénteken, s a csoportok első és második helyezettjei jutottak el a vasárnapi középdöntőig. Az osztrák Altheim együttesé­nek köszönhetően nemzetkö­zivé bővült pénzdíjas tornán mindhárom nap szépszámú kö­zönség szurkolt kedvenceinek, s a kilátogatok jónéhány izgal­mas és színvonalas összecsa­pást láthattak. A csoporttalál­kozók legnagyobb különbségű győzelmét a S'Ördögök elneve­zésű gárda könyvelhette el, mi­után 13-0 arányban legyőzte segesdi ellenfelét. Az „E” cso­port csatározásai hozták a leg­több izgalmat, ahol a kaposmé- rői Zátony hiába verte meg a folytatásban is remeklő Szom­bathelyt, a körbeverések miatt mégsem sikerült továbblépnie a legjobb tizenhat közé. A vasia­kon kívül innen a Rákóczi-Ka- poscukor FC rutinos játékosai­ból verbuvált, s az Újpesti TE- ből „igazolt” Szlezákkal meg­erősített írisz jutott tovább. Összesen négy csapat zárta pontveszteség nélkül a torna első részét: a szentlőrinci Ezüstfenyő, a Steaua Sámson (itt lépett pályára két volt Rá- kóczi-játékos, Szintai és Priol), a Coca Cola (fiatal Rákóczi- labdarúgókkal) és a Snack Étte­rem. A tegnapi középdöntőben szoros mérkőzések követték egymást, a negyeddöntőben pedig három párharc is csak büntetőrúgásokkal dőlt el a sze­rencsésebb és pontosabban célzó társaság javára. A Szom­bathelynek a kétszer 10 perces játékidő is elég volt a jutái Öregszem legyőzéséhez, ám a másik három derbin csak a he­tesek döntöttek a Steaua Sám­son, a Mária Center és az írisz javára. Az egyik ágon az egy­kori kiváló hálóőr, Hegedűs Pé­ter nevével fémjelzett szombat- helyiek a Steauával mérkőztek a döntőbe jutásért, a másik elő­döntőben pedig a Mária Cen­ter-Írisz ütközet győztese ke­rült be a fináléba. A helyosztók előtt a Mézga- Bödő Fociovi labdarúgó-palán­tái adtak ízelítőt tudásukból, majd az NB I-es Innstadt Stad­ler FC tulajdonosa, Stadler Jó­zsef válaszolt az érdeklődök kérdéseire. (A döntőt késő este játszot­ták; erről holnapi számunkban adunk hírt.) Orosz Ferenc Egy nagy gól a sok száz közül a Táncsics gimnázium tornacsarnokában fotó: török anett Aranysíposok ha találkoznak Hagyomány már, hogy minden évben egyszer találkoznak egymással a megye aranysípos labdarúgó-játékvezetői. Immár harmadízben jöttek össze Kaposváron az egykori NB III-as já­tékvezető, Tóth György főszervező hívó szavára. A '70-es években még az elsők közé tartoztak a somogyi „síp­mesterek”. Szilvási József mint FIFA-játékvezető különböző rangos nemzetközi kupamérkő­zéseket, EB-összecsapásokat „dirigálhatott”, míg Dobszai Dezső és Kovács Béla az NB I- ben, Fenyvesi István pedig az NB I „B”-ben fújta a sípot. Raj­tuk kívül még három NB Il-es és hat NB III-as bíróval büsz­kélkedhetett Somogy. A mos­tani találkozón tízen vehették át az aranysípot: Tóth György, Vajda Sándor, Cehei Dénes, Horváth Sándor, Kereső Sán­dor, Szerecz János, Jutái Dé­nes, Pesti János, Kovács Gyula és Báliad Béla. A jól sikerült ta­lálkozón ott volt dr. Zádori László, Zag József és dr. Stad­ler József tiszteletbeli tagok is. Egy apró szelet az amerikai sportvilágból A Dallas Cowboy szép lányai Taszáron Miattuk is tízezrek zarándokolnak ki a bajnoki címvédő Dallas Cowboy mérkőzéseire: Ronda Gates, a cheerlea- dersek egyik vezéregyénisége Erre sem volt még példa Magyarországon: egy igazi nagy amerikai proficsapat cheerleadersei, azaz „kedv­csinálói” léptek fel hazánk­ban. Az Egyesült Államok talán leghíresebb amerikai futball­csapatának, a Dallas Cow- boy-nak a széplányai tették tiszteletüket a hétvégén Ta­száron és Kaposváron — természetesen főleg a férfi­nép nem kis örömére. Pénte­ken érkeztek, szombaton pe­dig Kaposváron és Taszáron osztottak aláírásokat honfi­társaiknak. Ha már egyszer eljöttek — most először jár­tak Magyarországon —, egy kis rögtönzött produkcióval is meglepték a katonákat. A nagy fellépés este Kaposúj- lakon volt. Vasárnap már tovább is utaztak Boszniába, ahol há­rom napig maradnak. Kará­csony első napján — haza­felé tartva -— még egyszer ta­lálkoznak Kaposváron és Ta­száron a katonákkal, majd repülnek haza. — A Dallas Cowboy sta­dionja 65 ezer férőhelyes, s általában mindig telt ház van a meccseken. Sőt, egy-egy nagy rangadón az sem ritka, hogy kicsinek bizonyul a stadionunk — tudtuk meg a cheerleadersek egyik vezér- egyéniségétől, Ronda Gates- től. — Összesen 12-en va­gyunk, s a mi dolgunk, hogy jó kedvet teremtsünk a lelátó­kon. A mérkőzések mellett különböző rendezvényeken, szurkolói összejöveteleken is fellépünk. Már több mint 20 éve, 1972 óta járjuk a világot. Ez a 33. olyan utunk, amikor külföldön szolgálatot teljesítő amerikai katonákat keresünk fel. A széplányok persze meg­tették a hatásukat: nagy üdv­rivalgás és éljenzés fogadta a produkciójukat. Egyébként vannak közöttük diákok, egyetemisták — s tanár is. Egyikőjük, Regina Tueker például egy iskolában tanít hetedik osztályosokat. Egy másik cheerleaders pedig — ki gondolná? — a nagy rivá­lisnál kezdte pályafutását, de átigazolt kedvenceihez, a Dallas Cowboyhoz. Ahhoz a csapathoz, amely egymás után háromszor nyerte meg az amerikai futball-bajnok- ságot, s most újabb címvé­désre készül. Fenyő Gábor Osztályozós helyen telel a Siófoki Bányász A 15. helyen telelnek a Siófoki Bá­nyász labdarúgói a 18 csapatot szám­láló NB I-es mezőnyben. Egy lyukas kétfillérest sem adtak volna a Bá­nyász-szurkolók ezért a helyezésért úgy október tájékán... Az ősz vége az­tán sokkal jobban sikerült, mint az ad­dig eltelt időszak, s így most egy meg­lehetősen felemásra, kétarcúra sikerült idényt tudhat maga mögött a csapat. — Nyáron sokáig bizonytalan volt az Ön maradása. 17 meccset követően nem bánta meg akkori döntését? — Mindenki bizonytalanságban volt a felkészülés elején, ám aztán ki­derült: nem jönnek a milliók, lényegé­ben marad az NB Il-t nyert együttes — mondta Készéi Ferenc vezetőedző. — Biztos voltam abban, hogy így sem lesznek kiesési gondjaink. Ehhez ké­pest bizony az ősszel nem egyszer két­ségessé vált számomra a folytatás, el­bizonytalanodtam. Legrosszabb álma­imban sem gondoltam ilyen sikertelen sorozatra. Szerencsére a befejező sza­kasz megszépítette ezt az idényt... — A 10. forduló után három játé­kossal megerősödött a keret. Csak ez az oka a, feltámadásnak”? — Rendkívül sokat jelentett Cara- jev, Filipovics, majd Bozsér leigazo­lása. Addigra a játékosok többsége a sorozatos kudarcok hatására elveszí­tette az önbizalmát. Amikor a vezetés lépett, már csak ebből is erőt menthet­tek, hiszen látták, nem nézik tétlenül az illetékesek a gárda vergődését. Többen észbe kaphattak, hogy ezentúl „cserébe” nekik is többet kell leten­niük az asztalra. Ezenkívül pedig min­denki tapasztalta, hogy az újak való­ban erősítést jelentenek, velük ered­ményesebbek tudunk lenni. Az emlí­tettek következtében egycsapásra visz- szatért a kedv, a hit a Bányász öltöző­jébe, s jöttek is az eredmények. Már- már a csapat erőállapotát is kétségbeej- tőnek láttam, de az utolsó hét forduló bebizonyította: nincsenek gondjaink ezen a téren. A Stadler FC elleni meccstől kezdődően visszatértünk a két csatáros játékra, a két támadó mö­gött egy irányítóval, a többiek pedig zömében védekező feladatot kaptak. A statisztika önmagáért beszél: az első tíz meccsünkön négy, a következő hét találkozón pedig tizenegy pontot gyűj­töttünk. — Összességében elégedett vagy csalódott e kétarcú szezon végeztével? — Elégedett vagyok, mert csak gól- különbséggel maradtunk le arról a helyről, ami már osztályozó nélküli bentmaradást jelentene, s végül is ez a célunk. Nem vagyok viszont elégedett, mert nagyon sok gólt kaptunk, s keve­set rúgtunk. Elképesztő, de kilenc meccsen nem találtunk a kapuba... Az volt a legelkeserítőbb, hogy vélemé­nyem szerint legjobb tudásom szerint dolgoztam, sokáig mégis szinte csak pofonok értek bennünket. A végén sem lettem jobb edző, nem csináltam mást... Azt beírtam a noteszembe, hogy úgy látszik, itt minden körülmé­nyek között létezik az a bizonyos Sió­foki Bányász-szellemiség -— a szertár­tól az elnöki irodáig —, amit az NB II- ben oly sokat emlegettünk. Itt nem volt kapkodás, nem volt edzőkérdés vagy játékosok elzavarása. Talán mondhatom azt is, példátlan módon... — Azért volt úgy, hogy az elnök az asztalra csapott... — Igen, a Csepel SC elleni hazai mérkőzésünk után alapos fejmosást tartott az öltözőben. Igaza volt abban, hogy egyeseknek talán a kelleténél több bizalmat szavaztam. Én azonban csapategységben gondolkodtam, ab­ban bíztam, nem egyes játékosokban. Tény, hogy néhányan, akik tavaly sta­bil emberek voltak, most csalódást okoztak. A helyükön került a csapatba Juhász és László is, s mindketten meg­hálálták a bizalmat. — Mely játékosokkal elégedett még? — Bimbó nyújtotta a legegyenlete­sebb teljesítményt; Posza kapus is bi­zonyította, hogy lehet rá számítani, s a három új játékossal is elégedett vol­tam. — Szebb lesz a tavasz Siófokon? — A télen ezért dolgozunk. Biztos vagyok abban, hogy megerősödött és NB I-es tapasztalatokkal most már fel­vértezett együttesünk képes lesz bizto­sítani élvonalbeli tagságát. Én magam is szeretnék bizonyítani: azt, hogy végre az NB I-ben is végig tudok dol­gozni egy egész évet, s talán nem is si­kertelenül.... Fónai Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom