Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-23 / 274. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. nov. 23., szombat ÚJ KÖNYVEK Száz rejtély a magyar irodalomból Számtalan rejtély maradt megoldatlanul a magyar iro­dalom viharos évszázadai­ban. Az érdeklődők nagy él­vezettel forgathatják ezt a tudományos igénnyel megírt és színes képekkel gazdagon illusztrált kötetet. (2850 Ft) MI MICSODA SOROZAT Lovak A Mi micsoda könyvsorozat Európa jó néhány országá­ban sikert aratott. Hazánk­ban eddig 37 kötetet adtak ki. Az utolsó - most megje­lent - rész a lovakkal fog­lalkozik. (780 Ft) JOHN UPDIKE Az élet alkonyán Az amerikai próza talán leg­kiválóbb élő mesterének új kötete huszonkét elbeszélést tartalmaz. (850 Ft) STEPHEN KING Nem jön a szememre álom Az új, hátborzongató regény Denyben játszódik, márpe­dig Deny közismerten más, mint a többi város, ezt Step­hen King sok millió olvasója tanúsíthatja aki emlékszik például az AZ-ra. (850 Ft) Guinnes Rekordok könyve A rekordok könyve magya­rul immár negyedszer jelenik meg; új rekordokkal tátja ol­vasói elé az örökké megújuló leg-ek világát. (2400 Ft) A fenti könyvek 10 száza­lék kedvezménnyel kapha­tók a Fókusz könyvesbolt­ban: Kaposvár, Fő u. 13. A katonai szállítások nem okoztak fennakadást Somogybán születik újjá a sínautóbusz Sipos István: Az orosz csapatkivonuláshoz hasonló a MÁV feladata Két évvel ezelőtt, 1994-ben va­lóban létezett egy kormányzati tervezet a 3600 kilométer vas­úti mellékhálózat megszünteté­sére, de a vasutasok időben tud­tak ellenérveket felsorakoz­tatni, s így nem került sor a vo­nalak felszámolására - minder­ről Sipos István, a MÁV vezér­igazgató-helyettese beszélt a Somogyi Hírlapnak, s többek között elmondta azt is, hogy az IFOR szállítások nem okoztak fennakadást a vasúti közleke­désben, de a megrendelés sem érkezett váratlanul. Az IFOR csapatok „nehéztü­zérségének” boszniai kivonása, a rendfenntartó alakulatok ki­szállítása új feladatot jelent a MÁV számára, hiszen 4-500 vonat berakását és továbbítását kell megoldaniuk az év végéig. Ez elsősorban a Taszár, Kapos­vár és Baté térségében dolgozó vasutasoknak jelent többlet munkát. Sipos István, a MÁV vezérigazgató-helyettese az 1990-91-es orosz csapatkivo­náshoz hasonlítja a vasútra há­ruló feladatokat.- A tavaly decemberi IFOR felvonulás tulajdonképpen nem volt váratlan, hiszen látni lehe­tett, hogy előbb-utóbb az ENSZ valamilyen döntésre szánja el magát. Az viszont meglepett bennünket, hogy milyen gyor­san követték egymást az ese­mények. Volt olyan nap, hogy 8—10 szerelvényt kellett továb­bítani az országon keresztül. A mostani helyzet annyiban más, hogy nem csak a vonatokat kell átvinni az országon, hanem itt is rakódnak be az amerikaiak. Hasonló feladattal a szovjet csapatkivonás idején kellett megbirkózni, de akkor több helyszínen rakodtunk, most pe­dig három helyre összpontosul a munka. A taszáriak amerikai parancsnoka a közelmúltban a MÁV vezérigazgatóságán járt, s kifejezte köszönetét az eddigi munkánkért. Tavaly akkor áll­tunk helyt, amikor közben 1,2 millió tonna gabonát kellett el­juttatni az adriai kikötőkbe, most pedig az őszi szállítási csúcs is tart. Csak a cukorgyá­rakba 2,6 millió tonna répát kell bevinni. Egyedül Kaposvár hat­százezer tonnát akar feldol­Sipos István, a MÁV vezér­igazgató-helyettese gozni. S akkor még számol­nunk kell azzal is, hogy decem­berben beindulhat a kukorica­export.- Sikerül megbirkózni a fel­adattal?- Sikerült rendezni azokat az anomáliákat, amelyek koráb­ban az egész vasút leépüléséhez vezettek. 1995-ig nem volt megoldva a személyszállítás fi­nanszírozása. Ezért 1990-94 között kénytelenek voltunk 106 milliárd forint hitelt felvenni, amit nem tudtunk visszafizetni. Ettől az adósságtól megszaba­dítottak bennünket. A vasúti törvény pedig helyzetbe hozta a MÁV-ot. A személyszállítást finanszírozza az állam, tulajdo­nosi jogánál fogva intézkedik a vasúti pálya fenntartásáról. A mi feladatunk az üzemeltetés.- Kérdés persze, hogy van-e mit üzemeltetni. Szó van-e még vasútvonalak megszüntetéséről?- 1994-ben nagyon komo­lyan felvetődött, hogy a 3600 kilométer mellékhálózaton szüneteltetni kell a forgalmat, illetve ezt a pályaszakaszt meg kell szüntetni. Nem értettünk vele egyet. Szakembereink megvizsgálták a tervezetet, s azt mondták, hogy 1100 kilo­méteren a technológiai egysze­rűsítéssel gazdaságossá tehető az üzemeltetés. Meg kellet vizsgálni, hogy mely vonalak a stratégiai jelentőségűek. Ez ke­reken 2300 kilométer. Mind­össze 187 kilométer sorsa lett kétséges. Ezek elsősorban kes­keny nyomtávú vonalak, de van közöttük olyan mint a bugaci kisvasút, amelyet nem lehet megszüntetni az ott élők miatt. Elvégeztük a szervezet korsze­rűsítését, ahol indokolt volt ott regionális profit centrumokat alakítottunk ki, mint például a Dráva völgyében, Középrigóc és Siklós között. Felmértük, hogy hol lehet műszaki fejlesz­téssel kiváltani az élő munkae­rőt. Az országban hatszáz teljes karos sorompó van. Ezeket fo­kozatosan váltjuk ki fényso­rompókra. Egy-egy ilyen 4-5 ember munkáját teszi nélkülöz- hetővé. Az idén 1,5 milliárd fo­rintot, jövőre pedig 2 milliárd forintot költhetünk műszaki fej­lesztésre. Vannak további ter­veink. Nagy a belső adóssá­gunk. A vasúti kocsipark való­ban elavult, de mint korábban is mondottam, a kilencvenes évek elején felhalmozódott adósság nem tette lehetővé, hogy fej­lesztésre is költsünk. A mű­szaki korszerűsítést tekintve 210-230 milliárd forintos el­maradásban vagyunk. Ezt az utasok leginkább a személyko­csijaink állapotán veszik észre. A változás jelei fokozatosan mutatkoznak. Először a nem­zetközi forgalomban közlekedő kocsikat kell kicserélnünk, de ez érinti a belföldi forgalomban közlekedőket is. A szakembe­rek most dolgoznak a mellék- vonali vonatok kialakításán. A sínautóbusz nem ismeretlen fo­galom, hiszen régen jártak már ilyenek Magyarországon. A ha­zai ipar bevonásával készülnek a tervek. Az Ikaruszt bíztuk meg a felépítmény elkészítésé­vel. Azt szeretnénk, ha ké­nyelmes üléseken, légkondici­onált térben utazhatnának az utasok. A prototípus jövőre el­készül és Kaposvár és Siófok között indítjuk el a próbajára­tot, mert ott a legideálisabbak a viszonyok a tesztelésre. A ter­vezett korszerűsítésekkel a MÁV képes lesz arra, hogy minden kihívással megbirkóz­zon, s ez saját érdekünk is. Nagy Jenő A tavasz színei Az örök kosztüm Éppen annyit mutat, amennyit kell fotó: lan« iíohkht Kaposvári divat-epizód Episode a neve annak a se­lyem, pamut, gyapjú és mű­szálas anyagból készült kol­lekciónak, amelyet a kapos­vári Lady Ruházati Rt manö­kenjei mutattak be Budapes­ten, az Atrium Hyatt szálló báltermében. Az elegáns di­vatbemutatóra kilenc hazai céget hívtak. A divatműhe­lyek közös vonása az, hogy a Phare hitellel támogatott nemzetközi Pilot program se­gítette őket ahhoz, hogy ismét saját ruhakollekcióval rukkol­jon elő a piacon. A 120 dolgozót foglalkoz­tató Lady Rt-nél tízezer ruhát varrnak havonta. A kaposvári cég neve a hölgyek számára cseng ismerősen, hiszen szoknyák, blúzok, nadrágok, kabátkák, valamint alkalmi ruhák egyaránt készülnek az rt varrodáiban. A ruhákat el­sősorban Németországba és Ausztriába szállítják. A Lady- nél azonban a bérmunka mel­lett minél nagyobb kibonta­kozási lehetőséget kínálnak saját divattervezőiknek is. Az tavaszi nyári kollekció új márkanévvel jelenik meg a piacon. A cég vezetőinek re­ménye szerint ugyanis, az Épisode egy színes, érdekes történet lesz a mindennapok öltözködésében. ' Húszéves a pécsi körzeti tévéstúdió Almok a Sörház utca 8-ból Az ünnepi műsor világítási próbája a stúdióban fotó: Tóth László A Magyar Televízió Pécsi Kör­zeti Stúdiója Pécsett a Sörház ut­cai 8. szám alatti épületben kezdte meg a működését. Szerettük, szeretjük ezt a há­zat, melynek éppen úgy van tör­ténete, mint a városnak, a stúdi­ónak. Amire igazán büszkék va­gyunk, ami összetart bennünket, azt mi is a Sörház utca 8-cal azonosítjuk. Ez a ház szimboli­kus jelentőséggel bír ma már az életünkben, hisz itt álmodtuk meg álmainkat. A Pécsi Körzeti Stúdió arcula­tát, műsorainak tematikáját, mi­nőségét és erkölcsét, máig ha­tóan az az „alapító mag” hatá­rozta meg, mely 1976-77-ben együtt kezdte meg a munkát. A táj szelleme inspirálta a nemzetiségi adások megkezdé­sét. Azt kerestük, hol vannak az MTV tevékenységének fehér foltjai - és megpróbáltuk azokat eltüntetni. Az első német, illetve szerb-horvát műsort 1978. au­gusztus 16-án sugároztuk. A „művészeti műhely” is pro­dukált jónéhány időtálló értéket képviselő alkotást az elmúlt húsz év alatt. Készültek tv-játékok, irodalmi és zenés játékok. A hu­szadik születésnapra a felgyor­sult idő forgatagában készülünk. A technikai lehetőségek ma már szinte korlátlanok, így aztán a műfajok versenyében ma már a hírek, információk állnak az élen. 1985-ben „Változó Bara­nya” címmel egy múltat ért­ékelő, jövőt faggató könyv jelent meg Pécsett. Én a hírközlő rend­szer kiépüléséről, perspektívái­ról írtam. A mostani jubileum arra késztetett, hogy levegyem a polcról a porosodó kötetet. Ak­kor, vajon, mit vártam a jövőtől? „A látomás gyönyörű! Regioná­lis politikai heti- és napilap, jól szerkesztett, színes megyei la­pok, intim hangulatú, ízléses vá­rosi lapok sora, regionális rádió és televízió, és persze ezek ki­egészítőiként a kisvárosok és a nagyvárosi lakótelepek kábelte­levíziói és vezetékes rádiói! Ké­pújság és számítógépes informá­ció-továbbítás, no és persze mindezek „felett” a nemzeti mé­retű tömegkkomunikációs rend­szerek egyre gazdagabb ajánlata. És mindezt átfogják, mintegy mágneses erőtérbe helyezve őket, az európai, sőt globális mé­retű programokat sugárzó mű­holdas rádió- és televízió-rend­szerek. Az egymással vitatkozó, versengő és egymást mégis ki­egészítő, nemzetek feletti rend­szerek globális búrája alatt a fő­szerep azonban mégis a min­dennapi életet segítő, úgyneve­zett ,Jds”, helyi híreké marad.” Ma sem gondolom másképp, mint akkor, tizenegy évvel ez­előtt, ott, a Sörház utca 8-ban. Békés Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom