Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-22 / 248. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP A FORRADALOM EMLEKEZETE 1996. október 22., kedd A forradalmat a nagyhatalmak nem támogatták A berni Kelet-Európa Könyvtár dossziéi 1956-ról Egy alkalommal ismeretlen - hangjából ítélve idősebb - asszony telefonált. A padláson régi újságokat találtak, - mondotta - ha érdekli a könyvtárat jöjjenek el, vigyék el a csomagokat. A berni Kelet-Európa Könyvtár így jutott különleges ritkaságához, az orosznyelvű Iszkra genfi kiadásának teljes évfolyamaihoz. Az összegyűjtött anyag nincs híján a magyar vonatkozásoknak, a hazai könyvek mellett megtalálhatók a Magyarországról írott fontosabb könyvek, de a magyar emigrációs sajtó egyik legteljesebb válogatása is. Az intézmény vezetője több, mint három évtizede Gosztonyi Péter hadtörténész, aki az általános „rendszerkutatás” mellett különösen szívén viselte az 1956-os forradalommal kapcsolatos dokumentumok gyűjtését. Már 1957 óta felkérte azokat, akik élményeiket mesélték, hogy emlékezéseiket foglalják írásba az utókor számára. A visszaemlékezések sohasem lehetnek mentesek a szubjektív megállapításoktól, de a cél minél igazabb, objektívebb képet nyerni. Számos dokumentum már a budapesti 56-os Intézethez került, de három vastag dosszié még feldolgozásra vár. Köztük annak a három hosszabb beszélgetésnek anyaga, amelyet Gosztonyi 1994-ben Moszkvában azzal a Malasenko tábornokkal folytatott, aki november 4-én a Budapestet megszálló csapatok parancsnoka volt. Még ma is kerülnek elő fontos dokumentumok, ezért a könyvtár igazgatója fontosnak tartotta azt a közelmúltban megrendezett budapesti konferenciát, amely a négy évtizeddel ezelőtti események nemzetközi összefüggéseit tárgyalta. „Igaz, az alapképleten az újabb részletek sem változtatnak - teszi hozzá. - A forradalom akkor bukott meg, amikor elkezdődött, mert az akkori világhelyzetben egyik nagyhatalom sem támogatta. A franciák és angolok Szuezzel voltak elfoglalva, Dulles amerikai külügyminiszter pedig 1956. október 27-én Texasban kijelentette, hogy csak gazdasági támogatás lehetséges. Bohlen nagykövet Moszkvában október 28-án ezt Hruscsovval is közölte, aki szinte el sem akarta hinni. Furcsa módon a szovjet politikai bizottságon belüli irányzatok harca késleltette egy ideig a végkifejletet, október 31-én reggel azonban megszületett a döntés a második katonai intervencióról...” A könyvek gyűjtését Peter Sage berni politológus kezdte el, amikor az 1948 februári prágai hatalomátvétel tanulmányozása során tapasztalhatta, hogy a kommunizmusnak nincs rendszerezett irodalma Svájcban. A következő esztendőkben vagy tízezer kötetet szerzett e témából, a gyűjteményt végül a Tudományos Akadémia vette át, s így alakult ki a könyvtárat működtető alapítvány. Átmeneti időket élnek, a hatalmas anyag egy-két év múlva a svájci főváros egyetemi könyvtárának keretében folytatja tovább tevékenységét, természetesen önálló jelleggel. Réti Ervin Nagy Imre beszédének gyorsírói jegyzete Először a sajtóban Az „Elvtársak!” megszólításra az egybegyűlt tömeg „Nincs elvtárs! Polgártárs!” ütemes kiáltásokkal válaszolt 1956. október 23-án este. Amikor azután Nagy Imre „Ifjú bará- taim”-ra vagy valami hasonlóra javította ki megszólítását, „Itt van egész Budapest! Itt van a nemzet!” válaszok érkeztek - úja Bill Lomax-nak a „Magyarország 1956” című könyvéhez fűzött jegyzetében 1989-ben a fordító, Krassó György. Majd hozzáteszi: a beszéd hiteles, szó szerinti szövege nem maradt fenn. De igen, fennmaradt! Az évtizedekig lappangó történelmi dokumentumot Fenyvesi Mária, a Magyar Távirati Iroda nyugdíjas, Aranytollal kitüntetett munkatársa bocsátotta a Ferenczy Europress rendelkezésére. A kiváló gyorsíróként is ismert újságírónő kollégájával, dr. Baczony Lászlóval tudósítóként volt jelen október 23-án kora este abban a parlamenti helyiségben, amelynek az erkélyéről Nagy Imre szólt a Kossuth téren összegyűlt tízezrekhez. Fenyvesi Mária talán egy, másfél méterre állt Nagy Imrétől, és gyorsírással jegyezte, amit mondott. Ám nemcsak azt. Parlamenti gyorsírói múltjához híven sztenog- rammjában rögzítette a hallgatóság közbevetéseit, megnyilvánulásait is. A kéziratból hiányzik a beszéd bevezető néhány mondata. A Parlamentből ugyanis az utolsó percben szóltak az MTI-nek, hogy jöjjön gyorsan két újságíró, mert hamarosan fontos dolgok történnek, s mire Fenyvesiék a helyszínre értek, Nagy Imre már beszélt. Mint a kéziratból kiderül, a szónok időnként vitatkozott, már-már párbeszédet folytatott a tömeggel. Erről a Szabad Nép nem számolt be. A pártlap szerkesztője következetesen kihagyta a tüntetők közbeszólásait, mindenekelőtt az akkor még pártfőtitkár Ge- rőre vonatkozó, csöppet sem hízelgő részt. Általában el- mpndható, hogy kissé „vonalasabbá” tette Nagy Imre mondatait. Az események úgy hozták, hogy Fenyvesi Mária a tudósítást akkor azon melegében nem tudta leadni. így azután az az újságírónő gyorsírói noteszában maradt. A lila fedelű füzetecskére egy nagy 6- ost, nem 56-ost, hanem 6-ost rajzolt, és gondosan eltette a ruhásszekrény legmélyére. Ott aludta álmát egészen 1989-ig. Akkor az újságírónő elővette, és sajnálkozva vette tudomásul, hogy a füzetnek lemállott a teteje. A sztenog- rammokból áttette a szöveget, legépelte, és aztán sokáig tűnődött, mit kezdjen vele. S most átadta a FEB-nek. íme a szöveg: ...ellene magának a magyar ifjúságnak kell fellépnie. Az egyetemi ifjúságnak, dolgozó népünk fiainak el kell határolniuk magukat azoktól, akik soraikban zavart igyekeznek kelteni. Az egyetemi ifjúsággal, a hazafias erőkkel mi igenis szót értünk kedves barátaim de a za- vartkeltőkkel nem! Az egyetemi ifjúságnak jogos követeléseiért vagy sérelmei orvoslásáért való kiállása, a magyar ifjúság sérelmei és kívánságai meghallgatásra találnak, azok megtárgyalásra kerülnek és meg is valósulnak. Egyetemi ifjúságunk tehát hallgasson a mi szavunkra és arra, amit szocialista hazánkhoz való hűsége diktál. Ez pedig most fegyelmezett magatartást és nagy felelősségérzetet követel. A mi erőnk a demokratizmus, az alkotmányos rend és a fegyelem, a legszélesebb hazafias, demokratikus erők egysége! Barátaim! Ezen az úton előre akarunk és előre is fogunk menni. A Központi Vezetőség a közeli napokban meghozza ide vonatkozó, megfelelő határozatait. Meghozza döntéseit, amelyek szilárd alapot teremtenek... (A tömeg kórusban kiáltja: Most vagy soha!) Barátaim! Ha én azt mondom, hogy ezek a döntések meg fognak születni, akkor bízzanak ebben a szóban! (Éljenzés.) Meg fognak születni azok a döntések, amelyek szilárd alapot teremtenek szabad, független, szocialista hazánk felvirágoztatásához (Éljenzés.), népünk boldog jövendőjéhez. A kormány se késlekedik a kibontakozásra irányuló döntéseivel (Zaj és füttykoncert. - Kórusban kiáltják: Mondjon le a kormány!) Barátaim! Figyelmet kérek, hallgassanak meg. Bízom benne, hogy a parlament... (Zaj.) Barátaim! Ide hívtatok azért, hogy mondjak egy pár szót, ide hívtatok azért, hogy mondjam meg a véleményemet. Én a véleményemet akarom nyilvánítani, de ha nekem itt erre lehetőséget nem adtok, akkor hiábavaló minden szó! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok. (Felkiáltások kórusban: Nem!) Tehát amikor azt mondom, hogy a kormány sem késlekedik, higgyétek el, hogy úgy is van! (Zajongás.) Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a Parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat előrehaladásunk útjából. Nem kell soká várni (Zaj.), amíg politikai életünk megújhodása ténnyé válik, s napirendre kerülnek azok a demokratikus reformok, amelyeket épülő szocialista hazánk érdekében megkövetelnek az események. Éljen a párt! Éljen megújhodó Népköztársaságunk! Bízzunk abban, hogy e téren is, a fegyelem, a rend terén példát mutatunk kommunistákhoz, magyar hazafiakhoz méltóan! Most pedig kérlek benneteket, hallgassatok szavamra! Rendben és fegyelmezetten vegyünk búcsút egymástól - bízva abban, hogy... (Zaj. Kórusban kiáltják: Most vagy soha!) Barátaim! Hallgassatok szavamra, amellyel benneteket - kedves barátaim - fegyelmezettségre hívlak fel. Nyugodtan bízva a jövőben távozzatok. A legközelebbi viszontlátásig! (Éljenzés, majd zaj.) Barátaim! Csendet kérek. (Zaj és fütty. - Tömegesen kiáltják: Nem ezt vártuk!) Ismételten csendet kérek. Szeretném megkérdezni, vajon ez a füttykoncert kinek szól? (Tömegesen kiáltják: Gerőnek!) Bízzunk, barátaim! Töltsön el benneteket az a hit és bizalom a jövőben, amely engem is eltölt. Erre kérlek benneteket és a hidegvér, a józanság, a nyugalom megőrzésére, amelyre ma mindennél nagyobb szükségünk van. Búcsúzom ezzel tőletek! (Nagy taps.) Menjünk szépen haza! (A tömeg elénekli a Himnuszt.) Éljen a magyar ifjúság! Viszontlátásra! Ferenczy Europress Nagy Imre szobra Kaposváron Paulikovics Iván: Mindegyik szoborhoz úgy fogok hozzá: lehet, hogy ez az utolsó Egyik szobor sem egy a sok közül. — Egy szobrásznak nem az a feladata, hogy politikai emlékművet készítsen, hanem az, hogy jó szobrot csináljon. — Ezt Paulikovics Iván budapesti szobrászművész álhtja. Ő készítette a holnap Kaposváron avatandó Nagy Imre szobrot, s azt mondta a Somogyi Hírlapnak, hogy elsősorban nem a politikust kellett reflektorfénybe állí- taia, hanem Kaposvár szülöttét, Nagy Imrét, a magánembert. — 1956-ban hároméves volt. — Bennem is él egy kép Nagy Imréről, de a kaposvári szobor konkrét ihletője egy külföldi újságban megjelent híres fotó volt. Ezen Nagy Imre zakóban hajol le egy kislányhoz. Sok dokumentumfilmet láttam és számos könyvet olvastam a forradalom eseményeiről. Ezeket az impressziókat is megpróbáltam belevinni a szoborba. — Jól sikerült a szobor? Visszaadja azt a szellemiséget, amit Nagy Imre képviselt? — Nekem tetszik. A Nagy Imre-szobor Alapítvány kuratóriumának elnöke is azt mondta: jó a fogadtatása. Egy szobrásznak csak ritkán adatik meg, hogy ilyen nagy méretekben gondolkodjon és elképzelései a valóságban is megjelenjenek. A szobor két és fél méter magas. — Ez a munka egy volt a sok közül, vagy annál lényegesen több? — Egy szobrászt ma nem halmozzák el olyan sok feladattal, hogy azt mondaná: egy a sok közül. Én mindegyik megbízáshoz úgy fogtam hozzá: lehet, hogy ez az utolsó. A Nagy Imre-szoborral is így voltam. — Meglehetősen gyorsan készült... — Az ötlet megvolt, azt követte a terv, s ámikor a meghívásos pályázat döntése májusban megszületett, és a szerződés is elkészült, hozzáfogtam a mintázáshoz. Júniusban elkészültem vele; először agyagban, majd gipszben alakult, ezután bronzba öntötték. Nemcsak a mintázás folyt feszített tempóban, hanem a kivitelezés is. A múlt hét péntekén helyeztük el a talapzatra. — Hányadik köztéri szobra ez? — Tizenvalahányadik. — Van-e köztük politikus? — Ha Tamási Aron, Hermann Ottó vagy Bárdos Lajos politikusnak számít... Lőrincz Sándor Tisztul a portré Tudatosan vállalt elvek Nagy Imre Történészeink számára az utóbbi idők legnagyobb felfedezését a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága 1956. októberi ülésének jegyzőkönyve jelentette. Ezt az anyagot magyar és orosz kutatók együttesen dolgozták fel. Rainer M. János történésztől, az 1956-os Intézet munkatársától kérdeztük: az új ismeretek fényében hogyan üélhetó' meg Nagy Imre szerepe az 56- os forradalomban?- A nemrég előkerült és a kutatók számára hozzáférhetővé tett szovjet anyagok egyre árnyaltabb képet festenek a forradalom miniszterelnökéről.- Ma már nyilvánvaló, hogy Nagy Imre korántsem volt naiv politikus, aki mások unszolására döntött. A feljegyzések tanúsága szerint például ő már október 25-én, amikor megérkezett a Nyikolaj Szuszlov vezette szovjet tárgyaló-delegáció Magyarországra, azon az állásponton volt, ami 28-án kormánynyilatkozatként meg is jelent: Magyarországon fegyveres felkelés zajlik, melyet meg kell szüntetni.- Nagy Imre erre két megoldást látott: vagy a párt áll a - miniszterelnök szerint demokratikus - felkelés élére, vagy azt fegyveresen leverik, de akkor Magyarországon megszűnik a kommunizmus.- Taktikus politikus is volt, hiszen a pillanatnyi néphangulatot jól használta az alku-tárgyalások befolyásolására. Jó példa erre október 25-i rádióbeszéde, amelyben megemlítette, hogy a magyar kormány tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásáról. Ennek közlését a szovjet fél már korábban ellenezte. Nagy Imre azonban a szovjetekkel való tárgyalást követően egyenként, külön-külön beszélt kormánya tagjaival, s meggyőzte őket arról, hogy igenis szólni kell a csapatkivonásról, mert az embereket meg kell nyugtami. A miniszterek, köztük Gero Emó' is, elfogadták érvelését. A szovjet vezetők kategorikusan leszögezték, hogy a továbbiakban említés sem történhet a csapat-kivonásokról. De a 28-j miniszterelnöki rádióbeszédben ismét elhangzott.- Sokan Nagy Imrét tették felelőssé a tragikus végkifejletért. Igaz ez?- Annak idején voltak olyan hiedelmek, hogy - legalább közvetve - felelős volt a felkelők tűz alá vételéért. Ez természetesen nem igaz. Legfeljebb az vethető föl, hogy az akkori helyzetben elvállalta a miniszterelnökséget. De véleményem szerint nem ez volt a hiba, hanem az, hogy feltétel nélkül vállalta. így ugyanis egy vele szembenálló politikai vezetéssel kellett megvalósítania mindazt, amit akart. Hogy ez lényegében sikerült, az éppen kivételes politikusi adottságait bizonyítja.- Sokan úgy vélik, hogy hősként érkezett és állt az események élére...- Ez így nem pontos. Nagy Imre nem a forradalom előtt, alatt lett hős. Valójában azzal vált igazi hőssé, hogy tudatosan vállalta elveinek, tetteinek következményét. (Szalóky)
