Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-22 / 248. szám

1996. október 22., kedd SOMOGYI HÍRLAP KITEKINTŐ 11 Rodostói pillanatkép „Macaristan fahri konsolosu”, azaz Magyarország tiszteletbeli konzulja. Ez a hivatalos címe egy arisztokratikus külsejű, meg­nyerő szemüveges török úrnak, aki néhány nap óta birtokosa a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje tiszti fokozatának is. Akiről szó van, Erdogan Erken rodostói, vagyis tekirdagi la­kos. Ő a helyi magyar hagyo­mányok éltetője, gyakran saját hibájukból rászoruló, elesett tu­rista hazánkfiai gyámolítója, és mindenekelőtt a nagy fejede­lem házának őrzője és gondo­zója. Gazdag ember, s arra, amit Magyarországért tesz, sok pénzt is fordít. Az eredmény mégsem csak pénzben mérhető: Erken nem­zedékeket gazdagít magyarság- ismeretével, fiatalok százaiban neveli erős törzsű fává a magya­rok iránti barátságnak a török gyermeklelkekbe magként már elhintett érzését. Ezenfelül pedig Magyarországra küld tanulni Rodostóból török fiatalokat... Érthető tehát, ha az a verőfényes őszi nap, amelyen a Magyar Köztársaság elnöke először lá­togatott el Rodostóba, és koszo­rúzott a fejedelem házában, Er­dogan Erken tiszteletbeli ma­gyar konzulnak is nagy napja volt. A gyerekek itt - elsősorban az ő fáradozásainak gyümölcse­ként - valóban tudják, mert ta­nulják, hogy ki is volt a bujdosó magyar fejedelem és íróvá lett hűséges apródja. E naptól fogva ez két nevet hirdeti minden láto­gatónak is - a már régóta meg­lévő Macar Sokak, a Magyarok utcája közelében - két vadonatúj utcanévtábla. Az egyik II. Rákó­czi Ferenc, a másik Mikes Ke­lemen utcájában. Göncz Árpád volt az avató: ollóval átvágott egy piros-fehér-zöld szalagot. A délutáni eseményre, a Ma- caristanból való külföldi ven­dég érkezésére felbolydult a 110 ezres lélekszámú kikötővá­ros központja. Nagy messze­ségből látható magyar nyelvű „Isten hozott!” feliratot feszítet­tek ki a házak között. Az utak, utcák két oldalán mindenütt sok ember várakozott. A államfőt először a tenger­parthoz közeli, vakítóan fehér kormányzósági palotában Zeki Sanal tartományi kormányzó és Osman Tabak főpolgármester köszöntette. A pazar díszteremben a falon Kemal Atatürknek, a köztársa­ság alapítójának portréja, tőle jobbra és balra a tartományi kormányzók képmásai. Díszhe­lyen a török Petőfit, Namik Kemalt ábrázoló festmény, ő volt az oszmán korszak nagy szabadságköltője. Szobra ott áll a Barátság és Szabadság most megnyitott parkjában, nem messze Rákóczi Ferenc alakjá­tól, Sait Rüstern új alkotásától. A palotából a magyar vendég útja a Rákóczi Múzeumba visz. A kaptatón, a macskaköves ut­cácskában ünnepi ruhájú rodos­tói kisiskolások „Csókolom!”- ot kiáltoznak magyarul, hurka­pálcikás török és magyar zász­lócskáikkal integetnek. Török zene harsan, dobpergés hallat­szik, megjelennek a török nép­viseletű fiatalok. A múzeum voltaképpen nem a vezérlő fe­jedelem lakóháza. Az már nem áll. Ez - a Magyarok utcája 32. szám alatti - favázas szerke­zetű, törökösen kiugró felső szintű épület a kuruc szabad­ságharc vezérének csak ebéd­lőháza volt. A szultán - bár ki­jelölte a magyarok tartózkodási helyét - nagylelkűnek bizo­nyult: egy egész utcasort vásá­rolt és adományozott az üldö­zötteknek. Kora délután, az emeleti ab­lakból nézve tündöklik, ragyog a napfényben fürdő Márvány­tenger. Hosszú partvonal lát­szik, távolabb félsziget. A kikö­tőben hajók horgonyoznak. A rodostói házakból Rákóczi, Bercsényi, Mikes, Esterházy is így láthatta ezt a szikrázó ten­gert, e márvány káprázatot. Csak csend honolhatott e réges- régi, de akkor kis településen. Itt már a Krisztus előtti V. szá­zadban falu állt, Bisantha nevű. Később nevezték Hraidesz- tosznak, Radestusnak, majd Rodostónak. Az ottománok az­tán Rodoscukra (Rodoscsuk) változtatták, aztán lett belőle Tekfurdag, vagyis a Bizánci herceg hegye. Ezt is megváltoz­tatták 1927-ben, abban a esz­tendőben, amikor először for­dult meg itt Atatürk. Attól kezdve Tekirdag. Most már hal is van a névben, melynek ma­gyar jelentése „A sávos vörös­márna hegye”. Tekirdag ma üdülőhely, törökül tatilköyü. A múzeum földszintjén, a fal mellett látogató magyarok adományozta nemzeti színű zászlók valóságos erdeje. Min­den ragyog a tisztaságtól. A rendezés személetes, mérték­tartó, az emléktárgyak, a régi Rodstóról készült festményso­rozat darabjai a látogató elé va­rázsolják a bujdosók életét, környezetét. A falakon török, magyar és néhol angol nyelven is történelmi magyarázó szö­veg. Egy térkép a Rákóczi-bir- tokokról, s a hadjáratokról. Itt a fejedelem maga faragta kar­széke, amott Mikes kis szobája. Falitárlóban részlet két utolsó levelének kéziratából. Mielőtt Mikes Kelemen 1761. október elején, hetvenegy éves korában pestisben meghalt, egy Horváth István nevű emberre bízta kéz­iratait. Horváth egykor gálya­rab volt, a török rabságból an­nak a templomnak a papja vál­totta ki megtakarított egyházi jövedelemből, amelyet Rákóczi alapított. Ö átadta a iratokat egy Mészáros nevű szolnoki ere­detű magyarnak, aki kegyelet­ből kereste fel Rodostót, úton Konstantinápolyba. Utóbbi 1786-ban Görög Demeternek, a bécsi magyar újság szerkesztő­jének ajándékozta. Görög to­vábbította Kulcsár István szombathelyi tanárnak, aki Mi­kes írásának szép magyarságára való tekintttel elhatározta a ki­adást. A cenzor már engedélyezte is 1792-ben, de Kulcsár habo­zott, még mindig kételkedett abban, hogy Mikes valóban élt— e. Tóth Ferenc Szombathely közelében letelepedett volt francia tábornoktól - aki Kons­tantinápolyban is szolgált - azonban megtudta, hogy Mikes valóban Rákóczi kamarása volt. Ekkor 1794-ben kiadta a „Tö­rökországi leveleket”. De a két­ségeket végleg csak Toldy Fe­rencnek sikerült teljesen elosz­latni a mű 1861-es kiadásával... Flesch István Kulcslyuksebészek Kaposváron A kulcslyuksebészetként ismertté vált módszerének kidolgozását 1988-ban, a kaposvári állattenyésztési kar állatkísérletes műtőjé­ben kezdte dr. Jakó Géza, a bostoni Orvostudományi Egyetem fül- orr gégész professzora, dr. Rozsos István kaposvári sebésszel együtt. Azóta hét sebészeti szakmában alkalmazzák a módszerét. Legutóbb, a nagy mellkasi seb­zéssel együtt járó, nyitott szív­műtétet sikerült,kiváltani” a pár centiméteres nyíláson át végzett eljárással. A bravúros, betegkí­mélő technika a műtéti alkalma­zása olcsó is. Ez méginkább vonzóvá tette módszerét. Dr. Jakó Géza azt mondta: elsősor­ban a középkorú orvosok érdek­lődnek az új módszer iránt. Az idősebbeket jóformán csak a kényszer viszi rá, hogy elsajátít­sák azt. Jakó Géza szerint ez már a XXI. század sebészete. — Mi az új eljárás lényege? — Korábban 20, egyes ese­tekben 30 centiméteres metszést kellett alkalmazni. Ez a negye­dére-ötödére csökkent. Epehó­lyagműtéteknél például mind­össze 3-4, veseeltávolításnál és a szívműtéteknél pedig 5-6 centi- méteres nyílásból dolgozunk. Mindehhez kétféle eszközrend­szert fejlesztettünk ki. Az álta­lam használt cső formájú mű­szer, a Jakoszkóp segítségével, akár a kulcslyukon keresztül, egy magas intenzitású, hideg fényforrásos száloptika segítsé­gével, árnyék mentesen láthatjuk a teljes műtéti terület. Az operá­ciót a sebész egyedül, vagy leg­feljebb egy asszisztens segítsé­gévéi, a hagyományos módon végzi. Ennek, különösen az USA-ban van nagy jelentősége. A Kaposi Mór megyei Kór­házban dr. Rozsos István sebész főorvos, az eljárás első hazai alkalmazója egy speciális, az epehólyagműtéteknél alkal­mazható módszert is kidolgo­zott. Az általa kifejlesztett, kampószerű, mechanikus esz­közök (lapocok) segítségével, hideg fényforrás bevezetésével, mindössze egy, 3-4 centiméte­res nyíláson át távolítható el a beteg epehólyag. A műszereket egy kis töréssel módosították, hogy a kéz ne vessen árnyékot a műtéti területre. Rozsos István a mikrolaparatómiának neve­zett eljárással már közel kétezer sikeres műtétet hajtott végre. A műtéti költség ötödé a lapa- raszkóposénak és optimális kö­rülmények között a beteg az operációt követő napon el is hagyhatja a kórházat. — A kis metszésből végzett szívműtéteket milyen ösztön­zésre dolgozta ki? — Dr. Szabó Zoltán profesz- szorral, a budapesti szív- és ér­sebészeti klinika akkori vezető­jével láttunk hozzá a kísérletek­hez. A korábbinál kímélőbb be­avatkozás nyomán nem, vagy csak komplikációnál kellett a bordákat átfűrészelni. A szívse­bész, a bordaívek közötti lágy részen, 3-6 centiméteres nyílá­son át közelíthette meg a szívet. Dr. Szabó Zoltán nyugdíjazását követően dr. Péterffy Árpád és asszisztense, dr. Horváth Amb­rus, debreceni szívsebészek foly­tatták a munkát. Az első sikeres műtétet az év elején hajtottuk végre. Azóta 5-6 centis nyíláson keresztül már szívbillentyű ope­rációt is végeztünk. A Magyar- országon kidolgozott eljárást, ma már az USA több államában al­kalmazzák. Várnai Ágnes Sváb lányok nagy és félünneplőben Christine Daniel népvise­letbe öltöztetett babái már második ízben vándoroltak Somogybán, legutóbb Ka­posvár és Ádánd lakói cso­dálhatták meg őket. A kézzel hímzett mellénykék, gyöngyös főkötők, csipkés szoknyák aprólékos, gondos munkát sejtetnek. Készítőjük somogyi származású, német- országi letelepedését a kény­szer szülte 52 évvel ezelőtt. Christine Daniel szerint babái a szűnni nem akaró honvágy gyermekei. A 15 év óta kedv­telésből készített figurák egy véletlen folytán váltak kiállí­tási anyaggá. — A hesseni babamúze­umban meglepődtem azon, hogy a világ babái között nem szerepelt magyar — mesélte a babakészítő. — Az igazga­tónő csupán egyet tudott mu­tatni, s rosszallásomat hallva megkérdezte, tudok-e jobbat. Mikor megmutattam az au­tómban lévő saját darabjai­mat, ő azonnal felvetette egy kiállítás lehetőségét. Nem kel­lett sokat várni a megnyitóra, melyen a magyar kultúrattasé ajánlotta a látogatók figyel­mébe az én kedvenceimet. A magyar népviseletbe öl­tözött babák azóta sok német várost bejártak, párhuzamo­san a magyarországival, ott is újabb kiállítása készül. Chris­tine Daniel mindent maga formál a babákon, csupán a kaucsuk fejet vásárolja. Ő alakítja ki a törzset, a végta­gokat úgy, hogy az eredeti mozdulatokat jól utánoz­hassa. Nemcsak a sokfajta színes népviseletet — köztük a nemzetiségekét — mutatta be, hanem a paraszti élet ün­nepeit, jelentős alkalmait is: így a konfirmációra készülő családot, a gyászoló asszonyt, az eljegyzést és lakodalmat, a szüretet és a mezei munkát is. — Szeretném elérni, hogy a nézelődő elfelejtkezzen mindenről, s képzeletét hagyja a régmúltba repíteni. Ügyeltünk a háttérre, az élethű miniatűr szerszámokra, amit a férjem készített, mert minél teljesebb képet akartam adni az eredeti környezetről. Sok-sok könyv segített ebben. A 126 babából hatvanhat van Magyarországon, a kaposvári kiállításra egy újat is készítet­tem, a szennai népviseletet. Christine Daniel óvónőként dolgozott nyugdíjazásáig, éveken át a nehezen nevel­hető gyerekekkel foglalko­zott. O volt a felkészítő szak­embere annak a német prog­ramnak, melyben áruházi óvónőket képeztek ki. Né­metországban ugyanis a na­gyobb áruházak minióvodá­val rendelkeznek, ahol a ki­csikkel szakemberek foglal­koznak, míg az anyuka vásá­rol. A nyugdíjban töltött tíz évben is talált feladatot, a ba­bák mellett elbeszélések ke­rülnek ki a keze alól. Öt évvel ezelőtt megírta Bonyhád és Rinyabesenyő krónikáját, az érte kapott tiszteletdíjat és el­adott babáinak árát pedig fel­ajánlotta -egykori lakóhelye Rinyabesenyő kápolnájának restaurálására. Hetvenkét évesen már nem szívesen vál­lalkozik a hosszú útra, de azért a kaposvári kiállításon maga végezte az utolsó simí­tásokat. Izményi Éva Gyugy a virágzó falu Aki betér Gyugyra azonnal észreveszi a szépen rendben tartott portákat és a gyepes, virágos utcákat. Arra a követ­keztetésre jut nyomban, hogy az itt élő emberek szeretik a községüket, ahon­nan nem vezet tovább az út, s megbe­csülik azt, amijük van. Jelenka György polgármester mondja is, új szállóige született. Valaha „Gyugyra búcsúra” menni nagy hagyomány volt. Most azt kérdezik: Honnan való? A virágos falu­ból? Beneveztek a , Jegyen szebb a mi falunk” megyei pályázatra, izgalommal várják a közelgő eredményhirdetést... Ä község közepén még 1990-ben emeltek emlékművet a világháborús és az ötvenhatos hősöknek. A tavasszal szép kis parkot kerekítettek köré, ahol megfér a száz éves tűzoltókocsi és a fa­törzsekbe ültetett pompázó virágok. Jelenka György a szőlősgyöröki tsz főállattenyésztőjeként ment nyugdíjba. Az Alföldről pályázta meg az állást másfél évtizede. Hét év él Gyugyon. Amikor két éve megválasztották pol­gármesternek elhatározott célja volt, hogy a betelepülőből falubelivé fogad­ják. Ma úgy érzi gyugyivá vált, s erre láthatóan büszke. Nem volt egyszerű átvennie a stafétát. Csizmadia László előző polgármestersége idején négy év alatt többet fejlődött a falu, mint a meg­előző tizenöt-húsz évben. Kihozták Győrökről a vezetékes ivóvizet, szilárd burkolatot kapott a Kossuth, Petőfi, Jó­kai, Rákóczi utca. Elkészült a polgár- mesteri hivatal és az orvosi rendelő. No és ekkor emelték az emlékművet. Je­lenka György ehhez a falu szépítését szeretné hozzátenni. Az elmúlt két év legnagyobb sikere, hogy a száz portából 52-be bekapcsol­ták a telefonvonalat. A Lengyeltótiba telepített ezres konténer adta a lehető­séget. Az viszont nagy közfelháboro­dást keltett, hogy a Matáv-nak másfél millió forintot fizetett az önkormányzat, amit a költséges műszaki megoldás mi­att kért a telefontársaság, mondván, kü­lönben 1997-nél előbb nem lesz itt tele­fon. Igen ám, de az emberek azt látják, hogy végül is frappáns megoldást talál­tak a beruházók. Nem látják indokolt­nak azt a másfél milliót, ami a Matáv­nak csepp a tengerben, Gyugynak vi­szont három évi fejlesztési pénze. A polgármester fel is szólalt egy kapos­vári értekezleten és tolmácsolta a köz­ség polgárainak közfelháborodását, akik amúgy házanként kifizették a 37 500 forintos hozzájárulást a vonalveze­téshez. A MATÄV vezérigazgatója idén visszaküldött félmillió forintot, de a gyugyiak azt az egymilliót is szeret­nék visszakapni. Lenne helye a pénznek. Az 1700-as években épült műemlék templomukat a dombra telepítették, időközben vonult lefelé a falu a völgybe. Azonban teme­tések alkalmával még ma is szó szerint úgy kúsznak fel az emberek a misére egy szűk horhoson. Kétszázötvenezer forintért készítettek tervet, hogy a temp­lomot és a temetőt egy gáttal összekös­sék és az elhanyagolt területet rendez­zék. Miután egykori bányáról van szó, ebből építették a falu házait, azzal biz­tatták őket, hogy pályázni lehet majd a tervvel rekultivációs pénzre. Most meg mintha szó sem lenne a pályázatról. Je­lenka György reméli, hogy a lengyeltóti plébános segítségére ebben is számít­hat, mert igen jó köztük az együttmű­ködés. Aztán meg ott vannak az utak: a Táncsics utcában bizony sárban gyalo­golnak az emberek és be kellene fejezni az építést a Rákóczi és a Petőfi utcában is. Csakhogy a 8 milliós éves költségve­tésből 4-500 ezer jut fejlesztésekre. Harminc gyermek jár Szőlősgyörökre iskolába, óvodába. A lengyeltóti hiva­talban intézik az önkormányzat admi­nisztrációját. A közös iskola, hivatal fenntartása sem kis pénz. Nagy kiadás volt az a másfél millió... A legutóbbi polgármester választá­son négyen pályáztak a posztra, s szinte néhány szavazattal dőlt el a kérdés Je­lenka György javára. Akkor azonnal el­döntötte, hogy a négy év leteltével előd­jéhez hasonlóan átadja a stafétát. Le­gyen lehetősége másnak is tenni a dol­gát. Amint megépítették a buszvárókat, odajött két nyolcadikos kislány, hogy tanulták az iskolában a palántázást, elül­tetnék az árvácskákat. Azóta is rendsze­resen gondozzák az virágágyást, tisztít­ják a kis házikó ablakát. Találunk im­pozáns portákat is, mert egyre többen veszik meg itt házakat nyaralónak. Jön­nek a fővárosból, de a szomszédos Ausztriából és Németországból is. Egyetlen régi közös vágyuk van: mind­össze két kilométernyi út kellene ahhoz, hogy közelebb kerüljenek Lengyeltóti­hoz, hogy ne csak egy-kettő, hanem va­lamennyi busz átmenjen ezen a szép fa­lun. Három éve 30 milliós költségvetést hozott ki a tervezet, ma már ennek a duplájával kellene számolni, de mikor lesz ennyi pénze Gyugynak, hogy meg­nyílhasson világnak? Gáldonyi Magdolna Babák népviseletben A honvágy gyermekei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom