Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-14 / 240. szám
1996. október 14., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Mindenki szeretné, de nem tudják megfizetni A gázalku 24. órája Somogysimonyitól Nemes- dédig, Varászlótól Somogy- sámsonig, Zsitfától Nemes- dédig tizennyolc települést foglalkoztat ezekben a napokban a vezetékes gáz ügye. A Kögáz ígéretéhez híven sorra járja a beruházásban érintett falvakat. A legutóbb Nemesviden tartott a cég lakossági fórumot. A fogadtatás egy községen belül is változó, s egyelőre nehéz lenne megjósolni: november 30-ára összeáll-e a településenkénti, 70 százalékos költségvállalás? ür. Berták Katalin körjegyző szerint a vezetékes gázra való felkészülés során az a szerencsésebb megoldás, ha a Kögáz különválasztja a lakosságot képviselő önkormányzatot a nagyobb ipari fogyasztóktól. — A szolgáltatónak édes mindegy, milyen forrásokból teremtik elő a községek a beugrót — véli a körjegyző. — ők vállalták a településeket összekötő külső rendszer megépítését, a többi már a helybelieken múlik. A Kögáznak mindegy hogy magánszemélyektől, önkormányzati hitelekből, vagy éppen a gazdálkodó egységek pénzéből tevődik-e össze a szükséges összeg. így fordulhatnak elő visszás esetek-------lásd Vé sén — , ahol a már nem működő ipari üzemet is belekalkulálták a fogyasztásba. A korábbi sörpalackozó 5-6 milliós részarányát ki másra, mint az önkormányzatra terhelik át. A kérdőíves felmérések eddigi tapasztalatai 50-60 százalékos csatalakozási szándékot tükröznek. A megélhetésnek azon a fokán, ahol 2-3 ezer forint is nagy összegnek számít, nincs miből 88 900 forintot fizetni. Megoldás számukra az OTP, illetve a Takarékszövetkezet piaci kamatozású köl- csönei sem jelentenek. A gázprogram huszonnegyedik órájában úgy tűnik: ha a működési gondokkal küzdő önkormányzatok nem vállalják fel a hitel kockázatát, kárba veszhet a kemény harcok árán megkötött gáz-alku. Cs. K. E. Csákány apadó esélyei Egyre több a feladat, egyre kevesebb a pénz Szalonképesen ma úgy mondják: ellehetetlenülnek. Emberek, családok, mikroközösségek, odakint az egyre zsugorodó kisfalvak perifériáján, messze az őket érintő döntések helyszínétől, a létezés egyre nyomasztóbb terhével a hátukon. Csákányban nincs kirívó nyomorúság. A bajok lassan megszokottá lesznek. Surugli Lajos jegyző az államot okolja. Egy község, ahol a költségvetés huszonöt százalékát nyeli el a szociális segélyek feneketlen zsákja, ahol a két főt foglalkoztató önkormányzatot kivéve nincs munkáltató, ahol mindössze egy szem vállalkozás volt, de az is megbukott — miben lehet bízni... — 1991-ben tizenkétmillió forintból gazdálkodtunk, az idén kilencből. Hogy időközben száz százalékot ugrott az infláció, s van úgy a nettó finanszírozási rendszer bevezetése óta, hogy hónapokig sem jutunk a minket megillető járandósághoz — érdekel-e rajtunk kívül valakit? Beiskolázni, jövedelmet pótolni, lakásépítést segélyezni, közintézményt támogatni — kell(ene) de miből? Ha üres a zseb, nincs hova nyúlni. így aztán nekiálltunk lefaragni még azt a keveset is, amire még futotta. Csökkentettük a somogysámsoni iskola működési hozzájárulását, elmaradtak az útkarbantartások, s bár nem a mi asztalunk, de újabban még a posta is bezár délben. Spórolnak ott is, s ha a létszámmal nem megy, megy a munkaidővel. A vagyont, ha egyáltalán annak számít néhány üresen árválkodó, gazzal benőtt ön- kormányzati telek, már régen áruba bocsátották. Német, svájci, vagy éppen svéd — akad néhány elszánt külhoni, akinek a multi-citys nyüzsgés után Csákány jelenti a csöndes földi Paradicsomot. A szegénységében meghitt kis zugot, ahol már az is eredmény, hogy végleg oda a kurblis telefon, hogy a kőműves és a villanyszerelő' mestereknek hála, létezik iparűzési adó, (kerek 1500 forint), s ahol az ideiglenesen használt ingatlanok négyzetméteréért évi 300 forint üti az önkormányzat markát... Csíky K. Erika Pályázati pénzekkel valósulnak meg a vései tervek Kerékpárút és emlékpark Az Útalapból elnyert pályázati pénzen láttak hozzá a napokban Vésén a községen áthaladó kerékpárút megépítéséhez. A biztonságosabb közlekedést szolgáló, járdaként is használható út teljes bekerülési költsége tizenkét millió forint — ebből húsz százalék az önkormányzati hozzájárulás. Az 1800 méter hosszú kerékpárút kivitelezését a kaposvári Strabag Rt végzi. Bertók László polgármester tájékoztatójából az is kiderül: az idén — a 61-es főút elhúzódó rehabilitációja okán — egy négyszáz méteres szakasz kimarad az építkezésből. A hiányzó részt várhatóan 1997-ben, a fő-közlekedési út kiszélesítésével együtt végzik el. A jelenleg zajló kivitelezésnél a vései ön- kormányzat nyolc közhasznú munkása is dolgozik. Az átadás határideje november 30. — A hatodik éve működő fa- luszépítő egyesület hagyományos szüreti bált és felvonulást szervezett Vésén. A bál teljes bevételét a községben létesítendő millecentenáriumi emlékpark kialakítására fordítják — mondta a polgármester, majd hozzáteszi: — Az egyesület már eddig is sokat tett a község rendjéért és tisztaságáért. Közreműködtek például a régi temető felújításában,, s létrehozták a népi tradíciókat, néprajzi relikviákat felvonultató honismereti szobát. Az emlékpark-terv megvalósítását segítő százezer forinthoz egyébként pályázati úton jutott a faluszépítő egyesület. (Csíky) Iskolai éhségkassza van, de éhező gyerek nincs Kellemesek a tanórák, és az uzsonnát néha megfelezik Megdöbbentő hír kapott szárnyra Marcaliban: a Hét- színvirág általános iskola tanulói közül mintegy harmincon, úgymond: éheznek. Az ide járó gyerekek a szomszédos vasúti étteremben ebédelnek, de a déli szünetben sajnos sokan csak éhesen nézik a többiek falatozását. A hírrel kapcsolatban az iskola igazgatójánál érdeklődtünk. — Valójában nem nekünk kellene címezni a kérdést — mondta Orosz Lajos —, az iskola nem szociális intézmény. A gyermekek étellel, ruhával, otthonnal történő ellátása, szellemi és fizikai fejlődésének biztosítása mindenek előtt a szülők kötelezettsége, mihez is a rászorulóknak (a felnőtteknek is) az állam támogatást biztosít. Ez sajnos nem mindig így működik. — Ezek szerint: a hír igaz. — Nem. Ilyenről szó sincs, bár tény, hogy a hozzánk járó 164 gyerek közül jó néhány esetében sem a szülők, sem lakóhelyük önkormányzata nem tudja (nem akarja) fizetni a gyermek étkeztetésének díját. Ugyanakkor az iskolák — köztük a Hétszínvirág — szűkös anyagi kereteikből képtelenek gyermekélelmezésre jelentősebb összegeket fordítani. — Tehát mégis vannak éhező gyerekek... — Nálunk nincsenek. A napköziseink számára — akik itt kapnak ebédet — lehetőségeink végső határáig el- menve — kétezer forintot „előlegezünk” meg. Ez egyféle „éhségkassza”. A továbbiakban megkíséreljük a szülőktől vagy a lakóhely szerinti illetékes önkormányzattól megkérni tartozásukat, nem sok sikerrel. Ebben az esetben megszüntetjük az ebéddel járó napközit, délben a gyerek hazamegy, és otthon kap — reméljük — meleg ételt. Iskolánk tavalyi, és be már aligha hajtható ilyen jellegű kintlevősége 120 ezer forint. — Mi lenne a megoldás? — E kérdés megválaszolása messze túlmutat az iskolá(n)k kompetenciáján. Mi a kollégáimmal saját, sajnos szintén nagyon kevés pénzünkből veszünk olykor egy-egy rászoruló tanulónknak tízórait, ebédet. De ez nem megoldás. Azt magasabb szinten kellene számonkénti. Kun G. Tibor Felújítják a tapsonyi orvosi rendelőt Az orvosi- rendelő és a vele egybeépült szolgálati lakás felújítását tervezi a tapsonyi önkormányzat. A képviselők döntése értelmében még az idén sor kerül a tetőzet teljes cseréjére és új nyílászárók beszerelésére. A szakaszosan végrehajtandó beruházás várható költsége mintegy másfél millió forint. Klubok, szakkörök Marcaliban Német és angol kezdő tanfolyamok, varró, kerámia és képzőművész körök szerepelnek a marcali kulturális központ kínálatában. A Majorett csoport, a Ricky-táncklub és a Baglas Néptánc Egyesület mellett a bélyeggyűjtők, a kertbarátok, a re- ikisek, a nyugdíjasok és az asztma klub tagjai tartják a házban rendszeres összejövetelüket. Kérdőíves felmérés Mesztegnyőn Névre szóló levelet küldött az önkormányzat a napokban Mesztegnyő valamennyi ingatlantulajdonosának. A kérdőívek segítségével a gázprogramhoz való csatlakozás esélyeiről tájékozódnak. Legalább 350 családnak kell igent mondania ahhoz, hogy megindulhasson a közműberuházás a községben. Szüreti bál kisbíróval A hegyközségek régi ünnepének felelevenítéseként szüreti bált rendeztek a hét végén Lengyeltótiban. A bogiári borvidék részét képező tóti lankákon az utóbbi időben reneszánszát éli a szőlőtelepítés és a hozzá kapcsolódó hagyományok. A szombati szüreti mulatság résztvevői — élükön a kisbíróval — feldíszített szekereken és traktorokon vonultak végig a városon. Víztorony Barátihegyen Ötven köbméter kapacitású víztornyot állítottak föl az elmúlt héten Öreglakon, mintegy félszáz család jut így egészséges ivóvízhez. A vízaknák kialakítása és a mérőórák felszerelése után még az idén rácsatlakozhatnak az új vezetékre. Öreglak legújabb műtárgya 12 millió forintba került, melyet a község részben pályázatok útján másrészt saját erőből, valamint az érintett lakosság hozzájárulásából teremtett elő. Dióhéjban egy élet Kétszeresen a neve lett a végzete Szikár, és erőt sugárzó férfi ma is a bizei Nemecz János, noha már a 72. évében jár. S annak ellenére is, hogy kora ifjúságától rengeteg „gyűrődésben” volt része. Sorsa nem kímélte. — Két oldalról sem — emlékezett inkább derűsen, semmint keseregve a régmúlt bajok felett. — Hát szóval a nevem, ez a Nemecz. Ez egyáltalán nem tetszett a háború végén ideérkezett oroszoknak. Akárhogy is magyaráztam, hogy ez csak egy név, ők németként kezeltek. Ráadásul mint nemzetőr, tagja voltam a Katonai Kisegítő Karhatalmi Alakulatnak, aminek az lett az orosz fordítása, hogy „kémelhárító alakulat”. — Szóval német is meg kém is volt... — Méghozzá percek alatt. Pedig még azt sem mondtam soha, senkinek, hogy a szeme fekete.. Megfogtak, elvittek. Előbb Niklára, aztán Somogy- fajszra. Ott ’44. december 22- ikén bezártak a papiak tyúkóljába, 15 napra. Közben éjjelnappal kihallgatás. — Mit akartak megtudni? — Hát hogy mint német náci, mit kémkedtem. Végül, ’45-ben az orosz hadbíróság Kaposváron húsz évre ítélt. Na mondom, Nemecz János, te többet nem látod a szeretteidet. Majd hogy nem így is lett. Előbb egy Kínától 200 kilométerre levő Petrocentráli nevű helyre vittek bennünket. Ott lehúztam két évet, aztán Dzsin- gasztán következett, építkezés. A mi brigádunkban 28-an voltunk, de 26 féle nemzet fiai. — Hogy bírták? — Nehezen. De aki 48-ig nem halt meg, annak már volt esélye, hogy túléli. így érkezett el 1953. Meghalt Sztálin, minket meg összehívtak, és mondták: magukat jogtalanul ítélték el. Új ruhát adtak, 15 nap múlva már Lembergben voltunk. Velem együtt vagy háromezer magyar. Májustól novemberig ott. Az az öt hónap rosszabb volt, mint a kilenc év fogság. Örökös remény és reménytelenség. Végre megint vagonba, Nyíregyháza-Sóstóig. Ott almát adtak, konzervet, meg tíz forintot, „pasli damoj”. En a mesz- tegnyei Nyakas Jóskával indultam haza, november 25-ikén, Katalin napján értünk Balaton- szentgyörgyre, ott már akadt egy-két atyafink, fizettek a restiben egy féldecist. Nemecz János reggel fél 8- kor megérkezett Mesztegnyőre, ahol valaki megkérdezte tóié: — Maga a Mári néni fia? — Az vagyok. — Akkor nézze, ott jön az édesapja, daráltatni a malomba. Ő jön, én meg elébe. Rám se hederít. — Édesapám, nem ös- mér meg? Apám megáll, méreget kicsinyt a tekintetével, aztán már csak sírtunk, egymást átkarolva. Kun G. Tibor Répacsúcs A marcali MÁV állomáson is megkezdődött a cukorrépa-szállítási szezon. A következő hetekben összesen 14 ezer tonna cukorrépa elfuvarozása vár — mint export-küldemény — a marcali vasúti dolgozókra. Célállomás a horvátországi Virovitica cukorgyára, ahol már felkészültek a somogyi cukorrépa fogadására fotó: kun t.
