Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14 / 215. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. szép. 14., szombat ÚJ KÖNYVEK NEIL GRANT Az egyiptomiak Kézikönyv - pompás képek­kel, tudós magyarázatokkal ismerteti az ókori Egyiptom világát, lakói életét, más és más szemszögből mutatja be lenyűgöző sokoldalúságát. (Magyar Könyvklub 590 Ft) HORKAY HORCHER FERENC Fényudvar Ez a kötet érdekes kísérlet - hogy megörökítse a hétköz­napi tapasztalatokat a költé­szet nyelvén. (Sen. 480 Ft) ANTHONY KENNY Aquinói Szt. Tamás Filozófiai munkásságát mu­tatja be - azoknak, akik nem feltétlenül fogadják el teoló­giai nézeteit. (Akad. 616 Ft) ERŐS ZOLTÁN Irodalmi helynevek Olyan emlékhelyek bemuta­tása, amelyekhez a magyar írók, költők - köztük somo­gyiak - alkotótevékenysége fűződik. (MKK - 1250 Ft) FERI LAINSCEK Akit a köd hozott Az 1959-ben született szlo­vén író Európa számos or­szágában hímevet szerzett regényeivel. E kötet története pannon tájon, a Mura vidé­kén játszódik. (Seneca, 480) A hosszú orrú fabáb „kísértése” Pogány Pinokkiói Több mint százszor játszotta a hosszú orrú fabábot, Pinokkiót Pogány Judit. Még 45 évesen is elhitette velünk: Gepetto mes­ter érző szívű, hús-vér figurát faragott a farönkből. Pogány Judit most, az országos sikert hozó kaposvári bemutató után huszonhárom évvel rendezi Collodi-Litvai Pinokkióját vendégként a Csiky Gergely Színházban. — Ez a negyedik nagy szín­padi rendezése. — Életem első rendezésekor azt éreztem: ez a legnagyobb ka­tarzis, a legteljesebb boldogság, amit ezen a pályán megérhet az ember. Jobban kitágítja az em­ber koncentrációs képességét és az érzelmi vjlágát, mint a játék. Mert sok embert egyszerre kell szeretni. Akkor azt gondoltam, hogy soha többé nem tudok majd olyan kedvvel játszani, mint korábban, mert megismer­tem már egy nagyobb boldogsá­got. De ez nem így van, mert ha akad egy jó rendező, egy jó sze­rep és egy jó partner, akkor is­mét szeretek játszani is. — Milyen Pinokkiónak érezte magát 23 évvel ezelőtt? — Először majdnem elájul­tam, mert szülés után kértek fel rá, s én meglehetősen telt vol­tam. A Pinokkió alapmese, amit nem szabad elrontani; nem lehe­tek egy vaskos combú nő a szín­padon... Naponta keményen edzettem, és hét kilót fogytam három hét alatt. A bemutatón már 44 kilós voltam. Sokat tor­náztam. — Nehéz volt most Pinok­kiót találni? — Nem. A színház vezetői szóltak: van egy alkalmas sze­mély. Bodor Erzsébet alkatából, személyiségéből alakul ki a mostani Pinokkió. — A mostani gyermekdarab miben lesz más? — Ha egy darabot többször sikerrel bemutatott már a szín­ház, akkor a bevált megoldáso­kat meg kell tartani, de ehhez hozzájönnek az új színészi alakí­tások. Tehát hasonlít majd az eredetire, de két előadást nem szabad ugyanúgy megcsinálni, csak jobban. Tehát nagyon kell igyekeznünk. — Sokan akkor is Pinokkiót látták a színpadon, amikor nem azt játszotta Pogány Judit, hiszen jellegzetes hangja jó ideig a fabábot juttatta a nézők eszébe. Hogy tudott kibújni a skatulyából? — Szerencsére mindig jó ren­dezőkkel dolgoztam. Amikor olyan szerepet osztottak rám, amelyben nem kellett felnőttebb módon léteznem, akkor biztos, hogy elő jött ez a sajátságos, magasabb, csicsergő hang. So­káig kísért(ett) Pinokkió. Ma már tudok másképpen is be­szélni. Sokáig ezt nem kérték a rendezők, és nem is jutott eszembe, hiszen az ember nem tartja furcsának a saját hangját. Először Acs János rendező kérte: sötétebb tónusú figura le­gyek a Marat halálában. Ha már gyerekkoromban figyelmez­tettek volna erre, akkor lehet, hogy más hangszín alakul ki. Én viszont így végigcsicseregtem az életemet. Állandóan biztosítani akartam a környezetemet, hogy köszönök mindent, és jól va­gyok. Mivel nem a saját szüleim neveltek, úgy éreztem: pluszhá­lával tartozom a világnak. — Most is jól van? — Igen. Várom a szeptember 23-i bemutatót. Lőrincz Sándor A régi (Pogány Judit) és az új (Bodor Erzsébet) Pinokkió OSSZA MEG VELÜNK NYÁRI ÉLMÉNYEIT Patra és a vicc Naupaktosz, a hangulatos kisváros, ahol a kikötőig le­nyúló velencei erőd az 1571-es lepantói csata emlékét idézi, amikor is az egyesült keresztény seregek Don Juan Austria vezetésével megverték a török flottát. Nyáron egy ösztöndíjjal kedvenc vidékemre, Görög­országba utazhattam: Patra egyetemére. Patra (vagy Pat- rasz) a Peloponnészosz-fél- sziget északi részén fekszik, Athén és Thzesszaloniki után Görögország harmadik legnagyobb városa, egyetemi központ. A Korinthoszi-csa- torna megépítéséig pedig az ország legnagyobb és leg­forgalmasabb kikötője volt. Tíz európai országból ösz- szesen harmincegyen gyűl­tünk össze, főként diákok (volt bolgár, török, spanyol, portugál, dán, holland, né­met, szlovák, cseh és magyar nemzetiségű), hogy részt ve­gyünk az egy hónapos prog­ramon, amely nyelvtanulást, kirándulásokat és a görög kultúrával való ismerkedést tartalmazott. Sokfelé eljutot­tunk: jártunk Delphoiben, Olympiában, Athénban, Na- upaktosban, és Messolongi- ban — ahol a török ostrom idején, 1824-ben Lord Byron életét vesztette. Egymás között, és vendég­látóinkkal főként görögül folyt a társalgás, amit az an­gol egészített ki. A hónap végére mindenki belejött a beszédbe, és a legnehezebb feladattal, a viccmeséléssel is megbirkózott. Az egy hónap alatt alapo­san megismerhettük a görög mentalitást, például hamar megtanultuk, hogy túl korai a programokról egy-két nap­pal korábban érdeklődni, mert úgyis csak a „majd meglátjuk, ne idegeskedj” volt a válasz. De megismer­hettük az igazi görög ven­dégszeretetet is. Görög tán­cokat is hamar igyekeztünk megtanulni, s ez azért is volt jó és fontos (hogy az egyik résztvevő, a portugál filozófushallgató gondo­latát felidézzem), mert a gö­rög körtáncokban feloldód­nak az ellentétek, nem szá­mít ki honnan jött és ki­csoda, csak az, hogy együtt táncolunk. S való igaz, itt együtt ropta a szlovák, cseh és magyar, a bolgár, török és görög. Beküldte: Bakonyi Eszter Kaposvár, Árpád u. 12. (Továbbra is várjuk olvasó­ink fényképes rövid nyári élménybeszámolóit) KÖNYVESPOLC Mátyás azt jelenti: Isten aján­déka... A magyar nép Rákosi Mátyás révén jó pár évig része­sült ebben az ajándékban... Pün- kösti Árpád most megjelent munkájában, a „Rákosi a csú- csorí’-ban a mindenható pártfő­titkár életének 1948-1953 kö­zötti időszakát állítja elénk. A „Rákosi a csúcson” egy tervezett trilógia második része. (Az első 1992-ben jelent meg, „Rákosi a hatalomért” címmel) Pünkösti e művében is többször hangsú­lyozza, hogy nem monográfiát szándékozott írni. Elsősorban az foglalkoztatta (foglalkoztatja), hogyan vált ez a joviális moso­lyé néptribun szörnyeteggé... A minél árnyaltabb portré megrajzolásához a szerző a ko­rabeli dokumentumok vallatásán kívül számos ismert és kevésbé ismert személyt keresett fel. Ez a sok személyes vallomás nem­csak a képet tette élesebbé, ha­nem a mű olvasmányosságát is rendkívüli mértékben fokozza. E vallomásokban frappáns aforiz­mák, hosszabb emlékezések, anekdoták egyaránt megtalálha­Pünkösti Árpád: Rákosi a csúcson tók. A frappáns megállapítások­nak maga Pünkösti is nagymes­tere. Elég csak egyet idéznünk: „A személytelen emberből em­bertelen személy lett...” Mégis, e komor kor hangula­tát talán legjobban egy vitriolos Kodály-anekdota érzékelteti. 1952. A mindenható vezér 60 éves. Díszbeszédek, díszalbu­mok, díszünnepségek. Díszben él az egész ország... RM (Pün­kösti a több mint 500 oldalas könyvben végig így említi „hő­ség”) mindig nagy figyelmet szentelt a magyar értelmiség nagyjainak. Az egyik ünnepi fo­gadáson megkérdezte Kodálytól, hogy hány éves. „Én hetven. És Ön?” - volt Kodály válasza... Kicsit talán előre szaladtunk az években, de Pünkösti sem mindig tartja be a kronológiai sorrendet. Visszanyúlna az idő­ben, különösen nagy teret szen­tel Rákosi börtönéveinek. A bör­tönben töltött hosszú évek ön­kénytelenül is a személyiség tor­zulásához vezethettek. A szemé­lyiség torzulásának egyik leg­főbb jele a bosszúállás természe­tének kialakulása. Talán itt kere­sendő Rákosi 1948-tól oly gyakran hangoztatott kedvenc mondása: „Hadd érezzék, a szentségit, hogy proletárdiktatúra van!...” A közelmúlt történetéből is­merős Kádár János hangzatos kinyilatkoztatása: „Aki nincs el­lenünk, az velünk van.” Rákosi ezt 1949-ben épp el­lenkező előjellel mondta: „Aki nincs velünk, az ellenünk van!” Ez már a Rajk-per éve. A Rajk- ügy, amelynek külön fejezetet szentel az író. És már a fejezet elején leírja azokat a sorokat, amelyek az egész kötet konklúziójának is felfoghatók: „Egy pártvezetés ritka esetben baráti közösség, a hatalom csúcsán luxus az emberi kapcsolat...” A Rajk-ügy tragédiáiról va­lamennyien tudunk. Tragikomé­diájáról már kevésbé. Pünkösti itt is számtalan ismeretlen részle­tet derített ki. Olyan lett lassan ez a per, mint egy hatalmas hangverseny. Hangja betöltötte az egész országot. A „kórust” természetesen Rá­kosi vezényelte. A Pártért Rajk mindent vállalt. És a tárgyalás egyik szünetében állítólag Péter Gábor, az ÁVH mindenható fő­nöke - akinek a hatalmánál csak a primitívsége volt nagyobb -, lelkesen megölelte Rajkot: „Nagyszerű voltál, Laci!...” A Rajk-ügy mást is jelez. Egy rendőrállam kiépülését. Az em­bertelenség jegyében létező ÁVH irányításával. A feljelenté­sek, letartóztatások tobzódását - amely szinte Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig tartott. És e szörnyű kavalkádban „népünk bölcs vezére” beosztottjainak at- yáskodóan humorizált: „Az el­lenség hullája mindig jó szagú!” Ám 1951 után - ez talán Pünköstinek az egyik leglénye­gesebb megállapítása - Rákosi már nem annyira alakítja az eseményeket. Inkább reagál. Miközben természetesen reak­ciói továbbra is „gyilkosak”. Egy keserű sóhajjal kísérve: „Milyen kár,' hogy nekünk nincs Szibériánk.” És a perek is folytatódnak... A történelem igazi fintora, hogy az MDP zsidó vezérkara cionista pert készít elő. Ezúttal Pünkösti Árpád RÁKOSI A CSÚCSON a fővádlott Péter Gábor... A farkasok fölfogják falni egy­mást? Gyanús már a betegesen becsvágyó Farkas Mihály hon­védelmi miniszter is... Aztán bekövetkezik Sztálin halála. A „Gazda” eltávozása alapja­iban rengeti meg a párthierar­chiát, nemcsak a Szovjetunió­ban, hanem nálunk is. De ez már a trilógia befejező köteté­nek tartalma lesz. Dr. Sipos Csaba Ostobaságok példatára Angliában napok alatt elkap­kodták a boltokból azt a könyvet, amelyik az emberi ostobaság legújabb példatá­rát tartalmazza. A „százhet­venhat legtökkelütöttebb öt­let, amelyet valaha megvaló­sítottak” címmel megjelent könyv ékesen bizonyítja, hogy az emberi találékony­ság és lelemény végtelen, a hibbant feltalálók képzelete nem ismer határokat. Mert igazán pihent agy és némi íz­lésficam kellett például a Mozart-melltartó megalkotá­sához, amely a zeneszerző születésének kétszázadik év­fordulójára készült. Az alka­lomhoz méltó emléktárgy természetesen Mozart dalla­mokat játszott viselője keb­lén. A szerzők szerint a leg- buggyantabb ötlet azonban a városban autózó terepjáró-tu­lajdonosoknak készült spray, amivel eredetinek ható vi­déki koszt permetezhetnek a járgányuk szélvédőjére, amit aztán ugyanolyan nehéz eltá­volítani, mint az eredetit.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom