Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14 / 215. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. szeptember 14., szombat FOLT ABC A pamuton esett foltokat tejjel távolítsuk el! A ruha­darabot áztassuk be néhány órára felforralt, majd lefölö­zött tejbe! Utána mossuk ki. A rúzsfoltot patikában vásárolt glicerinnel vegyük ki! A glicerinbe mártsunk vattacsomót s ezzel kezeljük a foltot. A sörfoltot egyszerű el­távolítani az abroszról. Mo­sogatáshoz használt folyé­kony szerrel is kivehetjük. Ha régebbi a folt, ecetes ol­datot használjunk! A friss tojássárgája által okozott szennyeződést sóval távolítsuk el! Szórjuk be a szennyeződés helyét sóval, majd hagyjuk rajta. Később tiszta vízzel alaposan öblít­sük át. A golyóstoll által okozott piszkot fújjuk be alaposan haj spray vei! Az így meg­nedvesített szövetrészt ad­dig dörzsöljük száraz ronggyal, amíg a folt eltű­nik. A friss spenótfoltot nyers krumplival tüntethetjük el. Dörzsöljük be vele, majd mossuk ki meleg szappanos vízzel. Az gyantafoltokat, ame­lyet az erdei sétákon sze­dünk össze, vajjal kenjük be, s egy idő után hagyomá­nyos módon kimoshatjuk a szövetből. A tintafoltokat úgy távo­lítsuk el, hogy a helyet be­kenjük a tejbe mártott vatta­csomóval, amit rövid ideig rajta hagyunk. Később eny­hén szappanos lúggal eltün­tethető. A joghurtfoltokat elő­ször mindig hagyni kell megszáradni. Később kike­félhető. A maradék langyos vízzel is kijön. A zsír- és olaj foltokat a bőrkabáton azonnal szóljuk be patikai magnéziummal! Egy napig hagyjuk rajta, majd keféljük le! A rágógumimaradvá­nyokat a pulóverről hűtés után vehetjük le. Tegyük be a kötöttárut a mélyhűtőbe! Ezután általában a ragacs könnyen leválik. Ha makacs szennyeződésről van szó és az előző kezelés nem hasz­nált, lakkbenzinnel óvato­san itassuk át! A konok izzadságfolto­kat hagyományos módon mossuk ki, de előtte áztas­suk be! A meleg vízbe te­gyünk ecetet is! Lelki segély az amerikai katonáknak Gyalulatlan fából imaasztal a katonák tábori imahelyén Egy sátor, benne gyalulatlan fából asztal, mögötte kereszt, esetleg egy orgona néhány pad és a csönd. A tábori imahely. Az amerikai hadsereg lelké- szi szervezete a függetlenségi háború első csatái óta napjain­kig számos háborúban és csatá­ban volt kedvező hatással a csapatok erkölcsi és lelki álla­potára. A lelkészi szervezet az évek során sokat változott és mélyen beágyazódott az ameri­kai hadseregbe. A szabad val­lásgyakorlás elvéből kiindulva az amerikai hadsereg minden vallást az alkotmány által vé­dettnek tekint. Eszerint nem szabad a vallásgyakorlás egyet­len formáját sem előnyben ré­szesíteni a másikkal szemben. Valamennyi katonának azonos joga van a különböző vallási rendezvényeken való részvé­telre hallgatóként vagy aktív közreműködőként. A hadsereg tagjainak részvétele ezeken a rendezvényeken szigorúan ön­kéntes. A parancsnokoknak biz­tosítani kell a lehetőséget és az időt erre. Ez azonban nem gá­tolhatja a szolgálati feladatok végrehajtását. Azok a katonák, akiknek vallása olyan étrendi előírásokat tartalmaz, amelyet a hadsereg nem tud biztosítani, jogosultak a külön étkezésre. A lelkész egyszerre vallási vezető és hivatásos tiszt: papok, protestáns lelkészek és rabbik. Számukra a hadsereg speciális katonai képzést nyújt. A felké­szítés során meg kell szerez­niük azokat az ismereteket, amelyek a katonalelkészi fel­adatok ellátását biztosítják. Az USA hadseregének lelké­szi központja és iskolája Fort Monmouth-ban van. Ez a köz­pont .felkészíti és továbbképezi azokat, akik a hadsereg kötelé­kében szeretnék hivatásukat gyakorolni. Az iskolába már kiképzett lelkészeket, papokat és rabbikat vesznek fel és a polgári életben megszerzett is­meretekre alapozva készítik fel őket a speciális tevékenysé­gükre, amellyel képesek segí­teni a katonáknak a mindennapi megpróbáltatásiakban. Az iskola alapképzéssel kezdődik: a lelkészek megis­merik - a fegyverkezelésen kívül - az alapvető katonai feladatokat. Túlélési gyakorla­ton vesznek részt. A három hónapos képzés során olyan témák is szóba kerülnek, mint a katonák csaták előtti lelki helytállása, a tragikus helyze­tekben való viselkedése. Az iskola elvégzése után az első lelkészi beosztás a zászlóalj lelkész, az azt jelent, hogy 700-800 katona számára kell lehetővé tenni a vallási szertar­tásokon való részvételt. Amíg a civil életben az em­berek felekezet szerint külö­nülnek el, addig a hadseregben 93 különböző vallás és feleke­zet él egymás mellett. Az Egyesült Államokban a külön­böző református - ezen belül elsősorban a presbiteriánus - vallások terjedtek el. A felké­szítés eredményeként egy ka­tolikus papnak tudnia kell gondoskodni akár a baptista, vagy a zsidó, illetve mohame­dán vallású katonák igényei­ről. A különböző vallású cso­portok működésének megér­tése és irányítása nem jelenti azt, hogy más felekezetek szer­tartásain bármiféle szolgálatot kell teljesíteni. Speciális val­lási szertartásokat a lelkész vagy rabbi csak saját vallásá­nak megfelelően végezhet. Amikor a lelkész elfoglalja beosztását kap egy „asszisz­tenst”, aki lelkészi munkájá­nak legfontosabb segítője. Tábori körülmények között igen fontos azoknak a közös­ségi helységeknek a kialakí­tása, amelyek biztosítják va­lamennyi vallás gyakorlását, a szertartások megtartását. A lelkészek számára pedig azo­kat a tárgyakat, amelyek a szertartások lebonyolításához szükségesek. Az IFOR csapa­toknál Kaposváron és Taszá- ron szolgáló lelkészek fontos­nak tartották, hogy a helyi egyházakkal és felekezetekkel a kapcsolatot felvegyék. Ez különösen a zsidó és mohame­dán vallású katonák számára volt fontos, mert nincsenek vallási vezetőik. A zsidó vallású katonáknak a pécsi hitközség biztosította a vallás gyakorlását. A mintegy 40 mohamedán közül öten igényelték a ramadán idején, hogy - feladataiktól függően - legalább a kezdésen, majd a befejezésen is részt tudjanak venni. Mint Shadeh Imád, a pécsi iszlám közösség palesz­tin származású vezetője el­mondta, a szertartásokon való részvétel mellett a katonákat ellátták angol nyelvű vallási irodalommal is. A papok és lelkészek a sok­irányú tevékenységük során arra is alkalmat találtak, hogy Magyarország, valamint sző­kébb környezetük, Kaposvár és Somogy megye történelmé­vel is megismertessék az itt szolgáló amerikai katonákat. Puskás Béla Révészek a Balatonon A motoros komp megjelenése óta felnőtt nemzedékek már csak az apák, nagyapák, esetleg a hely- történészkedő tanárok elbeszéléseiben találkozhattak révész-gazdával, révész­legényekkel. A Komp I. nevű motoros 1928. augusztus elsején kezdte meg a szolgálatot Szántód és Tihany között, s azóta az öreg dereglyék az emlékezet révében vesztegelnek. Ott a révészek is. Mind a heten, élükön Balogh Mi­hállyal, a révészgazdával, és a gazda Lajos fiával, aki — 1975-ben — utol­sónak szállt be közülük Charon ladik­jába. A magyar irodalom őrzi, óvja őket, hogy réz-derekukat, vállukat, a túlsó partra is átcsapó hangjukat va­lami módon el ne veszejtse a vakszemű feledés. Milyenek voltak? Krúdy Gyulát bibliai tárgyú festmé­nyekre emlékeztették. Jézus tanítvá­nyaira, s azt mondta róluk, hogy régen látott az evező révészeknél szebb em­bereket. Munkájukról érzékletesen tu­dósított: „hat legény, aki hajtja a nehéz kompot, egymás mellett ül párosával. Mielőtt meghúzzák a hosszú, nehéz la­pátot, felemelkednek a deszkáról, ame­lyen ülnek, aztán ugyanabban a má­sodpercben vetik hátra magukat, am­időn meghúzzák a rudat. Előrevetik magukat, hátra dőlnek, mintha egy test, egy izom volna valamennyi.” Több mint száz évvel előbb mintha ugyan­ezek a legények eveztek volna Ka­zinczyval is. A széphalmi mester ugyan nincs elragadtatva a szegényes tihanyi révháztól, az ittas legényektől, akiket egyébként ő itatott le. „Csak másnap reggel akartak visszatérni; (Szántódra, ahova Kazinczy akart el­jutni), de leitattam lábokról, s megígér­tem, hogy ha majd hónap visszajövök, ismét megitatom;” Nem csoda tehát, hogy a legények daloltak, s hogy jó ideig nem vették észre, hogy a csóna­kot farral hajtják előre. Kazinczyt — bár naplójában csak inasa „haldoklói kínjairól” ír —, minden bizonnyal megszorongatta kicsit a félelem. Gon­dolom, az sem hatott érzékeny idegeire megnyugtatóan, hogy a révészek a víz közepe táján eloltották,fáklyáikat. Vé­gül szerencsésen partot értek, s a mes­tert —• igaz még mindig kótyagosan az italtól — a süppedékes réteken keresz­tül becsületesen elkísérték az „ő Hor- váthjához”, azaz Pálóczi Horváth Ádámhoz, aki ebben az időben bérlő volt Szántódon. Roboz István újságíró — Jókai és Petőfi pápai diáktársa sze­rint — Jézus tanítványai — olyan messze voltak tőlük, mint Makó Jeru­zsálemtől. Egy kis írásában tohonya, tespedt, két oldali munkaundorban szenvedő, baksisleső bandaként mu­tatta be a balatoni viharok hőseit. Szé­chenyi Zsigmond, aki nemcsak Afriká­ban, hanem kőröshegyi birtokán is szí­vesen vadászott--------sokat próbált, é rdemes beszédű víziembereknek mondja őket. Főként az öreg révészek­ről emlékezik meg szívesen, akik élet- tapasztalatban, emberismeretben gaz­dagabbak lehettek az átlag falusinál, hiszen az ő munkahelyükön sűrűn ta­lálkoztak a „nagy világgal”. Mert nem valami eldugott kis révről van szó, ha­nem a Dunántúlt kettéválasztó Balaton átkelőhelyéről, ahol mindössze másfél kilométer a szántódi és a tihanyi part közti távolság. A révész szívesen mesélt utasának. Lopott csikón menekülő szegénylegé­nyekről, Angyal Bandiról, Sobriról, Répa Roziról, Sobri népdalba menekí­tett szeretőjéről, s ha az érdeklődő te­kintetes úr szeme egy-egy eset, név hallatán föllobbant, s talán még jegy­zetfüzet, ceruza is előkerült a kifogás­talan szabású öltöny zsebéből, az öreg révész rögtön tudta, miféle embert ho­zott dereglyéjébe a sors. A megtörtént esetekhez ilyenkor bőven hozzátett a saját „iszákjából”, mert tudta, hogy az író úr a túlsó parti révház ivójában jó­féle vörösborral fizet a történetekért. És a kiadós áldomás után a pandúrok által szorongatott, sors-verte, bitó elől futó szegénylegényből derűs anekdota hőse lett, aki a nagy bajszú, nagy ter­metű Kasza pandúrt az orránál fogva vezeti. Jókai betyár hősei is a vizen át menekültek üldözőik elől, mégpedig haragos zöld viharban. A Balatonnál játszódó regényekben egyébként több­nyire szó esik a révről — ez Tüskés Ti­bor Szántód az irodalomban című munkájából is kitetszik — illetve szinte mindegyikben található egy-egy átkelési epizód. Van okom tehát azt hinni, hogy a hajdani révházak tájáról — különösen a csárda hosszú tölgyfa asztalai mellől — történetek, mesék, legendák raja rebbent föl, szállt, széledt el az ország­ban; arany haj szálból font tündérmesék, lőporszagú betyár és pandúr históriák, fordulatos történetek szerencsés vagy szerencsétlen halászokról, régi földes­urakról, akik még négylovas hintón ér­keztek a révhez, fölborult, vízbe esett gabonás szekerekről, jég alá merült la­kodalmasokról, akiket menyasszonyos- tól, vőfényestől, nótástól ragadott el a Balaton, mégpedig olyan hirtelen, hogy az énekszó, a vigalom a jég alatt sem szakadt meg. Azóta is szól a nóta. Esténként, ha csendes a tó, a víz fölé hajolva hallani lehet a muzsikaszót és a pityókás nász­nagy kurjantásait. Szapudi András A Szaddam-fiú rémtettei Bushra Abdul Ghanit, a hu­szonkét esztendős, előkelő iraki családból származó lányt a bagdadi egyetem legszebb hallgatónőjének tartották. Sajnos, csak múlt időben, mert összeégett, elszenesedett holttest lett belőle. Szülei há­zában követett el öngyilkos­ságot, benzinnel leöntötte majd, felgyújtotta magát. Közben azonban otthon Irak­ban és külföldön is mind gyakrabban gyilkosságot em­legetnek, s a tettes, mint annyi más hasonló sorsú iraki nő esetében a 32 éves Udai Husz- szein, a diktátor fia és lehetsé­ges örököse volna. Úgy hírlik, először ígéretekkel és ajándé­kokkal próbálkozott, még egy különlegesen jól fizetett állást is felkínált a lány számára. Amikor az mégsem akarta áruba bocsájtani magát, ráu­szította testőrségének néhány válogatott legényét, akik a fe­nyegetés és „szexuális zakla­tás” minden eszközét bevetet­ték. A kétségbeesett szülők a rendőrségtől kértek védelmet, de ki az, aki ujjat merne húzni a rettenetes Udai-al? Az ira­kiak egy része beszámíthatat- lannak tartja a fiatalembert, aki a gyors autók (több, mint száz darabból álló különleges gyűjteménye van), a whisky (fekete címkéjű Johnny Wal­ker) és a szadista pornóvideók iránti szenvedélyéről hírhedt. Szörnyű történeteket suttog­nak Bagdadban. Egy éjszakai bárban agyon­lőtte azt a tisztet, aki tiltako­zott az ellen, hogy udvaroljon ottlevő feleségének; ugyan­csak lelőtte az unokaöccsét, mert az nem engedte előzni Lamborghini Diabolójával. Kamii Hanna Jojjoval, apja kedvenc pincérével azért vég­zett, mert nem tartotta elég gyorsnak a kiszolgálást. Egy fiatal nőt, aki védekezett az erőszak ellen, főváros melletti birtokára hurcoltatta, ott le­tépte ruháit, testét bekente kü­lönböző fűszeres élelmisze­rekkel, majd három kiéhezte­tett doberman kutyát uszított rá... A bagdadi palotahírek sze­rint még a diktátor apa is tart a fiától, de eddig mégsem lépett fel vele szemben. Az egyetem szépe így aligha az utolsó ál­dozata Udainak. Ferenczy Europress Belga trónöröklési viszály Philippe herceg vagy Astrid hercegnő kapja-e a koronát? Amikor 1993 nyarán meghalt a gyermektelen Baldvin ki­rály, öccse, Albert foglalta el trónját, jóllehet Belgiumban ez nem váltott ki osztatlan egyetértést. Rögtön felvető­dött az is, hogy ki lehet majd az új trónörökös, miután a ma 36 esztendős Philippe herce­get (a flamandok természete­sen Filip-ként említik) nem­igen tartották alkalmasnak erre a posztra. Amolyan ki­csapongó aranyifjúként kezel­ték és szellemi képességeit, in­tellektusát sem becsülték túl nagyra. Senkit sem lepett meg tehát, hogy a belga parlament­ben gyors ütemben módosítot­ták az alkotmány trónörök­lésre vonatkozó részét, s töröl­ték azt a paragrafust, amely szerint csak férfi lehet ural­kodó. „Astrid-törvényként” is beszéltek erről, Philippe két évvel fiatalabb húgát, Astrid hercegnőt ugyanis — akinek férje a Habsburg-ház tagja és két gyermekük is született — általában minden tekintetben alkalmasabbnak tartják a trónra, s népszerűsége is meg­lehetősen magas a belga la­kosság körében. Hiába tűnt azonban a trónöröklési játszma lefutottnak a hercegnő javára. Philippe összehívta a sajtó képviselőit, hogy nem hivatalos beszélgetést folytas­son velük. Rögvest rátért a lé­nyegre, s kijelentette: „Király akarok lenni és az is leszek, ha az idő megérik rá.” Gondosan ügyelt rá, hogy flamandul is beszéljen, elterjedtek ugyanis olyan hírek, hogy nem beszéli igazán a tízmilliós Belgium kétharmadát kitevő népcso­port anyanyelvét. Nyelvtudá­sát tökéletesnek. és akcentus nélkülinek mondták a jelen­levő flamand újságírók, de ál­talában dicsérték azt a módot, ahogyan a protokoll szabályok megsértése nélkül mégis köz­vetlenül beszélt. A lényeg az volt, hogy nem mond le a trón­ról és a trónörökösi ranggal együtt járó ellátmányról, ami magyar pénzben 1.2 milliárd forint évente, a dologi kiadá­sok nélkül. A beszélgetés vé­gére is sokak számára kényes kérdés maradt: mikor nősül meg. A herceg válasza: „Ez még hiányzik, de sor kerül rá...” Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom