Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-05 / 182. szám

1996. augusztus 5., hétfő SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 SOMOGYI HÍRLAP Nagy László jegyzete Béketűrés Megkezdődött az IFOR-csapatok visszavonása Magyaror­szágra, s a csapatok zöme most is — mint odafelé — jórészt Barcsnál lépi át határt. Ez a csapatmozgás a város és a konvojok útjába eső többi település lakóinak nem éppen örömteli ese­mény. Még akkor sem, ha a békefenntartók — mint mondják — a „megszokott” útvonaluk mellett új utakat is keresnek. A barcsi híd mégsem iktatható ki a csapatok vonulási irányából, hiszen ez a legnagyobb teherbírású híd a drávai térségben, és csak itt szállíthatók át a páncélozott súlyos járművek és harckocsik. A Dráva-parti városban így hamarosan újból kezdődik a tor­lódás: a gépjárművek sora, a lépésben araszolás közben tovább nő a zajártalom. (Bár kétséges, hogy a barcsi belváros jelenlegi zaja növelhető-e még egyáltalán.) És persze tovább romlanak az utak, repedeznek a házfalak. Pedig az érintettek még a ko­rábban okozott — meglehet olykor alaposan vitatható — káre­setekért sem kapták meg a pénzt. A túlterhelés a híd állagát is tovább rontja. Régóta esedékes volna már a rendbe tétele, de ezt — most épp a békefenntartók kérésére — a jövő évre halasztot­tak. Tudják jól a város és a környező település lakosai, hogy szükség van áldozatukra. Elégszer hallották már: ők így járul­nak hozzá a délszláv béke fenntartásához. Nem is tiltakoznak. Nem hallatják a hangjukat — nemrég még a honvédelmi mi­niszter is megdicsérte a béketűrésüket. Keleti György azonban akkor arról is beszélt, hogy a csapat- kivonásban nagyobb szerepet szánnak a vasútnak, csökkentve ezzel a közutak leterheltségét. Ha ez valóban így lesz, a minisz­ter sokak rokonszenvére számíthat. Ezeregyszáz év a Kárpát-medencében Történészek tábora Balatonfenyvesen „Ezeregyszáz év a Kárpát­medencében - kitekintéssel” címmel szervezte meg tizen­egyedik történész táborát Balatonfenyvesen a Magyar Történelmi Társulat dél­dunántúli csoportja. A teg­nap megnyitott egyhetes ta­lálkozón hetven-nyolcvan fiatal történész és pedagó­gus vesz részt. Évtizede rendezik meg itt a találkozót, amelynek ma már nemzetközi rangja van. Mint dr. Bősze Sándor Somogy megyei főlevéltáros el­mondta köszöntöttek már Fenyvesen előadókat Buka­restből és Münchenből is és rendszeresen meghívják a Kárpát-medencében élő ma­gyarokat. Erdélyben már há­romszor szerveztek a feny­vesihez hasonló találkozót. A tábor ötletadója, dr. Vonyó József, a pécsi Janus Panno­nius Múzeum osztályveze­tője, aki főiskolai munkás­sága során sok fiatalt segített történelem tanári diplomá­hoz. A fenyvesi tábort dél­dunántúli történészek baráti csoportja szervezi, idén eb­ben a főszerep a somogyi dr. Bősze Sándornak és a zalai dr. Halász Imre kandidátus­nak jutott. Az elmúlt évtizedben csaknem százötven előadó fordult meg itt. Szabad György akadémiai székfogla­lóját osztotta meg a fiatalok­kal. A professzorok ezúttal is a magyarság történetének jelentős állomásait érintik: Engel Pál akadémikus, az Akadémiai Könyvtár főigaz­gatója az államszervező Szent Istvánról és utódairól beszélt, míg a következő na­pokban dr. Mészáros István neveléstörténész az ezer éves magyar iskoláról, dr. Katus László professzor a milleneum Magyarországá­ról szól. A találkozó évti­zede megfogalmazott céljai ma is időszerűek: a fiatal pe­dagógusokat szeretnék tu­dományos információhoz juttatni. S itt nem passzív hallgatók, mert a párbe­szédre is alkalmat teremt a táborozási forma. Aki szor­galmasan jegyzetel, értékes ismeretekkel gyarapíthatja házi könyvtárát. S ez nem kevés, ha összevetjük a fiatal pedagógusok anyagi lehető­ségét a mai könyvárakkal. (Gáldonyi) • • Japán nagyköveti főhajtás a magyar hősöknek Ünnepi várjáték Fonyódon Megéreztem, hogy Fonyód nagy tisztelettel fogadta a japán delegációt — mondta a Somo­gyi Hírlapnak Tanaka Yoshi- tomo japán nagkyövet, szomba­ton a fönyódi emlékünnepsé­gen. — Az emberek történelmi pil­lanatként értékelték az ese­ményt. Csak önnek szólt taps a koszorúzási ünnepségen. — A rendszerváltás óta sza­bad Magyarország és Japán kö­zött új kapcsolatok kezdődtek 'és megnőtt azoknak a száma is, akik vendégként jönnek ide. 1990 óta sok ország felé nyitot­tunk szabad együttműködést, de Magyarország különösen fontos számunkra. A japán tár­sadalomban szimpátia él Ma­gyarország iránt. Fonyódot még nem sokan ismerik, de sok tu­rista jön majd ide. Ajánlottam a polgármester úrnak, hogy uta­zási irodáinkon keresztül is ösz­tönözzük ezt. — Ön javasolta a partnervá­rosi kapcsolat létesítését is. — Sajnos most nem tudom megmondani konkréten melyik városunkkal. A külügyminisz­tériumunk egyik osztálya kife­jezetten ezzel foglalkozik és minden segítséget megad majd. A várjáték nyitásaként Ma­gyar Kálmán archeológus, tör­ténész a Magyar Nemzeti Tör­téneti Társaság elnöke méltatta a honfoglalás jelentőségét és a Magyar Bálint várkapitány ve­zette fonyódi honvédők vitéz­ségét. Megemlítette, hogy a Kárpát-medencében élt ava­roknál, akiket Árpád fejdelem szervezett néppé, az archeoló­giái és antropológiai kutatások a japánokkal közös keleti gyö­kereket feltételeznek. A koszorúzási ünnepségen katonai tiszteletadással helyez­ték el a megemlékezés virágait a város vezetői és a marcali honvédség mellett a városvédő egyesület és a Magyar-Japán Baráti Társaság képviselői. A városvédő egyesület kezdemé­nyezte tavaly az általa felújított palánkvárban a várjátékok fel­elevenítését. A sümegi kaszka­dőrök ezúttal is nagy sikert arattak. A japán delegációt fo­gadta Francsics Zoltán polgár- mester és az egész napos prog­ram során a Helkán hajózták körbe a Balatont. G. M. A borsos árakhoz csak egy csipetnyi show kellett volna Királyi szakácsok viadala Negyedik nekifutás: két kirá­lyi nap, hatezer vendég a hat­száz lakosú Nagyszakácsiban. Az ötletgazda Béres Júlia és a helyi hagyományőrzők — egyre bővítve a kört — nem­zetközi rangra emelték a sza­kácsok versenyét — hála a meghívásnak eleget tett egy- szem dán mesternek. Nota bene (nóta is volt benne) a sikerhez a környező községek is hozzájárultak. „Népi” udva­raikban a vendégek megismer­kedhettek Nemesvid, Sámson, Nemesdéd, Vése és Zalakomár egykor volt viseletével, ételei­vel, italaival. A szombati templomi áldást követően non-stop műsor zaj­lott a diósdi Susatto, a Musica História, a debreceni bábcso­port, a tavaly is sikeres kecs­keméti maskarások és a veszp­rémi régizene-együttes fellép­tével. Délután Koós János és Dékány Sarolta (velük a Defekt duo) igyekezett jó hangulatra deríteni a népet. Éz — egyórás késéssel — sikerült. Idejövet defektet kaphatott a Defekt. Pontosak és jók voltak viszont a Salamon bajvívók. Produkcióiknak némi konku­renciát jelentett ugyan, hogy a rendező Nagyszakácsi faluud­varában kicsit kardélre hányták az oda betértek étvágyát, némi félnyers, csupazsír (eldobható) malacsült-falattal 120 -ért. Mel­lesleg, a jó zsozsós királyi buli mintha a mindvégig zsúfolt he­lyi kocsma üzemeltetőit is megzavarta volna: hol 30-ért, hol 40-ért mérték a kannás fröccsöket. E csekélységen per­sze nem akadtak fenn az eny­hén illuminált urak. Mindössze egy vendég fordult le ültéből, de midőn koppanva földet ért, szesztestvérei felsegítették, ő pedig lányos zavarában rendelt egy új, „királyi” sörkört. Közben kihirdettetett — szörnyű e szó — a (végered­mény. A legszerencsésebb az arany fakanál mellé egy eredeti Szász Endre-képet kapott, mit is kitűnő művészünk személye­sen adott át. A sok al-, mellék­és főkukta-rang mellett a „kirá­lyi szakács” címet most a szé­kesfehérvári Alba Regia főző­mestere, Jancsek Péter kapta. Vele együtt a győztesnek járó arany pecsétgyűrűt a dán Frank Janssen is elnyerte. (Oh, Ham­let királyfi, (l)enni vagy nem (l)enni...?!) Reggelig állt a bál. Néhá- nyan kihagyták. Köztük egy német úr. Ki is — tökéletes magyarsággal — így búcsúzott: szép volt, jó volt, csak hiány­zott egy csipetnyi „show”. Kun G. Tibor Rámenősen szedték szombaton a 200 forintos „útvámot” az utasoktól Nagyszakácsi határában. Kérdés, hogyan sikerült to­vábbjutnia annak, aki nem a királyi szakácsok ízversenyére igyekezett. Az autós, aki azonban lerótta az összeget — ilyenek mintegy kétezren lehettek —, a faluba érve hamar tapasztalta: kirándulása királyi passzióval ér fel. Kivált ha a kondérokat nemcsak nézegetni akarta. Az illatos levegő volt az egyetlen, amiért nem kellett fizetni. Persze, a falu — melynek polgármes­tere egyetlen kitörési lehetőségüknek nevezte az évenkénti ese­ményt — valóban rászorul a külön bevételre. Ugyanezt mégis talán kevésbé rámenősen is elérhették volna. Viharkészültség a Balatonon Szombaton a délutáni óráktól viharos szél korbácsolta a Bala­ton hullámait. Mint azt Wan- tuch Ferenctől, a siófoki meteo­rológiai obszervatórium ügye­letesétől megtudtuk: szombaton délután három óra húsz perctől másodfokú viharjelzés volt ér­vényben. A hatvankét kilomé­teres szélben tajtékos, magas hullámok barázdálták a tó vizét. Tegnap délután egy órakor a másodfokút elsőúfokú viharjel­zésre enyhítették. A balatoni vízirendészeti ka­pitányság ügyeletese elmondta: a vihar szerencsére komolyabb gondot nem okozott, egyetlen szörföst sodort át az északiról a déli partra, aki az erős szélben már nem tudott visszajutni. Bél Mátyás-díj Gál Józsefnek Bél Mátyás díjat kapott dr. Gál József marcali törté­nész-tanár több évtizedes honismereti-helytörténeti munkája elismeréseként az Országos Honismeretei Szövetségtől. A marcali Helytörténeti Múzeum nyu­galmazott igazgatója a so­mogyi honismereti mozga­lom vezető személyisége; az ő közreműködésével jelent Somogybán az első honis­mereti periodika. Francia vegyeskar Kaposváron A kaposvári Munkácsy Mi­hály" Gimnázium meghívá­sára három napot töltött Ka­posváron egy francia ve­gyeskar. A Besanconból ér­kező énekeseket az intéz­mény női kara látta vendé­gül, s nagy sikerrel mutat­koztak be a Szent Imre templomban, valamint a fo- nyódligeti táborban. A Kar­dos Kálmánné vezette mun- kácsys bői kar októberben viszonozza a látogatást. Kaposkeresztúron marad az iskola Az idei tanévet is még a régi iskolájukban kezdhetik a kaposkeresztúri gyerekek. Korábban az önkormányzat — a kis létszám miatt — szerette volna bezárni az is­kolát, de a kezdeményezést megvétózták a szülők. A képviselők úgy döntöttek: az 1996/97-es tanévben ma­rad még az iskola, ahol ki­lenc gyerekkel foglalkozik a tanítónő. Az iskola-fenntar­tás egyébként másfél millió forintjába kerül az önkor­mányzatnak. Levéltári évkönyv tanulmányokkal Az idei levéltári évkönyv szerkesztésével, illetve nyomdai munkálatainak előkészítésével foglalkoz­nak a megyei levéltárban. A sorozat legújabb kötete a tervek szerint az ősszel jele­nik meg. Kaposgyarmatiak Ópusztaszeren Pályázaton nyert pénzből negyvenöt kaposgyarmati gyermek és szülő látogatott el Ópusztaszerre és Sze­gedre. A jó hangulatú kirán­dulás résztvevői — többek között — megtekintették a nemzeti emlékparkot; a sze­gedi szabadtéri színpadon a Valahol Európában című musicalt nézték meg. Cserénfán IFOR-osok, Zimányban lovasok, Inkén foci Mozgalmas falunapok megyeszerte A szórakozás, a jókedv és a mozgás volt a főszereplő a hétvé­gén három somogyi kis településen. Falu- és sportnapot tar­tottak Cserénfán, Zimányban és Inkén. Harmadszor rendeztek faluna­pot Cserénfán. A legnagyobb látványosság az IFOR-katonák bemutatója volt. A legkisebbek a rendőrség közlekedési parkjá­nak kisautóiba ülhettek, hogy próbára tegyék ügyességüket, és játékokat is tanultak. A ta- szári katonák karatés „fellé­pése” főleg az ifjakat hozta tűzbe. Cserénfán családi vetél­kedőt is rendeztek, s a legna­gyobb hőségben hat família fej­fej mellett küzdött. A pálmát a Pitonyák család vitte el. Jutal­muk egy ajándékcsomag volt — szerszámosládával és sze­métlapáttal. A jó hangulatú fa­lunap bállal zárult. A nyitótán­cot a kaposvári Flamingó Tár­sastáncklub versenyzői lejtették a művelődési házban. Zimányban a szombati színes programra nem csupán a telepü­lés lakói, hanem a szomszédos falvakból érkezett vendégek is kíváncsiak voltak. Az orciak nemcsak látogatóként érkeztek, kispályás fociban össze is mér­ték tudásukat a többi csapattal. A gyengébbik nem képviselői­ből verbuválódott hat csapat pedig röplabdában mérkőzött meg. Az autós- és kerékpáros ügyességi verseny is sok érdek­lődőt vonzott, ám a legnagyobb sikere a Kapostáj Szövetkezet lovasbemutatójának, a lovász­tanulók lovastoma produkció­jának, no meg a remekül sike­rült birkapörköltnek volt. Ez utóbbira ugyanis a rendezők meghívták a falunap vendégse­regét. A versenyek eredmény- hirdetéséig pedig a budapesti Kinderszínház művészei szóra­koztatták a kultúrterem közön­ségét. Az inkei Rákóczi Sportegye­sület tegnap hagyományteremtő rendezvényre hívta öt település — Kaposmérő, Lakócsa, Ka- posfő, Iharos és Iharosberény — labdarúgócsapatát. Dara­dics Zsolt, az egyesület elnöke elmondta, hogy a településen a focinak már hagyományai van­nak, az első labdarúgócsapat 1926-ban alakult. Az idén a me­gyei másodosztályban a nyolca­dikok lettek. A tizenkét éve el­készült pályán zajlanak azok a mérkőzések, amelyek hétről hétre százakat vonzanak. A teg­napi rendezvény indította útjára indítani a Rákóczi vándorkupát; a versenyt, amelyre több százan voltak kíváncsiak, s melyet a he­lyi szövetkezet, vállalkozók és magánszemélyek támogattak. Az inkei sport-falunap kereté­ben, melyen ugyancsak jelen voltak az IFOR-katonái is, a millecentenáriumról is megem­lékeztek a falu lakói. (N émeth-Lőrincz-T amási) Az amerikaiak kiárusítanák járműveik egy részét Humveek eladósorban? Az amerikai békefenntartók fo­lyamatosan készülnek a Bosz­niában szolgáló csapattestek visszavonására. Ezt mi sem mu­tatja jobban, mint hogy újabb bázisokat keresnek, ahol a meg­fáradt technikát elhelyezhetik. Legutóbb a gépjárművek mosá­sára írtak ki pályázatot, ám en­nek eredményéről még nem ér­kezett hír. Várhatóan október­ben döntenek arról is, hogy az amerikaiak a Dombóvár mel­letti volt szovjet laktanyát, vagy éppen a nagyatádi kaszárnyát veszik-e igénybe a javító bázi­suk kialakításához. Mint arról már lapunkban is beszámol­tunk, korábban felmerült: a bé­kefenntartók esetleg eladnák néhány szállítójárművüket, azokat amelyeket a szakembe­rek már nem tartanak érdemes­nek kijavítás céljából Németor­szágba visszaszállítani. Mind­erről azonban később születik döntés az IFOR-parancsnoksá- gon. Annak ellenére, hogy nincs döntés, már eddig is so­kan jelentkeztek, akik megven­nék az amerikaiak autóit. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a csapatok által használt harcijárművekről és semmiféle haditechnikai berendezés el­adásáról nem lehet szó. Csupán a tartalékállomány néhány használhatatlanná vált járművé­ről. A hírek szerint az amerika­iak elsősorban szállítójárműve­iktől válnának meg, de elkép­zelhető, hogy eladó sorba ke­rülne néhány Humvee és Chev­rolet terepjáró is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom