Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-03 / 181. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. aug. 3., szombat ÚJ KÖNYVEK ISAAC BASHEVIS SINGER A Moszkát család Siger egyetlen, magyarra lefor­díthatatlan nagyregénye, melyet a Nobel-díj indoklásában is fel­tüntettek. Kritikusai a zsidó Há­ború és béke-ként méltatják ezt a regényt. (Európa, 1200 Ft) MEZEI ANDRÁS Eredet A verskötet minden darabja „magyar táj magyar ecsettel”. Másként: az elfelejtett falu, amely már csak a szívünkben, érzéseinkben él. Sorait a féltés hatja át. (Múlt és jövő, 328 Ft) KLUCSIK MARI Amerika női szemmel Az igazi amerikai életet mutatja be: a bevásárlástól a szokásokig; intim ügyek amerikai módú ki- beszélése s még sok minden ki­derül belőle. (Alterra, 397 Ft) Magyar autóatlasz Részletesen, 56 oldalon ábrá­zolja hazánk közúthálózatát, fel­tüntetve a vasútvonalakat, lakott helyeket. A települések neveze­tességeit külön is jelzi. 23 város­térkép és névmutató teszi tel­jessé. (Cartographia, 1500 Ft) HAJDÚ ILDIKÓ Lányoknak, fiúknak A könyv nemcsak a kamaszok lelki problémáival foglalkozik. A kiadó orvosi, lelki tematikájú könyveinek sorozatába illeszke­dik. (Enciklopédia, 397 Ft) S. PETER DANCE Csigák és kagylók KAGYLÓK Több mint 500 tengeri és puha­testű faj házának, héjának nagy képes, határozókönyve. Encik­lopédikus alaposságú; leírja ezeknek gyűjtési lehetőségeit is. (Magyar Könyvklub - 1200 Ft) Baskír lovak a zselici legelőkön Az atomkor honfoglalói Muray Bősze Antal baskír lovat fogott a hintóba fotó: kőhalmi Egyedülálló vállalkozásba fogott tavaly 14 elszánt, bátor ember: honfoglaló őseink út­vonalátjárták végig lóháton. — Hol hóbortos milliomo­soknak, hol vándorló cigá­nyoknak néztek bennünket. A társaság tagjaiban egyetlen közös vonás a ló és a lovaglás szeretete volt — meséli Sott János, aki húsz évig volt a fővárosban lovasrendőr. Ifjú­ként a somogysárdi ménes­ben dolgozott, most pedig visszatért szülőhelye — Mike — közelébe. Bányán telepe­dett le két társával, Baka Vi­rággal és Muray Bősze Antal­lal, akik eredeti szakmájukat feladva itt próbálnak gyöke­ret ereszteni. Tizenhat lovat hoztak magukkal, köztük a Baskíriában megfogant és Magyarországon megszüle­tett négy csikót. A lovastu­rizmus alapjait szeretnék megteremteni a zselici dom­bok között. A vendégek hin- tóval vagy nyeregben járhat­ják végig a környék útjait, az izmos lovaknak nagyon hi­ányzik már a munka és a sza­bad terep. Amíg a karámok­kal el nem készülnek, addig egy bérelt istállóban tartják az állatokat. A vadóc csikók miatt csak lassan haladnak az építéssel, mert a mozgékony állatok kikövetelik maguknak a foglalkozást. Az őseiket 1100 évvel később követő baskír lovak jól érzik magu­kat frissen elfoglalt hónuk­ban. Már a tervezgetéskor tud­ták, hogy nehéz feladatra vál­lalkoznak, amit eddig senki nem csinált végig. A legna­gyobb akadály a támogatás, a pénz hiánya volt. Hiába nyerte meg a csapat a mille- centenárium alkalmából kiírt pályázatot, nyereményük va­lahol elakadt, nem kapták meg. A mikei születésű Sott János, a csapat egyik vezető embere szerint kesergés he­lyett szponzorok után néztek. Á 40 segítőkész cég közül a Generals Építőipari Kft volt a legjelentősebb, nekik kö­szönhető a tavaly májusi in­dulás. A társaság Baskíria fő­városába Ufába utazott, hogy ott megszerezzék a szükséges engedélyeket. — Nomád hazaútra készül­tünk, így nem vittünk ma­gunkkal öltönyt, nyakkendőt —- mesélte Sott János. — Nagy kalapunk, sarkantyús csizmánk nem kis feltűnést keltett a repülőn, s még annál nagyobbat a baskír miniszté­riumokban. Tudtuk, szá­mukra nem sokat jelent a mi honfoglalási évfordulónk, ezért a terveinket elvben ösz- szekapcsoltuk az ő vallási kongresszusukkal. Mivel an­nak a tiszteletére is lovagol­tunk, így már megkaptuk az útvonalengedélyeket, sőt az ünnepségeiken is részt vet­tünk. Húsz baskír lovat vásárol­tak, amilyenen eleink is ül­hettek. Azt mondják, ezek a ridegen tartott, szívós állatok kitartóak, jól feltalálják ma­gukat a természetes környe­zetben, szemben az agyonte­nyésztett itthoni lovakkal. Ki­tűnően viselték a 4470 kilo­méteres, öt hónapon át tartó utat. Keményebb megpróbál­tatást jelentett a vándorlás az ember számára, a csapatban három nő is volt. — Három ekhós szekeret szállítottunk kamionnal Bas­kíriába, s ott szereltük azokat össze. Ha kimerültünk, akkor felszálltunk a szekérre. A leg­több időt talán épp a nők töl­tötték a nyeregben. Ember­próbáló hónapok voltak, leg­inkább a család és a tiszta, hideg víz hiányzott. Az erdős vidékeken még találtunk for­rásokat, ám a sztyeppe alapo­san próbára tett bennünket. A vizet sem ember, sem ló nem nélkülözheti, pedig előfor­dult, hogy a kísérő kocsi két­száz kilométert is megtett, mire iható vizet talált. Idegi­leg leginkább a határ átlépése után fáradtunk ki, minél kö­zelebb volt a cél, annál erő­sebb lett a feszültség, a tü­relmetlenség. A sztyeppén 40 fokos me­leg izzasztotta az atomkor honfoglalóit, hajnalban és al­konyaikor keltek útra, a déli hőséget rögtönzött árnyéko­lók alatt töltötték. A nap minden szakában volt elekt­ronikus összeköttetésük a külvilággal, a kísérő autók az élelmiszert szállították. A lo­vak számára vásárolt 40 má­zsa zabot és majd ennyi szé­nát egy bérelt Kamaz vitte utánuk, mert olyan helyeken is jártak, ahol az állatok nem találtak maguknak élelmet. A csapat nem kis feltűnést kel­tett a négy és félezer kilomé­teres út során, bár azon a vi­déken sokan járnak lovon. Már a legkisebbeket is nye­reghez szoktatják. A tizen­négy magyar sok-sok kilóval könnyebben, de lélekben ugyanannyit erősödve érke­zett meg október 14-én a Hő­sök terére. Izményi Éva Apad a szolidaritás Eötvös József, a nagy gondol­kodó a legtöbb önzést olyan embereknél találta, akik nagy észbeli tehetségük mellett kevés eréllyel, vagy akik nagy erély mellett kevés észbeli tehetség­gel bírnak. E két típusnál azért több él Somogybán is, a szoli­daritás mégis érezhetően apad. Ma már nem jelzik reflekto­rok villogtatásával egymásnak az autósok, hogy kicsit odébb rendőrségi trajfipax fényképezi a gyorshajtókat. A menőbb bű­nözők lebuktatják a kishalakat, hogy a statisztika nélkülük ala­kuljon elfogadhatóra. Egyre több névtelen feljelentés érkezik az Apeh-hez is. De nem csak az élet árnyékosabb oldalán járva nem vigyáznak egymásra az emberek. A zsúfolt buszon sem jut hely az idős embernek, a kisgyerekes nőket már régóta nem engedik a férfiak maguk elé a sorban. A cégek jó része gazdasági gondokkal küszködik, s gyakran bajban vannak az önkormány­zatok is. Az emberek többsége megérti, hogy az elbocsátások­ról, a remélt béremelés, vagy épp fejlesztés elmaradásáról sok esetben nem a vezetők te­hetnek, hanem a megannyi kényszer és szorítás. Megértik, de csak akkor, ha tapasztalják az együttérzést, ha az iroda­házban ugyanúgy szűk napok járnak, mint a műhelyben. Ha tudják, mindent megpróbáltak értük, s ennyi sikerült. Hábor­gás és feszültség ott van, ahol nem vállalják velük - legalább lélekben - a sorsközösséget, ahol mindenki csak túlélni akar, s csak azt teszi ami neki hasznos. Az emberség az emberben az önzetlenséggel kezdődik. Az önzetlen érzelmek egyébként jóval több helyet foglalnak el életünkben, mint látjuk, hisz- szük. Az együttérzésnek azon­ban nincs mindig külső jele — olykor talán szégyelljük is ki­mutatni. Pedig gyakran akkor is se­gíthetünk embertársainkon, az nekünk semmibe nem kerül. Ha ezt nem tesszük meg, akkor követjük el a legnagyobb hi­bát... Czene Attila A muzsika örömét Békéscsabán a magyar fuvolás­társaság által szervezett szak­mai fórumon 240 magyar fuvo­latanár előtt mutatkozott be nö­vendékeivel Csupor László, a kaposvári Liszt Ferenc Zeneis­kola tanára. A szakemberek a legmagasabb szinten értékelték produkciójukat. Két éve kezd­ték el ugyanis a francia fuvola­iskola alkalmazását, a hét-tíz éves gyerekek speciális képzé­sét, melynek kiemelkedő ered­ményei vannak. — Isabelle Ory francia fuvo­laművésznő készítette ezt az is­kolát — tájékoztatta a Somogyi Hírlapot Csupor László. — A magyar fuvolástársaság bízott meg bennünket a módszertani anyag kipróbálásával. Hárman vagyunk fuvolatanárok, csa­patmunkában fordítottuk angol­ról magyarra, s szerkesztettük meg magunknak. — Miben különbözik ez a módszer a korábbitól? — Alapvető különbség, hogy a gyerekekhez szól minden, a szerző a tanulót szólítja meg, a tanár csak közvetít. Ez didakti­kai újítás. Sokkal könnyebb ta­nítani, nagyobb a fejlődés, és jobb a gyerekek muzsikáló kedve. Nem maradnak el az óráról, sőt elküldeni sem le­hetne őket. A hagyományos pedocentrikus módszerben meghatározott követelmény- rendszer szabja meg a tanárnak is, a gyereknek is, hogy mit kell elérnie. Az átlag gyerek nyo­morultul érezte magát, mert nem felelt meg a követelmé­nyeknek. Száz gyerekből kettő jut el a csúcsig, öt amatőr együttesekben érzi jól magát, a többi azonban eltűnik. Régóta számon kérik a nevelési intéz­ményektől a hatékonyabb ze­neoktatást: ez a liberálisabb ok­tatás lehetőséget ad rá, hogy a tanár a gyermek felé forduljon, s nagyobb eredmények szület­hetnek. — Új alapítványi iskolá­jukban ez a módszer lesz az alap? — Igen, ez a cél, bár még szerzői jogi problémákkal baj­lódunk. Az előképzőben sze­retnénk feltérképezni a hang­szerhez való alkalmasságot. A gyakorlatban dőljön el, s ne szülői vágyak befolyásolják. Az igazi tehetséget a gyakor­lati munkából lehet felismerni. Jó, hogy a Nemzeti Alaptan­terv és a hozzá illeszkedő, szeptemberben belépő tanter­vek már mellőzik a kötelező előírásokat. (Izményi) Jeniffer-tanya a kapolyi szőlőhegyen Lovász István belgiumi-magyar ket­tős állampolgár 38 év után ismerte meg féltestvérét, a Kapolyon élő Bog­nár Zoltánnét. Az ötvennyolc éves férfi Kapolyon vett egy régi paraszt­házat, illetve egy tanyát. Feleségével együtt azt tervezik: a „birtok” rend­betétele után, akár fél évet is a telepü­lésen töltenek majd... A Lovász családot 1945-ben Jugoszlávi­ából telepítették át Magyarországra. Ist­ván, kőműves szakképzettséget szerzett, majd 1956 decemberében Hercegszántó­nál szökött át Jugoszláviába. Hajtűkanya­rok után Belgiumba vezetett az útja... 19 éves volt akkor. — Belgiumban három évet szénbá­nyában dolgoztam — emlékezett vissza. — Charleroi-ban húsz magyar társammal éltünk együtt: eleinte nagyon nehéz volt a helyzetünk, hiszen nem beszéltük a nyel­vet, ismeretlen volt minden. Egy év eltel­tével — túl a nyelvi gondokon — már könnyebben boldogultam. A várostól nyolc kilométerre egy kistelepülésen Landelies-ben telepedtem le. Megnősül­tem és az építőiparban helyezkedtem el. Lovász István később a feleségével együtt vásárolt egy élelmiszerboltot, s azt vezették hét éven keresztül, amikor úgy döntöttek: az élelmiszerkereskedésből a vendéglátásba ,.ruccannak” át. Italboltot nyitottak, melyet most a felesége vezet... — Mióta jár vissza Magyarországra? — Első alkalommal 1979-ben jöhet­tem, azóta rendszeresen hazajárok. Ka- polyra véletlenül kerültem: két éve ismer­tem meg a féltestvéremet, Erzsikét. Apám halála után a húgom édesanyja, il­letve Erzsiké Csátalján élő nagynénje kezdeményezte a találkozást. — Milyen érzés volt megismerni egy közeli családtagot? — Leírhatatlan! Képzelheti: 38 év után megtudni azt, hogy van egy féltest­vérem, akit megismerhettem. Boldog pillanatok voltak. — Úgy tudom, azóta már kötődik is Kapolyhoz? — Igen. A találkozásunk után vásárol­tam itt egy tanyát, hogy még gyakrabban látogassak Magyarországra, lehessek a féltestvéremék közelében. Ő ajánlotta az eladó birtokot Kapoly-szőlőhegyen is. A táj az első látásra megtetszett. Azóta több százezer forintért kivezettettem a villanyt és megkezdtük ott a helyreállítást. Csak­nem egy hold nagyságú terület sok szép gyümölcsfával. Jövőre szeretnék egy öt­ven négyzetméteres fürdőmedencét is építeni, a házat rendbe tetetni, illetve bő­víteni. Ahogy kitekintek a birtokra, le­nyűgöz a sokféle madárfütty, gyakran látni az őzek vonulását is. Ideális hely ez a kikapcsolódásra. — Közben vett egy régi parasztházat is. — Ez afféle hétvégi ház. Csaknem teljesen rendbe tettük már, lakható. Csupán az udvar parkosítása van vissza. Azt szeretném, ha a két fiam és családja, valamint a baráti.körünk is rendszeresen ellátogatna ide. Az egyik fiam néhány hete már volt itt egy barátjával. Tetszett nekik Magyarország, a Balaton és Ka- poly... A nyugdíjas Lovász István autóba ülte­tett: megnéztük a hétvégi házat és a Jenif- fer-tanyát is. (Az egyik unokáról kapta a nevet a bírtok). Olyan hévvel beszélt ter­veiről, mint új házasok szoktak az élet­kezdésről. A zicsi út melletti tanyát négy szobával, konyhával, kamrával és fürdő­vel bővíti majd, hogy vendégfogadásra is alkalmas legyen, ugyanis belga ismerő­seik, barátaik jönnének már Kapolyra — kikapcsolódni, üdülni. Krutek József Marcaliban a Noszlopy u. 98. sz. alatti akkumulátor­üzletünket ismét megnyitottuk PERION, AKKSI és JÁSZ PLASZTIK akkumulátorok széles választékával várjuk vásárlóinkat! (25970)

Next

/
Oldalképek
Tartalom