Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-23 / 196. szám

1996. augusztus 23., péntek SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KORKÉP 3 3772 aláírás a biztonságos közlekedésért / Életveszélyben tekernek a kaposvári kerékpárosok (Folytatás az 1. oldalról) Kaposváron mindössze két ke­rékpárút található: a Berzsenyi utcai és a Desedára vivő. A klub tagja tisztában vannak vele, hogy nem sok remény van további kerékpárutak kié­pítésére, nem is ezt várják a vá­rosatyáktól. De ahogy Győr­ben, Szombathelyen és Buda­pesten, úgy Kaposváron is fel lehetne hívni a figyelmet- a ke­rékpárosokra, táblákkal és sárga szín felfestésével. Elkép­zeléseik szerint így megold­ható lenne egy összefüggő há­lózat kiépítése, amely az út szélén, illetve egyes szakaszo­kon a járdán, sárga sávval leha­tárolt védett sávból állna. A kérdést az augusztus 27-i köz­gyűlésen tárgyalják majd a képviselők. Dr. Ozsváth Ferenc alpol­gármester — aki ma is kerék­párral jár a városházára — pár­tolja a kezdeményezést. Lát­ványos sikert nem vár az ak­ciótól, de egyetért azzal, hogy — különösen az északnyugati városrészben — , felmérjék az utcákat és megkeressék a lehe­tőséget az iskolák, sportpályák biztonságos elérésére. Az au­tózás helyett a kerékpározásra való áttérés enyhítené a parko­lási gondokat és jelentősen csökkentené a légszennyezést. Az alpolgármester a közleke­déstechnikai kérdéseknél is fontosabbnak tartja a kerékpá­rozás egészségünkre gyakorolt kedvező hatásait. Mint mondja, a reggeli csúcsforga­lom idején szinte kék a levegő a város forgalmas helyein, a szennyezés — mivel káros ha­tása 60-80 centiméter magas­ságban a legerősebb — külö­nösen az óvodába, iskolába igyekvő kisgyerekeket éri. Ferincz József városi rend­őrkapitány helyettes szerint a rendőrség érdeke is, hogy a csökkenő gépkocsiforgalom­mal megszűnjön a belváros zsúfoltsága. Mint mondta, Ka­posváron főleg a 61-es és a 67- es főközlekedési út miatt ve­szélyes a kerékpáros közleke­dés, mivel elmaradt a kerékpá­rutak kiépítése. Az óriási át­menő forgalom következtében a keresztülhajtás is meggondo­landó. A rendőrség leginkább úgy tudja segíteni a lakossági kezdeményezést, hogy a kapi­tányságon működő közlekedés biztonsági tanács tagjai az is­kolákban a kulturált közleke­désre oktatják a gyerekeket. S. P. G. SOMOGYI HÍRLAP Czene Attila jegyzete A mindennapok hősei Minden korban éltek óriások, akik szellemükkel átsegítették az emberiséget a problémáikon. Ma mintha nem forgolódnának körülöttünk Darwinok, Einsteinek, Fordok. A felkapott sztáro­kat, például Madonnát nem lehet Mozarttal egy kategóriába so­rolni, bár az énekesnőt többen ismerik a földgolyón, mint az előbb felsoroltak akármelyikét. Veszélyt jelent, ha az anyagi sikert azonosítjuk a kivételes tehetséggel. A Balaton partján manapság jól befészkelte magát az effajta gondolkodás. A pár éven belüli, gyors meggazdago­dás azonban túlnyomórészt annak köszönhető, hogy a vetély- társakkal nem egyenlő feltételek mellett vívták ki. Törvényeket áthágva, jó idegzettel és befolyásos ismerősökkel. Csak a ma­guk hasznára. Vannak azért jópáran, akik a közösség boldogulásáért tesznek. Jóval nehezebb feladat ez ma bárminél, ráadásul hálátlan is; elis­merésük jórészt a tétova hátbaveregetés, vagy a lenéző kacaj. De szerencsére ezekkel nem foglalkoznak. A földvári polgármester legutóbb, a bajor napok programsorozata közben amiatt lelkende­zett, mert ismeretlenek szólították meg, és dicsérték virágos váro­sát. A balatoni hajósok vezérlő kapitánya már akkor is örülhet, ha kinéz ablakán, és látja: még mindig működésben tudta tartani az összes állami támogatástól megfosztott flottillát. Szinte hihetet­len, hogy tanévkezdésre készülődhet Ságvár, Balatonszabadi, Látrány, Kőröshegy, Nagyberény iskolája — a nehézségek elle­nére is sikerül megtartani a falujuk legapróbb lakóit. Mindennapi csodák ezek. Azért lehetünk tanúik, mert kivételes emberek is élnek közöttünk. Most még sok esetben a politika, a napi érdek ítéli meg nem éppen látványos munkájukat. Pedig tet­teik a környezetükben élők körülményeit generációkra meghatá­rozhatják. A kormány az önkormányzatokhoz passzolta a labdát: legkésőbb az 1997/98-as tanév kezdetekor meg kell emelni a tanárok óraszámát. Ám a rendelkezés szerint arra is van lehetőség, hogy már ez év őszétől vagy a második félévtől — a korábbi 18 helyett — 20 órában tanítsanak a pedagó­gusok. (Hír a Somogyi Hírlapból) MIT SZÓL HOZZÁ? Óraszámról becsengetés előtt Mihályfalvi László, a kapos­vári Táncsics Mihály Gimná­zium igazgatója: — A pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésének helyzete teljes mértékben el­lentmond az óraszám-emelés­nek. Nem vitás: lehetne tisz­tességesen tanítani húsz órá­ban is, de csak akkor, ha ez tisztességes béremeléssel járna együtt, ami nem bruttó 8-10 százalékot jelent, hanem ennek sokszorosát. Az utóbbi 5 évben a pedagógus-béreme­lések többszöröse volt az inf­láció. A pedagógusok ezért kényszerülnek más, kiegészítő keresetre, ám akkor idegileg és fizikailag is még jobban ki­készülnek. Balogh József, Kaposszer- dahely polgármestere: — Egy kistelepülésnek sze­rintem túl nagy feladat a köz­oktatás szakmai irányítása, így az óraszám-emelés is. Én azt szeretném, ha az önkormány­zatok egységes iskolakoncep­ció alapján dolgozhatnának, s akkor talán nem lennének egyéni bérvitáink sem, és nem éreznénk azt, hogy magunkra hagytak bennünket. Kulcsár Attiláné, a kapos­vári II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola igazgatója: — A kaposvári igazgatók­nak nagyon fáj a fejük. így még nem kezdtünk tanévet, hogy nem tudjuk: kire van szükség és kire nincs. Nálunk sok az egyszakos nevelő. Fő­leg nekik és a kisiskolában dolgozóknak, a készségtantár­gyakat tanítóknak lesz gond az óraszámmal. Több variációs tantárgyfelosztást kellett ké­szítenünk; minden lehetőségre felkészülve. Én abszurd do­lognak, s meglehetősen rossz stratégiának tartom, hogy tan­évkezdés előtt néhány nappal — augusztus 27-én — dönt majd arról a kaposvári köz­gyűlés, hogy emelik-e az idei tanévtől a pedagógusok óra­számát. Ezekben a napokban pedagógussorsok dőlnek el. Szerencsére nálunk a nyugdí­jazás miatt nincs gond, de több kaposvári igazgató a becsen­getés előtt három nappal nyomja majd kollégája kezébe az elbocsátó, szép üzenetet. Vajon milyen szívvel teszi ezt? Tasnádi József a Pedagó­gusok Szakszervezetének Somogy megyei titkára: — Nem szerencsés, hogy az önkormányzatok nem egy­ségesen élnek a lehetőséggel. Van olyan település, ahol már most bevezetik, van, ahol majd később. Nem lehet tudni, hogy mi motiválja a döntéseket, az önkormányza­tok ugyanis nem kaptak arra fedezetet, hogy az ősztől vég­rehajtsák a kötelező óraszám- emelést. Ezt részben fedezi a túlóradíj vagy pedig az elbo­csátandó kollégák bére. Való­színű, az a nagy sietség oka, hogy a törvény megjelenése után nem lehet elvonni az ágazattól a felszabaduló bé­reket. Lőrincz Sándor ✓ Átadták a Fiola Pál emlékére alapított Pro Bibliotheca-díjat is Könyvtárosokat köszöntöttek Több évtizede, eredménye­sen dolgozó könyvtárosokat köszöntött Varga Róbert könyvtárigazgató tegnap a Megyei és Városi Könyvtár­ban. Mivel a fenntartók több millió forintot vontak el az intézmény idei költségveté­séből, az üdvözlő szavak és a plakettek mellé ezúttal nem járt a megszokott boríték. A közelmúltban elhunyt kollé­gákra is emlékeztek a tegnapi ünnepségen, ahol emléklapo­kat, plaketteket nyújtottak át. Az elismeréseket azok kapták, akik már évtizedekkel ezelőtt a könyvbarátok szolgálatába áll­tak, s jó szívvel ajánlják ma is a kötetekét. Negyven éve je­gyezte el magát a könyvekkel a nemesvidi Stéinglauber Lajos és a nágocsi Tar Jenőné. Gálné Takács Mária, Pálné Leinber- ger Ágota (Megyei és Városi Könyvtár), Rapai Pálné (Tab) és Horváth Sándor (Beleg) harminc éve dolgozik az olva­sókért. Bank Tibomé, Horvai Józsefné, Szilágyi Istvánná (Megyei és Város Könyvtár) Honti Lászlóné (Balatonlelle), Báli Aranka a Pro Bibliotheca-díjat Varga Róbert könyvtár- igazgatótól vette át fotó: kőhalmi Szilvia Kovács Jenó'né (Siófok), Maro- nics Lászlóné (Berzence), Ott Györgyné (Szőcsénypuszta), Toldi Lajosné (Somogyacsa) és Takács Józsefné (Hollád) húsz éve dolgozik könyvtárosként. Tegnap adták át a Pro Bibli­otheca-díjat is, amit dr. Komá­romi Gabriella, a megyei könyvtár közelmúltban el­hunyt igazgatóhelyettesének, Fiola Pálnak özvegye alapított azzal a céllal, hogy az intéz­mény minden esztendőben egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó kollégát jutalmazzon. Az elismerést több területen végzett színvonalas munkájáért Báli Aranka kapta. A bensőséges ünnepség ba­ráti beszélgetéssel folytatódott. L. S. Ezredessé léptették elő A Somogy megyei Közgyű­lés elnöke javaslatára a hon­védelmi miniszter a Mille- centenárium alkalmából életútjuk elismeréseként ez­redessé léptette elő Knoll Gyula és Tóth György nyug­állományú alezredeseket. Kitüntették az esperest „Balatonfenyves Közsé­gért” kitüntető címet ado­mányozta az önkormányzat képviselő-testülete Németh Lajos római katolikus espe­resnek. A tóparti üdülőfalu­ból huszonhárom évi szol­gálat után Nagykanizsára távozó esperes helyét Ko­vács Lajos siófoki plébános foglalta el. Díjhátralék van kilakoltatás nincs Három önkormányzati bér­lakásban lakó marcali csa­láddal bontott szerződést a városi önkormányzat. A la­kók jelentős összegekkel - 50-60-70 ezer forinttal - tar­toznak a bérbe adónak, ami egy éves vagy azon túli díj­hátralékot jelent. Bonyolítja a helyzetet, hogy szükségla­kás híján nincs hova kilakol­tatni. Könyvpremier a Duna-palotában Könyvpremiert tartottak tegnap a Budapesten a Bel­ügyminisztérium Duna-pa­lotájában. Világosi Gábor államtitkár a nagyatádi eM Soós György és Bokodi Béla közös munkáját, a Le­gendás szigetek, legendás történetek című albumot mutatta be a sajtónak. Sikeres volt a véradás Tabon Véradónapot szervezett Ta­bon a vöröskereszt területi szervezete. A felhívásra 122 önkéntes jelent meg, s közü­lük 116 donortól 45,7 liter vért vettek le a kaposvári vérellátó állomás dolgozói. Határsértők a vonatpadlásokon Négy határsértő akadt ho­rogra a magyar-horvát zöld­határon a múlt héten. Közü­lük hárman román állam­polgárok voltak és nemzet­közi expresszvonatok pad­lásterén megbújva próbáltak okmányok nélkül külföldre szökni. A határőrök azon­ban lefülelték és kiutasítot­ták őket az országból. Akik büszkék a megyéjükre, s akikre büszke a megye Megújuló alkotóerő Somogy Megye Közgyűlése idén három Alkotói-díjat adományozott. Azt kérdeztük a díjazottaktól, hogy milyen mecénás Somogy? Dr. Kopa János egyetemi ma­gán tanár, a Kaposi Mór Me­gyei Kórhát osztályvezető fő­orvosa, idegsebész. — Jót és rosszat egyaránt tudnék erre a kérdésre felelni. Úgy érzem, hogy az alatt a több mint húsz év alatt, ami­óta én az osztályon vagyok, nem tudtunk volna elisme­résre méltó szakmai eredmé­nyeket felmutatni a megye támogatása nélkül. így vi­szont sok mindent megvalósí­tottunk ebben a szakmában, főként ami a gyakorlati kuta­tómunkát illeti, és amit nem­zetközi elismerések sora je­lez. Nemrég volt szerencsém megírni az osztály történetét, ezért tudom, egyetlen kiváló elődöm sem kapott még társa­dalmi díjat, csak szakmait. Ebben a mostani Alkotói-díj jelenti a vízválasztót, amely­ben én az elődeim munkájá­nak az elismerését is érzem, vagy legalábbis belegondo­lom. Mint ahogy az sem vitás, hogy Somogy közgyűlésének díja legalább úgy elismeri az osztályon áldozatosan, fáradt­ságot nem kímélve dolgozó ápolónők és orvosok tevé­kenységét is. Ha lehetne egy kívánságom a jövőre vonat­kozóan, akkor azt kérném, hogy egy olyan épületben, olyan körülmények között dolgozhassunk, amelyek mél­tóak ehhez a díjhoz. A Somogy Megyei Múzeu­mok igazgatóságának közös­sége a kimagasló szakmai eredményeiért, nagy jelentő­ségű állandó és ideiglenes ki­állításaiért, a megye kulturális életében betöltött szerepéért részesült elismerésben. Dr. Ki­rály István Szabolcs, az intéz­mény igazgatója mondta: — A megye, ha nehézségek árán is, de mindig biztosította a működéshez szükséges elemi feltételeket, márpedig a mai világban az sem semmi, ha elmondhatjuk: létezünk — Dr. Kopa János mondta — Ez persze nem je­lenti azt, hogy bennünket ki­elégítene a puszta létezés, mind a körülményeinket, mind szakmai munkánkat az állandó megújulás, többet aka­rás jellemzi. Szakadatlanul pá­lyázunk, csak pályázati for­rásból több millió forintot nyerünk el évente. Ma öt új ál­landó kiállításunk van, köztük az országos hírű természettu­Dr. Király István Szabolcs dományi tárlat. De a kiállítá­sok csak a munkánk egyik, látványosabb részét jelentik, mert emellett az intézmény­ben magas színvonalú tudo­mányos kutatómunka is fo­lyik, amit könyvek, publiká­ciók, periodikák megjelenése is kísér. Korábban évekig szü­netelt az évkönyvünk kiadása, azóta most kerül ki a negyedik kiadvány a nyomdából. Stamler Imre Stornier Imre nyugdíjas isko­laigazgató, Somogyvár szü­lötte a Somogy megyei ősko­hók felkutatója: — Nekem Somogy a min­den: itt születtem Somogyvá- ron. Mégsem vártam a megyé­től különösebb támogatást, igaz, kiváltságos ember sem voltam soha. Mindenért, ami alkotói érdem, veszekednem, harcolnom kellett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom