Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-23 / 171. szám
1996. július 23., kedd SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Hitel elől menekülve szövetségest keresnek Zics ablakai a világra Anyagilag nagyon szűkösek a lehetőségeink. Saját bevételi forrásaink nincsenek, munkahelyet teremteni képtelenek vagyunk — állapította meg Ginder József, Zics polgár- mestere. Összesen négy vállalkozó dolgozik csak a faluban. — Az idén lejár a víziközmű- hozzájárulás kényszere, jövőre új adót vezetünk be. Nem akarjuk és nem is tudjuk terhelni jelentősen a lakosságot — mondta Ginder József —, de mindent meg kell tennünk, hogy megtarthassuk az iskolánkat. Létszámleépítésre pedig már nincs mód; amit ebben tehettünk, megtettük. Zics polgármestere nem tudja: merre lehetne menekülni ebből a szorongatott helyzetből. Szerinte a kormány rákényszeríti az önkormányzatokat arra, hogy közös körjegyzőséget állítsanak föl és iskoláikat összevonják. — Az a vízióm, hogy fal- vanként egy tiszteletdíjas polgármester és egy hivatalsegéd marad csak — mondta. — A dolgai intézése miatt meg mindenki utazgathat újra a szomszédos faluba. Nem akartuk mi a rettenetesen nagy önállóságot, úgy kényszerítették ránk. Rengeteg pénzt elvitt. Most nem mondja a kormány, hogy inkább közösködni kellene megint, mint a hetvenes években, de ha nem ad pénzt, ez fog bekövetkezni. Ha pedig összeáll egy falucsoport, újra csak az anyaközség fog fejlődni. Bűvel szövetkezhetne Zics? Ginder József tudja, hogy az erre talán leginkább alkalmas Miklósival nem lehet, mert ketten együtt sem tesznek ki ezer lakost. Az alatt pedig a törvény nem engedi. Somogyegres három kilométerre van, esik, de oda csak földút vezet, köves- útón pedig 25 kilométert kellene kerülni. Nágoccsal egyszer már pórul jártak, a veszekedés végén pert is veszítettek. Ka- poly és Somogymeggyes együtt jöhetne számba. Ezen túl a falu földjei határosak még Tabbal is. — Lépnünk kell, mielőbb — összegezte a polgármester. — Most három ablakot kellene kicserélnünk az iskolában, de arra sincs pénzünk. Szerencsénkre ott van a Zicsért Alapítvány, amely az erejéhez mérten segíti a falut. Ettől függetlenül, sajnos, meglehet: hitelt kell felvennünk, hogy működni tudjon a falu. Az pedig a vég kezdete. Czene Attila Boltos, edző, telefonközpontos, hírlapterjesztő Farsang Gerézdpusztán Farsang Gábor Gerézdpusztán él. Négy dolgot említ, ami most fontos, érdekes az életében. Ő fogja össze a helyi focicsapatot, üzemelteti az apró boltot, kínálja a Somogyi Hírlapot és a település telefonközpontosa is. — Élnek egyáltalán any- nyian a pusztán, hogy kitesznek egy focicsapatra valót? — Hivatalosan huszonheten élünk Gerézdpusztán. De nyaranta, hétvégéken ennél jóval többen költözködnek ide Pestről, Csopakról, Soltról, Fehérvárról. Velük együtt már kivagyunk. Legutóbb most, szombaton még a Taszárt is megvertük 3-1-re. Érdemes együtt tartani a fiúkat. Én vagyok az egyik szponzor; focimeccsek után mindig kuglizunk, birkapörköltet főzünk. — Sör meg jut a boltból. — Jut. Csak alapvető cuccokat akartam tartani, de egyre bővült az áruk köre, mert ezt- azt kértek a vevőim. Sörből például húsz láda is elfogy egy héten. — Kenyérből? — Ma például huszonkét kilót vettek. — Megéri ennek az üzlet- neka fenntartása? — Nem az enyém, én csak alkalmazott vagyok. A pusztaiak kedvéért viszem a boltot. Vadőr voltam, az a hivatásom, de megszűnt a fácántelep s vele az állásom is. Aztán levizsgáztam traktorvezetésből, de a té- eszben szívinfarktust kaptam, leszázalékoltak. Még jó, hogy mindenki ismer a Koppány völgyében, és bejárnak hozzám beszélgetni — pityergi el magát. — Még csak negyvenéves vagyok, így nem gondolok annyit a betegségemre. — Elég messze él a világtól. Nem látok itt még telefont sem. — Ott van, lejjebb az utcán — vezet a bejárati ajtóhoz. — Idehallik száz méterről is a csörgése. Nyugodtan hívjon, mindig én veszem föl. Éjszaka is akár, mert akkor meg ott lakom, a fülkével szemben. — Jönnek majd az endrédiek festeni — mondja még kérdés nélkül, amikor látja, hogy kör- befürkészem boltot. — Szegényes az üzlet, mint a puszta; tavaly mégis négyszer betörtek ide. Ki is írtam az ajtóra, jó nagy betűkkel: „Betömi nem érdemes!” Na látja, hallgatnak rám az emberek; azóta nem történt ilyesfajta baj. (Czene) Öten kiszabnak havonta tizennégyezer farmernadrágot Kenguruk Miklósiból Borovszky István üzemvezető (középen): - Miklósiban pontosan dolgoznak a szabászok Miklósiban 1717 farmer anyagát szabta ki a minap öt szakember. 14-16 darabos egy készlet. Ügyes kezűek hát a Jeans-Tex kft dolgozói. Valamennyien munkanélküliek voltak, amikor a szabóasztal mellé hívták őket. Borovszky István üzemvezető Kisbérről jár át; mindennap hatvan kilométert ingázik. — Szövőipari technikumot végeztem — mondta. — Nyolc éve költöztem vidékre Budapestről az ottani megélhetés nehézségei miatt. Az igali erdészetnél dolgoztam, szalagfűrésszel. A farmerszövet egymásra rakott száz rétege keményebb a fánál is. Mert nincs forgácsa. Miklósiban a termelőszövetkezeten kívül a szabászat adja az egyetlen munkalehetőséget. Három éve varrodának indultak, de a cég rohamléptekkel fejlődött, s ezért inkább rájuk bízták a nyolcvan dolgozóra duzzadt andocsi varrónősereg kiszolgálását. — Mi vagyunk a varroda lelke — állította Borovszky István. — Ha a legkisebb hibát elkövetjük a vágásnál, sok tucat ruhaneműt nem lehet jól elkészíteni. Egyszer fordult elő csak ilyesmi: negyven rövidnadrágot elszabtunk. Fizetnünk is kellett nyolcezer forint büntetést. A megrendeléstől számított két héten belül kimosva, becsomagolva szállítja képes a Jeans-Tex az árut. Német piacra varrnak, főképp farmeranyagból, hosszú- rövidnadrágot, illetve kisgyerek cipelésére alkalmas „szerkezetet”, úgynevezett kengurut. Átlagosan havi 12-14 ezer készárunak valót szabnak Miklósiban. Ketten a 120 méter hosszú végeket teregetik, vágják mintegy öt méteresre, s rakják egymásra. A másik a szabászai minta alapján szétdarabolja az anyagot. A főnök végzi a finom vágást. Az egyetlen hölgy pedig minden egyes darabot számmal lát el, hogy a zseb, derékrész, övtartó meg a többi apróság megfelelő méretű lábrészre kerüljön. A legtöbbet a 46-52 közötti átlagos méretből kérik, de előfordul, hogy egyetlen darabot rendelnek túl kicsiből vagy nagyon nagyból. A megrendelések diktálják életüket. Nem magyaros tempóban. Czene Attila Gyorsabb a vásárlás Tabon- Kiskereskedelmi, áruforgalmazási munkánkban valamennyi egység üzemeltetésére és megtartására törekszünk az idén - mondta Vendl József, a tabi áfész főkönyvelője. Ha a helyi szövetkezeti tagság nem tart igényt boltra, akkor megváltoztatjuk az üzemeltetési módot. Élsősorban dolgozóink vállalkozását segítjük. Ha boltjainkat saját irányításban tartjuk, akkor hálózatunk bekapcsolódik a Coop Mini hálózatba is. A tabi áfész az idén 363 millió forintos forgalmat tervez. Ehhez jön még a bérleti díjakból és egyéb bevételekből származó összeg, így 384,4 millió forint lesz a bevételük.- Többet költünk hirdetésre, reklámra, s új összegként lépett be a munkaegészség-ügyi szolgáltatás éves díja is - mondta a főkönyvelő. - A vásárlásokat 12 Dália Coop-ak- ció, számos országos Coop rendezvény, illetve áfész-ak- ció segíti'. Több mint négymillió forintot terveztünk fejlesztési és karbantartási munkákra. Nemrég fejeződött be Tabon a 2. számú ABC üzlet udvarán a gépköcsiparkoló kialakítása; ez a kulturáltabb, gyorsabbá tette a vásárlást. Emellett szükségessé vált a nagyberényi 39. számú boltunk tetőszerkezetének újjáépítése is. A tabi szövetkezet vezetői az általános költségeket is figyelembe véve majdnem másfél millió forint nyereséget várnak. (Krutek) Zamárdi is segíti az újjáépítést Sérsekszőlősön, Torvajon, Lul- lán folyik a tornádó okozta károk helyreállítása. Továbbra is sokan segítik az újjáépítést; legutóbb a zamárdi képviselő- testület döntött arról, hogy százezer forintot juttat mindegyik károsult településnek. Több hétvégi házat építettek Lullán Húsznál is több hétvégi ház és présház épült az utóbbi években Lulla zártkerti területén. A nyolcvanas évek végén még úgy tűnt, hogy a Tabhoz közeli kis településen kiépül egy üdülőfalu. Pesti, siófoki, tabi családok vettek telket, s pihenőházat építettek, és szőlőt telepítettek. Kereki festőbrigád a művelődési házért Bogdán László helybeli festő kisiparos öttagú brigádja vállalta, hogy a település kultúrhá- zán elvégzik a szükséges karbantartási munkálatokat. Amikor idejük engedi, festenek, mázolnak, s ahol szükséges, vakolnak. Úgy tervezik, a héten már birtokba is vehetik az ott élők a felújított közösségi házat. Mindezért a polgármesteri hivataltól nem kémek pénzt. Kevés az iskola pénze a termek meszelésére Szűkös anyagi lehetőségei miatt Törökkoppányban csak egy tanterem és a tornaterem meszelésére, újrafestésére futja az általános iskola költségvetéséből. A környező hét településről bejáró mintegy 120 kisdiákot tiszta iskola várja szeptemberben; a tavaly átadott épület ugyanis nem szórni felújításra. Nágocson szervezett szemétszállítás Schwendtner György helybeli fuvarozóval kötött megállapodást a nágocsi önkormányzat a háztartási szemét elszállítására. A lakosságnál összegyűlt és a porták elé kirakott hulladékot hetente elszállítja a falu határában kialakított szeméttelepre. Nagyberényi gazdagondok - Kötött cementből nem lehet jó maltert csinálni Savanyú történet a tejről Györki József tíz tehenet fej naponta - ebből él a család Tejháború alakult ki nemrég Nagyberény, Ságvár, Ádánd és Tamási térségében. — Ha marhaganét kínáltunk volna eladásra, azt is megvették volna — emlékezett keserűen és bizonyára némi túlzással Györki József arra az időszakra, amikor a Nagyberényi Tejfeldolgozó és Értékesítő Kft megkezdte a munkáját. — Addig én a tamási feldolgozónak szállítottam, az mindig időben és pontosan fizetett. Nem is akartam a tejet Nagyberénybe adni. Nem bíztam bennük, mert újak voltak a piacon, no, és úgy tudom: a herényi tejtermelők jórésze is Tamásiba adja el a tejet. Néhány napig ki is öntöttem, amit fejtem. A többi ságvári ugyanis átállt, és Tamásiból már nem érte meg autót indítani csak az én alapanyagomért. Muszájból mentem utánuk. Most meg nem veszik át az anyagot. Azt mondják, savanyú. Pedig 25 évig nem volt vele semmi baj. A gond annál égetőbb, mert az egész család állatok, elsősorban marhák tenyésztéséből él. A tej leadása hozza a havi fizetésüket. — Tehenem 27 van, ebből tíz tejel — mondta a termelő. — A többi vemhes vagy növendék üsző. Egy év múlva már mind tejelne, de azt hiszem, nem érik meg azt a napot. A herényiek először havi kétszer, aztán egyszer, majd csak negyven naponta fizettek. Most pedig egyáltalán nem akaiják átvenni a tejet. Kérdem én akkor: miért bolondították magukhoz? Hogyan kéretőzzem most vissza Tamásiba? Piacgazdaság van, jogilag tehetetlen a termelő, s ezt tudja is. Csakhát erkölcsileg kifogásolja nagyon, mert pénzhiányossá tette a családi költségvetést. Györke József elmondta: hordani kéne a gépekkel a takarmányt, de nincs bennük benzin. — Tíznaponta vettek tejmintát, de az eredményt nem mutatták meg. Aztán másodosztályúnak minősítették a tejet, és kevesebbet fizettek érte — panaszkodott. — Biztosan nem kelendő az árujuk, ez lehet az én bajom. Amikor ügyében először kerestem a gyártót, amely a helyi termelőszövetkezet többségi tulajdonában van, nem tartózkodott az üzemben vezető. Ingerült férfihang mondta: megkötött cementből nem lehet jó maltert csinálni. No meg csináltak olyan túrót is, amit csak takarmánynak lehetett felhasználni. Az tény: a Berénytej áruja finom, és ára is kelleti magát. Másképpen nem boldogulna bizonyára a tejüzemek egyre nagyobb versenyében. Egyre több üzletben látni az emblémájukat. Néhány nap múlva már arról tájékoztatott Lellőssy Sándor, az üzem vezetőhelyettese, hogy megegyeztek a termelővel. — Kompromisszumot kötöttünk — mondta. — A minőséggel és a mennyiséggel is problémánk volt, márpedig bennünket kötnek a szabványok. És rossz alapanyagból jó terméket gyártani nem lehet. Több alkalommal vizsgáljuk majd a begyűjtő tejét, közte a Györki Józsefét is. És szakmai tanácsokkal látjuk el a termelőket. A járat újra beindult. De a történet nem minden tanulság nélkül való. Czene Attila