Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-22 / 170. szám

1996. július 22., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Lengyeltóti ipari centrumot ajánl a régiónak A Balatonnal nem lehet versenyezni (Folytatás az 1. oldalról) Módszeresen dolgozunk a jár­dák felújításán. A városköz­pontból kifelé aszfaltozunk. A közlekedési csomópontok át­építését is szorgalmazzuk. Ta­valy 30 millió forintért újította fel a Fonyódi utcai csomópon­tot a közúti igazgatóság jórészt az útalapból. A speciális álta­lános iskolát 1995 félévétől át­adtuk a megyei közgyűlésnek. Emellett a város igényeit jól szolgáló intézmény hálózatot működtetünk. — A Tóti napok rendezvé­nyei évről évre bizonyítják, hogy az önkormányzatnak jó partnerei a civil szervezetek. — 45 év alatt nem épült itt állami ház. Rákényszerültek az emberek, hogy tegyenek ma­gukért. Csak a szorgalmukra számíthatnak. Itt mindenki is­mer mindenkit. Ebben a vá­rosban jó közérzettel lehet élni. A köztisztaságra és a par­kok gondozására sokat adunk, az erősödő civil szervezetek­kel közösen gondolkodunk. A testület segíti őket az indulás­ban, de önállóan kell boldo­gulniuk. Jó hírét viszik a váro­sunknak. A Balatonnal mi nem versenyezhetünk. A léptékeink nem azonosak, abban kell jól élni, amink van. Nálunk olyan adottságok vannak, amelyek jó gazdasági hátteret adhatnak a Balatonnak. Vannak elhagyott gazdasági épületek, amelyekbe munkahelyeket lehetne telepí­teni. Ebben a megyei terület- fejlesztési tanács segíthet. Meggyőződésem, hogy a fog­lalkoztatás csomópontokban fog kialakulni. S ez megyei ügy. Infrastruktúrát kell hozzá teremteni. Ezért is javasoltuk a Somogyvár-Gamás vagy a Fonyód-Csisztapuszta közötti összekötőút építését, ez érdeke a Balaton-parti településeknek is. Egy közösség maga nem képes megvalósítani. Ehhez kell a regionális fejlesztési el­határozás és pénzforrás. A Ba- laton-parton pedig senki sem akar ipart telepíteni, de a mun­kanélküliséggel ott is küsz­ködnek. A megoldásra van le­hetőség nálunk: többhektáros terület ipari park létesítésére, ahol már éledeznek vállalko­zások. — A régió nyilván arra kí­váncsi mit ad ehhez Lengyel­tóti? — Mindenekelőtt az infra­struktúrát. Ugyanakkor nálunk a korábbi négy évben nem volt iparűzési adó. Most is minimá­lis: 4 és 8 ezrelék. Négy rész­letben is fizethetik évente, természetesen kamatmentesen. Ez csábító a vállalkozóknak - mondta a lengyeltóti polgár- mester. (Gáldonyi) Felújítják Mesztegnyőn a Dorfmeister-freskókat A második világháborúban sú­lyosan megsérült mesztegnyői templom nagyszabású felújítá­sába fogott az Országos Műem­lékvédelmi Hivatal. A kéthelyi és sáripusztai Hunyady grófok egykori kegytemploma egyben családi kripta: az altemplomban van eltemetve az utolsó magyar király, IV. Károly nagyapja. A rendkívül értékes Dorfmeister- freskók és oltárképek megmen­tése, illetve magának a temp­lombelső restaurálása akár 5-10 évig is elhúzódhat. Az ügy fontosságát hangsú­lyozza, hogy a hét végén rend­hagyó program színhelye volt a templom mögött felállított sza­badtéri színpad. Budapesti szí­ninövendékek és zeneakadé- misták népesítették be a dobo­gót, akik szentendrei Kecskés együttessel összefogva, Balassi Bálint Szép magyar komédiáját vitték színre. A szervezők szándéka szerint ez a műsor a közvélemény figyelmét hivatott felhívni a nagy anyagi áldoza­tokkal járó rekonstrukcióra. Szűcs Imre mesztegnyői plé­bánostól tudjuk: a műemlék épület tatarozása mai árakon számolva ötvenmillió forintba kerül. A pályázati úton nyert há­rommillió ennek ugyan csak tö­redéke, de az ügy elkötelezett­jei — köztük a Hunyady család leszármazottai — az egyház- megyei hatóság segítségén kí­vül a hívek adományaira is számítanak.-— A helyi önkormányzat szívén viseli a templom sorsát, s a legnagyobb támogatóink egyike — jelentette ki a falu plébánosa. A kivitelezési mun­kák — fővárosi restaurátorok bevonásával — még ebben a hónapban elkezdődnek. Az idén várhatóan a szentély fal­freskóival és az oltárképek fel­újításával végeznek a szakem­berek — tette hozzá Szűcs Imre. (Csíky) Vállalkozó orvosok és önkormányzati többlettámogatás Vitatott forintok Böhönyén Felháborodott hangú levelet hozott Böhünyéről a posta. A községi lakosok szószólójaként fellépő Juhász Arpádné a há­ziorvosok és rajtuk keresztül a betegek hátrányos megkü­lönböztetése miatt fordult a nyilvánossághoz, A vállalkozó háziorvosokat és a közvéleményt állítólagosán megosztó képviselő-testületi határozat a levélíró szerint egyeseket ér­demtelen előnyökhöz juttat. A tiltakozást a betegbiztosítási« kártyák helyi többletfinanszíro­zása váltotta ki. Egy önkor­mányzati rendelet nyomán a központi juttatáson felül a vál­lalkozó háziorvosok minden egyes beteg után további har­minc forint évi bevételhez jut­hatnak. Ezzel a lehetőséggel azonban — a levélíró szerint — kizárólag a „képviselők házior­vosa”, dr. Szíjártó Henrik élhe­tett, aki vállalkozói évei alatt kétmillió forintot „zsebelt be” az adófizetők pénzéből, ám a fenti tetemes pénztöbblet „sem a rendelő felszereltségén, sem az ellátás színvonalbeli különb­ségén nem látszik.” Böhönye jelenleg három háziorvosi kör­zetre bomlik. Dr. Szíjártó Hen­riken kívül területi ellátási köte­lezettsége van dr. Orbán Zsu­zsannának, s mint közalkalma­zottra nem vonatkozik a több­lettámogatás. A magánpraxist folytató dr. Huszár Zoltánra szintén nem, mivel a helyi ön- kormányzattól függetlenül, te­rületi kötelezettség nélkül látja el a munkáját. Legalább is ezzel érvel a megkérdezett Molnár József. Böhönye polgármestere nem titkolta: torkig van az or­vos-témával. Alig zárult le a dr. Huszár Zoltán elleni bírósági el­járás, most itt egy másik, a ke­délyeket felborzoló kísérlet. — Huszár és Szíjártó dokto­rokkal mint vállalkozókkal azonos feltételeken alapuló szerződést kötött annak idején az önkormányzat — mondta a polgármester. — Közbejött a bírósági feljelentés, s a per alatt megváltoztak a kondíciók: Dr. Huszár úr a tb-vel történt meg­egyezés alapján, saját házában berendezett rendelőjében, ám a hivatalunktól teljesen függetle­nül dolgozik, ezért nem illeti meg ez a sokat emlegetett har­minc forint. Cs. K. E. Szép képek mesterkurzusa Harmadszor tartott mesterkurzust magyar művészek számára Beling Kun Sou, szöuli galériatulajdonos, ezúttal Martorivásáron. Nyolc festőt hívott meg, köztük három somogyit: a marcali Vida Zoltánná Tornát, (képünkön) a kéthelyi Barna Árpádot és a tapsonyi V. Fábos Rózsát. Új műveiket a következő tárlatokon már láthatjuk; legközelebb Torna képeivel találkozhatunk - augusztusban Balatonfenyvesen fotó: kun Fogas kérdés a kis községnek, víz mosta kertek nyomán Zsákutcában Nemeskisfalud Alaposan betett Nemeskisfa­ludnak a hatalmas esőzés. Két hónap telt el, de a völgyben megbúvó apró, „zsákutca” tele­pülés azóta is nyögi a nyomait: jóformán használhatatlanná vál­tak a víz által alámosott utak. Bakos Józsefné álh'tja: itt-ott olyan üregek keletkeztek, hogy azokban jól elférne egy na­gyocska gyerek. Nem kuco­rogva, hanem állva. A legna­gyobb baj az, hogy nincsen semmi túlzás a polgármester­asszony szavaiban. Mai árakon mérve csaknem kétmillió forint a kár. Helyreállítani - saját erő­ből - képtelen a mindössze 74 állandó és két ideiglenes lakosú kis település. Mi mást tehettek volna: „pályáztak”. Nem is hi­ába, s a helyreállításhoz szük­séges pénz felét a falunak a Pénzügyminisztériumból bizto­sítják. Kérdés, hogy miből kerül ki a második fele. Mert a felhő- szakadás által elmosott kertek­ről még nem is beszéltünk. A zömében nyugdíjasok lakta kis településen hiába is keresnénk valakit, akinek biztosítása lenne háztáji zöldségesére. Kártérítést tehát nem is várnak, csak lenye­lik a nehéz falatot, hogy nem­csak az esetleg kijavítható utak, de a krumpli, a káposzta, a hagyma; minden elúszott. Nemeskisfalud lakóinak majdnem a háromnegyede nyugdíjas. Jövedelempótló tá­mogatást kapnak hatan, csupán három polgárnak van állandó munkahelye - a tapsonyi szö­vetkezetben. Művésznek, még inkább bűvésznek kellene lenni itt, hogy ebből a fojtogatóan szoros „zsákutca” helyzetből ki­találjanak, K. G. T. Németországi úton az Ordöngösök Egyhetes vendégszereplésre hívta Németországba Laube kisváros vezetősége a lengyel­tóti művelődési ház néptánco­sait. Az Ördöngösök 42 tagú csoportja július 18-26. között három fellépésen mutatkozik ba a német kisváros folklórkedvelő közönségnek. A csoport tagjai lehetőséget kapnak egynapos dániai kirándulásra is. / Elénk nyári forgalom a városi könyvtárban A nyáron újították volna fel a marcali városi könyvtár elhasz­nálódott padozatát, de ehhez nem tud most 1,2 millió forintot adni az önkormányzat. így nyá­ron is nyitva tart a bibliotéka: fogadja a szép számmal érkező olvasókat. Nem ritka az olyan nap, amikor 150-en jönnek; csak a múlt héten 1100 könyvet, 170 videókazettát kölcsönöztek. Az olvasók 200 féle lap, folyóirat közül választhatnak. Fénymáso­lási igénnyel is többen jönnek. 40 ezer kéményt is kitisztítottak Elismerésre méltó teljesítmény­nyel zárta az első félévet a Mar­cali Kéményseprő Kft kilenc szakalkalmazottja. A kirendelt­séghez tartozó 74 településen csaknem 21 ezer egység (lakó­ház, üzem, szövetkezet) 40 ezer kéményét tisztították ki. Tapasz­talataik viszont kevésbé kedve­zőek: sok a szabálytalanul épí­tett, rossz kémény, amit ki kell javítani az őszi fűtési szezonra. Száz hétvégi táborozó Lengyeltótiban Nehezen indult, de egy jókor támadt ötlet eredményeként megélénkült a lengyeltóti üdülő­falu forgalma. A Kék Tó szál­loda és kemping vezetői jelentős engedménnyel hat kellemes na­pot kínálnak a kikapcsolódni vágyóknak. A kedvező anyagi feltételek nagy vonzerőt jelentet­tek, s a vendégek kirándulási és lovaglási lehetőséget is kapnak. Az eredmény: hét végén 40 szál­lodai és több mint száz kempin­gező turista pihent a Kék Tónál. Jó reménység drága háza Az Orgona utcai laktanyalakásba beugrott csa­ládok kálváriájáról jobb marcali körökben már nem igazán illik beszélni. Nem szalonképes. A tény persze így is tény, hogy a mindinkább úri képet formáló majdani városközpont új arcula­tát már jóformán csak ez az - üres ablakaival ásító, - egykori legénységi épület csúfítja el. Az eredetileg hatvan család által itt remélt olcsó álomlakásokból már aligha lesz valami. Lehetőséget kínál viszont számukra a város a Szigetvári-Dózsa utca sarkán már közvetlenül az átadás közelébe került szép házban, az állító­lag minden komfortigényt kielégítő lakások megvásárlására. Igaz, ennek ára nem mérhető össze az Orgona utcai beígért, főnyeremény­számba menő, hihetetlenül kis költségekkel, de legalább mint lehetőség, adott. Annál is inkább, mert Marcaliban — minden nagyszerűsége el­lenére — eddig ezekre, éppen a mai ingatlanpi­acon „reálisan” nagy árak miatt, igazi vásárlói igény nem mutatkozott. Pedig hát mégiscsak ez lenne a csalódottak számára a „jóreménység” drága háza. (Kun) Az épülő ház a Szigetvári-Dózsa utca sarkán Kisdiáktábor Szöcsényben Még három kellemes nap vár azokra a kaposvári gyere­kekre, akik július közepén jöttek a szőcsénypusztai er­dészeti szakiskola kollégiu­mában rendezett olvasótá­borba. A Móricz művelődési háza által szervezett rendez­vény remek programot kínált. A 25, többségében hátrányos helyzetű felsőtagozatos kis­diákok az első napokon kör­nyékkel; kitűnő előadásokat hallottak egyebek között In­dia népeiről és a cigányság kultúrájáról, a csillagászatról. Pszichológussal is találkoz­tak. Beszélgetésre nyílik le­hetőségük kivájó előadókkal, mint dr. Gál József marcali múzeumigazgatóval és Csu­kás István íróval. Lehetőség volna, s még senki nem harapott rá Egy város - haltalanul Fotóval szerettük volna illuszt­rálni ezt a szerény írást, de mi­vel Marcaliban hiánycikk mind a folyami, mind a tavi hal, ép­pen csak szólhatunk a Balaton­nal és halastavakkal körített, hal(l)atlan helyzetről. A 13 ezer lakosú városban nem lehet ha­lat kapni. Svicz István, a város egyik hentesüzletének tulajdonosa már kísérletet tett a hiány pótlá­sára. A karácsonyi nagy halvá­sár lecsengett, s utána megszűnt a kereslet a kövér potykák iránt. — Nem kedveznek a halnak a nálunk kialakult étkezési szo­kások — mondta magyarázat­ként. — Minden gasztronómiai felvilágosító akció ellenére- a sertés és a baromfi, meg a marha a favorit. Ebből követ­kezik, hogy csak halat árusító szakboltot aligha lenne érde­mes nyitni Marcaliban. A tisz­tiorvosi előírásoknak csak ko­moly anyagiak felvállalásával lehetne eleget tenni. S az akvá­riumba zárt halnak oxigénre, gyakori vízcserére is szüksé­ge van. Svicz István úgy véli, némi árukapcsolással — fagyasztott tengeri hal, halkonzervek — lenne némi létalapja egy hal- szaküzletnek, kivált ha a tulaj­donos halastóval is rendelkezik. Oda vihetnék az el nem kelt ha­lat, és szükség esetén ponty, harcsa, kárász kihalászható. Marcaliban eddig még senki sem „harapott rá” erre a lehető­ségre. Marad hát a városban ez a hal(l)atlan helyzet. (Kun)

Next

/
Oldalképek
Tartalom