Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-20 / 169. szám

20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. július 20., szombat Rendőrjárőr helikopterrel a Balaton felett A kék madár tánca Rovárius László alezredes eddig harmincszor kerülhette volna meg a földgolyót Vitorlás jacht a tó vizén Torony, pörög a húszas —jelentette a pilóta, Ro- rárius László, aztán a kék madár elrugaszkodott a földtől. A siófoki reptér ekkor már repülőstől, házastól elfért volna a zsebemben. Alattunk, mint léha nőszemély, kitárta medencéjét a Bala­ton. Kilométer magasból gyönyörűnek látszott. Az Országos Rendőrkapitányság Légirendé­szeti Parancsnokságának gépe szokásos, napi el­lenőrző járőnítjára indult. Rorárius alezredes a Lego-terepasztalnak látszó táj fölött néhol anda­lító keringőt, másutt fergeteges rock and rollt táncolva keresett vészhelyzetben levő vagy sza­bálytalanul közlekedő embert, eszközt vízben, földön, levegőben. De nem talált. Míg jobb ke­zével a McDonnel Douglas botkormányát fé­kezte meg, baljával dobszólót vert térdére; erre ráismertem, szóval a Szketmendzson zenéjére. Megtehette; ha a 240 kilométeres csúcssebes­séggel repül, pályafutása során eddig harminc­szor kerülhette volna meg a földgolyót ott, ahol a legkövérebb. Amíg körbejárjuk a Tihanyi Apátság büszke kettős tornyát, belebámulunk a halászok pon­tyoktól dagadó hálójába, elsurranunk a kompok között, felelevenedhet a balatoni légirendészet megszületése is. Nehéz vajúdás volt. Gidáli Jó­zsef 1958-ban szállt le először Kilitiben Szokol típusú egymotorosával, egy mentés ügyében. A gép ma múzeumi darab, a pilóta a reptér pa­rancsnoka. A szolgálat mit sem érne működő rá­diók nélkül; az első technikára két évet kellett várni, amikor a megyei kapitány a vízi rendőrök motorcsónakjával utazva a saját két szemével látta, hogy napozókkal zsúfolt matracokat fúj a szél a tó közepére, s bizony a mentőegységek között akadozik az összejátszás... A meglovagolt helikopterfajta a legjobb, s a leginkább használatos mentőeszköz a világon. A legharagosabb szélben is képes dolgozni. A Ba­latont egy óra alatt tudja körberepülni; tanúja a szeszélyes teremtés mindennapjainak. A sok vízben fürdőző most alig-alig. Néhány Halászháromszög: feszülnek a hálók vitorlás poroszkál Siófok és Földvár előtt. Aki él, az integet. (A szitakötőt bizonyára jobban szere­tik a szúnyogoknál. Azt hessegetni szokták.) A parton itt-ott sátrak tarkáiknak. Szép hagy zöld, nyugodt a Balaton. A nád, mint tömött bajusz lóg a vízbe. De a magasból az is látszik, hogy hosszú stégek szabdalják sebhelyesre. A partmenti sáv FOTÓ: LANG RÓBERT és különösen a befolyó vizek torkolata fura színű. Építészetileg szerfelett rendezetlen a vi­dék: itt-ott mintha durcás baba dobálta volna szét építőkockáit. A Sió-csatorna kanyargó szalagja vezet vissza a reptérre. Most már gyorsan leszál- lunk a földre, ahonnét igazi arcát mutatja a Bala­ton. Czene Attila A maszk csak divatcikk A légző-maszkok vagy szmog-maszkok, me­lyekkel a közlekedési rendőrök az Egyesült Ál­lamokban és egyre inkább Európában is a nagyvárosi forgalomban a környezetszennye­ződéssel szemben védekezni akarnak, nem egyebek „divatcikknél”. Nem nyújtanak hatá­sos védelmet, mert a Diesel-kipufogógázban lévő apró szemcséket, de a szénmonoxidot sem szűrik ki, melyek a legveszélyesebb anya­gok a nagyvárosok szennyezett levegőjében. Érre hívta fel a figyelmet Michael Besser brit orvos professzor és támogatta a nézetét dr. Robert Maynard, a brit egészségügyi miniszté­rium szakértője is. A brit rendőrök mégsem akarnak a maszkról lemondani. A nők többet beszélnek Nem csupán előítélet, hogy a nők alapvetően többet beszélnek — állítja dr. Peter Hepper brit tudós, ötvenhat magzat vizsgálati ered­ményeire alapozva. Kutatásai szerint ugyanis a hölgyek már az anyaméhben gyakorolják a csacsogást... A neves kutató nyolc-húsz he­tes magzatok anyaméhbeli fejlődését és vi­selkedését vizsgálta. A leendő ifjak koráb­ban erősödnek, s kezdenek el mocorogni, ez­zel szemben a lányok óvatosabban mozog­nak, de erőteljesen koncentrálnak a szájiz­mok fejlesztésére. 150 éves a kardigán Éppen most másfél évszázados egyik legp­raktikusabb ruhadarabunk, a kardigán. Szü­letése idején még nem ismerték a szabadidő- ruha fogalmát, de ez a pulóverből lett mel­lényféle tipikusan ilyen. Létrehozása egy angol főrend, James Brudenell, Cardigan grófja nevéhez fűződik. Ő maga mondta, hogy leleményéhez egyrészt az ő újításra és praktikumra hajlamos egyénisége, másrészt a ködös Albion időjárása kellett. Naposabb tájakon ugyanis ritkább az úgynevezett pu­lóver-nap, a brit szigeteken viszont csaknem minden nap ilyen. A derék earl nem titkolta, hogy egyszerűen lustaságból utálta a csak fe­jen áthúzható ruhadarabot. Ezért gondolt egyet és utasította háza illetékes hölgyeit: kössenek neki olyan pulóvereket, amelyeken elől gombok vannak, melegek, de amelyeket úgy lehet felvenni, mint egy kabátot. Vagyis a ruhadarab olyan „pulóver legyen, amit nem kell áthúzni a fejen”. Bíróság előtt a szaglászgyógyász A világ egyetlen „szaglászgyógyásza”, a 62 éves Guy- Claude Burger elhitette gyógyít­hatatlan betegségekben szenvedő embertár­saival, hogy fölépülhetnek, ha reá és az or­rukra hallgatnak. Párizstól nem messze kibé­relte a Montrame-kastélyt, pompás parkjából óriási konyhakertet csinált, és újságjirdeté- sekkel csábította a pacientúráját. A kezelés szerfölött egyszerű volt: a szerencsétlenek csak főtlen ételekét fogyaszthattak. Az még csak hagyján, hogy nyers zöldségekkel, gyümölcsökkel, magvakkal traktálta őket, de a húst is ekként vetette eléjük. Kutyaként kellett végig szaglászniuk mindent, mi az asztalon szemnek, szájnak ingere (undora), és aminek a szaga a legkevésbé volt a beteg ellenére, azt illett jóízűen elfogyasztania. Tekintettel arra, hogy „gyógyításnak” ne­vezte a tevékenységét, csalás és kuruzslás miatt bíróság elé állították. Jogi képviselője a francia botrányügyvéd, Jacques Verges, aki szerint védence nem kuruzsló, hanem „különleges képességű feltaláló”, aki talál­mányát az emberiség szolgálatába állította. Dr. Seffer István kaposvári plasztikai sebész lett a dél-dunántúli konzulens A szépségsebészet becsületéért Megtisztelő felkérést kapott dr. Seffer István az orvostudomá­nyok kandidátusa főorvos, ka­posvári plasztikai sebész. Az Országos Tisztifőorvosi Hiva­tal — a Magyar Plasztikai, Helyreállító és Esztétikai Se­bész Társaság javaslatára — azzal bízta meg, hogy Dél-Du- nántúl négy megyéjében plasz­tikai és helyreállító sebészeti szakfőorvosi konzulensként kísérje figyelemmel a plaszti­kai sebészeti tevékenységet. — Nemcsak az én munká­mat, hanem Kaposvárt is elis­merték azzal, hogy nem az egyetemi városba, Pécsre, ha­nem a somogyi megyeszék­helyre érkezett a megbízás. Kaposvár lett ezzel a plasztikai sebészet egyik központja. — Mi lesz a feladata? — A plasztikai sebészet a sebészet külön ága, és határte­rület is számos szakterület kö­zött. Az új plasztikai sebészeti magántevékenységek engedé­lyezése az ÁNTSZ feladata. Munkáját mi konzulensek se­gítjük és a már meglévő ma­gánpraxisok ellenőrzését is mi látjuk el. Azt kell elsősorban megállapítanunk, hogy megfe- lelő-e a plasztikai sebészeti te­vékenységet folytató orvos végzettsége, ' felkészültsége, rendelkezik-e a betegek ellátá­sához megfelelő körülmé­nyekkel. — Mi indokolja a szigort? — Legfőképpen a „mundér becsülete”. Néhány éve csak 8-10 plasztikai sebész prakti­zált Magyarországon, most már több mint száz. Egyre több magánklinika nyílik, s ezek egy részében úgy végez­nek plasztikai sebészeti be­avatkozásokat, hogy az orvo­soknak nincs meg az ehhez szükséges végzettségük, fel- készültségük. Csak Budapes­ten 7-8 ilyen klinika műkö­dik... Egyre több az olyan mű­tét, amelyet követően utóla­gos korrekcióra van szükség. Esetenként orvosi műhibape­rekig is fajulnak ezek az ügyek. Szükség van arra — elsősorban a betegek érdeké­ben —, hogy megvédjük ma­gunkat. — A magyar plasztikai se­bészet híre egyre jobb. — A Magyar Plasztikai, Helyreállító és Esztétikai Se­bész Társaság — tagja vagyok én is — minőségvédelmi in­tézkedéseivel szeretné azt el­érni, hogy magyar plasztikai sebészet az élvonalba kerül­jön, ne maradjon el a fejlet­tebb országok színvonalától. Ezért vettük át az európai plasztikai sebész szakvizsga szigorú követelményrendsze­rét. Ennek lényege, hogy megfelelő számú műtétet kell elvégezni meghatározott mű­tét-típusokból azért, hogy va­laki ezen a területen prakti­zálhasson. Az elméleti tudás mellett a gyakorlat megszer­zésére helyezzük a fő hang­súlyt. Ez legalább kilenc-tíz évi nagyon céltudatos, ke­mény munkát jelent az orvo­soknak. — Milyen a kapcsolatuk Európa plasztikai sebészeivel? — Főleg a német és osztrák sebészekkel jó. Közös képzé­seken, tapasztalatcseréken, kongresszusokon veszünk részt. Sokat tanulunk tőlük, és ők is elismerik, használják a mi eredményeinket. Most pél­dául egy új módszert fogok publikálni, először Angliában. Dr. Sejfer István A módszert itt, Kaposváron dolgoztuk ki és alkalmaztuk először a férfiak emlőrendel­lenességeinek gyógyításában. Jakab Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom