Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP HÚSVÉTI SZÍNES 1996. április 6., szombat Bozsóky Pál Gerő, ferences páter Születésekor Ürangyalára szólt a segesdi harang Egy somogyi páter Párizsból Negyvennyolc éve él Párizsban, de ízes tájszólását megőrizve szépen és tisztán beszél magyarul. Talán annak is köszönheti ezt, hogy mindig magyarok között forgott, hiszen a kis létszámú magyar közösség lelki támasza volt. A becslések szerint Franciaországban ma negyvenezer magyar él. A fele Párizsban. Bozsóky Pál Gerő, a ferences páter azt mondja, hogy hivatalos statisztikát még nem sikerült készíteni. A magyarok legfeljebb a nagyobb ünnepeken jönnek ösz- sze. Akik korábban eljutottak idáig azok igyekeztek minél Amikor megalakult a kaposvári püspökség, levelet írt Balás Béla megyéspüspöknek és hazatelepült. Németül is anyanyelvi szinten beszél, de — mint mondja-----angolul, olas zul, spanyolul és franciául sem adnák el. A memyei egyházközség filiáit is ellátja, Balatonbe- rényben pedig „titokban” ő a káplán: nyaranta németül miséz. Mindig szerette Somogyot, a Balatont, ám két évtizedet herényi szülőházától igencsak távol kellett töltenie. Fonyódra járt gimnáziumba, de Esztergomban a ferenceseknél érettségizett. — Amióta az eszemet tudom, pap akartam lenni — mondja. — Anyai nagyanyám különösen vallásos volt; intenzíven élte keresztény életét. Amikor 1965-ben meghalt a herényi plébános, néhány tárelőbb tovább utazni Kanadába, vagy az Egyesült Államokba. A világváros többmilliós forgatagában a maroknyi magyar mégis büszke magyarságára. Bozsóky páter is. — Negyvennyolcban ösztöndíjjal jöttem ki. Amikor feloszlatták a magyarországi rendeket a nagykövetségen bevonták az útlevelünket, illetve nem hosszabbították meg az ott tartózkodásunkat. A franciák nem tudták eldönteni, hogy most nekünk mi a státusunk. Menekültek nem lehettünk, mert nem menekültünk sehová. Haza nem jöhettünk, mert megvonták a lehetőséget. Hontalannak sem minősíthettek, sammal elmentünk a temetésére. Mindannyian osztályfőnöki megrovást kaptunk a fo- nyódi gimnáziumban. Nem indokolták, hogy miért, de elbeszélgettek velünk. Szüléink bementek, hogy megtudják: mi baj van a gyerekükkel. Megsúgták: ha ezt csináljuk, nem tanulhatunk tovább. Ifi Géza harmadéves kispap volt Győrben, amikor turistaként Rómába utazott. Ott megismerkedett Fábián Károllyal, a Szabad Európa Rádió magyar egyházi műsorainak vezetőjével. Egy rádióadás elég volt ahhoz, hogy a kispap az örök városban rekedjen. Felhívta Mindszenty bíboros bécsi titkárságát. Azt tanácsolták: jusson el Münchenben, ahol befejezheti a teológiát. — A német Caritasnak volt egy Dél-Afrikai Köztársaságba szóló pályázata. Ezt mert hontalan az, akiről nem tudják, hogy honnan jön. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rend alkalmazott bennünket. A ciszterek Texasba mentek, a bencések Brazíliába. A premon- teriek pedig Kanadába. Engem a ferences közösség itt fogadott be. Huszonnégy és félévig a francia rádió magyar adásainak szerkesztőségében dolgoztam, illetve az állami adó külpolitikai szerkesztőségében a magyar vonatkozású hírekkel foglalkoztam. Ott volt a második vatikáni zsinaton, tudósította a vatikáni rádiót, s közben tucatnyi könyv szerzőtársa volt. Az első magyar nyelvű önálló kötete egy műfordítás, az Itt vagyok, uram! Újvidéken jelent meg, s még álnéven. Somogyi B. Gerőként jegyezte a munkát. Mert ő somogyi. Seges- den született 1922. december 18- án: „Éppen Úrangyalára harangoztak, mesélte az édesapám.” Távol a szülőföldtől írta meg Segesd krónikáját. Azt mondja, folytatni kellene, de nincs ideje rá. A közelmúltban jelent meg a keresztesháborúkról szóló munkája, amit ugyancsak folytatni kell a jeruzsálemi királyság történetével. A kéziratot a nyárra várja a kiadó. Ötször járt a Szentföldön, hogy hiteles munkát adhasson ki a kezéből. Közmegpályáztam, s egy szemesztert ott töltöttem — meséli. — Egyetemista koromban voltam teherautó sofőr is. Fát, bort fuvaroztam. Németországból Portugáliába többször szállítottam cirkuszi állatokat, s mivel kellett autópálya díjat fizetni, úgy gondoltam, mérsékelhetem azt. A parkolóban felhajtottam a ponyvákat, és megetettem a tigriseket, az oroszlánokat. Sok nézőm akadt, akik a látványért hajlandók voltak némi pénzt a kalapomba dobni. Egyébként soha sem éltem olyan jól, mint akkor. Egy emigránsnak — honvágya ellenére is — be kellett rendeznie az életét, s úgy- ahogy megismerni a vendéglátó országot. Egy időben felszolgálóként is dolgozott: gyűjtött, hogy kijusson a riói karneválra. Arra volt kíváncsi, miként viselkedik az ember, ha ünnepel. — Szívesen vettem részt az egyházi körmeneteken is, de a karnevál forró hangulata is hatalmába kerített. Hitemben erős voltam, a tapasztalatszerben előadásokat tart az egyház történetéről, s kérték úja meg Szent László történetét is, de az elkövetkező másfél éve nagyon is betáblázott. Utána talán végre befejeződhet a segesdi krónika is. Most már itthoni kutatásokkal is. — Édesapám temetésére nem engedtek haza. Amikor úgy tíz évvel ezelőtt az édesanyám halálos beteg lett, Paskai bíboros úr személyes közbenjárására engedtek be az országba, de kikötötte az Állami Egyházügyi Hivatal, hogy nem misézhetek. — Arra még nem gondolt, hogy végleg hazajön? — Sokan hívtak, de itt és most többet tehetek a francia-magyar kapcsolatokért. És annak a kevés magyarnak, aki itt él, szüksége van ránk. Párizsban vannak nagyon gazdag magyarok, de a többség szűkösen él. Két magyar plébániát tartunk fenn, az egyiket itt Párizsban, a másikat Li- onban. A szolgálat miatt sokat kell utazni. Egyetlen ember meglátogatása néha egy egész napot igényel, de ez a mi dolgunk. A ferences rend párizsi központjának plébániáján volt alkalmam egy misét meghallgatni, amit ő mondott. Arról beszélt, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje, s ez nagyobb és nehezebb mint Krisztus kezés pedig nem azt jelenti, hogy elkárhozom... Ifi Géza elmesélte azt is, hogyan mászott fel az inka templomok tetejére, aztán a dél-afrikai zulu törzs életmódjáról beszélt élvezettel. Életének epizódjai közül nem maradhatott ki az 1975-ös dél-vietnami tudósítás sem, amikor helikopterrel repült ki egy csatahajóra egy amerikai szövetségi épületről, hogy onnan adjon hírt a háborúról a Szabad Európának. Hatszor járt Amerikában, s ugyanannyiszor a szent földön. Fájlalja ugyan, hogy nem jutott el a Déli- Sarkra és nem gyalogolhatott a kínai falon sem, ám nem kesereg. Örül, hogy hat éve hazatérhetett, s Istent szülőföldjén szolgálhatja. Először Nagyatádon volt kántor, majd régiséget árult és fát vágott. A veszprémi érseki levéltárban pedig Vörös József balatonbe- rényi plébános falukutatási anyagait rendszerezte. Három éve, szerpapként került Mer- nyére. Esketett, temetett, keresztelt. Két éve szentelték resztje volt:,, Krisztus tőlünk, tanítványaitól is azt válj a, hogy az iránta érzett és vallott szeretetet semmiféle megpróbáltatás meg ne ingassa, meg ne gyöngítse. Az arany a tűzben tisztul meg. Az emberi jellem az akadályok feletti győzelemben. A felebaráti szeretet a megbocsátásban. A szeretet a megértés keresésében erősödik, szilárdul meg. A békességet és a boldogságot, amelyre minden ember vár, csak a megértő és a megbocsátó szeretet tudja megszilárdítani egyéni életünkben, családunkban, társadalmunkban. Együvé tartozunk, egy atyának vagyunk a gyermekei. A szeretetnek is közös kincsünknek kell lennie...” Hetvennégy évével nem beszél a betegségről. Egy véletlen előállásból tudom meg, hogy kétszer is küszködött zöldhártyával, meg a húsvéti ünnepek után is vátják a kórházban. Tele van tervekkel. A nyár derekán Máriacellbe lesz dolga, utána meg Budapesten a Ferenciek terén, a ferences plébánián tartja aranymiséjét. Ötven évvel ezelőtt szentelték pappá. Titkon bízik abban, hogy a segesdi plébánián is felöltheti a miseruhát, mert a félévszázados párizsi múlt ellenére is elsősorban magyar és somogyi. Nagy Jenő Ifi Géza, mernyei plébános FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA pappá, azóta már misézik és gyóntat is, s nemcsak Mer- nyén,hanem Szentgáloskéren és Somogygesztiben is. — Engem a húsvéti hitem tartott életben — mondja. — Mindig bíztam abban, hogy visszajöhetek. Isten a görbe vonalakból is egyenesei rajzol, de bátorság kell ahhoz, hogy bárhova is elinduljunk. Hiszek abban, hogy feltámadunk. Optimista vagyok, mert sok olyan hittanosom van, akinek a szülei nem vallásosak. A gyerekekben szárba szökött a hit, s így a feltámadás a hitéletben is megindult. Lőrincz Sándor Keresztény értékek videón A torinói lepel titka, Mária jelenések a XX. században, Gyermekhittan, Pusztaszer üzenete, Újszövetségi történetek — néhány cím abból a gazdag kínálatból, amelyet a VM Stúdió, a Vi- gila Alapítvány Máltai Missziós Központja ajánl mindazoknak, akik érdeklődnek a vallás, a keresztény értékek iránt. Az alapítvány vezetője Lukács László piarista atya, aki már régóta szeretett volna létrehozni egy olyan központot, amely a katolikus elektronikus médiának adna helyet. Elképzelése szerencsére megvalósult, s Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat vezetője is támogatja terveit. Az alapítvány vallásos témákat feldolgozó játék és ismeretterjesztő filmeket, diasorozatokat, valamint hangkazettákat készít és forgalmaz. Dörr Agnesteil, a VM stúdió ügyvezető igazgatójától megtudtuk: egy nemzetközi stáb készíti a Lumen 2000 sorozat filmjeit. Ezek az alkotások olyan sikeresek voltak, hogy közülük jópárat a Magyar Televízió és a Duna Tévé is sugárzott. Azt tervezik: a helyi kábeltelevízióknak, iskoláknak, hitoktatóknak is felajánlják a lehetőséget, hogy megismerjék kiadványaikat. A határokon túl élő magyarokra is gondoltak. Már velük is megindult a kapcsolatfelvétel. A stúdió arra is vállalkozott, hogy teológia műveltséggel rendelkező fiatalokat médiaszakemberekké képez, s az országban kiépít egy olyan hálózatot, amely nyit a más vallásúak, illetve a nem hívők felé is.(Lőrincz) Cigány nyelvű képes biblia Cigány nyelvű, gyerekeknek szóló képes biblia kiadását tervezi a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola. Itt két éve működik -— Európában egyetlenként — romológiai tanszék és a különleges kiadvány elsősorban a végzett tanítóknak szolgálna egyfajta segédanyagként, hogy gyakorlati munkájuk során a cigány kisdiákokkal jobban megismertessék a szentírást. Jelenleg 60 főiskolai hallgató ismerkedik szabadon választott tantárgyként a cigányság kultúrájával, nyelvével, történelmével, néprajzával. A karneváltól a reverendáig Ifi Géza mernyei plébános: A tapasztalatszerzés nem azt jelenti, hogy elkárhozom Ifi Géza mernyei plébános negyvennégy évesen lett pap. Korábban is felszenteltethette volna magát, de ő magyar, s nem idegen egyházmegyében akart szolgálni. Miközben teológiát tanult, bejárta a világot. Cirkuszi állatokat szállított, többször volt Dél-Af- rikában és belevetette magát a riói karnevál forgatagába is. Gábor György: Gondolatok könyve KÖNYVESPOLC Sokszor leírták, sokszor elmondták már, s így szinte közhelyszámba megy, hogy a nagy francia forradalom előkészítésében milyen nagy szerepe volt a felvilágosodásnak, az egyre erősödő polgárság mind jobban gazdagodó szellemi tőkéjének. Ám még a történelemkönyvekben is ritkán esik szó az aforizmáról, erről a csodálatos műfajról. Az aforizmáról, melynek oly sokszor megjósolták már az elmúlását, de mégis mindig feltámad. Él, lélegzik, mind a poraiból megújuló főnix. Mert mélységesen emberi. Mert mikroszkópként nagyítja föl az emberi jóságot és az emberi gyarlóságot. De hát tulajdonképpen mi is az az aforizma? Az idegen szavak szótára két meghatározást is mond róla. az egyik tömör, velős, egy szóból álló: gondolattöredék. Ám ha kicsit játszunk a szóval, így is leírhatjuk: töredékgondolat.... Egy olyan gondolat, amely töredékében is mély igazságokat rejt... Ezek a gondolatok sokszor csendben vannak, hallgatnak, mint az állóvíz... Ám később hullámként tornyosulva törnek a felszínre, örök emberi igazságok kimondásával... A másik hivatalos megállapítás már bővebb információt nyújt át: Komoly általános gondolatot, megállapítást kifejező tömör, velős, szellemes mondás. Gábor György, e briliáns kötet összeállítója szerint azonban az aforizma még ennél is több. Nem önkényeskedő elmejáték, hanem valóságos életelv. Az emberismeret, az életbölcsesség és nem utolsósorban a társadalombírálat kimeríthetetlen tárháza. És éppen ezért örök igazságú... Minden korban és minden időben... Briliáns kötet, mondtuk az előbb. A „Gondolatok könyve” már első megjelenésekor a reveláció erejével hatott. És így hat ma is. A közelmúltban megjelent, a tartalomhoz méltó formátumú új kiadás, borsos ára ellenére is sajnálatosan szürkülő könyvpiacunk egyik eseménye. (Könyvpiac. Ahol már a piac a fontos, nem a könyv... Ez is lehetne egy aforizma...) A franciák mindig mesterei voltak az aforizmának. Sőt azt is mondhatnánk, hogy a legnagyobb mesterei. A „Gondolatok könyve” Montaigne-tól Léautaud- ig, a 16. századtól a 20. századig öleli föl a gondolatok színes tárházát. Olyan összeállítás ez, amely gazdagságával és alaposságával nemzetközi mércével mérve is egyedülálló. Montesquieu, Voltaire, Diderot, Stendhal, Balzac, Baudelaire, Anatole France neve épp úgy megtalálható a kötet lapjain, mint Pescal és Chamfort. És a felsorolás közel sem teljes... Ám a francia aforizma legnagyobb alakja nem a nevezettek közül került ki. Egy, a 17. században élt arisztokratát, La Roche- fouceuld herceget tartják mindmáig az aforizma műfaja legnagyobb klasszikusának. Aki voltaképpen nagyúri kedvtelésből lett azzá... Ä történelem fintora, igazi aforizmába illő sztori, hogy a forradalom érlelődésének időszakában a kor enciklopédistái és szépírói mellett a polgárság kedvence egy előző századbeli főúr volt. Egy olyan rend képviselője, akinek tagjait később ezerszámra hurcolták a nyaktiló alá... Mert, ahogy Robespierre mondta: „A forradalom humanizmusa a gyilokban van...” Válasszunk ki most három aforizmát az áradó gazdagságú gyűjteményből. Olyan igazságok ezek, amelyek mindmáig élnek és élni is fognak, ameddig ember lesz a földön... „Az én gyűlöletes... ” — mondta volt Blaise Pascal, még a 17. század közepén. Három rövid szó, mégis milyen félelmetes látlelete az emberi önzésnek és harácsolásnak. A mindent nekem és másnak semmit életfelfogásnak. És mennyire él ma is. „Erényeink többnyire csak álcázott bűnök. ” Ez már La Rochefoucauld aforizmája a mindenütt jelenlévő képmutatásról. És mennyire összecseng Shakespeare híres mondásával: „Színház az egész világ... ” Harmadik aforizmánkat Chamfort-tól választottuk. Chamfort rövid pályafutása — alig 53 éves volt, amikor 1794-ben elhunyt — tele van ellentmondásokkal. A társadalmi és emberi szélsőségek miatt a nagy emberszerető és a forradalom lelkes híve fokozatosan embergyűlölővé vált. És megtette egyik legvitriolosabb megállapítását, az emberi együttélés félelmetes látleletét: „Aki negyvenéves korában nem embergyűlölő, az sohasem szerette az embereket... ” A „Gondolatok könyve” rohanó napjainkban is életünk szellemi kincstárává válhat. Okít, nevel, tanít, szórakoztat és figyelmeztet is — minden didaktikus szándék nélkül. Dr. Sipos Csaba
