Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-23 / 70. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. március 23., szombat Lelki gyógyír a jó szó Régebben a fővárosba vagy Pécsre kellett utazniuk a gyógyászati segédeszközt használó betegeknek. Az elmúlt évben azonban három kaposvári forgalmazóval is szerződést kötött az egészségbiztosítási pénztár. Dr. Gordán Fe- rencné öt év óta tervezte, hogy a drasztikus műtéten átesett emberek testi-lelki gondjain könnyítsen. A vállalkozóvá válás minden lépcsőfokát végigjárta, elképzeléseihez Start-hitelből kapott tőkét. Kassa utcai házában alakította ki a hagyományos üzlethez semmiben sem hasonlító — intim és nyugodt körülményeket biztosító — fogadóhelyet. — Arra gondoltam, a protézisre szoruló betegnek gondot okoz előadni problémáját a vevőkkel zsúfolt üzletben. A daganatos betegségek között, a nőknél előkelő helyen szerepel az emlőbetegség, melyek egy részénél drasztikus beavatkozásra van szükség a gyógyulás érdekében. A műtét nyomán gyakran veszteség éri a testet, a deformitás eltüntetésére ma már korszerű protéziseket készítenek. Sokan nem is gondolják, milyen megrázkódtatás a gyógyítást szolgáló műtét. A sors kegyetlensége, mikor fiatalokat sújt vele. Az idősebb nő könnyebben átjut a nehéz időszakon, főként, ha harmonikus házasságban él. Szerencsére, a családok többnyire a beteg mellé állnak, s a lelki gyógyulásukat is segítik. A protézis a közösségi életbe való visszailleszkedést szolgálja, szüksége van arra, hogy továbbra is nőnek érezze magát, törődjön a külsejével, elégedett emberként élhessen. A társadalombiztosítás által támogatott 1600 forintos Amoena protézis teljes ára tízezer forint. Ugyanez Németországban háromszáz márkába kerül. Az új jogszabályok szerint kétévente lehet igénybe venni a társadalombiztosítási hozzájárulást,,ami a szükséges ruházati cikkekre is vonatkozik. — Előfordul, hogy látszólag lényegtelen dolognak tartja a betegségből felépült az esztétikai pótlást, pedig itt nem csupán a megjelenésről van szó. A gerinc terhelésére is gondolni kell, az egyoldalas súly kellemetlen fájdalomhoz vezethet. A betegségből felgyógyultaknak megfelelő tájékoztatásra van szükségük. Gordán Ferencné szemlélet- módja nem csak kereskedelmi, hanem emberi is. A mozogni nem tudó baleseti sérülteknek, az időseknek „házhoz viszi” a szükséges eszközt, ezért a délután a kórházi látogatások ideje. — Sokkal könnyebb a lábadozást elviselni a megfelelő gyógyászati segédeszközzel. A speciális gerincfűző például a gipszeléstől és a hosszas kórházi tartózkodástól is megszabadítja viselőjét. A műanyag gipszek könnyűek, szellőznek, levehetők, de a tb-támo- gatást igénybe vehetik az otthoni betegápolást vállalók is . Az ágyhoz kötöttek számára a felfekvési sérülések a legkellemetlenebbek, melyeket egyszerűbb megelőzni, mint gyógyítani. Izményi Éva KELEMEN LAJOS Gyűrű Földre ejtett parányi ékszered, istenem, gurul csöngve a fagy rögén; gyűrű-e, nem is tudom, a szeretet?, lényed egy láncszeme?, pillantunk utána csakhamar reménytelenül és újra csönd: kis lepkék hozzák szárnyukon, havak, lehűlt szívünkre rábocsájtva, sűrű pelyhekben egy fölfejtett lavinát foszlány érzelmeink. A vers Kelemen Lajos Hegyi verseny című kötetéből való, amely a Pannónia Könyvek kiadásában jelent meg. A Podmaniczky- és Radnóti-díjas költőnek ez a harmadik önálló kötete, a Virraszt a kéz (1980) és a Közel a város (1990) című könyvei után. Lélekharang M ikszáthos történet, anekdotikus — tudálékoskodom, s a mama bólint. Igazad van. És hozzáteszi: ám az is igaz, hogy a valóság néha olyan, mint egy Mikszáth-karcolat. A lélekharangunk történetét mesélte el, s mint mondta: nem valószínű, hogy valaki még emlékszik rá a faluban. A toronyszerű haranglábot a tűzoltószertár mellé építették, az országút és a Husz- kocsma közötti téren, a Fölsőfaluban, az ott lakó gazdák kívánságára. „Messze a templom, itt alig lehet hallani a harangszót”, érveltek. Az akkori önkormányzat, az esküdtek - élükön a bíróval, jegyzővel - elkészítették a költségvetést, majd megkérdezték a gazdákat: ki mennyi pengőt szán az új létesítményre. Egyik felajánlást a másik követte, mindenki a „tehetsége” szerint adakozott. Csak amikor az egyik legtehetősebb gazdához fordult a segédjegyző eképpen: „Pali bácsi, a maga nevéhez mennyit írjak?”, öreg Ivanics Pál (nevezzük így) végigsimított a múlt századból átmentett Kossuth-szakállán, s szólt: egy fillért sem. Kínos percek következtek. A főjegyző a segédjegyzőre, a segédjegyző a főjegyzőre nézett, a porig sújtott esküdtek pedig hol a két nadrágos emberre, hol pedig Ivanics Pálra. - No, de Pali bácsi... - nyögte egy fiatal gazda, a fel- indultság gyöngycseppjeivel a homlokán - éppen... éppen a Pali bácsi... - a kikívánkozó mondatot elharapta a tisztelet parancsára. Mert Ivanics Pált mindenki tisztelte a faluban, és nemcsak az életkora meg a vagyona miatt. Okos, olvasott ember vólt, napilapot és mezőgazdasági folyóiratot járatott, sokat tudott az állattenyésztésről, és a fiatalokat is szívesen tanította. Nem volt gőgös, mint nem egy nála kevésbé tehetős gazdatársa, s ami a történetünk szempontjából fontos: máskor mindig bőkezűen adakozott a közjavára, a fukarság távol állt tőle. Mi történhetett vele, tűnődött a főjegyző.- Gazduram - szólott, a hangjában némi ingerültséggel - netán ellenzi a tervet? Öreg Ivanics Pál derűsen nézett a közigazgatás jeles képviselőjére.- Fején találta a szöget, főjegyző uram - mondta -, mert én valóban ellenzem a tervet. Azt is megmondom, hogy miért.- Nos? - a főjegyző a hamutartóba nyomta a cigarettáját, majd rögtön egy másikra,gyújtott.- Először is - bökött fölfelé a hüvelykujjával Ivanics gazda - én jól hallom a harangszót. Pedig öregember vagyok és magam is a Fölsőfaluban lakom. Másodszor - emelte a mutatóujját -, ha eddig jó volt a búcsúzó telkeknek a templom kisha- rangja, ezután is jó lesz. Nincs igazam, főjegyző úr? Ezzel fogta a kucsmáját, botját és hazakopogott. A z új harang minden J \ távozó léleknek segí- X A.tett fölröpülni szép szárnyas hangjával. Csak egyszer némult el - átfordulva tartórúdján amikor egy téli hajnalon Ivanics Pál lelke indult el a fagyosszürke ég felé. (Mondtam: Mikszáthos történet) Szapudi András Mondakincskeresö Ha szülőfalujuk - városuk, lakóhelyük világából tudnak mondát, amely Attiláról, Árpádról, Szent Istvánról, Szent Lászlóról, más Árpádházi királyainkról, királylányainkról, Toldi Miklósról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról, Dózsa Györgyről, tatár-török világról, erdélyi fejedelmekről, kurucokról, Rákócziról, az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, betyárokról szól; vagy nevezetes várról, alagútról, fáról, hegyről, barlangról, forrásról, tóról, szikláról, kunhalomról, kolostorról, egy-egy kútról regél, szeretettel kérem írják meg a következő címre: Gál Péter, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 50/A. Nagyon szeretnék megismerkedni a helytörténettel foglalkozók mondákat tartalmazó munkáival is vagy legalább azok tartalomjegyzékével. Minden monda népünk „életfáján” egy aranyalma! Becsüljük meg! Előre is köszönöm a segítő levélírók válaszát! Jákó járható útjai Részben osztott iskolában tanulnak az alsósok Kritz Zoltán az állattartásban látja a jövőt Horváth Gyuláné jákói alpolgármester, a vegyesbolt vezetője: — Én Kovács Jánost akartam polgármesternek, nem Bakó Lászlót. Ha ha már így alakult, megpróbálunk együtt dolgozni a régi polgármesterrel. Mindannyiunknak ez az érdeke. A 734 lelkes faluban a közelmúltban időközi választás volt, mert feloszlatta magát a képviselő-testület. Akkor a falugyűlésen többen megkérdezték: mi történik, ha a választás után ugyanaz a testület irányítja a falut? Tudnak majd együtt dolgozni? Az előrejelzés bevált. Ismét Bakó László, a nagybajomi iskola tanára lett Jákó első embere, s a héttagú testületbe csak két új személy került. A jákóiak állítják: már lecsillapodtak a kedélyek. Arra várnak csak, hogy a falu vezetői bizonyítsák alkalmasságukat. — Megállt az élet az elmúlt három hónapban, a bizonytalanság miatt nem úgy mentek az ügyek, mint ahogy kellett volna — mondta Bakó László régi-új polgármester. — Sokan úgy tartják: felelőtlenség volt kezdeményezni a feloszlatást. Belátom: én sem vagyok tévedhetetlen, de bólintani semmilyen törvénytelenségre nem vagyok hajlandó bólintani. A faluért akarok dolgozni, s most a békesség a legfontosabb. A polgármesteri hivatalban ezekben a napokban készült néhány pályázat, és a költségvetés-tárgyalás is hátravan. A jákóiak jelezték: falugyűlésen akarnak hallani arról, mire futja majd. A polgármester szerint csupán a szintentartásra lesz elég a pénz; kalandorság volna bármit ígérni, de talán elkészül 3-400 méter járda és javul a közvilágítás is. Jákóban csaknem hetven munkanélküli van. Esély sincs arra, hogy közülük néhányan helyben találjanak munkát. Egy vállalkozóval tárgyaltak ugyan a falu vezetői, hogy varrodát létesít, s 15-20 embernek ad kenyeret. Gépeit beállította ugyan a kultúrházba, de el is pakolta onnan. Kevés vállalkozó él itt. Szűk a körzet, nincs megfelelő kereslet. A korábban jól működő té- esz tönkrement. Nagybajomba, Marcaliba, Nagyatádra, Kaposvárra járnak be az emberek dolgozni. Harmincöt felsős diák Nagybajomban okosodik-. Az önkormányzat szerződést kötött a Volánnal, hogy késő délután is induljon vissza egy járat Bajomból. így a jákói gyeBakó László polgármester: Én sem vagyok tévedhetetlen rekek is részt vehetnek a szakköri foglalkozásokon. Az alsósok részben osztott osztálycsoportokban, helyben tanulják a betűvetést, az olvasást. A református templom melletti iskola udvarán dagasztják a sarat a gyerekek. Elég, ha magasra emeli a kezét Bertalan Béláné, s máris sorakoznak a gyerekek. A tanítónő tizenegy éve áll a jákói katedrán. Azt mondja: minden évben akad egy-két tehetséges tanítvány, de zömmel átlagos képességűek a lurkók. Amikor a pedagógusközérzetről faggatom,*így válaszol: — Talán falun jobban megbecsülik a tanítókat, mint városban. Nem is a szülők, inkább a nagyszülők elegyednek szóba velünk. Van aki már reggel 7 előtt megkeres a gondjával, de este nyolckor is gyakran kopogtatnak, azonnali megoldásra várva. Bartalanné iskolaigazgató férjével együtt vallja: a tanítói munka nem rekedhet az osztályterem falain belülre. A kisiskolák pedagógusainak a népművelői szerepkört is fel kell vállalniuk kell. Úgy, mint a hajdani néptanítóknak... Hetente három orvos jár át Nagybajomból, hogy jól felszerelt rendelőben fogadják betegeiket. Minden hétvégén misét mond a kadarkúti pap és a református lelkész is tart istentiszteletet. A fiatalok hiányolják az aerobic tanfolyamokat, a mozit, az idősebbek pedig szívesen beülnének egy-egy ismeretterjesztő előadásra. Ä polgármester is látja: el kellene indulni a kultúra útján, ám a pénzszűke eddig még mindig megálljt parancsolt. A képviselő-testület hamarosan arról is tárgyal: milyen lehetőségeket kínálhatnak a fiataloknak. Kis Zsebi Zoltán, a csökölyi pék nyolc éve járja kisbusszal a falut. Minden másnap hozza a meleg kenyeret és a kiflit a já- kóiaknak. Azt mondja: még megéri házhoz szállítani a 72 forintos kenyeret, de már egyre rosszabb üzlet. Jákóban általában száz kiló kenyérnek van gazdája, és ugyanennyi tejes kiflinek. A kenyérért fizet ugyan Kritz Zoltán, a tejért viszont nem, hi- . szén még éjjel is a tejről álmodik. Minigazdaságában tíz tehén, hét üsző és két bikaborjú van. — Naponta százhetven liter tejet fejek. Főállattenyésztő voltam a téeszben, de megszűnt a munkahelyem. Hozzá kellett fogni valamihez. Én ehhez értek. A környéken csökkent, Jákóban viszont gyarapodott a szarvasmarha-állomány. Azt tervezem, hogy a hasznot új állatok vásárlására fordítom, és a szaporulatot is megtartom. Kritz Zoltán azt vallja: ez az egyetlen járható út. Felesége a harmadik gyerekkel gyesen van, s bár akad elég dolga, besegít az állatoknál is. A fiatalember új istállót épít, s várja a tavaszt, hogy kihajthassa a teheneket a téesztől vett legelőre, ahol villanypásztor vigyáz majd rájuk. Kritzék idejét leköti a munka és a három lurkó. Egy kilencven négyzetméteres, szépen berendezett lakásban élnek. Szeretnek itt lakni, örülnek, hogy zongorázni is helyben tanulhatnak a gyerekek. Azt mondják: a jákóiaknak most a nyugalom a legfontosabb. Lőrincz Sándor
