Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-17 / 41. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP AZ OLVASÓ KÉRDEZ 1996. február 17., szombat Ma Svajda József, az MSZOSZ megyei elnöke válaszol a SOMOGYI HÍRLAP olvasóinak tegnap feltett kérdéseire Szakszervezeti súly és hangerő Svajda József, az MSZOSZ megyei elnöke fotó: lang Róbert Köszönjük olvasóinknak, hogy tegnap is rengeteg izgalmas kérdést tettek fel Svajda Józsefnek, az MSZOSZ megyei elnökének. A kérdések és válaszok most sem fértek el egy új- ságoldalon, ezért a válaszadást hétfői lapszámunkban folytatjuk, s akkor közöljük majd azt is, hogy Svajda József melyik kérdést ítélte a legváratlanabbnak, legérdekesebbnek, és hogy kik kapják az MSZOSZ ajándékait: egy Somogyi Hírlap előfizetést és egy — nyugdíjas olvasónknak szánt — vásárlási utalványt. Bognár József Kereki (Telefon: 84/365-239) — Negyven évig fizettem a tagsági díjat, mire használták ezt fel? Fotelokat vettek vagy toronyházakat építettek belőle? Olyan emberrel ugyanis még nem találkoztam, aki valamit is kapott volna a szak- szervezettől. — Sokan gondolják ma így Magyarországon. Valóban épültek ezekből szakszervezeti javak, azonban az utóbbi hat évben mind többen érzik úgy, hogy valahova tartozniuk kell, és valakihez fordulni kell, mert lassan ez lesz a végső menedékük. Némethné — Hogy látja: a még meglévő munkavállalókra nehezedő terhek további növekedése hova vezet? Ezzel összefüggésben: a munkanélküliekké vált állampolgárok ellehetetlenült helyzetének mi a megoldása? A szakszervezet mit tud tenni a gondok enyhítése érdekében és természetesen ön mit tud tenni személy szerint? — Súlyos feszültségektől tartok. A várható áremelések társadalmi elégedetlenséghez vezethetnek. Akik tartósan munkanélkülivé válnak tapasztalataink szerint nincsen perspektívájuk. Különösen olyanok, akik alacsony képzettségűek vagy meghaladták a 45. életévüket, képtelenek munkát találni. Mi a munkahelyek megvédéséért, megtartásáért tudunk tenni, megelőző módon. Ha a munkahely elvesztése bekövetkezik, vajmi keveset tudunk már tenni. Személy szerint sokaknak segítettem munkahelyet keresni. Kaposvári nyugdíjai — Nem tudom mi lesz azokkal az emberekkel, dolgozókkal, akiknek nincs munkakönyvük. Mikor én nyugdíjba mentem, a munkakönyvembe visszamenőleg be volt jegyezve a 40 éves munkaviszonyom. A mostani emberek, akik munkakönyv nélkül dolgoznak, hogyan tudják összeszedni a letöltött munkaidejüket? Mi után fognak ők majd nyugdíjat kapni? — A munkakönyv megszüntetését egy liberális butaságnak tartottam, azonban nem kell félni, mert a munkaviszony idejének kiszámítása, igazolása a munkáltatók feladata, amelyet a nyugdíjbiztosítási igazgatóság mindenütt ellenőriz. (Telefon: 413-938) — Mi a véleménye a női korhatár 62 éves korra történő emeléséről? Szerintem a nőknek 55 éves korukon túl biológiai felépítésük miatt már nem olyan jó a munkabíró képességük és kevésbé fogékonyak az új technikára, fejődésre, mint a sok képzett munkanélküli fiatal. — A magyar viszonyokat figyelembe véve kíméletlen intézkedésnek tartom. Mindenképpen biztosítanám a választási lehetőséget. (Név nélkül) — Ön a vállalatok privatizációjának folyamán keményen lobbizott a cégek érdekében. Ezt tette a Kemikál esetében is. A privatizált cégek további sorsát is figyelemmel kíséri-e? — Igen, amennyiben a munkahelyi kollégák kérik, figyelemmel kísérjük a privatizációt. Most a kőolajvezeték-építők és a textilesek magánosítása áll figyelmünk középpontjában. Pécsi Márta (Telefon: 416-162) — Ön, mint az MSZOSZ megyei elnöke és mint magánember is sokban támogatja a nyugdíjasokat. Fogad bennünket, meghitt környezetet nyújt az öregeknek. Valamilyen családi indíttatásból fakad ez a megértés és tisztelet? Készül az új nyugdíjtörvény. Az előkészítés során lát-e lehetőséget arra, hogy a régi nyugdíjasok érdekvédelmét sikeresen biztosítsák? — Talán egyszer én is leszek nyugdíjas, és irigylem az energiájukat. Tóth József — Érdeklődöm, hogy a jelenlegi állami támogatási rendszer — munkanélküli járadék, átképzések — mennyiben segíti a munkavállalók érdekeit, milyen változtatásokat hajtana végre ön? Hogyan tudja a szakszervezet elősegíteni, hogy az IFOR-erőknél minél több kaposvári dolgozhasson? — Én az egyéni átképzéseket támogatnám, mert ott erősebb a késztetés a tanulásra és az átképzésre. Az MSZOSZ a munkaügyi tanácsban felemelte szavát azért, hogy a hazai munkavállalók kapják meg az IFOR-ral kapcsolatos állásokat. (Telefon: 321-752) — A szakszervezeti házon belül a művelődés utolsó intézményét is felszámolták. Öt évvel ezelőtt, kezdték a könyvtárral. Miként kívánják a kultúrái támogatni és létét segíteni, nem csupán a házon belül, hanem a nagyobb munkahelyeken is? — Nem mi szüntettük meg, önfelszámolás történt. Egyszerűen nem volt aki fenntartsa ezeket a kulturális intézményeket. A szakszervezeti könyvtárakat - példaadóan - az országban átadtuk széles társadalmi tulajdonba a megyei könyvtárnak. Ezen túl pedig a házunkban több kulturális kisközösség továbbra is dolgozik. Például a Somogyi Aprók, a nyugdíjasok, klubok. (Telefon: 312-264) — Mi az MSZOSZ megyei elnökének a legnagyobb sikerélménye a munkahelyek megtartásában, és a legnagyobb kudarca a munkaadókkal szemben vívott csatában? A nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatban: van-e értelme véleménynyilvánításnak akkor, amikor Bokros Lajos londoni nyilatkozatában már szinte elfogadottnak tekintette a nyugdíjkorhatár emelését? — A legnagyobb sikerem és kudarcom egyben az Altraco Kft (a volt FMV). 160 munka- vállalónak a helyét őriztük meg, mindaddig, amíg a bérbe adó az amerikai erők kecsegtető ajánlata nyomán, gazdasági érdekből megszüntette a bérleményt, így az Altraco üzemhelyiség nélkül maradt. Remélem, hogy ez még nem lefutott meccs. Bokros Lajosnak nem ez volna az első tévedése. Az MSZOSZ elutasította a nyug-- díjkorhatár bevezetésének ezt a módját, bár hosszabb távon valószínűleg elkerülhetetlen a változtatás. (Telefon: 423-860) — Mi érdeke fűződik a szakszervezetnek ahhoz, hogy idáig érdemben nem született döntés arról, hogy a magántulajdon és az állami tulajdon védelme nagyobb szerepet kapjon? — Mi sem ilyen privatizációt képzeltünk el. Ennek ellenére nem hisszük, hogy valamennyi privatizált nagyvállalatot elkótyavetyélték volna. (Telefon: 84/316-782) — Manapság egyre kevesebbet hallani a társszakszervezetekről, munkástanácsról, ligáról és a többiekről. Milyen a megyében a viszony a társszakszervezetekkel, milyen konkrét tevékenységben dolgoznak együtt. Hol vannak esetleg gondok, problémák, megoldandó feladatok? — Együtt dolgozunk ezekkel a szervezetekkel a megyei munkaügyi tanácsban, a városi érdekegyeztető fórumon, a társadalombiztosítási önkormányzatokban, és mi természetesen partnereknek tekintjük őket. (Név nélkül) — Az 1992. július 1-je előtti teljes munkaviszony beszámítása a közalkalmazottaknál (ez január 1-jétől lépett életbe), hogyan érinti a jubileumi jutalomra való jogosultság megállapítását? — Új besorolásokat kell készíteni. Figyelembe veszik a július 1-je előtti szolgálati időszakot. A 25., a 30. és a 40. év után jár a jubileumi jutalom. A nem közalkalmazotti területeken mindez munkahelyi alku kérdése. Varga János Igái, Ady E. u. 12. — Mennyi ma a megyei szakszervezeti tagoknak a létszáma, és mennyi volt tíz évvel ezelőtt? Ma a szakszervezet hogyan tudja segíteni a fiatal munkásokat vagy a fiatal házasokat, hogy lakáshoz jussanak és családot tudjanak alapítani? Az elmúlt szocialista társadalomban ingyen tanultak a mi vezetőink, ma miért kérnek pénzt a diákoktól? Szeretném megkérdezni, hogy a pénzügyminiszter úr szakszervezeti tag-e, és ha az, akkor mennyi szakszervezeti díjat fizet havonta? A mai szakszervezet hogy tartja a kapcsolatot a volt szakszervezeti tagokkal, akik ma nyugdíjasok? — Ma a szakszervezeti tagok száma becsült adatok alapján mintegy 45 százaléka lehet az aktív dolgozókénak. A megyében öt szakszervezeti konföderáció van jelen. Az MSZOSZ- nek a nyugdíjasokkal együtt 40 ezer tagja van, szervezettségünk 40 és 100 százalék között változik. Munkahelyi kollektív szerződéseink biztosítanak lehetőséget a támogatásokhoz. Ami a tandíjat illeti, az több feszültséget gerjeszt, mint amennyivel hozzájárul a felső- oktatás gondjainak orvoslásához. Ha találkozom Bokros Lajossal, ígérem: megkérdezem a szakszervezeti tagságáról, bár ezt alig hiszem valószínűnek. Annál is inkább, mert mintha nem igazán szeretne bennünket, szakszervezetieket. A volt szakszervezeti tagokkal egyrészt a munkahelyi szakszervezeteken keresztül tartjuk a kapcsolatot. Más nyugdíjasok megyei szervezetbe tömörültek és a házunkban dolgoznak. Kiss István Csurgó (Telefon: 471-653) — Az MSZOSZ miért nem áll ki a pedagógus-szakszervezet mellé, és miért nem védi legalább úgy a dolgozók érdekeit, mint Szőllősiné? Az MSZOSZ nem áll ki a dolgozók mellett ilyen határozottan, akiknek az átlagkeresete pedig jóval alacsonyabb, mint a pedagógusoké. — Mi nem a hangerőben bízunk; úgy szeretnénk fellépni a dolgozók érdekében, hogy az a reális megoldást szolgálja. Munkahelyi bérharcokat vívunk, mert a termelő területeken nincs más lehetőség. Meglehet ma népszerűbb dolog az elégedetlenséget gerjeszteni, de nem hisszük, hogy ez a legcélravezetőbb harcmodor. Ennek ellenére ágazati szakszervezetink között is többen választották a kemény fellépést (például a vasutasok, vasasok). Mi azonban nem felejtjük azt, hogy a sztrájk valóban csak végső fegyver. (Telefon: 352-855) — Ha én rokkantnyugdíjas vagyok és mellette vállalkozást vezetek, és ha valakit alkalmazok rokkantnyugdíjasként, miért 42,5 százalékot kell utána kifizetnem a társadalombiztosításnak? — A társadalombiztosítási járulék fizetése független a személytől; aki munkabért kap, munkabért fizet, annak járulékot kell befizetni. Mint vállalkozó esetleges balesete után így táppénzben is részesülhet. Kovács Jánosné Kaposvár (telefon: 425-210) — Ismerőseim körében előfordult, hogy valakinek a gyermeke ösztöndíjat kapott az MSZOSZ-től. Szeretnék erről bővebb információt kérni, hogy hogyan történik ez. — Ezeket május 1-jére adjuk át. A hozzánk tartozó szakszervezetek választják ki a szociálisan rászoruló, de a tanulásban nagyon tehetséges fiatalokat. (Telefon: 06-85-329-375) — A cigánysorssal kapcsolatban kérdezem, hogy miért adnak nekik készpénzt a kezükbe? Hogy eligyák? Miért nem az önkormányzat rendelkezik azzal? Fizessék ők a napközit, a vizet, a villanyt stb. Közhasznú munkában látnám a megoldást. Amennyiben valaki nem hajlandó elmenni közhasznú munkára, ne adja. — Nekünk semmiféle pénzelosztó és szociális támogató szerepünk nincs. Mindemellett véleményem szerint nagyon nehéz azt pontosan megítélni, hogy valaki milyen mértékben önmaga szegénye, és mennyiben a körülmények áldozata. (Kaposvári nyugdíjas) — A pénteki újságban megjelent A drágábban mért energia című újságcikk, amiből azt vesszük ki, hogy megint a kisfogyasztókat, a szegényembereket érinti jobban az áremelés. Miért van ez? — A gyerekcipőben járó kapitalizmus törvényszerűsége ez: a tehetős még gazdagabbá, a szegény még szegényebbé válik. Minderre csak a szociális piacgazdaság lehet megoldás. Kovács János Beleg (Telefon: 06-60/311-743) — Milyennek ítéli akár a volt vagy a jelenlegi kormánynak azokat a döntéseit, melyek rendre megfeledkeznek a kisemberről? Azokról az emberekről, akik kétkezi munkával keresik kenyerüket. Nap mint nap látható a tévében, hogy államfők kitüntetést, elismerést adományoznak: színészeknek, politikusoknak, művészeknek. A kétkezi munkásember miért nem lehet szép elismerés tulajdonosa? — Ez ügyben már mi is szót emeltünk, legutóbb például Szita Károly kaposvári polgármesternél. Javaslatunk nyomán nyugdíjas munkásvezetőt tüntettek ki. (Név nélkül) — Munkahelyeket teremtenek a külföldi tulajdonú cégek, azután ha fizetnek, ha nem, dolgoztatják a magyar dolgozókat. Kihez fordulhatnak segítségért? — Ezeken a munkahelyeken is szakszervezetek létrehozása lehetne a megoldás, bár tudom, hogy sok az ezzel kapcsolatos félelem, sőt a munkaadók egyenesen tiltják. Márpedig enélkül az ott dolgozók valóban védtelenek. Kovács Lajos Kaposvár (Telefon: 315-122/254), a nyugdíjasok szervezetének szövetségi elnöke — Miért nem kárpótolják a társadalombiztosítást az 1948-52 között az államosítás során elvesztett vagyonért? Annál is inkább, mert megszületett egy olyan országgyűlési határozat, amely szerint 300 milliárd- dal 1994 végéig el kellett volna látni a társadalombiztosítást, hogy működőképes maradjon. Ha az országgyűlési határozat törvény, akkor a törvényt miért nem hajtották végre az illetékes kormányok? — Igaza van, itt valóban törvénysértés történt. Az eredetileg ígért 300 milliárd forintból — az ezért vívott kemény harcok ellenére is — 60 milliárd maradt. Ez a 60 milliárd vajmi kevés ahhoz, hogy hozadékából kiegyenlítsék a társadalombiztosítás hiányát. Dr. Kelemen Tiborné Kaposvár — Az MSZOSZ-elnökvál- tással a szakszervezet pártelkötelezettsége megváltozott-e? Mivel köztudott volt, hogy Nagy Sándor az MSZP-t támogatta. Szeretném megkérdezni még, hogy az elnök úr párttag-e? Mikorra várható az egészségbiztosítási önkormányzat megalakulása? — Nem vagyok párttag. Egy jó szociáldemokrata pártban szívesen részt vennék, de ilyen nincs. Ami a szakszervezet párt elkötelezettségét illeti, abban érezhető eltolódás. Az új elnök nyilvánvaló baloldali elkötelezettsége ellenére nem kötődik közvetlenül egyik párthoz sem. A megyében egy hónapon belül megalakul az egészségbiztosítási önkormányzat. (Telefon: 330-511) — Az elmúlt öt évben melyik volt az a pillanat, amelyikre szívesen emlékszik vissza? Nagy Sándor lelkesedése hova tűnt? — Két ilyen pillanat volt. Az egyik: 1990 őszén egy liberális pártvezér táviratban követelte Pető Ivántól, hogy egyetlen tollvonással szüntessék be az MSZOSZ-t. A másik: 1993 májusában az MSZOSZ társadalombiztosítási és üzemi tanácsi választásokon elért döntő győzelme után ugyanez a pártvezér nem küldött üdvözlő táviratot, így tehát többszörösen legitimmé váltunk. Ami Nagy Sándor lelkesedését illeti, magam sem tudom hova lett. Úgy gondolom azonban az MSZOSZ élén töltött évei alatt mindent megtett, amit tehetett. (Telefon: 375-016) — Engem foglalkoztatott egy vállalkozó, szóbeli megegyezésünk volt, 30 napos próbaidőre, ugyanis szerződést nem kötöttünk. A 36. napon indoklás nélkül elbocsájtottak. Jogos-e ez? Ilyenkor mi a teendő és kihez fordulhatok? — Az eset nagyon tipikus. Forduljon az ügyvédünkhöz, hétfőn és pénteken szívesen látjuk az érdeklődését. (Név nélkül) — Annyi nyugdíjemelést sem kaptam, mint akinek 10 éves munkaviszonya volt. Rokkantnyugdíjas vagyok. Hogy lehet ez? — Konkrétumok ismerete nélkül nem tudok rá válaszolni. Kérem, írja meg bővebben.
