Somogyi Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-24 / 20. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1996. január 24., szerda Nagy ábrándok, kis lépések Pásztohy András: A túlélés egyik módja a költségcsökkentés (Folytatás az 1. oldalról) — Sikerült-e már túljutni azon a bénultságon, sőt letargián, mely az elmúlt években az agrárértelmiségen lett úrrá? — A 1991-ben kezdődött kárpótlás, a szövetkezetek átalakítása és a privatizáció, s a mindehhez akkor párosuló politikai nyomás sokként érte az agrárértelmiséget. Úgy érzem mostanra sikerült túljutni ezen. A zöldbárózás abbamaradása után már ismét a szakmával, a szétvert nagyüzemek ésszerű újraszervezésével, a piacépítéssel tudtak foglalkozni. A kérdés most az, hogy hogyan lesz tovább? Minek van most prioritása? Le kell számolni a korábbi nagy ábránddal, miszerint a nagyüzemi struktúra és termelési technológia egy-két év alatt családi farmergazdaságokká bontható le. Annál is inkább, mert a kárpótlás nyomán atomizálódott a földtulajdon is. A legtöbb új földtulajdonos nem rendelkezik versenyképes farmergazdaság kialakításához szükséges birtoknagysággal, még kevésbé korszerű eszközökkel és tőkével. — A 70-es évek végén a magyar mezőgazdaság keleten irigyelt minta, nyugaton elismert példa volt. Akkoriban alakult a tíz tonnások klubja az ennél nagyobb hektáronkénti átlag gabonahozammal büszkélkedő gazdaságokból. Ezek a nagyüzemek most az öttonnás hozamnak is örülnek... — A 90-es évek elejére a magyar mezőgazdaság egyszerre élt át gazdasági és politikai válságot. Ezeken belül egyszerre jött a külső és belső piacvesztés és a tulajdonosi válság. Mindezt egy, a nagyüzemi struktúrát megcélzó politikai össztűz is kísérte. Nem abban volt a vita, hogy a korábbi tulajdonosi struktúra fönntart- ható-e. Azt a nagyüzemi agrár- szakemberek is látták, hogy a versenyképesség csak új termelési és tulajdonosi struktúrával tartható fenn. A változások sorrendjéről és üteméről különböztek a vélemények. Én bízom abban, hogy az új tulajdoni formákban az új piaci lehetőségeket és az új törvények adta feltételeket kihasználva a hazai agrárágazat visszaszerezheti rangját. Még talán nem késő. Ami a tíz tonnás hozamokat illeti, akkoriban valóban más volt a támogatáspolitika, így olykor pusztán presztízs szempontból is megérte föltomászni az eredményt. Szó sincs arról, hogy a mai szakemberek ne ismernék ugyanúgy a magas hozam titkát, csakhogy az említett gazdasági és politikai válság nyomán a túlélés egyik módja épp a költségek minimalizálása lett. A bizonytalanság oldódásával együtt nyilván ismét nő a termelési kedv és a szakmai kockázatvállalás bátorsága is. Hogy ismét legyenek rekordhozamok, az nem csupán anyagi, hanem erkölcsi támogatás kérdése is. Egy világos agrárprogram kimunkálására van szükség, amely beláthatóvá teszi az előttünk álló útszakaszt. — A tavaly alkotott törvények közül melyek szolgálták leginkább az agrárágazat kibontakozását? — Már 1994 őszén elkezdődött a szövetkezeti törvény módosítása, melynek révén ismét levegőhöz jutottak a szövetkezetek. A diszkrimináló részek kimaradtak a módosított változatból. Több a piac szabályzását szolgáló törvény is megszületett, míg például az élelmiszerekről, az állatorvosi kamaráról, az állategészségügyről vagy a takarmányozásról szóló szakmai jellegű törvények az európai agrárgazdasághoz való csatlakozásunkat szolgálták. Az utolsó pillanatban sikerült módosítani a földkiadó bizottságokról szóló törvényt. Ez a módosítás több szakmai támogatást és időt is adott a részarány tulajdonok kiadásához. Ugyancsak tavaly került a ház elé a kárpótlási folyamatot lezáró törvény tervezete, mely az új tulajdonviszonyok nyugvópontra juttatását segíti majd elő. Mindemellett megkezdődött egy olyan — egyebek közt a termelő piacra juttatását szolgáló •— támogatási rendszer ^kimunkálása, amely talán már az idén hatással lesz az ágazat fejlődésére. — Alig van hír az ilyenkor megszokott tsz zárszámadásokról... — Még válságos helyzetben van a szövetkezeti mozgalom. A 1992-es kényszerű átalakulás után sok még a bizonytalanság. A korábbi értelemben vett szövetkezés már nem létezik, az új formák pedig még kiforratlanok. Megjelentek a különböző üzletrész tulajdonosok, ugyanakkor a földtulajdonok átrendeződése is folyik. Nagy dilemma, hogy szövetkezeti vagy társasági formában működjenek-e tovább. E kérdések rendezésében is segít majd az idén megalkotandó új szövetkezeti törvény. Fontos feltétel, hogy a szövetkezetnek is lehessen fel nem osztható, a gazdasági stabilitást szolgáló vagyona. A szövetkezésben számos európai példa szerint is nagy lehetőségek rejlenek. Szóval én bízom benne, hogy több zárszámadás lesz az új típusú szövetkezetekben. — Milyen esélyeink vannak agrárszempontból az európai csatlakozásra? Egyáltalán ez mennyire látszik kecsegtető lehetőségnek? — Stabil, technológiailag fejlett magyar mezőgazdaság kell ahhoz, hogy sikerrel csatlakozhassunk. Alig van erre esélyünk, apró 5-10 hektáros parcellákkal. Ausztria csatlakozását követően még az ott jellemző 40-50 hektáros gazdaságok is tönkremennek, verseny- képtelenné válnak, s most a szövetkezés és szakosodás különböző formáival próbálkoznak. Mindemellett az Európai Unión belüli új munkamegosztás kialakítására is szükség van. Hogy mennyire, arra jellemző, hogy amikor nemrég a dán és német parlamentek mezőgazdasági bizottságainak tagjait megkérdeztem, hogy merre tart az Európai Unió mezőgazdasága, mosolyogva arra kértek, könnyebbet kérdezzek. Talán érdemibb választ kapok majd e kérdésre Berlinben a keletnyugati európai agrárfórumon, ahol én képviselem majd a magyar parlament mezőgazdasági bizottságát. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc Két halálos áldozatot követelt a tegnap délutáni mesztegnyői baleset Felrobbant az üzemanyagtároló Két halálos áldozata, egy élet- veszélyes és három súlyos sérültje van annak a robbanásnak, amely tegnap tizenhárom óra után két perccel történt Mesztegnyőn, a Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság üzemanyagtároló telepén. A bázison egy kétezer köbméteres üzemanyagtartály tisztítása során történt a súlyos baleset. Dr. Herke Tamás őrnagy, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályának vezetője elmondta, hogy az időközönkénti szokásos tartálytisztítási munkák elvégzéséhez a telepen hétfőn hétfőn kezdtek hozzá és tegnap talán végeznek is a munkával megbízott Referencia Kft emberei, ha a tartály — feltehetően gondatlan munkavégzés miatt — nem repül a levegőbe. A telep húsz tartálya közül a 19-esben történt a baleset. A vizsgálat első megállapításai szerint a tartályban korábban 2 ezer köbméter 95-ös oktánszámú benzint tároltak, a munkák kezdetekor azonban ezt lefejtették. A robbanáskor az ajkai Varga Károly István éppen a tartály szélén állt. A detonáció ereje azonnal a mélybe taszította, és a felcsapó lángok közt lelte halálát. Társát, a szintén ajkai Sztojka Csabát az orvosoknak egyszer ugyan sikerült visszahozniuk a halálból, végül azonban ő sem élhette túl a testét elborító súlyos égési sérüléseket. Harmadik társukat, Kökény Ernőt, szintén válságos állapotban szállították elsőként a marcali, majd Kaposváron át a pécsi honvédkórházba. Tegnap esti információnk szerint állapota továbbra is válságos. Elsőként a tűzoltók értek a helyszínre. A riasztásra nem csak Somogyból, de a környező megyék tűzoltólaktanyáiból is sorra érkeztek az egységek. Beavatkozásra azonban nem volt szükség, tűz nem keletkezett, szemtanúk elmondása szerint lángcsóva csak pár pillanatra csapott fel. A tűzoltók a felrobbant tartály lehűtése után távoztak, a telepet pedig a tulajdonos saját biztonsági szolgálatának emberei zárták körbe. A szemlélődök számára úgy tűnt, hogy a telepen dolgozók hozzátartozóin, a falu vezetőin, valamint az újságírókon kívül szinte mindenki bejuthatott. Az utóbbiak azonban hiába kértek bebocsátást, a Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság vezetői még kerítésen át sem voltak hajlandóak a kívülre- kedtekkel szót váltani. B.Zs. Szívességből az ügyeletbe Az orvos útját állta az andocsi polgármester Mészáros József andocsi polgármester vasárnap késő délután személyautójával a Karád felé vezető úton (az andocsi dombtetőn) a beteghez hívott orvosi ügyelet autója elé állt, és feltartoztatta azt. Mivel dr. Szabó János ügyeletes orvos visszaért az andocsi ügyeleti központba, a polgármester már a rendőrség egyik helyi emberével várta... Dr. Szabó János karádi háziorvos: Mészáros József andocsi polgármester személyautójával elénk állt és erélyes, durva hangon kérdezte: „hova megy ez az autó?”. Közöltük úticélunkat, s azt, hogy beteghez hívták az ügyeletet, tovább engedett bennünket. Visszaérve az ügyeleti központba a polgármester és a rendőrség egyik helyi tagja várt bennünket. Az ápolónő közlése szerint az ügyeleti személyzetet akarták megszondáztatni. Erre végül is nem került sor. Ezután Nágocsra és Miklósiba hívtak beteghez. Mire Andocsra visszaértem, az urak már nem voltak az ügyeleti épületben. Dr. Szabó János a hétvégi ügyeletet „szívességből” látta el Andocson, mert a falu ön- kormányzata nem csatlakozott a hétvégi orvosi ügyelet biztosítására létrehozott társuláshoz. Szabó doktor nem tudta mire vélni a polgármester eljárását, célját. A Somogyi Hírlap kérdésére megerősítette: mivel egyéni vállalkozó háziorvos (szerződésben szabályozott jogviszonya a saját önkormányzatával van) ezután csak akkor lát el Andocson hétvégi ügyeletet, ha erre felsőbb hatóság kötelezi. Mészáros József polgármester: Az orvosok kérésére a vasárnapi ügyet lezártnak tekintjük. Jegyzőkönyv nem készült. Értesülésünk szerint a társulási szerződésben részt vevő háziorvosok ezentúl Andocson nem kívánnak rendelni, beteget ellátni. Krutek József Bemutató epeműtétek Az amerikai ezredes is vállalná a professzor szikéjét — Nagyon élményszerű volt számomra a dr. Rozsos István sebészprofesszor által bemutatott, mindössze 2-3 centiméteres metszésből végzett epehólyageltávolító műtét. 1990-ig hagyományos módon, ezt követően laparaszkóppal végeztük a hasonló műtéteket. Először adódott alkalom arra, hogy ezt az eljárást tanulmányozzuk. David IV. Lipsi orvos-ezredes, a németországi Landstuhl regionális orvosi központ vezetője, a taszári IFOR-bázis tábori kórházának sebész főorvosa tegnap mondta ezt azután, hogy Medline Dun- nihoo aneszteziológussal, a Kaposi Mór megyei Kórházban hat, mikrolaparatómiában végzett epehólyageltávolító műtéten vett részt. A beavatkozásokat tapasztalatszerzés céljából megtekintették a budapesti Orvostudományi Egyetem II. számú sebészeti klinikájának orvosai és a Budai MÁV kórház sebészeti osztályának vezetője is. — Lehetségesnek tartom, hogy sebészkollégáim egy bizonyos idő után kipróbálják ezt a módszert, és a szerzett tapasztalatok birtokában alkalmazzák is — mondta az amerikai orvos-ezredes. — Az egészségügyre fordított költségek csökkentése az Egyesült Államokban is fontossá vált. A Rozsos professzor által végzett műtétnél —, elsősorban a drága műszerigény miatt —, sokkal többe kerül a laparaszkópos eljárás. A Rozsos-féle mikrolapa- ratómiát könnyebben elsajátíthatják a sebészek. Emellett sokkal olcsóbb és kevésbé időigényes ez a beavatkozás. — Elképzelhető, hogy a Ta- száron állomásozó IFOR-kato- nákat ezzel a módszerrel operálják meg? — A katonáink fiatalok, egészségesek. Mindössze egy hónapja vannak itt, nem valószínű, hogy ilyen jellegű műtétet kellene végrehajtani valakin. — Lehetséges, hogy az itt kifejlesztett, speciális műszereket Amerikában is alkalmazzák? — Komoly gazdasági és kereskedelmi érdekek függvénye, hogy milyen műszert használunk. Ha bebizonyosodik, hogy ez a módszer jobb, akkor is legalább 10 év kell, hogy polgárjogot nyerjen. — Magyarországon gyakori, szinte népbetegségnek számít az epekőbetegség. Az Egyesült Államokban is így van ez? — Nálunk is nagyon gyakori. Az általános sebészek naponta operálnak ilyen betegeket. Én jól érzem magam, de ha ilyen gondom lenne, készséggel vállalnám, hogy Rozsos professzor szikéje alá feküdjek. Várnai Ágnes Rendőröket vádol verekedéssel a képviselő Kusza történet a marcali éjszakában (Folytatás az 1. oldalról) — Azért mentem föl aznap éjszaka a diszkóba, hogy meggyőződjek róla milyen közönség jár oda. Korábban a sok probléma miatt az önkormányzati üléseken már a bezáratása is szóba került. Én a megtartására szavaztam, mert még mindig jobb, ha helyben szórakoznak a fiatalok, mint ha negyven kilométerre az otthonuktól. Kíváncsiságból megkérdeztem néhány gyereket: van-e nála igazolvány, hány éves? Nem vették jó néven, ezért szóltam a biztonsági embernek, aki elzárkózott, s a vége az lett, hogy keményen összeszólalkoztunk és kidobott a hóra. Otthagytak; telefonáltam a rendőrökért, akik — a jelenlévők szerint — aznap éjjel sűrűn iszogattak a bárpultnál. — Dr. Dénes Zsolt ügyeletes orvos: — Hajnali négy órakor hozták be a rendőrök Kutor Lászlót, aki instabil állapotban volt és a jobb oldalát fájlalta. A karon lévő foltokon kívül lényeges külsérelmi nyomokat nem találtam, s a rendőrök kérésére ezt írásba is adtam. A képviselő családorvosaként tudott a két hónapja tartó gyógykezelésről, s arról, hogy a felírt nyugtatok minimális alkohollal keverve milyen hatást váltanak ki. — Paprikás volt a hangulat Laci és a rendőrök között — folytatta az orvos. — Még utánuk is szóltam: aztán nehogy összevesszetek, fiúk! Az ügyeletről közösen távoztak, azt hittem, hazaviszik vagy a fogdába kísérik. Másnap hallottam csak a folytatásról. — Gyanakodni kezdtem, mert kifelé tartottak a városból — emlékszik vissza a járőrautóban történtekre Kutor László. — Akkor már nagyon megijedtem, mert sejtettem, hogy gond lesz. Fogtam a diktafonomat és beledugtam a zoknimba. A marcali rendőrkapitányhoz, dr. Gergő Károlyhoz eljuttatott jelentés szerint, a képviselő provokatív modorban, befolyásos kapcsolataival fenyegette meg az intézkedő rendőröket, akik azonban az orvosi ellátást követően útjára engedték Kutort. A hivatalos verzióban szó sincs kitérőről, verésről meg pláne nincs. Van ellenben feljelentés, amelyet az eljáró rendőrök „botrányos részegség” okán tettek meg. — A Városépítő előtti placcra kanyarodtak. Kiszállítottak, föltetették a kezem a kocsi oldalára és átkutatták a zsebeimet. Aztán rákezdték: „Na te szemét, majd meglátjuk, kiket fogsz te följelenteni...” A fiatalabb ütött vesén és pofozott meg. Teljesen kiborultan hagytak ott — a kft portáján dörömböltem, s onnan hívtam fel a városi rendőrkapitányt. — Kutor László bejelentése nyomán az ügy tisztázására fegyelmi vizsgálatot rendeltem el — mondta lapunknak dr. Gergő Károly. — Amennyiben a bántalmazás beigazolódik — a sértettől függetlenül — mi hivatalból megtesszük a feljelentést. Egyébként a bírósági ítéletig a rendőröket is megilleti az ártatlanság védelme. — A sérülések nyolc napon belül gyógyulok, s mint ilyenek a „könnyű testi sértés” kategóriába tartoznak — magyarázza dr. Tripkovics Zsolt sebész, akihez vasárnap fél hat tájban került a képviselő. — A látlelet szerint nincsenek külsérelmi nyomok, de meg lehet úgy ütni egy embert, hogy ne maradjon nyoma. Amennyiben megverték, profi módon csinálták. A sértett — magnófelvétele, és igaza biztos tudatában — készül a feljelentésre. Elfogadható elégtételként az eset után csak egyet tud elképzelni: a rendőrök elbocsátását. — A mentősök is „kibuktak” a látványon — meséli a marcali önkormányzat képviselője —, s nem értették: miért engem bántanak, miért nem a valódi bűnözők után járnak? A kérdésre adandó válaszra még várni kell. Csíky K. Erika
