Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-04 / 259. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1995. nov. 4., szombat Könyveket ajánlunk ARDÓ ZSUZSANNA Európai akarsz lenni? Csináld magyarul! A kötet görbe tükör Magyarországról, csipkelődő lélekka- lauz a magyar szív rejtelmeihez angol és- magyar nyelven. Párhuzamosan tördelt szöveg külföldieknek és az angol nyelvet tanulóknak. (Biográf 350 Ft) SAUL BELLOW A smaragdgyűrű A Bellarosa-kapcsolat A Nobel-díjas amerikai író két, magyarul eddig még ismeretlen kisregényét tartalmazza a kötet. Az elsőben egy értékes ékszer eltűnésének körülményei körül forog a cselekmény. A Bellarosa-kapcsolat című kisregény egy Európából, a fasizmus elől kimenekített zsidó férfi történetéről szól. (Fabula, 380 Ft) GERALD és LEE DURRELL Az amatőr természetbúvár A könyv útmutató az élő természet tanulmányozásához. Hatalmas ismeretanyagával, gyönyörű színes képeivel és a Gerald Durrelltől megszokott remek történetekkel a család minden tagjához szól. A szerző végigvezeti az olvasót a Föld legkülönbözőbb tájainak természetes élőhelyein, és megmutatja, hogy mire érdemes odafigyelni. (Talentum, 1690 Ft) PATAY LÁSZLÓ Szelídíts meg! mctAm tuilicl ; '.UMEGI Patay László kedves iróniával és végtelen szeretettel mesél könyvében arról, hogy mennyivel szebb lenne az életünk, ha megtanulnánk bánni egymással. A kutyával, a macskával mi, a gazdáikkal ők. (Aqua, 598 Ft) Elveszett somogyi térség Se társulva, se egyedül — Fojtogató munkanélküliség — Fekete lett mára Csökölyben a fehér gyász is Vigyáznak a maroknyi apróságra FOTÓ: LANG RÓRF.RT Az is gond lehet, ha egy település túl korán „ébred”. S erején fölül fejleszti infrastruktúráját, majd miután kiürült a kassza, megáll az élet... Csökölyben még a rendszerváltást megelőzően kiépítették az utakat, vezetékes vízzel, árammal látták el a falut. Tavaly elkészült a szennyvíz és szeméttelep, tartályos gáz került az iskolába, aztán elfogyott a pénz. Jövőre már csak a legszükségesebbre telik. Fejlesztésről — gázról, crossbar telefonról — álmodni sem mernek. A téeszt szétverték, nyomában óriásira nőtt a munkanélküliség. Az 500 munkaképes, főként középkorú lakosból 100 munkára vár. A jövedelempótló támogatást 50- en élvezik; és 10 közhasznú munkás tisztítja az árkokat, söpri az avart. — Elszomorító, hogy ezeknek az embereknek egy jó része nem talál munkát sem most, sem tíz év múlva: legtöbbjük csak a 4-6 általánost végezte el, átképzésük megoldhatatlan — mondta Musz- tács Gyula jegyző, aki maga is az első munkanélküliek közül kikerülve foglalta el hivatalát az 1160 lakosú településen. — Páran, a megyei munkaügyi központ szervezésében most Kaposváron próbálják befejezni a nyolcadik osztályt. A lakosság 30 százaléka cigány származású, főleg őket sújtja a munkanélküliség. A cigánylakosok nagy száma ellenére sem alakult Csökölyben kisebbségi ön- kormányzat. A jegyző szerint az etnikumon belüli összeférhetetlenség miatt nem szerveződött a cigányság. Pedig vannak köztük dolgos, jóra- való munkásemberek. — Három éve már próbálkoztunk társulással — mondja a jegyző. — Jákó, Csököly, Gige, Rinyakovácsi, Kisasz- szond és Mike térségére kértünk pályázat útján komplex hatásvizsgálatot. Az Állami Fejlesztési Intézet válaszul közölte: a kistérségi feltételnek meg kell felelni, a munka- nélküliek számának pedig el kell érni az átlag munkanélküliség kétszeresét. Utóbbival nem volt gond, de úgy döntöttek: nem vagyunk kistérség. Pedig az 50 százalékos önerős tőkét is vállaltuk valameny- nyien a jövőnk érdekében. A korai fejlesztés miatt az elmaradott térség kategóriájába sem kerültünk be, ezért a hektáronként 1850 forintos földhasznosítási támogatástól is elestünk. Végső kétségbeesésünkben különböző cégekkel próbáltunk kapcsolatot teremteni, sikertelenül. Belső-So- mogy elveszett térség! Nincs rendszeres buszjárat, nincs vasútállomás. Hiába van húsz percnyire ä város, a vállalkozók rendre elkerülik. A téesz szétesése után egy pulykás megvett ugyan egy telepet, de a családján kívül csak két embernek ad munkát. Csökölyben fogy és elöregedik a lakosság. Á falu megtartó ereje tőke és fiatal munkáskéz híján lassan elsorvad. S, ha egy település már múltjának értékeit sem őrzi, az a lassú pusztulást vetíti elő. A híres, Magyarországon egyedi, csökölyi fehér gyász nem hagyományozódott át. A_ szépséges kelméket már csak egy idős asszony őrzi; nincs igazi „lámpása” a falunak. Többezer kilométerről, Hollandiából érkeztek tavaly hozzáértő emberek, ők vásároltak egy garnitúrát a pótolhatatlan értékekből. — Valamikor el kell hogy induljon a gazdaság és akkor talán idetalálnak a kis cégek. Ha bagóért is, de ismét dolgozhatnak a csokölyiek — reménykedik Musztács Gyula. Várnai Ágnes „Szárazon” a kapitány Egész kis korában még kocsis szeretett volna lenni a vasu- tascsíaládból származó Simon Géza. A család egy régi ismerőse keltette fel érdeklődését a tengerészet iránt, aki a De- tert-nél volt hajószakács. 1958-ban, a kaposvári Táncsics gimnáziumban még az érettségi előtt döntött: ezt a pályát választja. — Októberben lettem tizennyolc éves, s novemberben már be is hívtak tanuló matróznak. Az események felgyorsultak. Egy év után matróz lett, majd az akkor először induló tisztiiskola következett. Két év múlya orosz mintára segédkapitány, s ezzel harmadik tiszt lett. Végigjárva a ranglétrát, az első tiszti beosztáshoz kapitányi vizsgát tett. 1968. május 5-e emlékezetes nap lett az életében: parancsnokká nevezték ki. Ma is — nyugdíjasként — ebben a beosztásban irányítja a teherhajókat. Az óceánjáráshoz szükséges elsőosztályú kapitányi minősífést tizenhat évvel ezelőtt szerezte meg. A magyar hajózás minden járatán szállítottak irányításával különböző rakományokat. — Nem szerettük az Al- Dunát, a nagy hajókkal csak Galacig tudtunk feljönni, mert a vízmélység mindössze huszonhárom láb (hét méter). Itt történtek a váltások is. Ezen az úton voltam a legtöbbet. Ausztrália kivételével minden földrészen járt Simon Géza kapitány. Emlékezetesek neki a Dél-Amerikai utak, ahol szinte mindig jó idő volt. A Távol-Keleten háromszor járt a Hungáriával, de nem is akármikor: a vietnami háború idején vért, rádiós autókat és minden egyéb más felszerelést vittek. Visszafelé Saigonból mindent hoztak a háború végén egy magyar érdekeltségű gyárból. — Lenyűgöző a Mekong deltája, és bejáratánál Vang Tu. Á kanyargós Saigon folyó melletti őserdő helyén viszont csak a szálerdő fáinak csonkjai látszottak. Kipusztult ott szinte minden. Hazánknak három-négy éve nincs szállítani valója a tengereken, hajóinkat bérbe adták. így a személyzet sem tudja milyen feladatokkal és mennyi időre bízzák meg őket. Tizenhatan dolgoznak egy hajón. Összeszokott csapat, köztük van egy lábodi rádiós, Berkes Róbert. Szolgálat, pihenés, be és kirakodás, míg meg nem érkeznek a kikötőbe. Aztán haza, hogy erőt gyűjtsenek a következő útra... Németh István Természetgyógyász iskola Kaposváron Természetgyógyászatot egy éve oktatják a kaposvári Hippocrates Természetgyógyász Egyetemen. Az 1994-ben alapított intézményben az érdeklődők a különböző tagozatokon (pl. fitote- rápia, akupresszúra) sajátíthatják el a természetgyógyászat rejtelmeit. Az oktatás 4+1 éves. Kéthetente hétvégén folyik a tanítás. 1996 januárjától a második évfolyamot indítják januártól. Lukics József Gábor, az egyetem alapítója elmondta: — Az oktatás ez alatt az egy év alatt is nagy változásokon ment keresztül. Tanfolyamnak indult képzésből az egyetemi szint elérésére törekvő kurzus lett. Az engedélyezési eljárás már folyik, és mivel szakmailag mi állunk legközelebb az egyetemként való elismeréshez, pár éven belül nappali tagozatok beindításával is számolunk. Saját épületünk még nincs, így most a Gárdonyi Géza Általános Iskolában működik az oktatás. Nagy az érdeklődés az egyetem iránt, sokan jönnek más megyékből is. Három-négyszeres a túljelentkezés. Elképzelhetőnek tartom, hogy a jövő évfolyamban két osztályt indítunk. Különböző szervezetek és orvosok is ajánlottak mindehhez segítséget. Az iskolát a Terra-szövetség irányítja. Ez egy olyan társadalmi szervezet, amelyet főként 18-3Ö év közötti fiatalok alkotnak. Vannak közöttük orvosok, biológusok, egyetemi professzorok is. A szervezési feladatokat az egyetemen belül az Életért Földért Egészségért Alapítvány látja el. Pellion Ágnes Nikotinmentes pipát és titokzáras borotvatartót farag Népművész fogfúró masinával — Nézze meg ezt a beretvatar- tót. Első pillantásra semmi különös, de csak próbálja meg kinyitni, eljátszadozhat vele egy darabig... A borotvatartó takaros darab. A tetején a faragott pásztor borotválkozik éppen, faragott kutyái meg a doboz másik végéből nézik. Nyitnám, ahogy kell. Persze nem megy. Fehér Lajos közben jól szórakozik rajtam. Aztán a hosszas próbálkozást megunva visszaveszi a magakészítette titokzáras fa- neszeszert: egy mozdulat csuklóból, egy másik az ellenkező irányba, és a fedél felpattan. Az öreg nemcsak a titkos zárakhoz ért, hanem művészien faragja a csontot és a szarut is. Áz idős faragóművész hatvan éve él Somodorban. A szülei cselédemberek voltak, a fia pedig Kaposfőn kovács. A családból egyedül Fehér Lajos foglalkozik faragással. — Pásztorgyerek voltam... aztán a pásztorok között sok mindenféle történetet hall, sok szép faragást lát az ember. Gyermekkorban meg mindenki fogékony az ilyesmire. A beretvatartóról is idősebb pásztoroktól hallottam. Azért találták ki, hogy a gyerekeik ne férjenek a beretvához. Meg aztán, hogy jól szórakozzanak, amikor más próbálja megfejteni a talányt. Mint ahogy ez is azért készült — kínálja oda egyik magafaragta pipáját. — Nézze csak meg, hogy szelei. A szippantás után kiderül: sehogy. Nincs kivájva a belseje. — Nikotinmentes — nevet jóízűen. — Egy pipa formájú ágból faragtam ki. Én sohase dohányoztam, gyerekkoromban egyszer megpróbáltam, de rosszul lettem tőle. Sose tanulta a faragást. Mire tanulhatta volna, jött a háború. Ki vitték Oroszországba, Sztálingrádnál esett hadifogságba. — Éjszakánként még most is felijedek, ha eszembe jutnak azok az idők. Az őreink ellopták az élelmünket és elajándékozták a nőiknek. Két fogolynak négy köbméter fát kellett kitermelnie naponta. Képzelheti, hogy micsoda munka volt az korgó gyomorral... Később rájöttek, hogy ügyes kezem van, és ácsmunkára fogtak. Ezután már egy kicsivel jobb dolgom lett. A háború után a népi és háziipari szövetkezetben dolgozott tovább. — Akkoriban jó pénzt lehetett keresni a faragással. A magyar népművészetre nagy kereslet volt külföldön. Nekem óraláncokat kellett faragnom csontból. Ebből éltünk. Pesten szereztek nekem egy lábbal hajtható fogfúró masinát, tudja, amilyet régen a fogorvosok használtak, és azzal faragtam a csontot. Faragtam én még strucctojást is. Még Mongóliából is hoztak hozzám jak-szarvat, hogy díszítsem ki. Kedvelt motívumai az őz meg a szarvas., szinte egyik munkájáról sem hiányoznak. Mutatja is nyomban a keze ügyébe kerülő pásztorsípon. — Hetvenhat évesen még mindig jobban fújom ezt, mint a fiatalok — húzza ki magát. . Aztán nekiveselkedik, és a pásztorkürt hosszan, erősen szól. Talán a falu széléig is el- hallatszik a hangja. Nagy László A magunk keservén A magunk keservén címmel az Amatőr Költők és írók Szövetsége adott ki a közelmúltban egy antológiát, amelyben a Kristály pályázatra beérkezett alkotások szerepelnek. A kötetben több somogyi alkotó mutatkozik be. A nagyberki Falusi József, a balatonfeny- vesi Kuczora Edina, a tabi Orbán Lászlóné és a kaposvári V. Horváth Anna írását közli az igényes válogatás. V. Horváth Annának az Uránusz Kiadó gondozásában megjelent Klárís antológiában is megtalálhatók versei. Tükröm-tükröm című grafikájával pedig e kötet egyik illusztrátora.
