Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07 / 236. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1995. okt. 7., szombat Az anyósszerepre a fiam nyolc éves korától készülök Pécsi Ildikó féltékenysége Mostanában alig álmodom... fotó: kőhalmi Szilvia Űj könyvek KRÚDY GYULA A kéz könyve Ez a kevésbé ismert kis könyv titkokat sejtet s igyekszik meg­fejteni. Mert nemcsak a tenyér vonalai árulkodnak, hanem a kéz formája, a körmök alakja is mutatja az ember jellemét és sorsát. (Magvető, 330 Ft) RAFFAELLI-DOMENECH Botanika Kézikönyv - elsősorban közép- iskolásoknak, egyetemi felvéte­lire készülőknek; ajánlható mindazoknak, akik kéziköny­vekből kívánnak ismereteket szerezni. (Falukönyv, 698 Ft) VERMES GÉZA A zsidó Jézus Vermes Géza oxfordi egyetemi tanárnak, a Brit Akadémia tag­jának 1973-ban jelent meg elő­ször ez a ma már klasszikusnak számító könyve. Ez a kötet mű­ve legújabb kiadásának magyar fordítása. (Magvető- 780 Ft) M. PACHECO FERNANDES A kisasszony Alapjaiban rendült meg a világ Ararunában. Titkos esküvők, szökések - romantikus kalan­dok. A tv-sorozat végeztével is tovább olvashatják az érdeklő­dők. A 7-8. kötet most jelenik meg. (M. Könyvklub, 378 Ft) MARICS JÓZSEF Történelmi esték Az 1100 éves magyar múltról szóló előadássorozat, melyet a berzencei plébános-történész, a templomos lovagrend tagja tar­tott - ismeretterjesztő szándék­kal - Iharosberényben. A nép­szerű stílusú összefoglalást két tanulmány egészíti ki: Mozai­kok Iharos történelméből és a somogyi egyházak múltja a ka­posvári püspökség alapításáig. (Iharosberényi K. Baráti Kör) Pécsi Ildikó a minap Bányán volt a somogyi nyugdíjasok vendége és válaszolt munka­társunk kérdéseire. — Az ilyen találkozások megerősítik bennem, hogy meg van még a békéhez, a nyugalomhoz, a boldogsághoz vezető kicsike út — mondta a találkozó után a Somogyi Hír­lapnak. — Azt mondják, ha a mű­vészekre sivár szerepet oszta­nak, egy kicsit meghalnak, mert a sivárságnak nem lehet megfelelni. A politika pedig időnként sivárrá teszi az em­bert... — Nem vagyok igazi politi­kus; soha nem is leszek. Ez a veszély tehát engem nem fe­nyeget. Annyi minden nem tudta megváltoztatni az élete­met! Ez a kis idő, ez a négy év ugyan miért változtatná meg. — Négy év elég is lesz a po­litikából? — A politikából abszolút. Soha nem jutott volna eszembe, hogy politikával fog­lalkozzam, ha Horn Gyula nem kérdezi meg: nincs-e kedvem indulni a parlamenti választásokon? Az ember elég ritkán mond nemet egy olyan politikusnak, aki már bizonyí­tott. — Hogyan éli meg a koalí­ciós válságot? — Ezt nem lehet feldol­gozni. Én azért sem lennék jó politikus, mert nem bírom a tisztázatlan helyzeteket. Há­romévenként szerződtem el a színházból. Ha nem éreztem magam biztonságban, inkább a rosszabbat választottam. Még­sem vagyok változtatgatós tí­pus, aki abbahagyja, kilép és elmegy. Férjemet, Szűcs La­jost is 26 éve nyüstölöm. Nem akarok változtatni, az nem az én világom. —... és a hétköznapokat? — Nagyon rosszul, és rette­netesen félek a téltől. Előfor­dult, hogy megszólított egy fiatalember és azt mondta: na­gyon éhes, mert kétezer fo­rintja maradt arra a hónapra. A picike személyes dolgokat még mindig sikerült megolda­nom. Sok embernek akarok segíteni, pici ajándékokkal. Ezt szívesen teszem. Az igazi nagy politikához azonban nem értek és igyekszem is tá­vol tartani magam tőle. — Pécsi Ildikóról azt mondják: soha nem tesz olyat, amit utólag megbánna. — Azt hiszem nem teszek olyat, ami igazán meg kellene bánnom. Felnőtt korban a dön­tésekért felelősséget kell vál­lalni, nem lehet áthárítani másra. — Mindig a családjának élt, de a szívében volt helye egy nagyobb közösségnek is. Ezt a politika sem tudta meg­változtatni! — Nem. Magam sem értem, hogy hogyan tudok ennyi mindent csinálni. Dolgozom az emberekért, az idősekért, a színészekért, mert a szív­ügyem, részt veszek jótékony- sági rendezvényeken. És most nősül a fiam szombaton... — Miért vállalta a bányai fellépést? — Lamperth Mónika somo­gyi országgyűlési képviselő meghívott. Azt mondta: sze­retne az idős embereknek meg­lepetést szerezni. Azt feleltem: rendben, de csak akkor tudok meglepetést szerezni, ha jön Gyarmati István, az állandó kí­sérőm. Nagy a repertoárunk, kottát nem is hoztunk. — Mindent nagyon komo­lyan vesz, mégis könnyed, mert mindenre lelkiismerete­sen készül. Hogy készül most az anyósszerepre? — Az anyósszerepre Csaba fiam nyolc éves korában kezd­tem el készülni. Egyetlen gyermekemet nagyon szere­tem. Azt hiszem, elég szigo­rúan neveltük, de nagyon nagy szeretettel, mindent megadva neki. Gödöllőn a nyaralónkban voltunk, az apja elment vala­hova játszani, a nagymama va­lamiért Pesten maradt. Rette­netesen készültem erre a va­sárnapra. Arra, hogy majd ket­ten leszünk, és minden olyan fantasztikus lesz. És ezen a reggelen, amikor Csaba föl­kelt, becsengetett a szomszéd kislány, hogy szeretné elvinni Csabát, mert mennek az állat­kertbe. Az én gyerekem felra­gyogott, mint aki életében nem volt még ott, pedig szemben laktunk vele, s ha nem tudtam mit kezdeni oda vittem min­dig. Álltam és néztem a csodá­latosan megterített asztalt: fáj­dalmat éreztem, bőgtem, még­pedig oly hangosan, hogy át­jött a szomszéd. Gondolkodni kezdtem: mit tegyek, hogy ne tegyem tönkre őt. Ettől kezdve egyedül utaztattuk el, és hamar elköltöztettem otthonról. Az apja is haragudott rám, mert szerinte kidobtam a gyereket. Aztán rájöttek, hogy nekem van igazam. — Mikor volt a legféltéke­nyebb? ■—i Nem vagyok féltékeny, de féltem rettenetesen. Volt másfél év, amikor ő ugyanúgy ivott, diszkózott, mint a kora­beli fiúk, és akkor jobban fél­tettem, mint ettől a házasság­tól. Szerencsére azon is túlju­tottunk. — Mi az anyós első szava? — Nem hiszem, hogy anyós vagyok. A jövendőbeli menyem — nagyon aranyos, egyidősek vagyunk az ő anyukájával — mindig úgy beszél a mamájáról, hogy öregasszony. Mondtam, neki az anyukája annyi idős mint én. Azt felelte, hogy „rád nem lehet mondani, mert te olyan vagy mint az ördög és nem öregszel.” Ez nem egy meg­szokott anyós-meny kapcsolat lesz. — Milyenek a szerepál­mai? — Mostanában nagyon sok a dolgom, szinte alig álmo­dom. Gyarmati Istvánnal van egy közös darabunk, amely Örökké téged címet viseli. Szeretném, ha sikerülne fel­újítani vagy tévéjátékká alakí­tani. Kacérkodom a Kurázsi mama mai változatával is, hi­szen körülöttünk minden ég, ropog, tönkremegy. Ez bor­zasztóan izgat engem. Régen szerettem volna eljátszani az eredeti Kurázsi mamát. Most már nem. Beadtam egy szi­nopszist a rendőrségi szóvi­vővel közösen egy sorozatra. Elég jópofa dolgot találtam ki. Jövő nyáron kezdenénk a forgatást. Lengyel János A nyugalom reménye Tőlünk délre háború dúl, évti­zedekig békében élő nemzetek gyilkolják egymást. Békétlen­ség vesz körül, pedig az ember­ben él a vágy a nyugalomra. — Mi az oka, hogy az embe­rek ennyire kivetkőznek ma­gukból? - kérdezte a Somogyi Hírlap munkatársa dr. Erős Fe­rencet, az MTA Pszichológiai Intézetének főmunkatársát. — Olyan tömegindulatokat lehet gerjeszteni, melyek szét­rombolják az emberi kapcsola­tokat, a szolidaritást. Az ellen­tétek szíthatók, kijátszhatók, egy politika szolgálatába állít­hatók. — Tud-e a pszichológia segí­teni? — Vannak konfliktuskuta­tók, sőt egy egész irányzat ala­kult béke kutatás néven. Tanul­mányozzák például a közel-ke­leti konfliktusokat, segíthetik a politikai megoldást. Muzafer Sherif amerikai szociálpszicho­lógusnak van egy híres modell­kísérlete táborozó gyerekekkel. Két csoport indulatait akciós já­tékokkal, háborúsdival mester­ségesen gerjesztették s amikor teljessé vált a szemben állás, ki­rándulni vitték őket, ám a busz elromlott, s csak akkor mehetett volna tovább, ha megtolják. A gyerekek kénytelenek voltak egymás erejére támaszkodni. — Gyakran hangoztatott ki­fejezés ma az identitás, az azo­nosságtudat... — Az identitás nem kizáró­lagos: ezért mert magyar va­gyok, még része lehetek egy másik kultúrának. Ez itt Közép- Európában különösen aktuális. — Van, ahol sikerült jól megoldani a nemzetiségek együttélését? — Finnországot szokták po­zitív példaként emlegetni, de említhetem az Elzászban élő németeket és franciákat, akik­nek eszükbe sem jut a területi revízió. Közép-Európában a fe­szültségek, élnek, erősek, és al­kalmasak arra, hogy politikai indulatokat gerjesszenek. — Mi a kivezető út? — A multikulturalizmus, a többszörös identitás, melyről ma egyre többet beszélnek. Nincsenek homogén kultúrák, a magyar sem az. Abszurd annak a követelése, hogy a magyar kultúra legyen tiszta, egy­nyelvű, egynemű. A nemzettu­dat nem úgy szerveződik, ahogy a politikusok gondolják. Izményi Éva Eszéki fej fa az anyának Emese álmáról álmodik Csikós Nagy Márton — Vállalom a közérthetőséget — mondta kaposvári kiállítása után Csikós Nagy Márton so- mogysárdi szobrász. — Az én legjobb kritikusaim a szom­szédaim és a somogysárdiak. Bejönnek hozzám, vagy én vi­szem ki nekik megmutatni ké­szülő szobromat, és közösen beszéljük meg, kinek mit jelen­tenek. A Mari néninek és a Já­nos bácsinak is van véleménye. Az alkotó embernek szerintem az a baja, hogy nagyon el akarja magát fogadtatni. Nem azzal törődik, hogy a szűkebb kör fogadja el először, ahol él. Inkább a művészetben akar el­foglalni egy fokot. Hogyan szembesítsünk az elvont mű­vészettel egy gyereket, ha nin­csenek gyökerei? — Számos kopjafa, köztéri szobor őrzi kezenyomát. A montreáli világkiállításon a Csökölyi fehér gyász című szobrával első díjat nyert. Mit jelent a fa a szobrásznak? — Mindent. A fa sugároz, energiát ad. Ezt magamon is észrevettem. Harminc éve bá­nok a fával. Nemcsak az álla­tok közelsége, hanem a fa is gyógyít. A fák, amelyekkel dolgozom, a mosdósi tüdő- és szívkórházba kerültek. A bete­gek láthatják, miként formáló­dik a fa, s mindegyik fafajtából kézbe vehetnek egy szeletet. — Eszéken is dolgozott, mi­lyenfeladattal bízták ott meg? — Magyarkanizsa és Eszék között egy köztéri szobrot állí­tottunk negyvenezer II. világ- háborús magyar áldozat emlé­kére. Naponta kellett jelent­keznem a rendőrségen, hogy mikor hagyom el az országot. Amíg dolgoztam, egy erdőben éltem, ahol kivégezték ezeket az embereket. A Kékesi és az Ibolyási erdőben néhány ex­humálásnál is jelen lehettem. Olyan koporsókat is láttam, amelyekben csak homok volt. De amikor ástuk a 7,5 méteres, életfamotívumokkal telefara­gott kereszt alapjait, a mostani vérengzés szörnyűségével is szembesültem. A földből egy anya került elő. Keze gyereket ölelt. Csak az asszonyon volt lőtt seb. Amikor felavatták az emlékművet, nem nyugodhat­tam: az anyának is faragtam egy fejfát. — Most milyen szobortervei vannak? — A segesdi dombon a le­bontásra ítélt víztorony alap­jára a millecentenáriumra sze­retnék egy messziről hívogató keresztet készíteni. Marcaliban is megbíztak egy emlékművel. Emese álmát faragom meg. Turullal, korhű jelmezekben lévő alakokkal, Hunorral és Magorral. A szobor egyben napóra is lesz. Lőrincz Sándor Csikós Nagy Márton FOTÓ: KOVÁCS TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom