Somogyi Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-205. szám)

1995-08-02 / 179. szám

1995. augusztus 2., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Képzőművészeti alkotótábor Mosdóson Kései utódok a szabadiskolában A hetesi tanárember birodalmában Egy élet - szenvedéllyel Ez a váza a római korból származik fotó: király j Béla Augusztus elsó napjan volt negyven éve, hogy Bank La­jos és felesége Hetesre költö­zött. A fiatal tanár akkori­ban is hamar feltalálta ma­gát, négy évtized alatt azon­ban a falu talán legnépsze­rűbb és legmegbecsültebb embere lett. — Nincs is itt talán olyan em­ber, akinek ne én tanítottam volna a magyart és a történel­met — mondja. — Sokuknak a gyerekei, unokái is tanítvá­nyaim voltak. Persze, volt sok nehézség, gond is ez alatt a negyven év alatt. De az ember a rossz emlékeket elfelejti, csak a jó marad meg... A legcsodálato­sabb dolog életemben az embe­rek szeretete és megbecsülése. Tanácsot kémek tőlem, meg­hallgatják és elfogadják a véle­ményemet. Olyan ez, mint egy nagy család. Ma azt tartom a legszomo- rűbbnak, hogy az elanyagiaso- dás, a pénz utáni hajsza fella­zítja az emberi kapcsolatokat, egymás iránt közömbössé és gyanakvóvá válnak az emberek. Bank Lajos vallja: a törté­nelmet nem megtanítani, hanem elsősorban megszerettetni kell a gyerekekkel, s ezt pusztán a tankönyvekkel nem lehet. Hely- történeti szakkört szervezett, ahol a maga gyűjtötte régi hasz­nálati tárgyak, népviseletek, fo­tók segítségével ismertette meg a gyerekeket a falu történetével, hagyományaival. — A néprajz iránti érdeklő­dés talán a véremben van. Édesanyám buzsáki: olyan kö­zegben nevelkedtem, ahol a mindennapok része volt a ha­gyomány; népviselet, hímzések, régi használati tárgyak vettek körül, ez adta az indíttatást, hogy magam is gyűjtővé váljak. Amikor negyven éve ideköltöz­tünk, még Hetesen is lehetett látni eredeti népviseletet. A gyűjteményem legtöbb darabját lomtárban, padlásokon vagy a szemétben találtam meg, s a gyerekek és a kollégák segítsé­gével újítottuk fel őket. A leg­régebbi darab egy csiszolt kő­balta, talán kétezerévesnél ré­gebbi. De van itt római kori váza is. Ez pedig egy drukko­lófa, édesanyámé volt. Ezzel nyomták elő azokat a csodála­tos buzsáki hímzéseket, Minden darabhoz fűződik valami emlé­kem. Azt a csodálatosan fara­gott törülközőtartót egy idős embertől kaptam, aki huszonhét évig volt ágyhoz kötött beteg, s abból tartotta el e családját, hogy betegágyában fafaragáso­kat készített. A legbüszkébb ta­lán az eredeti Kapoly-székre vagyok. A gyűjtemény azonban csak az egyik hobbija Bank Lajos­nak. A másik szenvedély a föld... Hatvanöt évesen is maga műveli 12 hold földjét, gazdál­kodik, állatokat tart. — Szeretem a paraszti életet. S örömmel látom, hogy most, a kárpótlások révén a falu kezdi visszanyerni egykori arculatát. A gazdálkodás örömet jelent számomra, szeretek dolgozni a földön. Nem tudnék tétlenül ülni... Hiszem, hogy egy becsü­lettel végigdolgozott élet olyan, mint egy takarékbetétkönyv: biztonságot jelent, mert az em­berek szeretetéből és megbecsü­léséből mindig erőt lehet men­teni. Jakab Edit Radar-randevú Kaposújlakon Rippl-Rónai József 1919-ben Mosdóson a Pallavicini-kas- télyban alakította meg — rö­vid ideig működő — szabadis­koláját. A Művészetbarátok Egyesülete támogatásával e hagyomány folytatására vál­lalkozott tavaly Riba Márta - az Amerikából néhány éve ha­zatérő festő — aki Somogy zse­lici lankáin Mosdóson, egy régi parasztházban talált otthonra. Ide vár a tanítványain kívül az ország különböző részeiből fes­tőket, grafikusokat, fafaragókat, hogy az ihletet adó tájon fölfris­süljenek, egymástól is tanulja­nak. Ma Pruck Tibor polgármes­ter köszöntőjével nyitják meg a kéthetes alkotótábort. Riba Márta tanítványai közül Báli Mária (Mosdós), Bercséné Ko- lep Ilona (Pécs), Czigány Bog­lárka (Barcs), Dombi Gábor (Pécs), Fridrich László (Dom­bóvár), Galambos Annamária (Kaposvár), Janiga Eszter (Komló), Szigetiné Ackermann Éva (Kadarkút), Teleki Eszter (Attala) és Tóth-Pál Zsuzsanna (Keszthely) érkezik. Erdélyből Pocsaj András, Budapestről Barna András, Jáki Ferenc, Kiss Kálmán, Szombathelyről Vágó Annamária készül Mos­dósra. Egy részüknek a kórház ven­dégszobái biztosítják a zavarta­lan alkotást, a fiatalabbak pedig Riba Márta csodálatos kertjé­ben sátortábort vernek. A munkára buzdító környe­zet bizonyságát az augusztus 11-én 18 órakor a kórház aulá­jában nyíló kiállításon láthatják az érdeklődők, ahol dr. Losonci Miklós művészettörténész érté­kel alkotást és alkotót. A kiállítás megnyitását köve­tően dr. Gyurkovics Kálmán igazgató főorvos — akinek jó szándékú támogatása, műpárto­lása nélkül se a tavalyi, se a mostani tábor nem működött volna — ad állófogadást a tábor résztvevői és vendégei részére. A kéthetes kurzus idején egy kaposvári kirándulásra is sor kerül. A csoport köszönti a Művészetbarátok Egyesületé­nek is alapító tagját, Z. Soós István festőművészt, aki ezek­ben a napokban tölti be 95. életévét. Az alkalmat arra is fölhasználják, hogy megtekint­sék a mester Kaposvár vissza­vétele 1686. című, 5x10 méte­res falképét a városházán. Egykori sorkatonák, tisztek, tiszthelyettesek, közalkalma­zottak találkoztak a kaposújlaki repülőtéren. A II. rádiótechni­kai zászlóalj taszári alakulatá­nál egykor szolgálatot teljesítő­ket azért hívták randevúra, hogy tájékozódjanak a közel­múltban alakult Radar Alapít­vány céljairól, lehetőségeiről. Tóth György, a Radar Ala­pítvány kuratóriumának elnöke elmondta: mintegy harmincán jelentek meg az invitálásra és közülük sokan jelezték, hogy szívesen támogatják az alapít­ványt, amely elsősorban szociá­lis célokkal jött létre. Az alapí­tók azt tervezik, hogy az alapít­vány számlájára került összeg­ből — amely leírható az adó­alapból — a rászoruló nyugdí­jas katonákat, közalkalmazot­takat támogatják, találkozókat szerveznek, és gondoskodnak az elhunyt katonatársak sírjáról. Ezenkívül régi, tárgyi emlékek után is kutatnak, hogy azokat összegyűjtve a II. rádiótechni­kai zászlóalj taszári alakulatá­nál kiállítsák. Tóth György azt is elmondta: szeretnék, ha minél többen csat­lakoznának a valamikor itt szolgálatot teljesítők közül, hi­szen akkor bővülne lehetősé­gük, és egyre több szociálisan rászorulót támogathatnának. (Lőrincz) Üj körjegyző Kutason Új körjegyzője van tegnaptól a kutasi-kisbajomi körjegyző­ségnek. Sári Dénes — aki ko­rábban a szabási polgármesteri hivatalban dolgozott — látja el a körjegyzői feladatokat. Táborozó somogyszili diákok a Balatonon Augusztus 9-ig tart a somogy­szili általános iskola diákjainak vándortábora. A kilenc nap alatt bejárják a Balaton déli partját és Külső Somogy vad­regényes tájaival is megismer­kednek. A somogyszili önkor­mányzat jelentős összeggel tá­mogatta a táborozást, ahova négy kísérővel indultak a gye­rekek. Falu- és sportnap Cserénfán Zenés reggeli tornával, falufu­tással és focibajnoksággal kez­dődik szombaton reggel a falu- és sportnap Cserénfán. Aszfalt- rajz-verseny, rendőrségi jár­műbemutató lézeres céllövő verseny, karatebemutató is lesz. A kocsmában billiárd versenyt, a Lizában lengőteke versenyt rendeznek. A színes program- sorozatot a társastáncklub be­mutatója és a bál zárja. Kaposmérő és a környék szemete A Kaposmérő határában nem­rég átadott új szennyvíztelep és szemétlerakó öt falu igényeit elégíti ki. Kaposmérő, Kaposúj- lak, Bárdudvarnok, Csombárd és Hetes hulladékát hordják a kazettás rendszerű telepre, ahol biológiai tisztítás után öntö­zésre is alkalmas lesz a tisztított szennyvíz. Ezek mellett még egy dögkút is üzemel. Indul az útprogram Nagybajomban Felújítják Nagybajomban a Hársfa-Ady Endre-Gábor Áron- és a Dózsa utca találko­zásában lévő utakat. 800-1000 méteres szakaszon dolgoznak a napokban a Strabag és a helyi gamesz munkatársai. Somogysárdon félnek a Bokros-csomagtól Somogysárdon a Bokros­csomag kinyitásától félnek — tudtuk meg Vancsura Miklós polgármestertől. Bár a telepü­lésen már az elmúlt hónapok­ban is lehetett érezni a meg­szorító intézkedések hatását, ha a helyzet tovább romlik, s valóban csak tizenöt százalé­kot kapnak a helyi önkor­mányzatok a személyi jövede­lemadóból és csökken a nor­matív támogatások összege, lehetetlen helyzetbe kerül a község. — Az előző ciklusban még jutott a költségvetésből beru­házásokra is, felépült a torna­terem, most csak az lehet a cé­lunk, hogy elkerüljük a csőd­helyzetet. Az idei év egyetlen fejlesztése, hogy az iskola épületébe is szeretnénk beve­zetni a gázfűtést. Ennek vár­ható összege csaknem há­rommillió forint lesz. Ezen fe­lül még járdaépítésre sem jut. A testületi ülésen szóba került a szennyvízhálózat kiépítésé­nek terve is, de erre belátható időn belül biztosan nem lesz pénz. Pedig a településen megoldatlan a biztonságos szennyvíz-elhelyezés. Ebben az évben 54 millió­ból gazdálkodik az önkor­mányzat, de ennek nagy ré­szét, csaknem harminchá­rommillió forintot az intéz­mények fenntartására fordíta­nak. Ez is csak szűkösen elég, szükség volt a költségek lefa­ragására. Különösen az isko­lát érintette ez, ahol létszám- csökkentésre is sor került. Egyre többen igényelnek se­gélyt, támogatást, a négymil­liós szociális keretnek már csaknem a felét felhasználták. — A mostani helyzetünk meglehetősen bizonytalan. Éppenhogy biztosítani tudjuk intézményeink zavartalan működését — mondta a pol­gármester. — Ha ebből a költségvetésből még valamit lefaragnak, az már minden­képpen a minőség rovására fog menni. J. E. Fertőzött iratok a nagyberki levéltárban Ismét van víz Kercseligeten Április végén Kercseligeten a két éve épített kút elromlott, s mint kiderült, a szűrőberendezés hibája okozta a problémát. Hogy ne legyen fennakadás a vízellá­tásban, ideiglenesen a régi kutat helyezték üzembe, aminek a ka­pacitása azonban nem volt ele­gendő. A falu egy részén nap­közben egyáltalán nem volt víz, csak kora hajnalban és késő éj­szaka csordogált valamelyest a csap. Az érintettek aláírásokat gyűjtöttek, levélben fordultak többek között a polgármester­hez, a köztársasági megbízott­hoz és a kutat üzemeltető kft- hez. A társaság szakembereinek négynapi munkával sikerült megjavítaniuk a kutat. A múlt hét óta így már zavartalan a víz­ellátás Kercseligeten. A nagyberki Vigyázó kastély tíz éve működik a megyei le­véltár egyik osztályaként. Termeiben 3 kilométernyi irat kapott helyet. Csaknem annyi, mint a központi épü­letben Kaposváron. A községi és a városi tanácsok iratait őrzik itt 1950-től 1975- ig. Termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok, erdészeti akták, a földhivataltól átvett telekjegyzőkönyvek, rendőr­ségi agyagok is megtalálhatók itt, valamint egy több száz da­rabos kataszteri térképgyűj­temény 1850-től. — Ä kárpótlás miatt Nagy­berki volt a központ — mondja Gálné Jäger Márta osztályvezető. — Az ügyek 70-80 százaléka itt bonyoló­dott. A levéltárnak az a fel­adata, hogy gyűjtse, meg­őrizze, rendbe tegye, feldol­gozza az iratokat, s biztosítsa a kutatómunkát. A községtör­ténetírással foglalkozók az 1945 utáni anyagokat itt talál­ják meg. A kutatók — zöm­mel tanárok, könyvtárosok — rendszeresen megfordulnak Nagyberkiben. A csődeljárások miatt szinte hónapról hónapra gya­rapszik az iratanyag. Ha jog­utód nélkül szűnik meg a cég, akkor 15 évesnél fiatalabb dokumentumok is kerülhetnek ide. A mecénás Vigyázó család kastélya műemlék épület. A nagyteremben még egy resta- urálatlan freskó is található. A kastély renoválását 1980-ban kezdték meg, de egyre zor­dabb körülmények között dolgozik a hat munkatárs. — Tarthatatlan már a hely­zet — véli az osztályvezető. — A falak több méter maga­san kívül-belül nedvesek, így a megengedettnél jóval telítet­tebb a páratartalom, ami nem tesz jót az iratoknak. Vize­sednek, penészesednek és kü­lönféle allergiás betegségeket is okoznak. Elég veszélyes üzem a le­véltár, hiszen porral, gom­bákkal, baktériumokkal szennyezett akták is jócskán vannak. Sőt, ez különösen ve­szélyes, a kaposvári városi ta­nács rosszul kezelt anyagát is itt őrzik, elkülönítve. Gálné Jáger Márta megle­hetősen finoman fogalmaz. A különterembe olyan iratok ke­rültek, amelyeket a hetvenes években a városháza pincéjé­ben elöntött a fekália. Mivel még most is fertőznek ezek a dokumentumok, senki nem férhet hozzájuk. Hogy egykor kutatható legyen ez az anyag is, a fertőtlenítésre több száz ezer forintra van szükség. A megyei és a nagyberki önkormányzat, a műemlékvé­delmi hivatal elkészíttette a kastélyrekonstrukció terveit, amely őrsy Károly kertépítész jóvoltából az épületet körül­ölelő parkra is kiterjed. A külső csapadékvíz-elvezetés után elindult a tereprendezés. Tavaly 1,5 millió forintot köl­töttek erre. Az idén 1 millió forint áll rendelkezésre. A belső, vizes falrétegeket le­verték, s úgynevezett lélegző vakolattal látták el. Most is folynak a munkák. Még jópár millió forintba belekerül a kastélyrekonstrukció. S hogy futja-e a veszélyes iratanyag rendbe tételére, azt senki nem tudja. Az ott dol­gozók, akik cérna- és gumi­kesztyűkkel veszik kézbe az iratokat, még veszélyességi pótlékot sem kapnak. Lőrincz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom