Somogyi Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-205. szám)
1995-08-09 / 185. szám
1995. augusztus 9., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 A Dédász jött, látott - és vágott Diófasors Memyén Tizenhat zselici településrész érdekei Falu hatezer hektáron Kedvelt látogatóhely a kaposdadai magánarborétum is Az országban talán nincs még egy olyan, apró falvakból álló település, mint amilyen Bárdudvarnok. A hatezer hektáros terület ugyanis 16 (!) kis településrészből áll. Egyedi szerkezet ez a Zselic szívében, ahova mostanában egyre több turista érkezik. A kies vidék, a fürdésre is alkalmas Petörke-völgyi halastó, Kassai Lajos lovasíjász- pályája, Somogyi János magánarborétuma, a bárdibükki üveghuta egyre több vendéget vonz. — Vannak olyan településrészek, amelyeken csak néhány család él — mondta Forintos László polgármester. — Ilyen például Kopasz-hegy, Cser- mánhegy, Felső-Dada vagy Zsippó. Függetlenül a lélek- számtól, a kisebb települések is megilletik azt a gondoskodást, mint a nagyobbak. Megtudom: valamikor hat iskolája volt a településegyüttesnek. Most csak egy alsó tagozat működik itt. Hat kultúr- ház is volt, most egy sincs. Az iskolákat, közösségi házakat lebontották vagy más funkciójúvá alakították át. Egykor hatezren éltek itt. Ma 1200 a lélekszám, s annak is többsége idős, beteg ember. Jó hír viszont, hogy egyre több fiatal ver tanyát, s vonzza baráti körét is. — Az önkormányzati választások után fel kellett mérni, merre induljunk el. A képviselő-testület úgy döntött: a zselici táj szépsége azt kívánja, hogy turisztikai övezetet lenne a legcélszerűbb kialakítani. Méghozzá úgy, hogy a 16 települést valamilyen módon összekapcsoljuk. Ezt szolgálta — egyebek között — az utak, kerékpárutak kiépítése a településrészek között, a régi vasút vonalán. S hogy béketűrő, netán irigy-e egyik falucska a másikra? Forintos László szerint sok esetben hangzanak el a kérdések: miért éppen ezt vagy azt a részt részesítik előnyben egy beruházás kapcsán. Ő pedig odamegy az emberek közé, és higgadtan megmagyarázza: egyszerre nem lehet mindenhol mindent csinálni. A fontosság dönt; mihelyt megteremtődnek az anyagi feltételek, rájuk kerül a sor. Aztán gyakran a szándék kevés. Hiába fogalmazza bőszen a pályázati anyagot, az azzal érkezik vissza: nem adunk erre vagy arra pénzt, hiszen a múltkor már adtunk! Ennek az az oka, hogy mindegyik esetben Bárdudvarnok pályázott. Csak korábban Li- pótfára, később meg Kapós- dadára kért pénzt. És tulajdonképpen mindegyik Bárdudvarnok. Amikor arról faggattam a polgármestert, vajon milyen gyakran kell lobbiznia településéért, azonnal jött a válasz: — Naponta. A mai önkormányzatoknak lobbizni kell. Arra nem várhatnak, hogy minden beruházást úgy kezdjenek el, ha már együtt van rá a pénz. Neki kell vágni, még akkor is, ha hiányoznak az összegek, és minden pályázati lehetőséget ki kell használni. Forintos László is ezt teszi képviselő társaival együtt. Most azon izgulnak, hogy a tél beállta előtt tető kerüljön a negyvenmillió forintért építendő, Makovecz álmodta faluházra. Még hiányzik ugyan némi pénz a beruházáshoz, de addigra az is eldől: honnan érkezik meg a befejezéshez szükséges összeg. Lőrincz Sándor Útra kelt a kutasi szemét — A Dédász szakemberei ösz- szekaszabolták az utcai dió- és meggyfákat — panaszolta a mernyei Pusztai Gyula. — Most, amikor a fákhoz egy kicsit is értő ember nem nyúl fűrésszel, baltával. Csak egy erdészt vagy egy kertészt kellett volna megkérdezni, mikor tanácsos ilyen ritkítást elvégezni, ám a Dédásznak erre nincs gondja. Azok a diófák, amelyekhez hozzányúltak, 25- 30 évesek, s tele vannak terméssel. A vezetékhez közeli faágakat távolították el a Dédász dolgozói. Máté Sándortól, az igali kirendeltség vezetőjétől megtudtuk: a gallyazás elkerülhetetlen volt, hiszen az ágak veszély forrásai. Ezt a munkát folyamatosan kell végezni; nem lehet minden településen tél végére ütemezni. Mernyére most került a sor. — Mi csak ott avatkozunk be, ahol feltétlenül muszáj — mondta a kirendeltségvezető. — Sajnos, kertészünk nincs, de szerintem az volna a jobb, ha a használók végeznék, és nekünk csak az áramszolgáltatással kellene foglalkoznunk. Pusztai Gyula utcabéli társaival állítja: éveken át gondozSomogyszilból elmennek a fiatalok. Már az 1980-as években is nagy volt az elvándorlás, és napjainkban is öregszik a falu. — Jelenleg kilencszáztizen- hárman élnek a községben; ebből kétszáznegyvenkettő nyugdíjas korú, ami ötszöröse a tizennyolc évesek számának. Fokozatosan csökken a lélekszám, s ennek megállítására nem tudunk pénzt fordítani. A költségvetés nem tesz lehetővé semmiféle kedvezményt a fiatalok számára — mondta Lengyel Antal körjegyző. Az érdektelenség is nagy, és ez tovább rontja a helyzetet. A könyvtár látogatottsága gyér, a két éve felújított labdarúgószakosztály akadozva működik. A mozi is megszűnt — az érdeklődés hiánya miatt. Az általános iskola szinte minden évben pedagógushiánnyal küszködik. A 14 tagú tanári karból csak kettő helybeli. — Az agrárértelmiség is más településeken lakik. Aki főiskolára, egyetemre ment és végzett — fűzte hozzá —, nem tért vissza Somogyszilba; mind máshol kereste megélhetését. Ló'rinczi Zsolt, a helyi Idesüss! pékség dolgozója: ták ők a fákat, s igyekeztek betartani az egyméteres távolságot. Azt hiányolják, hogy a „kommandósakcióról” nem értesítette a Dédász az önkormányzatot, mint ahogy az korábban szokásos volt. — Ez a csonkolás nemcsak a termés jórészének elvesztését jelenti, hanem vélhetően a fák pusztulását is — állítja Pusztai Gyula. — A sebeket pedig nem kezelték. — Valóban nem vagyunk felkészülve a sebek kezelésére, hiszen tíz emberünk végzi a veszély elhárítását, meglehetősen nagy területen — mondta Máté Sándor. — Nekünk az esetleges üzemzavar megelőzése, a hálózat épségének megőrzése a feladatunk. A mernyei Ady Endre utcában lakók elismerik, hogy a Dédásznak joga van megszüntetni a veszélyforrást, csak a munka időzítését és a módját kifogásolják. Úgy vélik: megfelelő kontroll hiányában a feltételezett veszély elhárítására tett erőfeszítés nagyobb a kelleténél. És amíg ez így történik, a fák valóban állva halnak meg — csak jóval fiatalabban. (Lőrincz) — Tizenkilenc éves múltam, a jövőmet még nem tervezgetem. Egy azonban biztos: itt nem maradok! Elvégeztem a szakmunkásképzőt, de nem tudok elhelyezkedni a szakmámban. Örülök, hogy egyáltalán munkát kaptam. Nagy szükségem van a pénzre, hiszen a szülői támogatás egyre kevesebb. Szórakozási lehetőség a hétvégi diszkón kívül szinte semmi nincs. Pedig jó lenne esténként összejönni a barátokkal. De a napi munka után legtöbben inkább a pihenést választjuk. A falu diszkója Németh Já- nosék vendéglőjében működik. A helyi fiatalok kívánságára indították el. •— Elég nagy ez a vendéglő, ezért úgy gondoltuk, eleget teszünk a fiatalok kérésének. Elmondták, hogy sokat unatkoznak. így legalább szombatonként jól érzik magukat. Sokan jönnek a környező településekről is; ki kerékpáron, ki gyalog. Autóval kevesen, mert a kikapcsolódáshoz a mérsékelt alkoholfogyasztás is hozzátartozik. Többnyire az olcsóbb italok fogynak. Erre még telik a szülők pénztárcájából... Egyelőre. (Mike-Tóth) Homokbánya volt régen, majd hosszú ideig szeméttelep. Amikor eljött a műanyagos a világ, a nejlonzacskók, -zsákok ideje, ezek tömkelegé tarkította a falu közepét. Hamarosan megjelentek a guberálók, így a lezárt zsákok tartalmát és szagát vitte a szél. Mindez már a múlté, hiszen a kis településről a nyár eleje óta hetente egy alkalommal elszállítják a hulladékot a Kaposvári Városgazdálkodási Részvénytársaság munkatársai. Az önkormányzat fontosnak tartotta mielőbb megoldani ezt a gondot, és szerződést kötött a KVG Rt-vel, amely évente hétszázezer forintért vállalta a háztartási hulladék elszállítását. így a kutasiak szemete (is) Kaposvárra kerül. Az önkormányzat azért döntött így, mert egy szárazhulladék-telep kialakítása több millió forintba kerülne, s erre — a jelenlegi anyagi helyzet ismeretében — nincs mód. Tanévkezdés előtt Kaposszerdahelyen A kaposszerdahelyi képviselő- testület legutóbbi ülésén a segélyezési ügyek egy részét a szociális bizottságra, egy részét pedig a polgármesterre ruházta. Állást foglalt a tanévkezdési segélyeket illetően is. A szociális bizottság valamennyi alsó és felső tagozatos szerdahelyi diákot tanévkezdési segélyben részesíti. A középiskolások és a szakmunkástanulók is kapnak beiskolázási segélyt. Nagybajomi lány az énekegyüttesben Amerikai stílusban az egész világon Continental Singers együttesek hirdetik az evangéliumot. A Magyar Continental Singers - amely a minap mutatkozott be Kaposváron - egyik alapító tagja és énekese a nagybajomi Hőgye Emőke, aki a veszprémi hit- tudományi főiskolán tanul. Az együttes folytatva nyári turnéját Nagykanizsán, majd több városban lépett fel a somogyi megyeszékhelyen való sikeres szereplés után. Kutas kisebbségi önkormányzata Az ezerhatszázas lélekszámú Kutason kisebbségi önkormányzat is működik. A falu húsz százaléka - mintegy háromszáz lakos - a cigány etnikumhoz tartozik. Kezdetben öttagú testület koordinálta a kisebbségi önkormányzat ügyesbajos dolgait, jelenleg azonban négytagú a testület. Kétmilliót költenek központi fűtésre Magyaratádon az önkormányzat a helyi óvodába és a kultúr- házba gázzal üzemelő központi fűtést szereltet, amellyel várhatóan őszre elkészülnek a kivitelezők. A levegő tisztasága érdekében ugyancsak gázos fűtésre térnek át a rácegresi kul- túrházban és az orvosi rendelőben is. A beruházásokra mintegy kétmillió forintot költenek. Pedagógushiánnyal küzd az iskola Somogyszil diszkózik A somogysárdi kosaras- A faluban az összes vesszőt én fontam meg, már tizennégy éves koromban - mondta a somogysárdi Horváth Gyula, aki nemcsak a környékbeli emberek elismerését vívta ki. Mesterien font kosaraira, korsóira fölfigyelve arra kérték: tanítsa meg a kosárfonás művészetét másoknak is.- Nem is tudnám megszámolni, hány gyereket és felnőttet tanítottam már meg erre a mesterségre, de biztosan több százan vannak. Vagyis nem tanítottam őket, mert ezt nem lehet megtanulni: csak figyelni kell a kezemet. En is így tanultam valamikor a nagybátyáimtól, akik gyönyörűen dolgoztak. Aztán megpróbáltam. Kimentem az erdőbe, hogy senki ne lásson, összeszedtem néhány vesszőt, és megfontam... Később ez lett a hobbim. Soha nem ebből éltem; csak kedvtelésből fontam a kosarat azoknak a falumbeliek- nek, akik kérték. Nincs a faluban olyan ház, ahol ne lenne néhány munkám. Persze azért az a kis pénz sem jött rosszul... Akkoriban még minden háznál volt vessző a fonáshoz. Most meg - mint mondta - nem tud dolgozni, mert drágán lehet csak beszerezni az anyagot. Pedig most, hogy újra divatosak lettek a fonott kosarak, korsók, volna kereslet. Egyre többen jönnek hozzá, hogy tanítsa őket. Már tartott az idén is egy tanfolyamot óvónőknek, ők pedig továbbadják a gyerekeknek.- Igyekszem minden munkámba valami különlegességet belevinni - mondta. - Két ugyanolyan kosarat még nem készítettem. Előre megtervezem a mintát, a formát, s addig próbálom alakítani, amíg olyan nem lesz, mint ahogy elképzeltem. Különben nem adom ki a kezemből. De utána már nem sajnálok megválni tőle. Sőt, örülök annak, ha az általam készített tárgyaknak hasznát veszik. Jakab Edit A nagy korsó több mint egy napig készült FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Szolgálat Dombóváron Dombóvár Város Önkormányzata, a Dalmandi Mezőgazda- sági Kombinát, a Kaposmag kft és a dombóvári Távhőszolgál- tató Vállalat hozta létre négy- százezer forintos induló vagyonnal a Dombóváriak a dombóvári munkanélküliekért alapítványt. Az alapítvány a városi és a város környéki munkanélküliség mérséklését, kezelését és megelőzését tűzte ki célul. A dombóvári önkormányzat — nemes gesztusként — lehetővé tette, hogy az alapítvány irodája az Arany János téri volt bölcsődében működjön. Az alapítványt a Phare program is támogatta 15 millió forinttal. Ez a támogatás arra irányul, hogy szociális civil szerveződések jöjjenek létre, s különböző szervezetekkel, önkormányzatokkal működjenek együtt, s az indulást követően önfenntartóvá váljanak. Az alapítvány — megalakulása óta — negyvenhárom személynek biztosított állandó munkaalkalmat. Szociális boltot működtemek, szőnyegszövéssel, kesztyűvarrással foglalkoznak és köztisztasági feladatokat is végeznek. Az alapítvány egyébként saját munkaközvetítő irodát működtet, ahol kétszáz állástalant tartanak nyilván. Az alapítványnak — mint azt megtudtuk —, az a legnagyobb gondja, hogy az általuk teremtett munkahelyeknek önfenntartóknak kell lenniük, tevékenységük során fel kell oldani az ellentétet a racionális piaci viszonyok és a szociális jellegű munkahelyteremtés között.
