Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-05-02 / 101. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1995. ápr. 1., szombat Tömegszuggesztió rezekre Az amerikai légierő zenészei a sétálóutcái bemutatón foto: lang üoiíkkt Könyveket ajánlunk MIRCEA ELIADE Vallástörténet Eliade a vallástörténet professzora. Az életmű összegzésének tekinthető vállalkozás 1975 és 1983 között jelent meg. (Századv., 680 Ft) POLCZ ALAINE Asszony a fronton A nagy sikerű könyv kendőzetlen realizmussal beszéli el a II. világháború által megnyomorított asszonyok szen- déseit, azon élethelyzetekről is képet adva, amelyekről eddig hallgatni kényszerült az irodalom és történettudomány. (Századvég - 420 Ft) LAO CE Tao Te King Többezer éves kínai bölcsességek, amelyekre a mai kor emberének is szüksége van. Az örökké változó világ belső törvénye a tao; a bölcs összhangban él vele. A kötet tartalmazza Tőkei Ferenc prózai fordítását is, melynek alapján Weöres megírta művét. (Tericum - 327 Ft) MADERSPACH VIKTOR Havasi vadászataim Olyan kötetet ajánlunk a vadászat szerelmeseinek figyelmébe, melynek megjelenését szerzője nem érte meg. Egy ostoba baleset áldozata lett (1941), amikor fölcsillant a remény, hogy újra láthatja ősi vadászterületeit. Trianon után ő is erdélyi menekült - remélve, hogy egyszer visz- szatérhet imádott „havasaihoz”. A magyar vadászat történetének „rendíthetetlen fenegyereke” korának egyik következetes természet- és állatvédője volt. (Diana) A USA Európai Légierő Fúvószenekarának hangversenyére a helyet már nem nézőtéri székben, hanem négyzetcentiméterekben mérték szerdán este a kaposvári Városi Művelődési Központban. Pár éve a közönség ezért a különleges figyelemért „illetékes helyen” még a Nyugat-imádat vádját kapta volna. Ma, amikor a Nyugatról jött együttesek egymásnak adják a kilincset, már nyilvánvaló, hogy a nemzeti hovatartozás még nem garancia a közérdeklődésre és sikerre. Másról, nem a divatos embléma vonzerejéről van szó, inkább arról, hogy a kaposvári közönség USAFE Band korábbi bemutatkozásaikor ráérzett az együttes kivételes profizmusára. A profit az ügyes amatőrtől nem elsősorban az különbözteti meg, hogy az utóbbi nem kap fizetést. Inkább az, hogy a profi a mesterségbeli tudásnak olyan fokát éri el, ami már egy más minőség. A valódi profi-produkció olyan sugárzó erővel bír, amelynek vonzereje a nem „vájtfülűt” is megérinti. A profizmus csodája nélkül a legértékesebb művészet sem tud igazán hatni a közönségre. A USAFE Band aligha azt tűzte célul maga elé, hogy egy jól muzsikáló együttes legyen. Valószínűbb, hogy azt: ők legyenek műfajukban a világ legjobbjai. Ilyen az amerikai lelkűiét, s — korántsem csupán kereskedelmi értelemben — csak az ilyen indíttatásból foganó produkció a jól eladható. A profit nem kell elnéző és együttérző mosollyal biztatni. Valahogy minden jól sikerül neki, s mi több, erőfeszítés nélkül. Nem kínozza fejfájás, nem viszket az orra hegye, vagy legalábbis ez véletlenül sem látszik. Úgy érezzük, borzasztóan élvezi, amit csinál, s egyszerűen képtelen hibázni. Végül már azt hisszük, csuda szórakoztató lehet, mondjuk a cirkuszkupolában lengeni, vagy — mint ez esetben — egy zenekarban muzsikálni. Végül is a USAFE Bandhez hasonló együttest nem lehetetlen létrehozni. Kell hozzá vagy negyven szólistaként is kiemelkedő muzsikus, persze csupa olyan, aki jó humorú előadóművész is egyben. Szóval végy negyven profi zenészt... A USAFE Bandről méltatlan volna azt mondani, hogy jól játszik. Olyan lenne ez, mintha Szvjatoszlav Richten dicsérnénk úgy: ügyesen Zongorázott. Itt a legapróbb gag-ig minden ki van találva, de olyan jól, hogy a látszatát is elkerüli a be- tanultságnak, a feszengő igyekezetnek. A közönség először nehezen hiszi el, hogy amit hall, élő produkció. A hangzás olyan, mintha egy mesteri lemezfelvételt sugároznának kitűnő hangtechnikával. Valószínűtlen volt, hogy ez az ezerárnyalatú telt hangzás ott és akkor születik. Szimfonikus zenei hangversenyeken olykor úgy tetszik, a zenészek a kottát figyelik meredten, s a karmester jelenléte merő formaság. A USAFE Band esetében épp a fordítottját gondolhattuk. A zenészek csak megszokásból pillantottak a kottára. Ha azonban John P. Graulty karmester keze csak egy rezdülésnyit is emelkedett, az úgy működött, mint a rádió hangerő-szabályozója. Hol van már az idő, amikor egy katonazenekar csak indulókat játszott. A USAFE Band zenei skálája a szimfonikus nagyzenekari művektől a big band jazz-ig terjed. Az együttes csupán a jazz- irányzatok közül legalább ötben jeleskedett. Remekeltek a klasszikus Sousa-indulók interpretálásában is. Brahms V. Magyar táncánál Szabó László, a kaposvári helyőrségi fúvósok zenekarának karnagya állt a vendégzenekar élére. Szívből irigyeltem. A közönség rokonszenve szinte tapintható volt. Már senki nem is próbált szabadulni a tömegszuggesztiótól, amit a USAFE Band muzsikálása jelentett. A kaposvári közönség most olyan szeretetreméltóan profi volt, mint az együttes, amely mintegy saját képére formálta a jelenlevőket. A még dermesztő március végi szél odakint hópelyheket kavart, s közben a Városi Művelődési Központban felforrósodott a levegő. Alighanem a Kaposvári Tavaszi Fesztivál legforróbb sikerű estéje volt a szerdai. Bíró Ferenc Rózsa rendhagyó miséje ősbemutató a fesztiválzárón Egy barokk és egy kortárs zenemű csendült föl tegnap este a megyeszékhely református templomában. A tavaszi fesztivál záróhangversenyét Rózsa Pál, kaposvári születésű zeneszerző Missa Prima szerzeményének ősbemutatója nyitotta meg s ezt követően csendült föl Henry Purcell Énekeljünk az Úrnak című műve. A zeneművek tolmá- csolói között — élükön a művészeti vezető Drahos Bélával — ismét több, városunkból elszármazott művész szerepelt. A Magyar Korálkvintett vendégszereplésével, a Kaposvári Kamarazenekar közreműködésével megszólaltatott művek igazi zenei csemegét ígértek. A fesztivál közönsége pedig — Zákányi Zsolt — karnagy véleménye szerint rászolgált az új zenei hangzás nyújtotta élményekre. — Kellemes, befogadó, a koncertekre kiéhezett közönséggel találkoztam — mondta Zákányi Zsolt, miközben csokornyakkendőjét igazítva készült az ünnepélyes főpróbára. — Ebben szerepet játszott az is, hogy az operett-opera gálán a könnyedebb melódiák szólaltak meg, de legfőképpen az, hogy Drahos Béla volt olyan merész és a Traviata pezsgőáriája közben kiintett a közönségnek: kapcsolódjanak be az éneklésbe. A Vikár kórus Rózsa Pál miséjének előadójaként lép ismét színpadra. Izgalmas zenei anyaga van a műnek, amelyet ökumenikus miseként emleget a szerző, bár valójában a protestánsoknál ilyen nincs is. Olyan a hangszeres fölállás — négy fúvós és egy orgona — amilyenről még nem is hallottunk. A kórusnak nehéz és szokatlan volt ez a mű, de Kardos Kálmán orgonakíséretével segített mindezt áthidalni. A kamarazenekarnak, amely Papp Tibor koncertmester vezetésével hangolt, aránylag kevés ideje volt az új mű betanulására. Ám amikor a karnagy pálcája magasba lendült, ezt már nem érzékeltük. Pálffy László öblös és mégis líraian finom basszus szólóját, magasztos és magabiztos hangzással kísérték. Rózsa Pál zeneszerző a református templom padjaiban ülve hallgatta végig a főpróbát. — A lányok hangja csodálatosan szép, csak a szöveget kellene érthetően tolmácsolniuk — szólt közbe tapintatosan, miután a karnagy félbeszakította a próbát. A szöveg — mint megtudtam — nagyon fontos a műben. Tulajdonképpen Finta Éva Változatok a teljességre című, gyönyörű verse, amely a teremtést idézi meg, ihlette a zeneszerzőt miséjének megírására. Ezért is lett rendhagyó a zenemű. Ezért fontosak a közjátékok, s a műfajtól idegen, orgonakísérettel megszólaló ária. — A hódmezővásárhelyi művésztelepen találtam ki a misét, ott ihletett meg a költemény csodálatos szövege — mondta Rózsa Pál. — Korábban már komponáltam két gyászmisét. 1982-ben a Simon Bolivar bicentenárium nemzetközi zeneszerzőversenyen első helyezést értem el a szabadságharcos életét dicsőítő és a halála miatt kesergő gyászzenémmel. Pörbölyi Requiem címmel, a budapesti városházán mutatták be tavaly az autóbuszkatasztrófa áldozatainak emlékére komponált másik gyászmisémet. A Missa Príma zeneileg kapcsolódik az előző művekhez, de mert egy nagyon jó amatőr kórus számára készült, viszonylag egyszerűbb, a befogadó számára is közérthetőbb formában komponáltam meg. Rózsa Pál Zákányi Zsolt tanítványaként indult el zeneszerzői pályáján. Azóta a tanítványból is mester lett és mindig nagy örömmel érkezik szülővárosába, ha hívják. A Missa Príma itt ősbemutatón szólalt meg, de ki tudja később mi lesz a sorsa? A kortárs magyar zenének egy-két mű kivételével nincs pódiuma hazánkban. Olyannyira, hogy a nemzetközi versenyeken lassan le is írják a magyar műveket. A vegyészmérnökből lett zeneszerző, ha meg akar élni — úgy tetszik — nem várhat a hálás utókorra. Még akkor sem, ha művét hallgatva erre minden esélye megvan. __ Várnai Ágnes Táncoslábú gyerekek találkoztak Barcson Barcson a városi művelődési központban találkoztak ezúttal a somogyi gyermek táncosok. A neves folklóros, népdalgyűjtő Együd Árpád emlékére rendezett, hagyományos találkozón megyénk minden gyer- mektánc-együttes megjelent. A Somogy különböző tájairól érkezett együttesek táncoslábú nebulói — majdani ígéretei — változatos, színes műsorral léptek színre a Dráva-parti város kultúrházának színpadán. Ott volt Lakócsáról, Szülőkből a hagyományőrző ifjúság, s nem hiányoztak Nagyatádról, Berzencéyől sem, és külön örültünk Csurgó nemrég alakult gyermek táncosainak. Ott voltak természetesen Barcs néptánchagyományainak avatott őrzői. A zsúfolásig megtelt teremben jól szórakozotta közönség. A barcsi Kisboróka gyermektáncegyüttes — művészeti vezetője Békési Margit — tüzes táncát a hazai közönség ütemes, lelkes vastapsa kísérte. A lakócsai népzenei együttes horvát dalokat adott elő, tamburazenekar kíséretében. A szuloki német nemzetiségi együttes ifjúsági tánccsoportja pedig hamisítatlan sváb báli hangulatot varázsolt a pódiumra. Április 29-én Marcaliban rendezik meg a gálát. G. A. A Nemzeti Bécsben Bécsben vendégszerepei ma a budapesti Nemzeti Színház, a Bornemisza Társaság meghívására. A Csíksomlyói passiót mutatják be a magyar művészek Bécs VII. kerületének evangélikus templomában. A Nemzeti utoljára másfél éve járt játszott Bécsben: Illyés Gyula „Különc”-ét mutatta be, majd pedig Sütő András „Advent a Hargitán” című művét. E. Jünger 100 éves A német államfő és a kancellár, valamint a kulturális élet számos személyisége köszöntötte a héten Emst Jünger írót 100. születésnapján. Jünger munkásságát mindmáig vitatják az I. világháborút heroizáló írásai miatt; a nácik közeledéseit viszont elutasította. Az ötvenes években már írt a nyugati kultúrát fenyegető barbár veszélyekről, elgépiesedésről. Ufó-nagykövetséget Nagykövetséget kellene építeni Jeruzsálemben a földönkívülieknek - javasolták tegnap a johannesburgi nemzetközi ufológiai találkozón. - A földönkívülieknek szükségük lesz egy biztonságos területre, ahová leszállhatnak - jelentette ki Francois Pithon svájci szemsebész. Állítja: kommunikált is a földönkívüliekkel. Brunszvik-napló Brunszvik Teréz válogatott naplójegyzeteit jelenteti meg a martonvásári Brunszvik-ha- gyaték alapítvány; az 18401850 között írt nyolc füzetet teszik így közkinccsé. A gyermekóvás hazai úttörőjének naplója jövőre jelenteti meg az Argumentum. Az eredetileg németül és franciául írt mű fordítását már megkezdték. Zene a faxunkon Az unalmas fax már a múlté: használója ezentúl kottát is készíttethet vele. Egy brit találmány szerint néhány kód beütésével pop és klasszikus dalok egész repertoárja választható ki egy katalógusból. A faxon a kívánt dal számának beütése után „kijön” a dal kottája. A Zene faxon szolgáltatás most kezdi hódító útját, s egyelőre ezer slágert „ajánl” a rockzenétől a blueson át a dzsesszig. Egy átlag dal-lap másfél fontba: mintegy 300 forintba kerül. Bop-Art Kaposváron A progresszív rock és az elektronikus dzsessz kedvelői hétfőn 19 órától a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskolában hallhatják a magyar dzsessztörténet legsikeresebb zenekarát, a Bop-Art Orchestrát; amerikai turnéja előtt érkezik Kaposvárra. A Los Angelestől Bom- bayig ismert együttes formai újítása: kis elektronikus kamarazenekar szimfonikus, nagy- zenekari zenét szólaltat meg. / Acs Irén fotói Hetvenezer felvételt, teljes életművét a Legújabbkori Történeti Múzeumnak adta Ács Irén fotóriporter. Ebben az intézményben található Magyar- országon a leggazdagabb hazai történelmi fotógyűjtemény.
