Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-05-04 / 103. szám
1995. április 4., kedd SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 7 A bogiári csomagfosztogatásról A Somogyi Hírlapban március 20-án Csomagfosztogató postások, A cég takargatta az ügyet címmel megjelent cikkükkel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom. 1994. október 6-án a Pécsi Postaigazgatóság postaforgalmi ellenőrzési és üzembiztonsági osztálya vizsgálatot tartott Balatonboglár 1-es, illetve Balatonlelle postákon, mint kézbesítőhivataloknál, mert az ide érkező csomagok mind gyakrabban elvesztek és a tartalmuk is többször hiányos volt. A fent jelzett időpontot megelőzően egyre több küldemény került visszaküldésre „nem fogadta el” vagy „ismeretlen” jelzéssel, ugyanakkor a felvevőhivatalokhoz, illetve az ezeket feladó csomagküldő szolgálatokhoz ezek a küldemények már nem érkeztek vissza. 1994 májusban többször sikertelen kísérletet tettünk a csomagok eltulajdonítóinak, illetve fosztogatóinak behatárolására. A feladókkal történt kapcsolatfelvétel után, a megrendelőlapok és a felvevőhivataloknál lévő dokumentumok birtokában már módunkban állt írásszakértői vizsgálat megindítása a gyanús személyek behatárolása érdekében. Október 6-ra került annyi bizonyíték a birtokunkba, amelyek alapján a belső postai szabályzatban foglaltak alapján az érintett személyek jegyzőkönyvi meghallgatására sor kerülhetett. A dolgozók — mint ahogy azt a jegyzőkönyvi vallomások is tükrözik — cselekményüket beismerték, a felbontott és eltulajdonított csomagok tartalmát önként behozták a kézbesítőhivatalhoz, ahol azokat megfelelően elkülönítve, őrzésre átvettük. Ezeket bizonyítékként később átadtuk a nyomozást folytató rendőrkapitányságnak. A dolgozók a kárösszeget ' — melyet beismerésük alapján állapítottunk meg, mivel a rendelkezésünkre álló eszközök, dokumentumok nem teszik lehetővé az okozott kár tényleges értékének a megállapítását — önként megtérítették. A társigazgatóságok bevonásával a károsultak kártalanítása folyamatban van. A dolgozók munkaviszonyát a tények és körülmények egyértelművé válását követően rendkívüli felmondással megszüntettük, egyben a belső kezelési rendünket — hasonló esetek előfordulásának elkerülése érdekében — megszigorítottuk. A feljelentés megtételére — 1995 márciusában — az elkövetők személyének pontos megállapítása, a teljes postai vizsgálati anyag birtokában kerülhetett csak sor a vonatkozó postai ellenőrzési szabályzatban és Btk-ban foglaltakra figyelemmel. Dr. Aubrecht Csaba jogi és igazgatási osztályvezető Magyar Posta Rt Pécsi Igazgatósága Pontosított adatok Az április 3-i lapban megjelent Oda egy óvoda Marcaliban című cikk néhány adata pontatlan, illetve téves. Ezeket szeretném helyesbíteni. A Múzeum-közi óvoda épülete a tanév végén eladásra kerül. A gyermekek elhelyezése a következőképpen történik. A jelenlegi középső (majdani nagy) csoport a Posta-közi Óvodába — ötödik csoportként — átkerül az óvónőkkel és dajkával együtt. A jelenlegi kiscsoport gyermekeit a város többi óvodájában (Park, Katona, Mikszáth) helyezzük el. A Mikszáth úti óvoda négy csoporttal üzemel majd, mivel a speciális csoport a bölcsőde épületébe kerül át, de a Katona J. úti óvodához fog tartozni. Ez az intézkedés 1 csoport csökkenést jelent a városban, működési feltételeink ezáltal nem romlanak, hiszen körülbelül 30 gyermekkel kevesebbet írattak be, mint az elmúlt tanévben. Az 1. csoport visszavonásával és az óvoda megszüntetésével 9 álláshely válik feleslegessé. Ebből 7 főt továbbra is alkalmazni tud az Óvodai Központ (gyeden lévők és nyugdíjba vonulók helyére), 2 dolgozónk — takarító, fűtő — elhelyezésére a város más intézményeiben keresünk lehetőséget. Farkas Ernőné igazgató óvónő Óvodai Központ, Marcali Bűnözök, bűnök es a halálbüntetés A Somogyi Hírlap március 27-i számában Vita a halál- büntetésről címmel megjelent cikkhez szeretnék hozzászólni. Nem értem a jogászokat, a halálbüntetés ellenzőit, hiszen pont nekik kellene érzékelniük, ami a napnál világosabb: a halálbüntetés eltörlése óta az életellenes bűncselekmények megsokszorozódtak. Nemrég - amíg a halálbüntetés Damoklész kardjaként lógott a bűnösök feje felett - a betörő, de még a rabló is vigyázott, hogy cselekményével ne vonja fejére a legsúlyosabb büntetést. Amióta eltörölték a halálbüntetést, az elkövető előbb gyilkol, utána rabol, és sokszor pár forintnyi értékért kell becsületes öreg, védekezésre képtelen embereknek meghalniuk. A múltkori két elszomorító rablógyilkosságnak, sajnos, van „hazai” vonatkozása is. A Tárogató utcai kettős gyilkosság egyik áldozata dr. L. J„ a siófoki Hotel Interpress volt igazgatója volt. Olyan embert öltek meg, aki barátságos, segítőkész, a mások gondjaira figyelő ember volt. Kérdezem dr. Szabotin főügyészt és dr. Boda ügyvédet: akkor is a halálbüntetés eltörlésére tennék le voksukat, ha a csibészek az ő szüleiket, testvéreiket, gyermekeiket mészárolnák le ilyen könyörtelenül? Igaza van dr. Ujkéry Csaba bírónak, mert a halálbüntetés eltörlésével nem a bűnözőt, hanem a társadalmat büntették. Az a zsivány, amelyik megkapja a 25 év életfogytiglanit, 15-20 év múlva kiszabadul, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Nem megoldás az sem, hogy élete végéig börtönben tartsák, mert akkor megint csak azoknak kell eltartaniuk, akik büntetlenek. Azokat a törvényhozókat, akik a halálbüntetés eltörlése mellett szavaztak, el kellene küldeni az úgynevezett „nehézvagányok”, az erőszakos bűncselekményesek közé, hogy hallgassák már meg ezeknek a véleményét is a halálbüntetésről. Nagyon meglepődnének, ha meghallanák. A kétszeres rabló- gyilkos szinte röhögve mondta a hozzátartozójának (sokáig a munkatársam volt) „nem kell besz..., fater, mire kiszabadulok, még csak 36 éves leszek; ezután majd másképpen csinálom, és nem fognak meg”. Tehát nem rettenti meg a rácsok mögötti 15-20 év; már most azt tervezi, hogy ezután tökéletesebben hajtja végre borzasztó tettét. Nem értem, mire jó ebbe a szörnyűségbe belemagyarázni az Európába vezető utat. Nálunk sokkal fejlettebb demokráciákban is van halálbüntetés vagy sok helyen ismét bevezetik, és nem törődnek a szomszédok véleményével, mert a társadalom védelme a cél. És itt most kanyarodjunk vissza az elején írtakra! A halálbüntetés eltörlése óta még az a bűnöző réteg is, amely addig csak a „piti tyúktolvaj” jelzőt érdemelte ki a bűnözői elit, a sokmázsások, a sokszoros visszaesők között, gondolkodás nélkül olt ki életet, ha az anyagi haszonnal kecsegtet. A másik ijesztő és főleg elgondolkoztató: a rendőrrel szembeni agresszív fellépés. Mióta a halálbüntetést eltörölték, mióta bizonyos rétegeknek olyan jogokat adtak, amelyekkel élni nem, csak visszaélni tud, az emberben a döbbenettől szinte megáll az „ütő”, hogy annak a hatósági személynek kell a jogos fegyverhasználatát bizonyítani, akire a bűnöző rálőtt. Nem érzik ennek végtelenül elszomorító ellentmondásait? Vagy ha a rend őrét intézkedés közben ütő-, vágó-, szúrószerszámmal megtámadják és emiatt teljesen jogosan odavág a „sűrített népnevelővel” (gumibot), hát akkor fennáll a veszélye annak, hogy a „szegény ártatlan” zsivány, aki csak a késsel, karóval, villával stb. akarta kikérni magának, hogy őt holmi rablás, betörés, lopás miatt vegzálják, mert csak azért lopott, mert ilyenje még nem volt. Ott meg az öregeknek vagy a gazdagoknak minek; vegyenek másikat. Szóval: ha a rendőr a jogot és tekintélyt védve odacsap, akkor az „ártatlan” elkövető esetleg ügyészi védelmet kér, a rendőr meg elbizonytalanodik: nem tudja szegény feje, hogy most ki a bűnös. Amíg bűncselekményi statisztikánk ilyen közbiztonságromlást mutat, ne is reménykedjünk abban, hogy azok a jóléti társadalmak, amelyeknek épp elég gondot okoz saját biztonságuk védelme a migráció folytán megnövekedett bűnözéssel szemben, pont ránk várnak Európában, ilyen elállatiasodott és egyre növekvő bűnözéssel terhelten. Bennünket mindig a szomszéd véleménye érdekel; akkor is, ha a szomszéd nagy ívben tesz a mi véleményünkre. Jó-e ez, kell-e ez nekünk? Biztosan állíthatom, hogy népszavazás kiírása esetén az ország 80-90 százaléka követelné a halálbüntetés visszaállítását, és valljuk be őszintén, teljesen jogosan. Annak reményében, hogy a törvényhozás is rövidesen rájön: nagy öngólt lőttek a halálbüntetés eltörlésével, és megmásítják a döntésüket. Tóth Ferenc nyugdíjas, Siófok Ravaszkodik a rókafarmos A Somogyi Hírlap március 6-i számában Harc Vesén a rókafarmért címmel megjelent írásra és az arra érkezett olvasói vélemény kapcsán, valamint a lakossági tévhitek eloszlatása végett „rókaügyben” az alábbi tájékoztatást adom. A Marcali Városi Tisztiorvosi Szolgálat a rókafarm létesítéséhez nem adott és nem is adhatott engedélyt, ugyanis nincs ilyen jogköre. A szolgálat csak szakhatósági állás- foglalást ad, az engedélyező hatóság a vései önkormányzat. Az újságcikkekben vázolt tűrhetetlen állapotot 1994 májusa óta négy alkalommal jelezték panaszlevelekben. Minden esetben helyszíni szemlét tartottunk, s átiratok, illetve határozat útján intézkedtünk az állati tetemek engedély nélküli feldolgozásának megszüntetésére, az udvar rendezésére. Intézkedéseinknek hatására Nagy Géza a rókafarmra írásban kért ideiglenes fennmaradási engedélyt 1994. december 31-ig, vállalva, hogy e határidőre a szakhatóságokkal előzetesen egyeztetett állattartó telepre az állatállományt kitelepíti, és az állati hulladék darabolását azonnal (1994. augusztus 23.) megszünteti. Az 1995. február 16-án történt utóellenőrzésen megállapítottuk, hogy a rókafarmot nem számolták fel, így a folyamatos, megalapozott lakossági bejelentések és a legalapvetőbb közegészségügyi előírásokat is figyelmen kívül hagyó tevékenység miatt írásban felszólítottuk a vései önkormányzatot mint I. fokú engedélyező hatóságot a telep felszámolására. Az Ön- kormányzat erre a mai napig nem reagált, érdemi döntésükről nincs tudomásunk. Dr. Schaffer Károly városi tisztiorvos Marcali Kétes lett a kártalanítás 1995. február 13-án közlekedési balesetet szenvedtem. Az éppen arra haladó közlekedési rendőr intézkedését nem kértük, mivel a károkozó az okozott kárt a helyszínen elismerte. A Garancia Biztosító Rt kárszakértője, Radó László arra kért: legyek egy-két nap türelemmel, amíg kiszámolja a kár nagyságát. A következő érdeklődésemre azt a választ kaptam, a kár nagyságára való tekintettel egy-két dolognak utána kell nézni, és türelmet kért. 1995. február 24-én érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy reggel a kárszakértő és kollégája kiment a helyszínre, és megállapították: a károkozásért húsz százalékban én vagyok a felelős, ezért a részemre kiszámolt összegből 16 ezer 731 forintot levontak. A biztosító döntését 1995. február 27-én megfellebbeztem, és kértem, hogy aló ezer 731 forintot utalják ki nekem. A Garancia Biztosító Rt 30 nap elteltével még válaszra sem méltatott. Ügyfeleit tehát minden indok nélkül csak részben kártalaníthatja, a kedve szerint. Kurucz Ferenc Kaposvár, Könyves K. út 3. Diszkójáratot Az újságban és különböző hírközlő szervekben sok balesetről beszámolnak, amely legtöbbször szombat 20 óra és vasárnap reggel 6 óra között történik a fiatalokkal a közutakon. Mindenki csak nyafog, ha baj van, talán el is gondolkodik azon, hogy van-e megoldás. Mi tudjuk, hogy van. Nagyon sokat telefonáltunk, leveleztünk, jártunk azért, hogy a Somogy megyei településeken keresztül is legyen késő esti és hajnali buszjárat. Szükség lenne rá, de hétvégeken szinte nélkülözhetetlen. Ha minderre nincs anyagi fedezet, a diszkó-buszjárat sem lenne rossz megoldás. Az a jó szórakozóhely ahol felhőtlenül kikapcsolódva, biztonságban táncolhatnak, bulizhatnak, nem kell izgulniuk, hogyan is érnek haza. Családjaink anyagi helyzete nem teszi lehetővé a jogosítvány és az autó megszerzését. Azt viszont megengedik, hogy eljárjunk szórakozni. A fenti megoldás javíthatna az éjszakában egyedül hazatartó lányok helyzetén is. Sokan félnek, szégyelnek erről a témáról beszélni. De úgy gondoljuk, hallgatással semmit nem lehet megoldani. Karczag Szabina Kaposvár és 9 aláírás ►
