Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-11 / 60. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1995. márc. 11. szombat Közelben a klasszikus életmű Rippl-Rónai emlékkiállítása Dr. Bernáth Mária a művész önarcképe előtt fotó: kovács tibor Könyveket ajánlunk PARTI NAGY LAJOS A hullámzó Balaton A nagysikerű szerző elbeszéléseit gyűjti egybe a kötet, köztük a rangos novellapályázatok díjazott darabjait. Parti Nagy írásait különösen a humor, az elesettek iránti rokonszenv kíséri most, napjainkban. Jelenkor, 363 Ft) PETER KEMP A Strauss család A Strauss család története egyedülálló a zenetörténelemben. Bécs külvárosi nyomorából az uralkodók koncerttermeibe fölemelkedő dinasztia hat kiváló muzsikust adott a világnak. Peter Kemp megkísérli a mítoszok eloszlatását. (Hungaprint, 985 Ft) JÓJÁRT-MIKÓ-NEMES Földjog Alkotmánybírósági döntés után lépett hatályba az új termőföld törvény. Kötetünk bemutatja a törvény előzményeit, eligazít a régi szabályok és az újak közötti átmenetben. (HVG Orac, 1375 Ft) KAREN ZEBROFF Jóga mindenkinek A jóga művészete több mint ötezer éves. Az emberi test és lélek tudatos fejlesztésének legrégebbi módszere. Egyik ága a hatha-jóga, az első lépés önmagunk megismerésére. A különleges testhelyzetekkel segít a magasabb- rendű létezéshez. Megismerteti velünk a különböző hát-, ízületi stb. fájdalmakat is megszüntető gyakorlatokat. (Magyar Könyvklub, 394 Ft) A Tavaszi Fesztivál vendégváró és közönségköszöntő rendezvényeinek az élén, Rippl-Rónai József festészeti kiállítására invitált népes publikumot tegnap Kaposváron a nevét viselő megyei múzeum. Akár a tisztelgő sokaság láttán is visszhangzik az emberben dr. Bernáth Mária művészettörténész önvallató kérdése: „Talán mégiscsak hiányzik nekünk valami?” Ugyanis a röpke, könnyű vázlatokat idéző, ugyanakkor mégis a mai valóságból visszakérdező megnyitó, nem azt mérlegelte, hogy mit ér a klasz- szikus munkásság, hanem azt, hogy mit jelent nekünk. Az avatott műértővel, Genthon Istvánnal szólva felidézte a „jövendők és múltak keresztútjait megjáró” alkotót, aki képeit, úgymond „kigyönyörködte”. Ahogy önvallató kérdéseire a választ hallgatta az ember, amely arról szól, hogy lejött közénk a Róma-hegyról az alkotó műveiben, hogy otthonosan, köztünk való közelségben lássuk az „elzsongító varázsló” világát, tudjuk a feleletet: ezt a világot kigyönyörködte nekünk is. A képek sora igazolja, a sok közismert, sokszor látott festmény, a mostani, eleven ismeretlen-ismerős közelségben, ahogy ráhagyatkozhatunk. Igaza lehet'dr. Bernáth Máriának: olyan szellemi táplálékot nyújtanak Rippl-Rónai képei, hogy láttukon valamiféle megtisztulást, katarzist érez szemlélőjük. „Költői” lenne a kérdés, hogy miért pont a kaposi „indíttatású”, s ezzel együtt európai horizonton érvényes és egyetemes jelentőségű alkotó munkáiból nyílt most hosszú távú időszaki kiállítás? Ám a válasz is roppant egyszerű: miért pont ne annak a munkássága köszöntse a szépérzésű és „szépreményű” nagyérdeműt, aki Adyt idézve, valóban eljutott az Értől az Óceánig. Mindig is tudtuk, hogy e nagy formátumú munkásság közelében élünk, de ritkán kérdeztük meg, hogy elég közel kerültünk-e hozzá. Mostanra viszont a szükség erényt kovácsolt: végre megadatott, hogy a múzeumot fenntartó megyei és támogató városi önkormányzat előteremtette a pénzt a Róma-hegyi Rippl-villa rendbetételéhez, s amíg az emlékmúzeumot rendbe hozzák, addig is látható munkásságából mindaz, ami a közönség érdeklődését ébren és örömben tartja. Horváth János művészettörténész, a kiállítás rendezője nem rejtette véka alá, hogy ez bizony így is nagy kihívás. Lehet rá „válaszolni” a megyei múzeum saját gyűjteményével és magántulajdonban levő képekkel; az életművet egészében érzékeltető tárlatnak akkor sem nevezhető. Mégis, a siker őt is igazolja: az egészről árulkodik. Mint Horváth János mondta, csaknem húsz éve foglalkozik Rippl-Rónai munkásságával, s ez külön is jó alkalmat teremtett arra, hogy elmélyüljön a „korszakolásban”. Amelyből négy fő periódust szokás megjelölni, de ennél „finomabb felbontásban”, több korszak is számon tartható. Az elsőt a franciaországi, más néven „fekete” korszakának is jellemzik, a második az 1902-től 1906-ig terjedő első kaposvári periódus, avagy az „enteriőr” képek időszaka. A harmadik, a kaposvári villába költözéstől számítható, „kukoricás” vagy „pettyes” néven, a festőtől kölcsönzött szó- használattal élve. A negyedik korszak a „pasztell” kora, amely a budapesti időkhöz és életviteléhez köthető. E periódusokat tekintve a megyei múzeum gyűjteménye igen gazdag, kivéve az „enteriőrt”, ámbár minden korszakból vannak kiemelkedő alkotások. Hogy a figyelmes-módszeres gyűjteménygyarapításnak, a magántulajdonban levő képek számon tartásának, mi a szemmel látható hozadéka, az most a tavaszi fesztivál nyitánya során a hatvannyolc kiállított képen nagyonis lemérhető. A teljesebb válaszhoz pedig az a színes képekkel illusztrált monográfia segít majd hozzá, amely Horváth János tollából és szerkesztésében hamarosan napvilágot lát. (Tröszt) Mahler a kedvence Kobayashinak A kiválasztott művekkel él együtt a karnagy - Két hobbija van: a golf és a japán sakk A zenakarok és a kórusok előtt érkezett Kaposvárra Kobayashi Ken-Ichiro. Lepakolt alkalmi öltözőjébe, evett néhány falatot, aztán a 105 perces Mahler-szimfó- nia vezénylése előtt háromnegyed órával, vaskos partitúrával hóna alatt bement a színpadra. Mindenkit hangosan üdvözölt, némelyik muzsikussal kezet szorított. Megszólaltatott néhány dallamot a tételekből. Előrébb „parancsolta” a zenészeket. Dehogy parancsolta! Magyarul, angolul, németül, fülig érő szájjal, alázattal kérte őket. A színház akusztikájával, a muzsikusokkal, énekesekkel is elégedett volt. Magasba emelte összeszorított kezét, s tizenkét perc után ismét az öltözőjébe vonult. — Elvárható egy japán embertől, hogy egy kicsit magyar legyen? — Mindig az egyéntől függ, mennyire tud mássá lenni. 1974-ben, amikor Magyarországon dirigáltam, akkora szeretetben volt részem, hogy egyetlen vágyam volt csak: magyarnak lenni — Szinte a világ valameny- nyi országában otthon van. Ha turnéra készül, milyen súllyal kerülnek be a hangversenyprogramba — s bekerülnek-e egyáltalán — az adott nemzet komponistáinak a művei ? — Általában nem törekszem erre, de olykor előfordul, hogy a műsorba tudatosan beleszerkesztem a vendégország zeneszerzőinek műveit. Legutóbb például Németországban Beethoven, Brahms művei is bekerültek a turné programjába. — Van kedvenc műve a karnagynak? Vagy mindegyiket, amit vezényel, egyformán kell szeretnie? — Mindig az a legkedvesebb, amelyik éppen a műsoron van. Gondolom, minden kolléga ezt vallja, hiszen mindig a kiválasztott művekkel él együtt a karmester. A felkészüléstől kezdve a próbákon át a koncert végéig. — Melyek a jó karnagy ismérvei? — A legfontosabb az, hogy a művet megismerve szeressem meg, elfogadtassam a muzsikusokkal, és a közönségnek szeretettel mutassuk be. A technikai felkészültség természetesen elengedhetetlen. — Milyen a magánember Kobayashi Ken-Ichiro? Jut idő'a magánéletre? — Nem is Judom, milyen vagyok magánemberként, hiszen szinte semmi időm nem marad a családra. Talán most valamivel többet lehetek velük együtt Budapesten, ugyanis néhány nap múlva megérkezik hozzám a kislányom a feleségemmel. A zenén kívül két hobbim van, ha marad időm: a golf és a japán sakk. — Nemrég érkezett meg a Benelux-államokból és Németországból. Az ősszel Japánba megy egy hangver- senykörútra. Milyen műveket visz hazájába? — Mahler 1. szimfóniáját, Berlioz-tól a Fantasztikus szimfóniát és a Római karneválnyitányt, valamint Beethoven V. zongoraversenyét. Most például szívesebben vállalnám Mahler III. szimfóniáját. Jelenleg ugyanis ez a kedvencem. — Mire tanította meg a Meizl család, ahol él, s ahova mindig szívesen tér haza ? — Az életemben tőlük kap- tam-kapok a legtöbbet. Meizl Ferenc az Operaház zenekarának szólóklarinétosa volt és a Budapesti Fúvósötösben is muzsikált. Még tanít a Zene- művészeti Főiskolán. Amit tudok a zenéről, mindent tőle kaptam; feleségével együtt szinte elhalmoznak a szerete- tükkel. S a szeretet az nagyon fontos egy karmesternek. Akár Hollandiában, akár Japánban, Budapesten vagy éppen Kaposváron a Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenyén dirigál. Lőrincz Sándor Horváth Olivér életmű-tárlata A 80 éves Horváth Olivér festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Pécsett. A művész születésnapját köszöntő tárlatot Mayer Mihály pécsi megyéspüspök nyitotta meg a Pécsi Galéria Szent István téri kiállítótermében. A művész 1976-ig a tanárképző főiskolán oktatott; csaknem száz alkotását két lengyel és 9 magyar múzeum őrzi. Műveit hat bien- nálén, 50-nél több egyéni, 75 csoportos tárlaton mutatták be. Színházi premier Tatabányán Újabb, már a negyedik premiert tartották a héten Tatabányán a Jászai Mari Színházban. A nagyszámú közönség ezúttal a székesfehérvári színházzal közösen szervezett, Várj, míg sötét lesz! című Frederick Knott-művet nézte meg Bujtor István rendezésében. Előtte nyílt meg Thália arcai címmel kiállítás Kiss T. Józsefnek, a 24 Óra fotóriporterének alkotásaiból. Kiss T. József pár éve Kaposváron kezdte a pályáját. Mégiscsak Evita lesz Madonnából A jelek szerint mégis valóra válhat a világhírű popsztár, Madonna egy régen dédelgetett álma. Hosszas huzavona után most komoly esélye van arra, hogy megkapja a címszerepet az „Evita” című musical tervezett filmváltozatában. A Hollywoodban megjelenő Daily Variety című lap szerint a Cinergi vállalat rövidesen rendelkezésre bocsátja a film elkészítéséhez szükséges és eddig valamilyen oknál fogva mindig halogatott ötvenmillió dollárt azzal, hogy Evita Peron szerepét Madonna kapja meg. Sissi „botlása” egy árverésen A bécsi Dorotheum árverésén átszámítva 4300 márkáért kelt el egy jelentéktelen fekete kődarab, amelyben több mint száz évvel ezelőtt Santorin görög szigeten Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné megbotlott. A Dorotheum erről szóló bejelentését ismertetve a dpa emlékeztet rá, hogy „Sissi”, aki el is esett a botlás következtében, emlékül magával vitte Bécsbe a követ és levélnehezékként használta. Az árverésen egyébként 20 ezer márkának megfelelő összegért kelt el egy ismeretlen festőnek a fiatal Sissiről készült képe. Meghalt a francia sarkkutató Kalandos életút ért véget a héten a csendes-óceáni Bora-Bo- ra szigetén: 87 éves korában elhunyt Paul-Emile Victor, századunk egyik legnagyobb francia utazója, fölfedezője. Halálát szívelégtelenség okozta. Első sarkvidéki útja 1934-ben volt. Ezt követően még 65 hasonló úton vett részt, mintegy 500 ezer kilométert gyalogolt a hó és a jég birodalmában, és ő tűzte ki elsőként a francia zászlót az An- tarktiszon levő Adélie-partra. Műemlék-felmérések Bonyhádon Bonyhád és a hozzá tartozó Majos műemlékeiről a budapesti Műszaki Egyetem 56 hallgatója által tavaly nyáron elvégzett építészeti felmérés dokumentumaiból rendeztek kiállítást a Vörösmarty művelődési házban. A grafikák, festmények és a mérnöki pontosságú alaprajzok bemutatják a felújított templomok szépségeit. A legértékesebb régi bonyhádi lakóházakat, és ma- josi utcasorokat is lerajzolták. Izraeli művész fotótárlata Aliza Auerbach izraeli művésznő fotókiállítása március 9-19. között látható Budapesten a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. A fotós az etióp zsidók Afrikából történő 1991-es kimenekítési akcióját örökíti meg fekete-fehér képein. A fotók bemutatják, mit adnak a bevándorlók Izrael kultúrájának, s hogy zajlik beolvadásuk. Ne most, drágám! a Madáchban Ray Cooney-John Chapman Ne most, drágám! című darabjának magyarországi bemutatója a hónap végén lesz a Madách Színházban. A vidám történet hölgyeit és urait a társulat népszerű színművészei keltik életre. Színpadra lép: Gálvöl- gyi János, Szerednyey Béla, Kiss Mari és Csűrös Karola is. A mű rendezője Szirtes Tamás. Sziámi ikreket választottak szét Sziámi ikreket választotak szét egy göteborgi klinikán - jelentette az egyik svéd tv. A műtét kilenc órán át tartott. A testvérpár a mellkasától a köldökéig nőtt össze, külön szívük volt és vérkeringési rendszerük is - ámde a májuk közös volt.
